Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Vorgarvor Doshest//
*Malrionnak nincs sok pénze, de majd rákérdez Rynizznél, hogy lehet e saját testőre, na meg ha lehet, akkor milyen áron, ha nála oké a száz arany, akkor biztos felkeresi majd a mélységi hímet később a munkával kapcsolatban.*
-Ezzel kapcsolatban nem, de rengeteg mást tanulhatunk még. *Ravasz mosolyra húzódik a szája, leginkább harci tudásra gondol, de persze ki hogy értelmezi, még könnyen félre is lehet érteni a mondatot és a gesztust is utána.*
-Akkor mehetünk is oda, kíváncsi vagyok milyen lehet ott. *Jó lenne megfigyelnie, hogyan meditálnak mások, számára nehéz nyugton maradni alváson kívül, úgy érzi ha nem csinál valamit, akkor halott is lehetne.*
-Volt olyan hely, ahová szívesen térsz vissza? *Érdeklődik, hisz aki sok helyen járt, az biztos tudja melyik hely jobb a másiknál, na meg miért.*
-Meddig maradsz még a városban? *Ha már szóba került, hogy inkább vándorol, mint letelepszik, ez fontos lehet, főleg ha alkalmaznák őt Malrion védelmére.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:59:58
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:59:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bárki megállapítaná, hogy Taitos nincs a helyzet magaslatán, azonban azt is, hogy józanodik.*
-A madarak szállnak.
*Jegyzi meg epésen, nem igazán érti, hogy Ragron mit akar. Nehéz ez az egész ügy.*
~Nem is kéne tudnia beszélni.~
*Jut el agyáig, és eléggé elszontyolodik. A világ megint nem működik a rendjén.*
-Biztos megszálltak az istenek.
*Mormogja Ragronra, akinek csak ezzel tudja magyarázni furcsa viselkedését. Végül aztán eljön az a pillanat is, mikor Udra közelebb lép, és a teljesen emberi arcot még az elcsépelt hörgés és morgás sem tudja elnyomni.*
~Most meg mi?~
*Fókuszál a dühös morgásra.*
-Nem tudsz embert...
*Ekkor veszi észre, hogy "Ragron megette a Farkasölő pipás leányt."*
-Bántani...
*Fejezi még be, majd nagyon haragos lesz, már amennyire egy ilyen rangon aluli helyzetben az ember haragosnak tud kinézni.*
-Köpjed kifele azt a lányt. Meg van neked tiltva az emberevés.
*Picit gondolkozik.*
-Mondjuk ő növény.
~Mágiaügyi szempontból logikus is.~
*Fut át egyre tisztuló agyán.*
-Na, köpjed kifele, mondd, hogy Á.
*Szól és elindul támolyogva Udra felé.*
-Miért etted meg?
*Néz nagyon lesújtóan és szigorúan, bárgyú arcán most egyetlen dolog fut át, márpedig az, hogy ő bizony választ vár.*
*Bárki megállapítaná, hogy Taitos nincs a helyzet magaslatán, azonban azt is, hogy józanodik.*
-A madarak szállnak.
*Jegyzi meg epésen, nem igazán érti, hogy Ragron mit akar. Nehéz ez az egész ügy.*
~Nem is kéne tudnia beszélni.~
*Jut el agyáig, és eléggé elszontyolodik. A világ megint nem működik a rendjén.*
-Biztos megszálltak az istenek.
*Mormogja Ragronra, akinek csak ezzel tudja magyarázni furcsa viselkedését. Végül aztán eljön az a pillanat is, mikor Udra közelebb lép, és a teljesen emberi arcot még az elcsépelt hörgés és morgás sem tudja elnyomni.*
~Most meg mi?~
*Fókuszál a dühös morgásra.*
-Nem tudsz embert...
*Ekkor veszi észre, hogy "Ragron megette a Farkasölő pipás leányt."*
-Bántani...
*Fejezi még be, majd nagyon haragos lesz, már amennyire egy ilyen rangon aluli helyzetben az ember haragosnak tud kinézni.*
-Köpjed kifele azt a lányt. Meg van neked tiltva az emberevés.
*Picit gondolkozik.*
-Mondjuk ő növény.
~Mágiaügyi szempontból logikus is.~
*Fut át egyre tisztuló agyán.*
-Na, köpjed kifele, mondd, hogy Á.
*Szól és elindul támolyogva Udra felé.*
-Miért etted meg?
*Néz nagyon lesújtóan és szigorúan, bárgyú arcán most egyetlen dolog fut át, márpedig az, hogy ő bizony választ vár.*
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-23 17:20:02
Üzenet elküldve: 2017-03-23 17:20:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Félrehúzza fél lábát és karjait a koppantásra, majd lassan leengedi. Félrehajtott fejjel hallgatja a fiú szukákat csábító történetét és - nem teljesen biztos benne - de mintha felismerné magát.*
- Oi... Idëje lëszállni ä földre, cükorfalät... *Hangzik a türelmetlen mondat szájából.
Már fáradtan és mérgesen veszi tudomásul, hogy a fiú nem akar engedni abból, hogy négykézlábra, vagy görnyedve haladjanak tovább. Morranást hallat a farkas bunda alól.*
- Vägy mägadtól, vägy lëhözlak én... *Húzódik össze a szeme két vékony csíkká, ahogy igyekszik célba venni a fiút és megadni neki ami jár. Ha azt gondolja, hogy farkas, vagy warg, vagy akármi húsevő dög, akkor akár meg is kaphatja. Tisztán nem lenne opció ez a választása, de most az ítélőképessége sem egészen van a helyén és minden kétség kívül jó ötletnek tartja a dolgot.*
- Rarr... *Hallat egy félkegyelmű warg morajt. Hátralép az egyik lábával és karjait kissé szélesebbre tárja. Ujjait karomszerűen begörbíti. Fenyegetően morog és farkas hangokat próbál produkálni. Eztán egy jól - rosszul - irányzott ugrást próbál kivitelezni az ember felé, hogy saját kezűleg rángassa le a magasságból.*
*Félrehúzza fél lábát és karjait a koppantásra, majd lassan leengedi. Félrehajtott fejjel hallgatja a fiú szukákat csábító történetét és - nem teljesen biztos benne - de mintha felismerné magát.*
- Oi... Idëje lëszállni ä földre, cükorfalät... *Hangzik a türelmetlen mondat szájából.
Már fáradtan és mérgesen veszi tudomásul, hogy a fiú nem akar engedni abból, hogy négykézlábra, vagy görnyedve haladjanak tovább. Morranást hallat a farkas bunda alól.*
- Vägy mägadtól, vägy lëhözlak én... *Húzódik össze a szeme két vékony csíkká, ahogy igyekszik célba venni a fiút és megadni neki ami jár. Ha azt gondolja, hogy farkas, vagy warg, vagy akármi húsevő dög, akkor akár meg is kaphatja. Tisztán nem lenne opció ez a választása, de most az ítélőképessége sem egészen van a helyén és minden kétség kívül jó ötletnek tartja a dolgot.*
- Rarr... *Hallat egy félkegyelmű warg morajt. Hátralép az egyik lábával és karjait kissé szélesebbre tárja. Ujjait karomszerűen begörbíti. Fenyegetően morog és farkas hangokat próbál produkálni. Eztán egy jól - rosszul - irányzott ugrást próbál kivitelezni az ember felé, hogy saját kezűleg rángassa le a magasságból.*
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-22 19:16:41
Üzenet elküldve: 2017-03-22 19:16:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Na de Ragron, indulás, ne kelljen többet szólnom!
*Méltatlankodik arra, hogy a másik nem engedelmeskedik úgy, ahogyan azt kéne neki. Aztán botjára tekint, aztán lassan vissza Udrára, és összeráncolt homlokkal, jól rákészülve koppant egyet a földön jó fél perccel a mondat után, hogy nyomatékosítsa szavait.*
-És igenis elcsábítok szukákat, volt egy farkas is, a...
*Itt ráncba szedődik homloka.*
-Az már tegnap volt, és akkor mondta, hogy ő farkasokat öl. És én meg mondtam, hogy nekem van farkasom, aki nagyon szeretné, ha "meggyilkolnák".
*Perverz, bárgyú mosolyával folytatja továbbfűzve a gondolatokat.*
-Majdnem elhoztam neked.
*Magyarázza büszkén.*
-Szóval jó dolgod van, indulás kifele, legalább görnyedjé' és ne beszéljél, mint egy rendes warg.
*Emlékszik még, vagyis emlékezni vél legendákra Ragronról.*
~Aszongyák, hogy egyszer leszüretelt egy zsák szőlőt két minútum alatt.~
*Igen, biztosan így történhetett. A gondolatra jót is mosolyog.*
~De beszélni azt nem tudott, hát mi lelhette?~
*Annyiban kezd tisztulni a kép, hogy a tévképzetek ismét egy kicsivel fakóbbak. Egy nagy veszély leselkedik még, az pedig a szabad elmélkedési roham, mely rájuk vár, és egy amulettel, meg egy pár pszichoaktív szerrel annyira nem is nehéz összehozni.*
-Na de Ragron, indulás, ne kelljen többet szólnom!
*Méltatlankodik arra, hogy a másik nem engedelmeskedik úgy, ahogyan azt kéne neki. Aztán botjára tekint, aztán lassan vissza Udrára, és összeráncolt homlokkal, jól rákészülve koppant egyet a földön jó fél perccel a mondat után, hogy nyomatékosítsa szavait.*
-És igenis elcsábítok szukákat, volt egy farkas is, a...
*Itt ráncba szedődik homloka.*
-Az már tegnap volt, és akkor mondta, hogy ő farkasokat öl. És én meg mondtam, hogy nekem van farkasom, aki nagyon szeretné, ha "meggyilkolnák".
*Perverz, bárgyú mosolyával folytatja továbbfűzve a gondolatokat.*
-Majdnem elhoztam neked.
*Magyarázza büszkén.*
-Szóval jó dolgod van, indulás kifele, legalább görnyedjé' és ne beszéljél, mint egy rendes warg.
*Emlékszik még, vagyis emlékezni vél legendákra Ragronról.*
~Aszongyák, hogy egyszer leszüretelt egy zsák szőlőt két minútum alatt.~
*Igen, biztosan így történhetett. A gondolatra jót is mosolyog.*
~De beszélni azt nem tudott, hát mi lelhette?~
*Annyiban kezd tisztulni a kép, hogy a tévképzetek ismét egy kicsivel fakóbbak. Egy nagy veszély leselkedik még, az pedig a szabad elmélkedési roham, mely rájuk vár, és egy amulettel, meg egy pár pszichoaktív szerrel annyira nem is nehéz összehozni.*
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-20 21:46:00
Üzenet elküldve: 2017-03-20 21:46:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Udra összerezzen és már nyújtaná mancsát, hogy a fiú legalább addig ne tegyen kárt magában amíg nem józan. Sajnos viszont elkésik és már csak a földről kászálódó Taitost láthatja. Az érzékeit eltompította a fűkeveréke, nem tud elég gyorsan reagálni. Elhúzott szájjal, mellkasához emelt kezekkel figyeli a jelenetet.
Az ötletét a fiú nem fogadja el, ami nagyon, mélységesen elszomorítja Udrát. Elszomorítja, mert nem fog négykézlábra ereszkedni és ha a fiú erősködni akar, akkor annak nem lesz jó vége. A verekedés nem a kedvence, de ha muszáj, akkor nem zárkózik el egészen addig, amíg az ellenfél nagyjából egysúlycsoport vele, vagy kisebb tőle. Taitos még nagyjából határeset. Ettől izmosabbakkal már nem lenne magabiztos.*
- Vidd ä pöfámból äzt äz izét...
*Méltatlankodik a bottal való célzásra. Szerencsére még nem esik bántódása, mert a célzás nem a legpontosabb.
A fiú viszont nem akar engedni ebből a négykézlábra való leereszkedő testtartásból. Udra szerint meggyőződése, hogy a farkas bundája is megzavarja a fejét, nem csak a füvek.*
- Nëm csábítassz ël szükákkal. *Teszi keresztbe a kezét, de azért elgondolkodik rajta. Nem tiszta az elméje eléggé, hogy ne kapaszkodjon bele egy ilyen nevetséges ajánlatba. Nők, muzsika meg füvek. Hinni akarja, hogy létezhet egy ilyen szép hely, de hogy a fiú vezeti oda ilyen tudatállapotban az igencsak kétes.
~De mégis...?~
Megrázza a fejét, hogy a beférkőző gondolatokat kirázza belőle.*
- Nëm ëreszkëdëk lë. *Mondja lassan szótagolva.
Pedig milyen szép is lenne a világfalon túl. Két akarat között vergődik és próbál időt nyerni, hogy az egyik ne húzza le a mélybe magával, míg a másik próbálja megtartani odafent.*
*Udra összerezzen és már nyújtaná mancsát, hogy a fiú legalább addig ne tegyen kárt magában amíg nem józan. Sajnos viszont elkésik és már csak a földről kászálódó Taitost láthatja. Az érzékeit eltompította a fűkeveréke, nem tud elég gyorsan reagálni. Elhúzott szájjal, mellkasához emelt kezekkel figyeli a jelenetet.
Az ötletét a fiú nem fogadja el, ami nagyon, mélységesen elszomorítja Udrát. Elszomorítja, mert nem fog négykézlábra ereszkedni és ha a fiú erősködni akar, akkor annak nem lesz jó vége. A verekedés nem a kedvence, de ha muszáj, akkor nem zárkózik el egészen addig, amíg az ellenfél nagyjából egysúlycsoport vele, vagy kisebb tőle. Taitos még nagyjából határeset. Ettől izmosabbakkal már nem lenne magabiztos.*
- Vidd ä pöfámból äzt äz izét...
*Méltatlankodik a bottal való célzásra. Szerencsére még nem esik bántódása, mert a célzás nem a legpontosabb.
A fiú viszont nem akar engedni ebből a négykézlábra való leereszkedő testtartásból. Udra szerint meggyőződése, hogy a farkas bundája is megzavarja a fejét, nem csak a füvek.*
- Nëm csábítassz ël szükákkal. *Teszi keresztbe a kezét, de azért elgondolkodik rajta. Nem tiszta az elméje eléggé, hogy ne kapaszkodjon bele egy ilyen nevetséges ajánlatba. Nők, muzsika meg füvek. Hinni akarja, hogy létezhet egy ilyen szép hely, de hogy a fiú vezeti oda ilyen tudatállapotban az igencsak kétes.
~De mégis...?~
Megrázza a fejét, hogy a beférkőző gondolatokat kirázza belőle.*
- Nëm ëreszkëdëk lë. *Mondja lassan szótagolva.
Pedig milyen szép is lenne a világfalon túl. Két akarat között vergődik és próbál időt nyerni, hogy az egyik ne húzza le a mélybe magával, míg a másik próbálja megtartani odafent.*
2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-20 21:13:03
Üzenet elküldve: 2017-03-20 21:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Taitos talán valóban józanodni kezd, talán nem, mindenesetre most már csak a hasonló dolgokat köti össze kicsi elmécskéje a káromkodó warg pedig picit megtöri a rendet.*
-Anyámat csak én szidalmazhatom. Rusnya kutya, na hol a botom.
*Fordul el, és felszedni készül botját a földről. Persze ahogy lehajol fejjel úgy esik előre, de szépen lassacskán újra talpra is rángatja magát.*
-Ahj.
*Nyögi panaszosan, ahogyan az öreg szilfával kormányozza magát egyenesbe. Bottal sokkal stabilabban mozog.*
-Nem.
*Nyögi a felvetésre.*
-Kushadnod kell, mert meglátnak azok a rohadt nemesek, és az irigységük okán. Puff!
*Céloz a kezével formált virtuális nyilpuskával Ragrudra szemei közé. A világ persze ismét átveri, és Udra láthatja, hogy jó két arasznyival elvéti őt a mozdulat.*
-De hogy legyen neked ünnepnap, akkor ma nem utazom rajtad, de ágaskodásról a városban szó sem lehet!
*Okítja hátasát a helyi illemre, és a földre mutat.*
-Akkor?
*Várakozik, hogy négy lábra ereszkedjen hű, szőrös társa.*
-A Viágfalon túlra megyünk most. Ott vannak jó bárdok füvek, és nők. Bizony. Találunk neked is egy szukát!
*Veregeti vállba a farkasszörnyet, és ha az térdre ereszkedett, akkor megkezdi a farkas kisétáltatását a városból.*
*Taitos talán valóban józanodni kezd, talán nem, mindenesetre most már csak a hasonló dolgokat köti össze kicsi elmécskéje a káromkodó warg pedig picit megtöri a rendet.*
-Anyámat csak én szidalmazhatom. Rusnya kutya, na hol a botom.
*Fordul el, és felszedni készül botját a földről. Persze ahogy lehajol fejjel úgy esik előre, de szépen lassacskán újra talpra is rángatja magát.*
-Ahj.
*Nyögi panaszosan, ahogyan az öreg szilfával kormányozza magát egyenesbe. Bottal sokkal stabilabban mozog.*
-Nem.
*Nyögi a felvetésre.*
-Kushadnod kell, mert meglátnak azok a rohadt nemesek, és az irigységük okán. Puff!
*Céloz a kezével formált virtuális nyilpuskával Ragrudra szemei közé. A világ persze ismét átveri, és Udra láthatja, hogy jó két arasznyival elvéti őt a mozdulat.*
-De hogy legyen neked ünnepnap, akkor ma nem utazom rajtad, de ágaskodásról a városban szó sem lehet!
*Okítja hátasát a helyi illemre, és a földre mutat.*
-Akkor?
*Várakozik, hogy négy lábra ereszkedjen hű, szőrös társa.*
-A Viágfalon túlra megyünk most. Ott vannak jó bárdok füvek, és nők. Bizony. Találunk neked is egy szukát!
*Veregeti vállba a farkasszörnyet, és ha az térdre ereszkedett, akkor megkezdi a farkas kisétáltatását a városból.*
2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-20 20:31:32
Üzenet elküldve: 2017-03-20 20:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tetszik neki, ahogy vakargatják. Ha ez lenne az utolsó, ami nem tetszik neki a délutánban, akkor talán még el is nézné ezt a fajta tiszteletlenséget szerény személye iránt. Mivel viszont ismeri a fajtáját, tudja, hogy sosem virrad fel az a nap az égbolton, amikor ne lenne olyan, ami ne tetszene neki. Sőt kifejezetten ne utálná.
Morranva húzza el a fejét a vakargatástól és tolja el mellső mancsával - illetve kezével az alkalmatlankodó vakarászó ujjakat.*
- Në csináld... Ä jó édës änyükádat... *Már morcosan fordul el, kifejezve nem verbálisan és verbálisan is minden nem tetszését. Megfordul a fejében, hogy most áll fel és hagyja maga mögött a vakargatót, de sajnos nincs olyan jegeskőből a szíve, hogy megtegye. Addig nem amíg a fiú a világát nem tudja.
A fura mozgásra néz vissza, s látja, ahogy az ember mutat valamifelé.*
- Nä, áldvä lëgyen ä jó édës örëganyám... *Hálálkodik valamelyik felmenője felé, hogy végre elment, az az akárki is. Reméli, hogy ez már azt jelenti, hogy a fiú is józanodni kezd. Megkönnyebbülése azonnal lefagy arcáról és valami más fagy vissza rá, amikor Felhő rá néz. Nagy szemekkel várja mi lesz a következő.
A fiú kishíján felugrik és Udra is követi reflexből. Majdnem orra esik a nagy lendületben és az elgémberedett, elszunnyadt lábaiban. Még nem elég tiszta, hogy ilyen hirtelen mozdulatokat tegyen.*
- Hő-hő... Mö lënnë hä kézën fögvä mënnénk ütánä? *Eltúlozva a tájszólást veti fel az ötletet a fiúnak. Nem repes az ötletért, hogy felszálljanak rá. Homályosak a tapasztalatai a férfiak terén, de azt még ő is tudja, hogy a nőnek kell lovagolni egy férfit és nem fordítva.
Kezet nyújt a fiúnak, hogy mutassa Ő szívesen megy vele a világfalon túlra, de nem négykézláb. Kíváncsi mi fog kisülni ebből.*
*Nem tetszik neki, ahogy vakargatják. Ha ez lenne az utolsó, ami nem tetszik neki a délutánban, akkor talán még el is nézné ezt a fajta tiszteletlenséget szerény személye iránt. Mivel viszont ismeri a fajtáját, tudja, hogy sosem virrad fel az a nap az égbolton, amikor ne lenne olyan, ami ne tetszene neki. Sőt kifejezetten ne utálná.
Morranva húzza el a fejét a vakargatástól és tolja el mellső mancsával - illetve kezével az alkalmatlankodó vakarászó ujjakat.*
- Në csináld... Ä jó édës änyükádat... *Már morcosan fordul el, kifejezve nem verbálisan és verbálisan is minden nem tetszését. Megfordul a fejében, hogy most áll fel és hagyja maga mögött a vakargatót, de sajnos nincs olyan jegeskőből a szíve, hogy megtegye. Addig nem amíg a fiú a világát nem tudja.
A fura mozgásra néz vissza, s látja, ahogy az ember mutat valamifelé.*
- Nä, áldvä lëgyen ä jó édës örëganyám... *Hálálkodik valamelyik felmenője felé, hogy végre elment, az az akárki is. Reméli, hogy ez már azt jelenti, hogy a fiú is józanodni kezd. Megkönnyebbülése azonnal lefagy arcáról és valami más fagy vissza rá, amikor Felhő rá néz. Nagy szemekkel várja mi lesz a következő.
A fiú kishíján felugrik és Udra is követi reflexből. Majdnem orra esik a nagy lendületben és az elgémberedett, elszunnyadt lábaiban. Még nem elég tiszta, hogy ilyen hirtelen mozdulatokat tegyen.*
- Hő-hő... Mö lënnë hä kézën fögvä mënnénk ütánä? *Eltúlozva a tájszólást veti fel az ötletet a fiúnak. Nem repes az ötletért, hogy felszálljanak rá. Homályosak a tapasztalatai a férfiak terén, de azt még ő is tudja, hogy a nőnek kell lovagolni egy férfit és nem fordítva.
Kezet nyújt a fiúnak, hogy mutassa Ő szívesen megy vele a világfalon túlra, de nem négykézláb. Kíváncsi mi fog kisülni ebből.*
2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-20 12:27:09
Üzenet elküldve: 2017-03-20 12:27:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A bárd zenéje tovább hangzik. Ragron ugat egy jót mellette.*
-Psszt!
*Szól rá kis fáziskéséssel, és elkezdi vakargatni a farkasrémet, egyben Udrát az álla alatt.*
-Hallgasd, nagy művész ez a bárd.
*Szól, és öt-hat percig csak bárgyú mosollyal mered. Aztán szépen lassan kikerekedik a szeme, és remegő kézzel mutat előre. Lelki szemei előtt ugyanis a Bárd fényes villanás keretében, mely a csillanó napfény nyomán jelenhet meg igazából, eltűnik, de szőrén-szálán. Taitos még hallani is vél egy dörrenő hangot.*
-El, elment.
*Nyögi, aztán kicsi szünetet tart. Gondolkodik, aztán teljes áhítattal és átéléssel suttogja maga elé.*
-Ugrás a világfalon túlra.
*Ismeri fel, hogy mi lett a bárddal, aztán Ragron-Udrára néz.*
-Ragron, követjük!
*Jelenti be, és feláll kissé támolyogva.*
-Feküdj, hogy felszállhassak!
*Utasítja a wargot, hiszen nyergébe csak úgy kerülhet fel, ha az négykézláb előtte hasal.*
~Öntelt egy dög ez.~
*Szidja magában megszokásból a szürke hátast, akiről még mindig nem látja, hogy Udra.*
*A bárd zenéje tovább hangzik. Ragron ugat egy jót mellette.*
-Psszt!
*Szól rá kis fáziskéséssel, és elkezdi vakargatni a farkasrémet, egyben Udrát az álla alatt.*
-Hallgasd, nagy művész ez a bárd.
*Szól, és öt-hat percig csak bárgyú mosollyal mered. Aztán szépen lassan kikerekedik a szeme, és remegő kézzel mutat előre. Lelki szemei előtt ugyanis a Bárd fényes villanás keretében, mely a csillanó napfény nyomán jelenhet meg igazából, eltűnik, de szőrén-szálán. Taitos még hallani is vél egy dörrenő hangot.*
-El, elment.
*Nyögi, aztán kicsi szünetet tart. Gondolkodik, aztán teljes áhítattal és átéléssel suttogja maga elé.*
-Ugrás a világfalon túlra.
*Ismeri fel, hogy mi lett a bárddal, aztán Ragron-Udrára néz.*
-Ragron, követjük!
*Jelenti be, és feláll kissé támolyogva.*
-Feküdj, hogy felszállhassak!
*Utasítja a wargot, hiszen nyergébe csak úgy kerülhet fel, ha az négykézláb előtte hasal.*
~Öntelt egy dög ez.~
*Szidja magában megszokásból a szürke hátast, akiről még mindig nem látja, hogy Udra.*
2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-19 21:16:16
Üzenet elküldve: 2017-03-19 21:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem látja, mi játszódhat most le a kis barátja fejében, de ahogy elnézi az arcát, és ahogy hallja milyen szavakat intéz felé, úgy gondolja, nagy lehet odabent a móka.
Nem sokat tud tenni a fiú érdekében, csak bólint, ha hozzá beszél, és megállás nélkül helyesel. Egyébként meg saját magára figyel. Próbálja magát máshová képzelni, megtámasztja halántékát ökölbe szorított kezének ujjain és elmereng. Csontig hatol a kellemes meleg, érzi, hogy lágyan serceg velője tőle. Tavaszi rét illatát érzi, már máshol jár.
Talán valahol a tűz és a kő között, a világfalon túl terjengett egy régi történet. A virágos lankák között a fák keretezte tisztáson. A farkas akkor még nem volt a fejének és életének része. Egyszerű ruhában feküdt a tisztás közepén és magába szívta a nyári nap sugarait. Tiszta volt az elméje és a szíve. Akkor minden olyan élénk volt és minden olyan sugárzóan szép. Ott van ma is, azokat az illatokat érzi, az öreg nap süt le rá. És ott van még a társa is, magas, szőke és telt. Barack illata van és cukor, minden pórusából édesség árad. A csókja olyan, mint a méz, a bőre, mint a selyem.*
- Kár is lënne… *Válaszolja immár a Holdudvarra visszatérve a pasasnak, akinek inkább van száraz por szaga, mint barack. Nem ad bele túl sok lelkesedést, hogy feleljen neki, hiszen úgy sem hallja meg.*
- Väu väu… *Mosolyogja a fiú és a képzeletei felé. Kezd elszomorodni. Az itteni világ olyan fakó és szürke. Talán kéne még egy löket abból a keverékből.
Nincs mit tennie, hallgatja hát a fiú bárdját, akinek sírhelyet emeltek az udvarban. Még akkor is ha nem tudja ki ő és nem is hallja az énekét és játékát.*
*Nem látja, mi játszódhat most le a kis barátja fejében, de ahogy elnézi az arcát, és ahogy hallja milyen szavakat intéz felé, úgy gondolja, nagy lehet odabent a móka.
Nem sokat tud tenni a fiú érdekében, csak bólint, ha hozzá beszél, és megállás nélkül helyesel. Egyébként meg saját magára figyel. Próbálja magát máshová képzelni, megtámasztja halántékát ökölbe szorított kezének ujjain és elmereng. Csontig hatol a kellemes meleg, érzi, hogy lágyan serceg velője tőle. Tavaszi rét illatát érzi, már máshol jár.
Talán valahol a tűz és a kő között, a világfalon túl terjengett egy régi történet. A virágos lankák között a fák keretezte tisztáson. A farkas akkor még nem volt a fejének és életének része. Egyszerű ruhában feküdt a tisztás közepén és magába szívta a nyári nap sugarait. Tiszta volt az elméje és a szíve. Akkor minden olyan élénk volt és minden olyan sugárzóan szép. Ott van ma is, azokat az illatokat érzi, az öreg nap süt le rá. És ott van még a társa is, magas, szőke és telt. Barack illata van és cukor, minden pórusából édesség árad. A csókja olyan, mint a méz, a bőre, mint a selyem.*
- Kár is lënne… *Válaszolja immár a Holdudvarra visszatérve a pasasnak, akinek inkább van száraz por szaga, mint barack. Nem ad bele túl sok lelkesedést, hogy feleljen neki, hiszen úgy sem hallja meg.*
- Väu väu… *Mosolyogja a fiú és a képzeletei felé. Kezd elszomorodni. Az itteni világ olyan fakó és szürke. Talán kéne még egy löket abból a keverékből.
Nincs mit tennie, hallgatja hát a fiú bárdját, akinek sírhelyet emeltek az udvarban. Még akkor is ha nem tudja ki ő és nem is hallja az énekét és játékát.*
2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-19 20:30:37
Üzenet elküldve: 2017-03-19 20:30:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A bárd folytatja a lantjátékot, Taitos pedig hallgatja. Van pár olyan melódia, amit földön túli füleknek terveztek, na Bárd, a bárd zenéje is ilyen. Ahogyan az idegszálakon citerázhatnak, netán az ember hajszálait egyenként simogathatják, vagy ahogyan a folyékony boldogság csörgedezik le az ember torkán. Olyanok ezek a hangok, mint a nap sugarai. Odalra néz, ott pedig egy kedves, elmélyült arcot lát. Valahonnan ismerős neki. A zene ugyan majdnem teljesen elveszi az eszét, de ezen a kellemes érzésen túl ismerős.*
-Rrr.
*Kezdi, és igen, már érzi, hogy jön. A Bárd is mást énekel most már Egy legendát, egy nagy farkasról, aki északról érkezett. És egy nevet mond ki. "Ragron".
Taitos szeme felcsillan, és a mellette ülőre néz.*
-Hallod Ragron, azt mondja warg vagy.
Pedig szerintem csak egy kutyaszopta nagy farkas.
*Néz oldalra, és közli a tényeket, miszerint a bárd valami furcsa fajtának nevezte a barátfarkasát. Egy pillanatra feltörnek a delírium előtti emlékképek is.*
-Különben is megmondtam, hogy... öh, hogy maradj az erdőben, és vadásszál cica, nem, cickányra.
*Dirigál a farkasnak, aki ugye magát most " Udrának hiszi".*
-De ha má' itt vagy, akkor hallgassad a Bárdot, de ha megugatod, akkor nem kapsz szarvast holnap.
*Fordul vissza tovább hallgatni a zenét. A teljes önkívület állapotában van jelenleg. Még pár percig biztosan.*
*A bárd folytatja a lantjátékot, Taitos pedig hallgatja. Van pár olyan melódia, amit földön túli füleknek terveztek, na Bárd, a bárd zenéje is ilyen. Ahogyan az idegszálakon citerázhatnak, netán az ember hajszálait egyenként simogathatják, vagy ahogyan a folyékony boldogság csörgedezik le az ember torkán. Olyanok ezek a hangok, mint a nap sugarai. Odalra néz, ott pedig egy kedves, elmélyült arcot lát. Valahonnan ismerős neki. A zene ugyan majdnem teljesen elveszi az eszét, de ezen a kellemes érzésen túl ismerős.*
-Rrr.
*Kezdi, és igen, már érzi, hogy jön. A Bárd is mást énekel most már Egy legendát, egy nagy farkasról, aki északról érkezett. És egy nevet mond ki. "Ragron".
Taitos szeme felcsillan, és a mellette ülőre néz.*
-Hallod Ragron, azt mondja warg vagy.
Pedig szerintem csak egy kutyaszopta nagy farkas.
*Néz oldalra, és közli a tényeket, miszerint a bárd valami furcsa fajtának nevezte a barátfarkasát. Egy pillanatra feltörnek a delírium előtti emlékképek is.*
-Különben is megmondtam, hogy... öh, hogy maradj az erdőben, és vadásszál cica, nem, cickányra.
*Dirigál a farkasnak, aki ugye magát most " Udrának hiszi".*
-De ha má' itt vagy, akkor hallgassad a Bárdot, de ha megugatod, akkor nem kapsz szarvast holnap.
*Fordul vissza tovább hallgatni a zenét. A teljes önkívület állapotában van jelenleg. Még pár percig biztosan.*
2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-19 12:50:50
Üzenet elküldve: 2017-03-19 12:50:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Udra megrántja a vállát, ha nem hát nem alapon. Hátradől és lehunyja szemeit a nap felé fordítva arcát. Egészen átadná magát a melegségnek, amikor a fiú hangjára lesz ismét figyelmes. Fél szemét nyitja csak ki, hogy megnézze mégis mi a fészkes ütött megint belé. Végül is egy órára egészen jól elvolt magában és a kis világában. Ki tudja, hogy merre járt akkor.
Azt látja, hogy valamerre mutat, és majdnem elfolyik a nyála a nagy koncentrálásban. Ismerős jelenet. A nő azon kezd aggódni, hogy nehogy zöldséget csináljon Felhőből a fűkeveréke. Amikor elkezdi rázni is a fejfedőjének részét, akkor már előre is figyel, és két szemével próbálja megnézni mit lát a másik.*
- Hát högyne… ä nägy tüdjafëneki… *Helyesel a fiúnak. Habár ő maga nem látja, amit a másik, mégis úgy tesz, mintha ez természetes lenne, és húsvér ember állna előtte. Vagy akármi is az, amit lát.
Udrának a füvek nem okoznak látomásokat már egy ideje. Már csak a normális élet érzetét adják meg neki. Egy kis plusz energiaforrást, hogy jobban érzékelje a külvilágot. Az egyetlen dolog, ami nincs ott, de beképzeli az a virágok illata és az ételeké, minden, amire vágyik.
Átfogja a karjával a fiú vállát és biztatóan megrángatja.*
- Bizöny äz… *Bólogat ismét a pasas szavaira. Mindenképpen jó emberke lehet az, akit elképzel, ezt egy percig sem vitatja. Most azért egy kicsit örül, hogy nem gyújtott ismét pipára a fiú kedvéért. Talán neki jól esne még egy, hogy csatlakozhasson a sajátos társasághoz. Mióta is nem érkeznek látogatói? Már jó pár éve. Lehet, hogy ki kéne tisztítani az elméjét, hogy olyan befogadó képes legyen, mint a barátja a padon.*
*Udra megrántja a vállát, ha nem hát nem alapon. Hátradől és lehunyja szemeit a nap felé fordítva arcát. Egészen átadná magát a melegségnek, amikor a fiú hangjára lesz ismét figyelmes. Fél szemét nyitja csak ki, hogy megnézze mégis mi a fészkes ütött megint belé. Végül is egy órára egészen jól elvolt magában és a kis világában. Ki tudja, hogy merre járt akkor.
Azt látja, hogy valamerre mutat, és majdnem elfolyik a nyála a nagy koncentrálásban. Ismerős jelenet. A nő azon kezd aggódni, hogy nehogy zöldséget csináljon Felhőből a fűkeveréke. Amikor elkezdi rázni is a fejfedőjének részét, akkor már előre is figyel, és két szemével próbálja megnézni mit lát a másik.*
- Hát högyne… ä nägy tüdjafëneki… *Helyesel a fiúnak. Habár ő maga nem látja, amit a másik, mégis úgy tesz, mintha ez természetes lenne, és húsvér ember állna előtte. Vagy akármi is az, amit lát.
Udrának a füvek nem okoznak látomásokat már egy ideje. Már csak a normális élet érzetét adják meg neki. Egy kis plusz energiaforrást, hogy jobban érzékelje a külvilágot. Az egyetlen dolog, ami nincs ott, de beképzeli az a virágok illata és az ételeké, minden, amire vágyik.
Átfogja a karjával a fiú vállát és biztatóan megrángatja.*
- Bizöny äz… *Bólogat ismét a pasas szavaira. Mindenképpen jó emberke lehet az, akit elképzel, ezt egy percig sem vitatja. Most azért egy kicsit örül, hogy nem gyújtott ismét pipára a fiú kedvéért. Talán neki jól esne még egy, hogy csatlakozhasson a sajátos társasághoz. Mióta is nem érkeznek látogatói? Már jó pár éve. Lehet, hogy ki kéne tisztítani az elméjét, hogy olyan befogadó képes legyen, mint a barátja a padon.*
2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-16 21:51:19
Üzenet elküldve: 2017-03-16 21:51:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Taitos enyhe szkepticizmussal nézegeti az udvaron álló szobrot.*
~Ez meg kinek is állít emléket? Valami nagy bárdnak, nem?~
*Szemléli bágyadtan az emlékművet.*
-Ja, nem kell.
*Utasítja vissza. Külső szemlélőnek feltűnhet, hogy még mindig akadozik picit.*
-Ha nem hatott, hát nem.
*Folytatja vontatottan, kissé nemtörődöm hangulatban. Aztán látóterében moccan valami. A holdudvar díszének körvonalai elmosódnak, elé pedig egy jókora bárd lép. Olyan nyeles, csatára edzett, kezeiben pedig lant.*
-Eh!
*Nyújtja kezét, és arra mutat, egy percig pedig csak enyhén tágra nyílt pupillával, elcsorduló nyállal mered csodálkozva, aztán oldalra fordul, hogy jelezze Udrának mit talált. Ha közben a másik szólt hozzá, akkor sem figyel fel erre, újonnan akarja magára felhívni a figyelmet, így előbb csak megrázogatja a füvesnő vállán a farkas néhai combtövét.*
-Ott!
*Fordul vissza az udvar közepéhez, ahol még mindig ott áll a lantos bárd, már szerinte.*
-Ez a nagy tudjafeneki!
*Hadoválja még mindig kusza nyelvvel. Aztán megszólal a bárd, és lantja is.
"Ejj, de nehéz, a bárd élete. A bárd éle te, az nagyon hegyes." Dalolgat a bárd fémhangon, és heves lantjátékba is kezd, Taitos arcára pedig csak túlvilági vigyor ül ki a szellemes dalocska hallatán.*
-Jó emberke!
*Fejezi ki véleményét hangosan is. Habár valahol felsikot benne egy rész, hogy a lantozó embernagy csatabárd elől futni kéne, odabent egy virág viszont mást súg Taitosnak.*
~Közvetlenül az agyra.~
*Gondolja, majd hátradől, és hallgatja a lantművészet remekeit.*
*Taitos enyhe szkepticizmussal nézegeti az udvaron álló szobrot.*
~Ez meg kinek is állít emléket? Valami nagy bárdnak, nem?~
*Szemléli bágyadtan az emlékművet.*
-Ja, nem kell.
*Utasítja vissza. Külső szemlélőnek feltűnhet, hogy még mindig akadozik picit.*
-Ha nem hatott, hát nem.
*Folytatja vontatottan, kissé nemtörődöm hangulatban. Aztán látóterében moccan valami. A holdudvar díszének körvonalai elmosódnak, elé pedig egy jókora bárd lép. Olyan nyeles, csatára edzett, kezeiben pedig lant.*
-Eh!
*Nyújtja kezét, és arra mutat, egy percig pedig csak enyhén tágra nyílt pupillával, elcsorduló nyállal mered csodálkozva, aztán oldalra fordul, hogy jelezze Udrának mit talált. Ha közben a másik szólt hozzá, akkor sem figyel fel erre, újonnan akarja magára felhívni a figyelmet, így előbb csak megrázogatja a füvesnő vállán a farkas néhai combtövét.*
-Ott!
*Fordul vissza az udvar közepéhez, ahol még mindig ott áll a lantos bárd, már szerinte.*
-Ez a nagy tudjafeneki!
*Hadoválja még mindig kusza nyelvvel. Aztán megszólal a bárd, és lantja is.
"Ejj, de nehéz, a bárd élete. A bárd éle te, az nagyon hegyes." Dalolgat a bárd fémhangon, és heves lantjátékba is kezd, Taitos arcára pedig csak túlvilági vigyor ül ki a szellemes dalocska hallatán.*
-Jó emberke!
*Fejezi ki véleményét hangosan is. Habár valahol felsikot benne egy rész, hogy a lantozó embernagy csatabárd elől futni kéne, odabent egy virág viszont mást súg Taitosnak.*
~Közvetlenül az agyra.~
*Gondolja, majd hátradől, és hallgatja a lantművészet remekeit.*
2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-14 19:12:38
Üzenet elküldve: 2017-03-14 19:12:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Igën közvëtlenül… *Ismétli meg az elmondott szavakat. Gyengéden ereszti ki kezei közül a pipát, mint egy apró madárkát. Érdeklődve nézi, ahogy a fiú köhög a sűrű füst után.
Kedves mosolyra húzódik a szája, szíve viszont szomorkodik. Emlékszik, amikor ő kezdett kísérletezni ezekkel a növényekkel. Tiszta volt a tüdeje, illatos, természetes elfes aroma lengte át haját, bőrét. Mára már úgy köhög reggelente, mintha kátrány hullámzana légzőszerveiben és a szagát össze lehetne téveszteni egy kialudt tábortűzzel.
Félig felvont szemöldökkel vizslatja, amikor a Felhő kérdez.*
- Mönd mëg të… *Mosolyodik el végül, amikor látja, hogy a fiatal emberke nem igazán ura önmagának. Úgy érzékeli, hogy megfagyott, vagy a fiú, vagy benne az idő.
Udra nem foglalkozik vele, hátradől és pöfékel, hagy pihenjen a gyerek. A keveréktől érzi, hogy egész teste megremeg. Ágyékában izzik kohója és juttatja el a hőt minden végtagjába, fejébe, szívébe.
Eltelik néhány idő, mikorra elfogynak a növénykék. A parázsló maradékot a fél-elf a pad mellé üríti. A hosszú pipát még visszahelyezi szájába, csak hogy tartsa fogaival és baljával azt. Lehunyja a szemét, engedi, hogy átjárja a boldogság, a fény, perzselje bőrét, égesse húsát, pörkölje lelkét hamuvá.
Kis idő elteltével szavak ébresztik tudatára.*
- Mö vän? *Mondja, mint aki medve álomból ébredt. Lassan tekeri a fejét a fiú irányába, látszólag meglepve, hogy még itt van. El is felejtkezett róla.*
- Nëm-e? *Vonja meg a vállát.* Hát, ä böldogságöm már ëlfogyött… *Mozgatja meg pipáját, ami egy ideje már nem füstöl.* Dë tölthëtek még…
*Veti fel az ötletet a fiúnak. Nem említi meg, hogy egy ideje már mozdulatlan, rá jön, ha akar, ha meg nem úgy is jó.*
- Igën közvëtlenül… *Ismétli meg az elmondott szavakat. Gyengéden ereszti ki kezei közül a pipát, mint egy apró madárkát. Érdeklődve nézi, ahogy a fiú köhög a sűrű füst után.
Kedves mosolyra húzódik a szája, szíve viszont szomorkodik. Emlékszik, amikor ő kezdett kísérletezni ezekkel a növényekkel. Tiszta volt a tüdeje, illatos, természetes elfes aroma lengte át haját, bőrét. Mára már úgy köhög reggelente, mintha kátrány hullámzana légzőszerveiben és a szagát össze lehetne téveszteni egy kialudt tábortűzzel.
Félig felvont szemöldökkel vizslatja, amikor a Felhő kérdez.*
- Mönd mëg të… *Mosolyodik el végül, amikor látja, hogy a fiatal emberke nem igazán ura önmagának. Úgy érzékeli, hogy megfagyott, vagy a fiú, vagy benne az idő.
Udra nem foglalkozik vele, hátradől és pöfékel, hagy pihenjen a gyerek. A keveréktől érzi, hogy egész teste megremeg. Ágyékában izzik kohója és juttatja el a hőt minden végtagjába, fejébe, szívébe.
Eltelik néhány idő, mikorra elfogynak a növénykék. A parázsló maradékot a fél-elf a pad mellé üríti. A hosszú pipát még visszahelyezi szájába, csak hogy tartsa fogaival és baljával azt. Lehunyja a szemét, engedi, hogy átjárja a boldogság, a fény, perzselje bőrét, égesse húsát, pörkölje lelkét hamuvá.
Kis idő elteltével szavak ébresztik tudatára.*
- Mö vän? *Mondja, mint aki medve álomból ébredt. Lassan tekeri a fejét a fiú irányába, látszólag meglepve, hogy még itt van. El is felejtkezett róla.*
- Nëm-e? *Vonja meg a vállát.* Hát, ä böldogságöm már ëlfogyött… *Mozgatja meg pipáját, ami egy ideje már nem füstöl.* Dë tölthëtek még…
*Veti fel az ötletet a fiúnak. Nem említi meg, hogy egy ideje már mozdulatlan, rá jön, ha akar, ha meg nem úgy is jó.*
2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-12 21:26:56
Üzenet elküldve: 2017-03-12 21:26:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vorgarvor Doshest//
*Malrionnak nincs sok pénze, de majd rákérdez Rynizznél, hogy lehet e saját testőre, na meg ha lehet, akkor milyen áron, ha nála oké a száz arany, akkor biztos felkeresi majd a mélységi hímet később a munkával kapcsolatban.*
-Ezzel kapcsolatban nem, de rengeteg mást tanulhatunk még. *Ravasz mosolyra húzódik a szája, leginkább harci tudásra gondol, de persze ki hogy értelmezi, még könnyen félre is lehet érteni a mondatot és a gesztust is utána.*
-Akkor mehetünk is oda, kíváncsi vagyok milyen lehet ott. *Jó lenne megfigyelnie, hogyan meditálnak mások, számára nehéz nyugton maradni alváson kívül, úgy érzi ha nem csinál valamit, akkor halott is lehetne.*
-Volt olyan hely, ahová szívesen térsz vissza? *Érdeklődik, hisz aki sok helyen járt, az biztos tudja melyik hely jobb a másiknál, na meg miért.*
-Meddig maradsz még a városban? *Ha már szóba került, hogy inkább vándorol, mint letelepszik, ez fontos lehet, főleg ha alkalmaznák őt Malrion védelmére.*
2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:09:15
Üzenet elküldve: 2017-03-12 19:09:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~El?~
*A Zöldfülű valamiért csak a felsorolásra emlékszik, de hát jó az így is. A lényeg, hogy megtudja, hogy ezek lesznek azok.*
-Igen... Közvetlenül hat az agyra.
*Ismétli kissé befásultan és bambán a szavakat.*
~Nem akkor hatna közvetlenül, ha bedugnék a fülemen egy margarétát tövig?~
*Ilyen gondolatokkal veszi át a pipát. Beleszív. Lassan, óvatosan. Egy jót köhög is az elején. Nincs szokva a letüdőzéshez.*
-Ugh!
*Nyújtja vissza pár szívás után a pipát.*
-El vagyok szokva ezektől.
*Picit mintha nyugodtabb, és kevésbé fondorlatos lenne most, de az igazi hatást még nem érzi. Így kissé tétován szólal meg.*
-Izé, mit kéne éreznem?
*Azt persze nem tudja, hogy miért, de a nap egy pislantása alatt mintha picit máshonnan csiklandozná. Az a majdnem órányi idő pedig szinte teljesen ki is esik, amit lemerevedve, és lélekben teljesen ellazulva töltött. Mintha csak kitörölték volna az emlékezetéből. Udra persze lehet, hogy látja, amint Taitos megfagyottan üldögél a padon, és bizony melengetik a napsugarak, hogy kiolvadjon.*
-Ugrás a világfalon túlra?
*Érdeklődik most már szinkronban az idővel.*
-Egyelőre nem ugrik semmi.
*Picit ugyanazt a bizsergést érzi, mint mikor a nyakbavalóját először felpróbálta.*
~Talán majd most megcsap a tudás.~
*Gondolkodik picit, ahogy érzi az előszelét.*
~Amire szükséged van?~
*Hümmög tovább magában. A piacra nem reagál. Az is kiesett. Egyértelműen el van a maga kis furcsán bizsergős világában.*
~El?~
*A Zöldfülű valamiért csak a felsorolásra emlékszik, de hát jó az így is. A lényeg, hogy megtudja, hogy ezek lesznek azok.*
-Igen... Közvetlenül hat az agyra.
*Ismétli kissé befásultan és bambán a szavakat.*
~Nem akkor hatna közvetlenül, ha bedugnék a fülemen egy margarétát tövig?~
*Ilyen gondolatokkal veszi át a pipát. Beleszív. Lassan, óvatosan. Egy jót köhög is az elején. Nincs szokva a letüdőzéshez.*
-Ugh!
*Nyújtja vissza pár szívás után a pipát.*
-El vagyok szokva ezektől.
*Picit mintha nyugodtabb, és kevésbé fondorlatos lenne most, de az igazi hatást még nem érzi. Így kissé tétován szólal meg.*
-Izé, mit kéne éreznem?
*Azt persze nem tudja, hogy miért, de a nap egy pislantása alatt mintha picit máshonnan csiklandozná. Az a majdnem órányi idő pedig szinte teljesen ki is esik, amit lemerevedve, és lélekben teljesen ellazulva töltött. Mintha csak kitörölték volna az emlékezetéből. Udra persze lehet, hogy látja, amint Taitos megfagyottan üldögél a padon, és bizony melengetik a napsugarak, hogy kiolvadjon.*
-Ugrás a világfalon túlra?
*Érdeklődik most már szinkronban az idővel.*
-Egyelőre nem ugrik semmi.
*Picit ugyanazt a bizsergést érzi, mint mikor a nyakbavalóját először felpróbálta.*
~Talán majd most megcsap a tudás.~
*Gondolkodik picit, ahogy érzi az előszelét.*
~Amire szükséged van?~
*Hümmög tovább magában. A piacra nem reagál. Az is kiesett. Egyértelműen el van a maga kis furcsán bizsergős világában.*
2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-12 17:51:54
Üzenet elküldve: 2017-03-12 17:51:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fél óráig ül még az erdőben az kisírt szemekkel áll fel. Végig néz halott mesterén és egy mosoly jelenik meg az arcán. Szabad. *
~Végre szabad vagyok. ~
*Felveszi a földről a kardját mit mestere megszáradt vére díszít. Letörli róla és elrakja hüvelyébe, letörli páncéljáról a vért aztán még utoljára visszanéz az öregre. A férfi páncélján ahol lyukat ütött kardjával a vér még mindig folyik. A feje a porban fekszik körülötte mindent vér borít. Megtette és szabad emberként léphet ki a világba. Senki se gátolja meg mostantól a dolgában, végre emberhez méltóan élhet. Bánja amit előbb tett Arthenior főterén, de nincs mersze visszamenni bocsánatot kérni, majd ha isten úgy akarja akkor találkoznak és mindent jóvá tesz. Megigazítja hosszú, fekete haját és elindul, nem tudja hova, csak megy előre amerre lát. Egy pár perces gyaloglás után a Pegazus fogadó mögötti Holdudvaron találja magát. Belép az udvarra egy kicsin kapun keresztül és a Hold megvilágítja az egész helyet. *
~Csodálatos egy hely. ~
*Ámuldozik magában a hely szépségén és néhány percig csak áll és nézelődik. Aztán arcába nyíllal a fájdalom az ütésektől amit el kellett szenvedni-e a mesterétől. Az-az a volt mesterétől, akit inkább csak rabszolga tartónak kéne nevezni, de Eiliries nem tudja csak így. Annyi éven keresztül követelte ezt meg tőle az a szörnyeteg, hogy akaratlanul is így hívja. Miután kigyönyörködte magát a látványba a fogadó ajtajához lép és letörli arcáról a maradék vért amennyire tudja. *
~Végre szabad vagyok. ~
*Felveszi a földről a kardját mit mestere megszáradt vére díszít. Letörli róla és elrakja hüvelyébe, letörli páncéljáról a vért aztán még utoljára visszanéz az öregre. A férfi páncélján ahol lyukat ütött kardjával a vér még mindig folyik. A feje a porban fekszik körülötte mindent vér borít. Megtette és szabad emberként léphet ki a világba. Senki se gátolja meg mostantól a dolgában, végre emberhez méltóan élhet. Bánja amit előbb tett Arthenior főterén, de nincs mersze visszamenni bocsánatot kérni, majd ha isten úgy akarja akkor találkoznak és mindent jóvá tesz. Megigazítja hosszú, fekete haját és elindul, nem tudja hova, csak megy előre amerre lát. Egy pár perces gyaloglás után a Pegazus fogadó mögötti Holdudvaron találja magát. Belép az udvarra egy kicsin kapun keresztül és a Hold megvilágítja az egész helyet. *
~Csodálatos egy hely. ~
*Ámuldozik magában a hely szépségén és néhány percig csak áll és nézelődik. Aztán arcába nyíllal a fájdalom az ütésektől amit el kellett szenvedni-e a mesterétől. Az-az a volt mesterétől, akit inkább csak rabszolga tartónak kéne nevezni, de Eiliries nem tudja csak így. Annyi éven keresztül követelte ezt meg tőle az a szörnyeteg, hogy akaratlanul is így hívja. Miután kigyönyörködte magát a látványba a fogadó ajtajához lép és letörli arcáról a maradék vért amennyire tudja. *
2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-11 21:40:27
Üzenet elküldve: 2017-03-11 21:40:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Udra teljes szívéből reméli, hogy végre véget vethetnek a komoly témáknak és cseveghetnek úgy, mint a normális emberek, akik nem egész negyed órája ismerik egymást.
~Nem kell mindenkit megváltani.~
Gondolja keserűen. Olyan keserűen, mint a füstölgő füvek, amik a pipájából áradnak. Kellemes érzés rázza meg, ahogy a virágok illata eléri őt. Az első szimfónia magával hozza a nyugalmat, mindent amiért most az életét adná.*
- Ëlmondtäm, cüki. *Feleli a kérdésre. Nem akarja megint felsorolni, amit akkor mondott mikor a fiú a fejét cirógatta.* Ügrás a fälakön túlra, élëtföszlány, közvëtlenül hät äz ägyra… ëmlékszël?
*Ismétli meg a korábbi szavait. Nem tud mást mondani, esetleg azt még megteheti, hogy érthetőbben beszél. Keresztezi farkas mancsos lábait, majd a fiú felé fordul.*
- Mindënkinél más. Ägrësszió, dëpresszió… vágyäk körbácsa… Mindën és sëmmi. Kiszëdi ä fëjedből, ämire szükséged vän.
*Mosolyodik el és jobbjával nyújtja a Felhőnek a pipát. Nem figyelmezteti, hogy lassan, és nem ösztönzi arra, hogy gyorsan szívja és pöfögje. Ezt ő nem tudja megmagyarázni, nem tudja szabályzatba foglalni, tegyen, úgy ahogy neki kellemes. Ez a lényege, ez mind az, amit a füvek képviselnek.
Ha a pipa kikerült a kezei közül, akkor elfordul, vissza a napba. Nem akarja vizslatni a pasast. Az nem illendő.*
- Ismërem ä piäc környékét, dë délëbbre még nëm jártäm. *Válaszol a kérdésre lágy hanggal, közben pedig elmerül a virágillatban. A nap melege is mintha megváltozott volna, erősebb, áttöri a bőrét és csontig hatol, a szerveit is melengeti. Mosolyog, átadja magát.*
*Udra teljes szívéből reméli, hogy végre véget vethetnek a komoly témáknak és cseveghetnek úgy, mint a normális emberek, akik nem egész negyed órája ismerik egymást.
~Nem kell mindenkit megváltani.~
Gondolja keserűen. Olyan keserűen, mint a füstölgő füvek, amik a pipájából áradnak. Kellemes érzés rázza meg, ahogy a virágok illata eléri őt. Az első szimfónia magával hozza a nyugalmat, mindent amiért most az életét adná.*
- Ëlmondtäm, cüki. *Feleli a kérdésre. Nem akarja megint felsorolni, amit akkor mondott mikor a fiú a fejét cirógatta.* Ügrás a fälakön túlra, élëtföszlány, közvëtlenül hät äz ägyra… ëmlékszël?
*Ismétli meg a korábbi szavait. Nem tud mást mondani, esetleg azt még megteheti, hogy érthetőbben beszél. Keresztezi farkas mancsos lábait, majd a fiú felé fordul.*
- Mindënkinél más. Ägrësszió, dëpresszió… vágyäk körbácsa… Mindën és sëmmi. Kiszëdi ä fëjedből, ämire szükséged vän.
*Mosolyodik el és jobbjával nyújtja a Felhőnek a pipát. Nem figyelmezteti, hogy lassan, és nem ösztönzi arra, hogy gyorsan szívja és pöfögje. Ezt ő nem tudja megmagyarázni, nem tudja szabályzatba foglalni, tegyen, úgy ahogy neki kellemes. Ez a lényege, ez mind az, amit a füvek képviselnek.
Ha a pipa kikerült a kezei közül, akkor elfordul, vissza a napba. Nem akarja vizslatni a pasast. Az nem illendő.*
- Ismërem ä piäc környékét, dë délëbbre még nëm jártäm. *Válaszol a kérdésre lágy hanggal, közben pedig elmerül a virágillatban. A nap melege is mintha megváltozott volna, erősebb, áttöri a bőrét és csontig hatol, a szerveit is melengeti. Mosolyog, átadja magát.*
2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:56:05
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:56:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Na most már tényleg nem tudja hová tenni a furcsa valakit Taitos. Az előítéletek, az előzetes tudás. A fiatal kora ellenére sok látott és hallott dolog eddig majdnem mindig biztos alapot adott a fiúnak. Azonban ránézésre a mostani is egy kivétel lesz. Azért egy mosolyt erőltet magára.*
-Igen, hát minden nap tanulhatunk valami újat.
*Biccent, és gondolataiba mélyed.*
~Nyilvánvalóan nem nemes, tehát ha a romlottabbik felével volt dolga, legfeljebb szolga lehetett. Akkor meg.~
*Inkább be sem fejezi. Manuri jut az eszébe, akivel talán párhuzamba tudja hozni ezt a Farkasölőfüvet is.*
~Mindketten vállvonogatva mondják, hogy igazából nem volt rossz.~
*Picit felzaklatják az emlékek, és maga is most már inkább a téma lezárására hajlik.*
-Legyen.
*Biccent végül, aztán a begyulladó pipára sandít.*
-Mi van benne, és mit csinál?
*Kérdezi az ismerelen keveréket szemlélve. Picit talán még maga Taitos is helyesnek találja, hogy a másik kezdi. Olyan ez, mint mikor egy alkimista először magán teszteli a legújabb keverékét, nem a gyanútlan vevőn. Helyénvaló.*
-Na és, bejártad már az itteni helyeket?
*Kérdezősködik tovább, ha már más témát kell felhoznia pont neki. Közben pedig, ha a pipa Taitost ér, akkor nem marad megszívatlanul.*
*Na most már tényleg nem tudja hová tenni a furcsa valakit Taitos. Az előítéletek, az előzetes tudás. A fiatal kora ellenére sok látott és hallott dolog eddig majdnem mindig biztos alapot adott a fiúnak. Azonban ránézésre a mostani is egy kivétel lesz. Azért egy mosolyt erőltet magára.*
-Igen, hát minden nap tanulhatunk valami újat.
*Biccent, és gondolataiba mélyed.*
~Nyilvánvalóan nem nemes, tehát ha a romlottabbik felével volt dolga, legfeljebb szolga lehetett. Akkor meg.~
*Inkább be sem fejezi. Manuri jut az eszébe, akivel talán párhuzamba tudja hozni ezt a Farkasölőfüvet is.*
~Mindketten vállvonogatva mondják, hogy igazából nem volt rossz.~
*Picit felzaklatják az emlékek, és maga is most már inkább a téma lezárására hajlik.*
-Legyen.
*Biccent végül, aztán a begyulladó pipára sandít.*
-Mi van benne, és mit csinál?
*Kérdezi az ismerelen keveréket szemlélve. Picit talán még maga Taitos is helyesnek találja, hogy a másik kezdi. Olyan ez, mint mikor egy alkimista először magán teszteli a legújabb keverékét, nem a gyanútlan vevőn. Helyénvaló.*
-Na és, bejártad már az itteni helyeket?
*Kérdezősködik tovább, ha már más témát kell felhoznia pont neki. Közben pedig, ha a pipa Taitost ér, akkor nem marad megszívatlanul.*
2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:34:29
Üzenet elküldve: 2017-03-11 20:34:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szeretné maga mögött tudni a kínos témákat. Olyan jól indult ez a társalgás, kár lenne elrontani ilyesmivel, mint a származásokról való beszéd és a halál.
Nem tudja igazából, hogy mi történt a fiú anyjával, de ahogy felfogta sértettségét csak annak elhalálozására tud gondolni. Miért lett volna akkor mérges, ha nem ez a helyzet?
Elhesseget minden ilyetén gondolatot. Nem szereti közelében tudni. Szeret élni és élvezni azt, hogy él.*
- Hmm… *Rázza meg a fejét lassan, miközben készíti elő a pipát.* Tüdok ëgyet, s mást ä növényëkről, dë ëz még nëkem is új.
*Feleli már mosollyal a képén. Talán csak vak volt, ahhoz, hogy meglássa az igaz virágokat, és hogy különbséget tegyen köztük és a lóherék között. Megjegyzi ezt a szónoklatot a fiútól, hogy ha valaha is még közelebb kerül egy virágszálhoz, akkor szakértően megállapítsa, hogy tényleg illatos katáng, vagy csak egy jól álcázott lóhere.
Befejezi a pipája tömését. Nézegeti a tartalmát és elégedett a végtermékkel. A fiúra sandít, azon tanakodik magában, hogy megkérdezze e kié legyen a megtiszteltetés? Végül úgy határozz rossz vendéglátó módjára elkezdi ő maga.
A kénnel itatott pálcáiért kutakszik, mert azokat viszont nagy szerencsésen mindég eltünteti. Idő közben rátérnek a romlottak dolgait megvitatni. Kezei elkezdik elvéteni a célt, ahogy próbálja kihalászni a tűzcsiholót. Nem tetszik neki a beszédtéma alakulása.*
- Nëm volt… *Nem tudja mit mondjon. Legszívesebben semmit sem szeretne. Nem azért, mert olyan rossz lett volna, de nem is azért mert azt kéne szégyellnie, hogy élvezte a fiú által romlottnak hívottak társaságát.*
- Hägyjük… *Hadarja el gyorsan, majd igyekszik tüzet gyújtani, hogy szájába vett pipáját felélessze. Nagy koncentráltsággal cselekszik. Időt is húz, majd ha a pipa izzik, beoltja a pálcát és beleszív a növény kavalkád közé.*
- Bëszéljünk másról… *Mondja végül magas hangon. Orrán száján hömpölyög a füst, s már szinte érzi is. Virágillatot sodor felé a szellő. Olyan virágokét, melyek még nem bújtak ki a földből, vagy nem kezdtek el rügyet bontani a bokrokon. Gyöngyvirág, leander, orgona… Lágy virágszálak messziről csalogatják.*
*Szeretné maga mögött tudni a kínos témákat. Olyan jól indult ez a társalgás, kár lenne elrontani ilyesmivel, mint a származásokról való beszéd és a halál.
Nem tudja igazából, hogy mi történt a fiú anyjával, de ahogy felfogta sértettségét csak annak elhalálozására tud gondolni. Miért lett volna akkor mérges, ha nem ez a helyzet?
Elhesseget minden ilyetén gondolatot. Nem szereti közelében tudni. Szeret élni és élvezni azt, hogy él.*
- Hmm… *Rázza meg a fejét lassan, miközben készíti elő a pipát.* Tüdok ëgyet, s mást ä növényëkről, dë ëz még nëkem is új.
*Feleli már mosollyal a képén. Talán csak vak volt, ahhoz, hogy meglássa az igaz virágokat, és hogy különbséget tegyen köztük és a lóherék között. Megjegyzi ezt a szónoklatot a fiútól, hogy ha valaha is még közelebb kerül egy virágszálhoz, akkor szakértően megállapítsa, hogy tényleg illatos katáng, vagy csak egy jól álcázott lóhere.
Befejezi a pipája tömését. Nézegeti a tartalmát és elégedett a végtermékkel. A fiúra sandít, azon tanakodik magában, hogy megkérdezze e kié legyen a megtiszteltetés? Végül úgy határozz rossz vendéglátó módjára elkezdi ő maga.
A kénnel itatott pálcáiért kutakszik, mert azokat viszont nagy szerencsésen mindég eltünteti. Idő közben rátérnek a romlottak dolgait megvitatni. Kezei elkezdik elvéteni a célt, ahogy próbálja kihalászni a tűzcsiholót. Nem tetszik neki a beszédtéma alakulása.*
- Nëm volt… *Nem tudja mit mondjon. Legszívesebben semmit sem szeretne. Nem azért, mert olyan rossz lett volna, de nem is azért mert azt kéne szégyellnie, hogy élvezte a fiú által romlottnak hívottak társaságát.*
- Hägyjük… *Hadarja el gyorsan, majd igyekszik tüzet gyújtani, hogy szájába vett pipáját felélessze. Nagy koncentráltsággal cselekszik. Időt is húz, majd ha a pipa izzik, beoltja a pálcát és beleszív a növény kavalkád közé.*
- Bëszéljünk másról… *Mondja végül magas hangon. Orrán száján hömpölyög a füst, s már szinte érzi is. Virágillatot sodor felé a szellő. Olyan virágokét, melyek még nem bújtak ki a földből, vagy nem kezdtek el rügyet bontani a bokrokon. Gyöngyvirág, leander, orgona… Lágy virágszálak messziről csalogatják.*
2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-10 22:19:37
Üzenet elküldve: 2017-03-10 22:19:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nehezen kap választ a számára fájó szavak utáni reakciójára.*
~Magam sem tudom, hogy miért sértődtem meg. Honnan tudhatta volna.~
*Picit elmereng azon, hogy hogy lenne, ha lettek volna rendes szülei.*
~Akkor nem lennék vándor.~
*Jelenik meg az aggodalom. Képek villannak be. A boldog tanulás, menetelés képei. Az első feltört láb érzése. Az első átmeneteltnek is beillő nap, végül a tudományok és a mágia alapjai, valamint az elme művészete. Hosszú, komoly évek, mégsem adná őket tízezer aranyakért sem. Elmélkedéséből a szinte érthetetlen visszakérdezés zökkenti ki.*
-Hogy?
*Néz bambán, míg emberfeletti agyával összerakja a hallottakat. Már felelne, mikor újabb kérdés csapódik be agykérgének bástyájába, de eddigre már felfűtötték metaforikus kohóit odabent, a tekervényekben, így azonnal kettőt is válaszol. *
-Nincs. A lóherékre meg, hát annyira nem.
*Nem is gondol arra, hogy lovak heréjét kéne nézegetnie, illetve gondol, de az eljátszott ficsúr nem gondolna, így egyből ejti is a gondolatot.* -Tudod milyenek a lóherék. A legtöbbje csak nyafka, vagy sápatag kislány, semmi érdekességgel. Egy szép, de üres kosár. Aztán ritkán persze van egy négy levelű is, na az szerencse, de arra meg nem építhet egy ilyen komoly úriember. Viszont a virágok. Nos, ha azokat van szeme meglátni valakinek, akkor máris szebb hely lesz a világ.
*Magyarázza, szakavatottan.*
-Hát, mondhatni. Igazából csak elveszik sokak lehetőségét.
*Egyértelműen nem szereti a hatalmaskodóakat, és azokat, akik tekintélyükért ölni tudnának. A következő szavakra viszont megfagy benne kissé a vér.*
~Ez sehogy nem lehet jó. Ha kitagadott nemes akkor sem, ha elnyomott szerencsétlen, akkor sem.~
*Méregeti picit Udrát, aztán végül habozva kezd szólni.*
-Elég kellemetlen gyermekkor lehetett. Kikkel éltél, milyen volt?
*Kérdései közben pedig figyeli a pipa tömődését, egy-két alapanyagot ismervén fel csupán.*
~Ebből csak óvatosan majd. Nem vagyok szokva a töményhez.~
*Határozza el, hogy azért nem azonnal lángolásig fújtatja, no meg ugye szívja, a pipát.*
*Nehezen kap választ a számára fájó szavak utáni reakciójára.*
~Magam sem tudom, hogy miért sértődtem meg. Honnan tudhatta volna.~
*Picit elmereng azon, hogy hogy lenne, ha lettek volna rendes szülei.*
~Akkor nem lennék vándor.~
*Jelenik meg az aggodalom. Képek villannak be. A boldog tanulás, menetelés képei. Az első feltört láb érzése. Az első átmeneteltnek is beillő nap, végül a tudományok és a mágia alapjai, valamint az elme művészete. Hosszú, komoly évek, mégsem adná őket tízezer aranyakért sem. Elmélkedéséből a szinte érthetetlen visszakérdezés zökkenti ki.*
-Hogy?
*Néz bambán, míg emberfeletti agyával összerakja a hallottakat. Már felelne, mikor újabb kérdés csapódik be agykérgének bástyájába, de eddigre már felfűtötték metaforikus kohóit odabent, a tekervényekben, így azonnal kettőt is válaszol. *
-Nincs. A lóherékre meg, hát annyira nem.
*Nem is gondol arra, hogy lovak heréjét kéne nézegetnie, illetve gondol, de az eljátszott ficsúr nem gondolna, így egyből ejti is a gondolatot.* -Tudod milyenek a lóherék. A legtöbbje csak nyafka, vagy sápatag kislány, semmi érdekességgel. Egy szép, de üres kosár. Aztán ritkán persze van egy négy levelű is, na az szerencse, de arra meg nem építhet egy ilyen komoly úriember. Viszont a virágok. Nos, ha azokat van szeme meglátni valakinek, akkor máris szebb hely lesz a világ.
*Magyarázza, szakavatottan.*
-Hát, mondhatni. Igazából csak elveszik sokak lehetőségét.
*Egyértelműen nem szereti a hatalmaskodóakat, és azokat, akik tekintélyükért ölni tudnának. A következő szavakra viszont megfagy benne kissé a vér.*
~Ez sehogy nem lehet jó. Ha kitagadott nemes akkor sem, ha elnyomott szerencsétlen, akkor sem.~
*Méregeti picit Udrát, aztán végül habozva kezd szólni.*
-Elég kellemetlen gyermekkor lehetett. Kikkel éltél, milyen volt?
*Kérdései közben pedig figyeli a pipa tömődését, egy-két alapanyagot ismervén fel csupán.*
~Ebből csak óvatosan majd. Nem vagyok szokva a töményhez.~
*Határozza el, hogy azért nem azonnal lángolásig fújtatja, no meg ugye szívja, a pipát.*
2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-03-10 20:07:48
Üzenet elküldve: 2017-03-10 20:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Cinkos mosoly fut végig az arcán. Szimpatikus neki Felhő, ahogy látszik, és úgy tűnik, hogy szíves örömest megosztozna a keverékén. Nem is tudja, mire számít tőle. Nem úgy néz ki, mint aki agresszívvá válna és mindent, ami mozog meg akarna ölni, ha a növények sercegő hamvai - bejutva tüdőjébe - kiszabadítják minden elnyomott vágyát.
Komótosan kotorja elő kis vászon zsákocskáját, mely jó félig van töltve a lélek felszabadító keverékből. Combjára fekteti a zsákot, még csukott szemmel cselekszik. Kiemeli hosszú pipáját is vakon. Pontosan tudja, hol tartja ezeket a fontos dolgokat, sosem kell keresnie.
Szipkával a fogai között figyel fel a megváltozott hangsúlyra a fiú részéről. Egyenesbe fordítja a fejét, szeme a fiúra vándorol, majd vissza a földre. Mondjon valamit?
Elkövette azt a hibát, amit oly sokan szoktak, akik anya, apa, nagyszülők, sőt még dédszülők között is felnőhettek. Természetesnek veszi, hogy neki van egy hosszú sor elf felmenője még élve és virulva és kevesebb emberi is. Rosszul érzi magát, de ezt nem akarja a fickó tudtára adni. Egy ideig hallgat, mert nem tudja, mit mondjon, vagy mondjon e valamit.
~Örülj neki… Az szar lehet… Nem tudtam… Sajnálom…~
Egyiket sem ítéli elég jónak. Végül eldönti, mi legyen.*
- Ühüm… *Feleli, de a fiú már más témán van és milyen jó, hogy tovább mentek. Nem tudja helyén való e még viccelődni, de amúgy sem tudja megállni.*
- Annyifrä? *Kérdez vissza mosolyogva, szájában a pipával, fejét lefelé tartva, a zsákocskát bontogatva. Kicsit most máshogy is hangzanak szavai, pipaszárral tele szájjal, tájszólásával.
Eztán meséli el Udra élete nagy történéseit. Nagyrészt tényleg csak ennyi, amit eddigi életében tett. A szerelmi kalandjaiba most nem gabalyítaná bele a pasast. Nem tudja érdekelné e, vagy vannak e olyan nagyon jóban, hogy megossza.
Lassan kezdi töltögetni a pipát, s közben figyel a társára. Egy pillanatra megáll, hogy elmerengjen.*
- Hm. Jó tfüdni. *Bólogat, s folytatja a töltögetést. Óvatosan rendezgeti a füveket, gondosan figyelve arra, hogy minden fajtából legyen benne.
Nem kell figyelmeztetni arra, hogy tartsa a száját, de azért eszébe vési jó mélyen.*
- Ä römlottäk zävarnäk? *Vonja fel fél szemöldökét és úgy sandít a fiúra. Pipája már a kezében van, a zsák a másikban. Mielőtt válaszolhatna, azonnal kérdez egy másikat is.*
- Vän pipád? *Két ujja közé fogja a zsákot, s kinyújtja a fiú felé. Vagy a pipát várja a kezébe, hogy ő töltse meg, vagy azt hogy elvegye a füveket és intézze maga. Ha nincs neki, akkor békepipa módjára fogják elkölteni.*
- Römlottäk közt nőttëm fël. *Teszi még hozzá az előző kérdéséhez. Megvonja lágyan vállát is.*
~Nincs mit tenni, cukorfalat.~
*Cinkos mosoly fut végig az arcán. Szimpatikus neki Felhő, ahogy látszik, és úgy tűnik, hogy szíves örömest megosztozna a keverékén. Nem is tudja, mire számít tőle. Nem úgy néz ki, mint aki agresszívvá válna és mindent, ami mozog meg akarna ölni, ha a növények sercegő hamvai - bejutva tüdőjébe - kiszabadítják minden elnyomott vágyát.
Komótosan kotorja elő kis vászon zsákocskáját, mely jó félig van töltve a lélek felszabadító keverékből. Combjára fekteti a zsákot, még csukott szemmel cselekszik. Kiemeli hosszú pipáját is vakon. Pontosan tudja, hol tartja ezeket a fontos dolgokat, sosem kell keresnie.
Szipkával a fogai között figyel fel a megváltozott hangsúlyra a fiú részéről. Egyenesbe fordítja a fejét, szeme a fiúra vándorol, majd vissza a földre. Mondjon valamit?
Elkövette azt a hibát, amit oly sokan szoktak, akik anya, apa, nagyszülők, sőt még dédszülők között is felnőhettek. Természetesnek veszi, hogy neki van egy hosszú sor elf felmenője még élve és virulva és kevesebb emberi is. Rosszul érzi magát, de ezt nem akarja a fickó tudtára adni. Egy ideig hallgat, mert nem tudja, mit mondjon, vagy mondjon e valamit.
~Örülj neki… Az szar lehet… Nem tudtam… Sajnálom…~
Egyiket sem ítéli elég jónak. Végül eldönti, mi legyen.*
- Ühüm… *Feleli, de a fiú már más témán van és milyen jó, hogy tovább mentek. Nem tudja helyén való e még viccelődni, de amúgy sem tudja megállni.*
- Annyifrä? *Kérdez vissza mosolyogva, szájában a pipával, fejét lefelé tartva, a zsákocskát bontogatva. Kicsit most máshogy is hangzanak szavai, pipaszárral tele szájjal, tájszólásával.
Eztán meséli el Udra élete nagy történéseit. Nagyrészt tényleg csak ennyi, amit eddigi életében tett. A szerelmi kalandjaiba most nem gabalyítaná bele a pasast. Nem tudja érdekelné e, vagy vannak e olyan nagyon jóban, hogy megossza.
Lassan kezdi töltögetni a pipát, s közben figyel a társára. Egy pillanatra megáll, hogy elmerengjen.*
- Hm. Jó tfüdni. *Bólogat, s folytatja a töltögetést. Óvatosan rendezgeti a füveket, gondosan figyelve arra, hogy minden fajtából legyen benne.
Nem kell figyelmeztetni arra, hogy tartsa a száját, de azért eszébe vési jó mélyen.*
- Ä römlottäk zävarnäk? *Vonja fel fél szemöldökét és úgy sandít a fiúra. Pipája már a kezében van, a zsák a másikban. Mielőtt válaszolhatna, azonnal kérdez egy másikat is.*
- Vän pipád? *Két ujja közé fogja a zsákot, s kinyújtja a fiú felé. Vagy a pipát várja a kezébe, hogy ő töltse meg, vagy azt hogy elvegye a füveket és intézze maga. Ha nincs neki, akkor békepipa módjára fogják elkölteni.*
- Römlottäk közt nőttëm fël. *Teszi még hozzá az előző kérdéséhez. Megvonja lágyan vállát is.*
~Nincs mit tenni, cukorfalat.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400