Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-02-20 21:43:46
Üzenet elküldve: 2017-02-20 21:43:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vorgarvor Doshest//
-Nem vagyok biztos benne, hogy meghaltak, mert menekülés közben elhagytak, de igazából nem is érdekelnek annyira. *Megvonja a vállát, hisz mi mást tehetne, a helyszínre visszament és a hullákat nem látta, viszont vissza sem jöttek érte, így nem táplál túl nagy szeretetet a közeli családtagjai iránt. Próbálta azért felkeresni őket, nem tudta, hogy nemes család, de reménykedett, hogy valamelyik rokon befogadja majd. Nem nagyon érdekli a lányt, hogy együttérzést tanúsítson a másik, így inkább egy mosollyal töri meg a nem túl vidám témát.*
-Nem kell sajnálni, ez tett erősebbé, én sem sajnálom a dolgot. *Viszont a munkakeresés jól hangzik, milyen jó is lenne egy saját testőr, akivel elkószálhat messzebbre is a városon belül vagy kívül.*
-Én örülnék egy testőrnek, akivel kimozdulhatnék hosszabb időre és távra a kúriából. *Meglátogatna pár helyet, ahol tanulhat egyst mást, egyedül ezek unalmasak, meg lehet veszélyes is.*
-Menjünk! *Követi a piac felé, azt még szerencsére tudja merre találja Malrrion.*
-Na ez tényleg szép hely. *Jelenti ki, ahogy odaérnek és meglátja a kis kertet a fogadó mögött. Valahogy eddig még nem jött el, nem gondolta volna, hogy ilyen szép dolog lapul itt.*
-Ennek van valami babonás története? *Kérdezi, bár nem biztos benne, hogy lesz rá válasz, hisz két hatod, az nem sok idő itt a városban ilyen információhoz.*
-Nem vagyok biztos benne, hogy meghaltak, mert menekülés közben elhagytak, de igazából nem is érdekelnek annyira. *Megvonja a vállát, hisz mi mást tehetne, a helyszínre visszament és a hullákat nem látta, viszont vissza sem jöttek érte, így nem táplál túl nagy szeretetet a közeli családtagjai iránt. Próbálta azért felkeresni őket, nem tudta, hogy nemes család, de reménykedett, hogy valamelyik rokon befogadja majd. Nem nagyon érdekli a lányt, hogy együttérzést tanúsítson a másik, így inkább egy mosollyal töri meg a nem túl vidám témát.*
-Nem kell sajnálni, ez tett erősebbé, én sem sajnálom a dolgot. *Viszont a munkakeresés jól hangzik, milyen jó is lenne egy saját testőr, akivel elkószálhat messzebbre is a városon belül vagy kívül.*
-Én örülnék egy testőrnek, akivel kimozdulhatnék hosszabb időre és távra a kúriából. *Meglátogatna pár helyet, ahol tanulhat egyst mást, egyedül ezek unalmasak, meg lehet veszélyes is.*
-Menjünk! *Követi a piac felé, azt még szerencsére tudja merre találja Malrrion.*
-Na ez tényleg szép hely. *Jelenti ki, ahogy odaérnek és meglátja a kis kertet a fogadó mögött. Valahogy eddig még nem jött el, nem gondolta volna, hogy ilyen szép dolog lapul itt.*
-Ennek van valami babonás története? *Kérdezi, bár nem biztos benne, hogy lesz rá válasz, hisz két hatod, az nem sok idő itt a városban ilyen információhoz.*
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-01-06 09:31:12
Üzenet elküldve: 2017-01-06 09:31:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Miután elhelyezkedtek abba a pozícióba, amit a lény kért, felkészül a soron következőre, mégpedig a jutalomra a sok szenvedésért. Az ezután következők már egyáltalán nem rémítik meg. Még ő sem tudja, de jelentős változást hozott ez a kaland az életében. Elindult az igazi mágussá válás útján, egy hatalmas varázslattal amit csak ő és Bato, a kiválasztottak birtokolnak, valamint azzal, hogy meghalt, jelentős fejlődés figyelhető meg nála lelkierő szempontjából. Másként tekint már erre az egész misztériumra, hiszen megtudta mi van azokon a bizonyos örök mezőkön. Ugyan, az csak elméje szüleménye volt, de biztosította őt arról, hogy a halál nem egy szörnyű dolog. Új életre fog születni és ez bátorsággal tölti fel gyáva lelkét. Gondolkodik éppen, hogy hogyan tovább, és merre menjen, de ezzel sem jut sokra, mert iszonytató erejű fájdalom hasít karjába, amit azért furcsáll, mert abból a végtagból már jó ideje, talán évek óta nem érzett már semmit, nem, hogy ekkora belenyilalló, borzasztó érzést. Azonban ez sem tart sokáig, és a pásztornak még annyi ideje sincs, hogy felkiáltson, mert képek kezdenek a fejébe áramlani. Képek erről a lényről, gyengeségeiről, erősségeiről, és amint ezeket felfogja, már meg is érti, hogy mekkora tudás birtokába kerültek. Fel sem fogta először, hogy mit is jelent ez a varázslat. Most azonban tudja. Egy hatalmas ellenféllel is végezni tud, ha tisztában van annak gyengepontjával. Talán álomvilágbéli haláluk is megelőzhető lett volna ezzel. Sőt! Biztosan túlélik, ha akkor ez a kezükben van. Oldalra fordítja a fejét, és kopasz barátját figyeli, hogy az miképpen viseli új adományát. Meg sem fordul a fejében, hogy saját kezét egyszerűbb lenne arca elé emelni, hiszen az eddig nem mozgott. Tulajdonképpen most sem mozog, hiszen nem mozgatja. Bato tenyerén kékes fényű szem alak világít fel. Végül lenéz saját végtagjára és azon is látja, de nem csak azt. Izmai mintha nem csak ernyedten lógnának karján, hanem úgy vannak, mint előtte, mielőtt lebénult volna.* ~Biztos csak az elektromosság. Talán görcsbe rándult, és azért van ez a furcsa érzés is benne.~ *Ekkor pedig Wojest eltűnik a szemük elől és magukra hagyja őket. Mintha sosem lett volna ott. Csupán gondolataik és a tenyerükbe égett jel tanúskodik létezéséről.*
-Bato! Ha megtalálod, nagyon vigyázz rá! *Komoly arccal beszél. Életét áldozta ezért a lányért. Nem szeretné, ha valami baja történne. Azonban neki más dolga van. Eldöntötte magában még akkor, amikor meghalt. Vissza kell térnie a Thargokhoz, és ott kell folytatnia életét. Most már minden sokkal könnyebb lesz.*
-Mindenképpen fogunk még találkozni! Ezt biztosan mondhatom. *Szorítja meg ő is a férfi kezét, és biccent a távolodó alak után.* ~Na, akkor most dologra! Valósítsuk meg az álmomat!~ *Ezzel elindul a fogadónál hagyott kecskéért majd a piacra, hogy egy egész nyájjal érkezzen vissza a Hegyre, úgy, hogy kész legyen beteljesíteni mindent, amit kigondolt.*
-Bato! Ha megtalálod, nagyon vigyázz rá! *Komoly arccal beszél. Életét áldozta ezért a lányért. Nem szeretné, ha valami baja történne. Azonban neki más dolga van. Eldöntötte magában még akkor, amikor meghalt. Vissza kell térnie a Thargokhoz, és ott kell folytatnia életét. Most már minden sokkal könnyebb lesz.*
-Mindenképpen fogunk még találkozni! Ezt biztosan mondhatom. *Szorítja meg ő is a férfi kezét, és biccent a távolodó alak után.* ~Na, akkor most dologra! Valósítsuk meg az álmomat!~ *Ezzel elindul a fogadónál hagyott kecskéért majd a piacra, hogy egy egész nyájjal érkezzen vissza a Hegyre, úgy, hogy kész legyen beteljesíteni mindent, amit kigondolt.*
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-01-04 23:03:57
Üzenet elküldve: 2017-01-04 23:03:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*Izgatott várakozással teli néhány másodperc az, amíg a nevezett pózban várja a sorsát. Perceknek tűnő másodpercek után felharsan az ég, és szinte lassított jelenetben látja, ahogy a megnyílt égboltból egyenesen felé cikázik az izzó kékes fehér plazma. Az utolsó pillanatban lehunyja a szemét, és szinte azonnal érzi, ahogy a tenyerébe hatol a felfoghatatlan fájdalom, ami a másodperc törtrésze alatt a teljes testébe szétterül. Felkiáltani nincs érkezése, hisz az egész testét megrázó feszültségtől minden izma kontrollálatlanul rándul össze. Eztán viszont amilyen gyorsan jött, úgy távozik az érzés, és csak a lelki sokk marad a csapás nyomán. A szíve hevesen dobog, levegőért kap és felemeli a friss sebhelyes, ökölve rándult tenyerét. Belenyilall újra a fájdalom a becsapódás pontjába, ami határása újra elernyeszti kezének izmait, és szemügyre veszi azt. Szinte azonnal felizzik a szem formájú heg, a villámhoz hasonlóan kékes fehér színben felizzik, és azonnal látomások jelennek meg a szeme előtt. A Wojest körül amúgyis cikázó energiát most egész más perspektívában tapasztalhatja meg a szerzetes: pontosan látja, hogy a levegő apró feszültségei erősítik őt, emellett látja, ahogy egy gondolattal, egy igével mindent felégető villámcsapást idéz elő. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy megszűnik a látomás, valójában pedig csak tompul. A külvilág ingereitől nem képes befogadni a látottakat, ezért lehunyja a szemét, hogy tisztábban, kivehetően észlelje a varázslat által közvetített képet. Ezúttal azt látja, ahogy egy fém penge belehasít a villámlény amorf testébe, mire az összerogy, és habár nem hal meg, látszik, hogy jelentősen elgyengül tőle. A szerzetes feje megfájdul a kapacitását meghaladó mágia befogadásától, a fejébe belehasít a fájdalom és ösztönösen kinyitja a szemeit, amitől a varázs azonnal szertefoszlik.
A villámlény utolsó üzenetét már feltápászkodás közben hallgatja, s annak végén biccent felé, de mielőtt köszönetet mondhatna, Wojest úgy foszlik szét az addig cikázó levegőben, ahogyan az egész dolog kezdődött előző reggel.*
-Hát.
*Néz Learon felé, majd eszébe ötlik a lány, aki az imént igen feldúlt hangulatban hagyta el a Holdudvart.*
-Megkeresem Soynarát.
*Böki ki végül, félbeszakítva amit elkezdett volna mondani az imént, ezelőtt még viszont odalép Learonhoz, és ha a pásztormágus nem követi őt alkalmi társuk felkutatásában, úgy reményei szerint ideiglenes búcsút vesz tőle.*
-Minden jót, Learon. Ha keresel, az Ellentétek Rendjével megtalálsz.
*A társulat nevét kihangsúlyozza, eztán pedig még hozzáteszi:*
-Téged is bizonyára szívesen látnak ott.
*Ezzel kezet nyújt és egy férfias szorítással vesz búcsút Learontól, majd Soynara távozásának irányába megindul ő is.*
A villámlény utolsó üzenetét már feltápászkodás közben hallgatja, s annak végén biccent felé, de mielőtt köszönetet mondhatna, Wojest úgy foszlik szét az addig cikázó levegőben, ahogyan az egész dolog kezdődött előző reggel.*
-Hát.
*Néz Learon felé, majd eszébe ötlik a lány, aki az imént igen feldúlt hangulatban hagyta el a Holdudvart.*
-Megkeresem Soynarát.
*Böki ki végül, félbeszakítva amit elkezdett volna mondani az imént, ezelőtt még viszont odalép Learonhoz, és ha a pásztormágus nem követi őt alkalmi társuk felkutatásában, úgy reményei szerint ideiglenes búcsút vesz tőle.*
-Minden jót, Learon. Ha keresel, az Ellentétek Rendjével megtalálsz.
*A társulat nevét kihangsúlyozza, eztán pedig még hozzáteszi:*
-Téged is bizonyára szívesen látnak ott.
*Ezzel kezet nyújt és egy férfias szorítással vesz búcsút Learontól, majd Soynara távozásának irányába megindul ő is.*
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-01-03 18:50:41
Üzenet elküldve: 2017-01-03 18:50:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hát ennyi volt. Gondolhatná magában Wojest, (ha hasonlóképpen gondolkodna, mint az emberek) miközben az önmagából kiforduló tündér után pillant. Fölösleges is magyarázkodnia, hiszen vélhetően a tündér nem értené. Neki teljesen mindegy, hogy mit fognak kezdeni a képességgel azok, akik megkapják, a viharlénytől több parancs, vagy hasonló nem érkezne. Mindenesetre ez mégiscsak annyit jelent, hogy a nő elbukott. Elbukott, mert a kicsi lelke nem bírta feldolgozni a látottakat, vagy magát az egész helyzetet. Ugyanakkor a társai közül sem mindenki próbálja meg visszatartani, így Wojest sem fogja. A valóságban, Sa'Tereth megjelenésével ugyanúgy fel kell majd készülni a végtelenül brutális valóságra, főleg azoknak, akik elvileg a gonosz elleni harc miatt vannak itt. Ezt a tényt tette próbára a jellemi értékek mellett Wojest, és míg az utóbbin nem, az előbbin elbukott a tündérlány.
A viharlény annyit vár csupán, míg mindenki elmegy, aki el szeretne, majd örömmel fogadja, hogy ketten azért maradtak.*
-Hát, akkor ti jöttök csak!
*Mennydörgi, majd megvárja, míg a férfiak lefekszenek a kért pozitúrába. Ha ezt megteszik, a viharlény ismeretlen nyelven mormolni kezd egy igét, mire újra viharfelhők gyűlnek köré, és az elmesélt módon lesújt a villám a háromszög csúcsaira. Oda is, ahol a tündérnek kellene feküdnie, noha ott a földbe csapódik.
Bato és Learon egyaránt érzi a hatalmas fájdalmat, ami egy pillanat alatt végigszalad a testén, és a tenyerébe égett, szem alakú jelet.
A páros képeket lát, amiben azonnal meg is tapasztalhatják a képesség erejét. Képesek lettek hát megérezni egy lény erősségét, valamint gyengeségét. Wojesttel kapcsolatban látják tehát ezt meg legelőször. Az előbbi a lénynek nem más, mint a vihar maga, aminek közelében a testéből álló energiahalmaz új impulzusokhoz jut, erősödik. Látják a legerősebb támadását is, a villámcsapást, ami az égből lesújtva akár szénné is tud égetni bárkit, aki e mágiától védtelen. A gyengesége is nyilvánvaló: fém tárgyak. Ha megvágják vele, lényegében le is földelik, ami jelentősen csökkenti az életerejét. Talán így meg is értették a fegyverek elkobzását, amit később visszakapnak.
Learon ezen felül még valamit tapasztalhat: Az elhalt idegpályákat a villám stimulálta, újra működésbe hozta, aminek következtében, noha még gyengéden, de tudja mozgatni az időtlen idők óta béna karját.
Csupán Soynara Ceryllas nem lesz ezen csodálatos képesség birtokosa, csupán 500 arany vigaszdíjat kap majd a viharlény egyik szolgájától,
néhány nap múlva, valahol a városban. Egy utolsó szöveget még fűz a képesség kiosztása után az esethez Wojest.*
-Legyetek résen, és használjátok bölcsen a varázslatot, mert a sötétség egyre csak nő! Tiszta lelketek lámpásként világítson, mikor majd harcba szálltok ellene! Sok sikert!
*Szinte minden egyéb magyarázatot mellőzve szertefoszlik a lény, és eltűnik oda, ahonnét jött: a fellegek fölé. A szolgálói is lassan szivárogni kezdenek az ébredő város utcáin, és a két férfi magára marad a pirkadó tájban.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hát ennyi volt. Gondolhatná magában Wojest, (ha hasonlóképpen gondolkodna, mint az emberek) miközben az önmagából kiforduló tündér után pillant. Fölösleges is magyarázkodnia, hiszen vélhetően a tündér nem értené. Neki teljesen mindegy, hogy mit fognak kezdeni a képességgel azok, akik megkapják, a viharlénytől több parancs, vagy hasonló nem érkezne. Mindenesetre ez mégiscsak annyit jelent, hogy a nő elbukott. Elbukott, mert a kicsi lelke nem bírta feldolgozni a látottakat, vagy magát az egész helyzetet. Ugyanakkor a társai közül sem mindenki próbálja meg visszatartani, így Wojest sem fogja. A valóságban, Sa'Tereth megjelenésével ugyanúgy fel kell majd készülni a végtelenül brutális valóságra, főleg azoknak, akik elvileg a gonosz elleni harc miatt vannak itt. Ezt a tényt tette próbára a jellemi értékek mellett Wojest, és míg az utóbbin nem, az előbbin elbukott a tündérlány.
A viharlény annyit vár csupán, míg mindenki elmegy, aki el szeretne, majd örömmel fogadja, hogy ketten azért maradtak.*
-Hát, akkor ti jöttök csak!
*Mennydörgi, majd megvárja, míg a férfiak lefekszenek a kért pozitúrába. Ha ezt megteszik, a viharlény ismeretlen nyelven mormolni kezd egy igét, mire újra viharfelhők gyűlnek köré, és az elmesélt módon lesújt a villám a háromszög csúcsaira. Oda is, ahol a tündérnek kellene feküdnie, noha ott a földbe csapódik.
Bato és Learon egyaránt érzi a hatalmas fájdalmat, ami egy pillanat alatt végigszalad a testén, és a tenyerébe égett, szem alakú jelet.
A páros képeket lát, amiben azonnal meg is tapasztalhatják a képesség erejét. Képesek lettek hát megérezni egy lény erősségét, valamint gyengeségét. Wojesttel kapcsolatban látják tehát ezt meg legelőször. Az előbbi a lénynek nem más, mint a vihar maga, aminek közelében a testéből álló energiahalmaz új impulzusokhoz jut, erősödik. Látják a legerősebb támadását is, a villámcsapást, ami az égből lesújtva akár szénné is tud égetni bárkit, aki e mágiától védtelen. A gyengesége is nyilvánvaló: fém tárgyak. Ha megvágják vele, lényegében le is földelik, ami jelentősen csökkenti az életerejét. Talán így meg is értették a fegyverek elkobzását, amit később visszakapnak.
Learon ezen felül még valamit tapasztalhat: Az elhalt idegpályákat a villám stimulálta, újra működésbe hozta, aminek következtében, noha még gyengéden, de tudja mozgatni az időtlen idők óta béna karját.
Csupán Soynara Ceryllas nem lesz ezen csodálatos képesség birtokosa, csupán 500 arany vigaszdíjat kap majd a viharlény egyik szolgájától,
néhány nap múlva, valahol a városban. Egy utolsó szöveget még fűz a képesség kiosztása után az esethez Wojest.*-Legyetek résen, és használjátok bölcsen a varázslatot, mert a sötétség egyre csak nő! Tiszta lelketek lámpásként világítson, mikor majd harcba szálltok ellene! Sok sikert!
*Szinte minden egyéb magyarázatot mellőzve szertefoszlik a lény, és eltűnik oda, ahonnét jött: a fellegek fölé. A szolgálói is lassan szivárogni kezdenek az ébredő város utcáin, és a két férfi magára marad a pirkadó tájban.*
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-01-02 22:40:03
Üzenet elküldve: 2017-01-02 22:40:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hallgatja a bírálatát, de így, hogy nem a saját maga gondolatai, és ezzel a tudással a háta mögött, hogy az álom nem volt valóság, nem a véletlenek és a cselekedeteik mozgatták, hanem Wojest, igazságtalannak érzi.* ~Mégis mit tehettem volna? Ha rögtön szembeszállok vele, azonnal meghalok! Nem dobtam oda az életem feleslegesen, ez a hiba? A nyulakkal szembeszálltam, mert őket legyőzhettem volna!~ *Hiába tudja, hogy nem az ő hibája volt, most mégis kicsit rosszul érzi magát. Mindenki hosszú dicsérő szöveget kapott, csak az ő jussa volt az igazi dorgálás. Bosszúságát lenyeli és figyeli tovább a jelenetet. Ezután borul ki Soynara. Gyakorlatilag várható volt, hogy valaki nem fogja bírni, és egyértelmű volt, hogy a tündér lesz az. Tény, hogy nem szabadott volna engedni, hogy ez az egész bekövetkezzen, de senki sem számított arra, hogyha igent mondanak, akkor ennyi szenvedést kell kiállniuk. Senki nem tudhatta, ezért meg sem tudták védeni a lányt ettől az egésztől. Soynara felé fordul, és látszik Learonon, hogy szeme csillog és alig tartja már magát. Sosem bírta elviselni mások szenvedését. Ez is közrejátszott, hogy elinduljon a kalandban. Mikor a tündér fogja magát és elrohan, Learon pár lépést tesz utána, de végül úgy dönt, hiába rohanna, nem is érné utol, így csak odakiált neki.*
-Soy, ha már végigcsináltuk ezt az egészet, gyere vissza! Kérlek! Ne legyen már felesleges az a szenvedés, amit átéltél! *Ezután egy pillantást vet Batora, majd egy bosszúsat Wojestre. Furcsamód csalódást érez. Minden és mindenki iránt. A kopaszban azért csalódik, mert nem megy a lány után, sőt, meg sem próbálja visszatartani.* ~Hát ennyit erről! Nem árul el minket, nem hagyja, hogy meghaljunk, de aztán hagyja elmenni? Miért Bato? Hát hol a csapat?~ *Ha a lány nem jön vissza, ő leül oda, ahol eddig volt. Teljesen értelmetlennek tartja már ezt az egészet. Csak meg akarja kapni azt a varázslatot és menni a dolgára. Menni vissza az állataihoz, hogy átölelhesse kedvenc kecskéjét, és belefúrhassa fejét a kutyája bundájába. Most egy kis nyugalom kell neki, ezek után. Ha azt megkapta, majd jöhet a többi!*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hallgatja a bírálatát, de így, hogy nem a saját maga gondolatai, és ezzel a tudással a háta mögött, hogy az álom nem volt valóság, nem a véletlenek és a cselekedeteik mozgatták, hanem Wojest, igazságtalannak érzi.* ~Mégis mit tehettem volna? Ha rögtön szembeszállok vele, azonnal meghalok! Nem dobtam oda az életem feleslegesen, ez a hiba? A nyulakkal szembeszálltam, mert őket legyőzhettem volna!~ *Hiába tudja, hogy nem az ő hibája volt, most mégis kicsit rosszul érzi magát. Mindenki hosszú dicsérő szöveget kapott, csak az ő jussa volt az igazi dorgálás. Bosszúságát lenyeli és figyeli tovább a jelenetet. Ezután borul ki Soynara. Gyakorlatilag várható volt, hogy valaki nem fogja bírni, és egyértelmű volt, hogy a tündér lesz az. Tény, hogy nem szabadott volna engedni, hogy ez az egész bekövetkezzen, de senki sem számított arra, hogyha igent mondanak, akkor ennyi szenvedést kell kiállniuk. Senki nem tudhatta, ezért meg sem tudták védeni a lányt ettől az egésztől. Soynara felé fordul, és látszik Learonon, hogy szeme csillog és alig tartja már magát. Sosem bírta elviselni mások szenvedését. Ez is közrejátszott, hogy elinduljon a kalandban. Mikor a tündér fogja magát és elrohan, Learon pár lépést tesz utána, de végül úgy dönt, hiába rohanna, nem is érné utol, így csak odakiált neki.*
-Soy, ha már végigcsináltuk ezt az egészet, gyere vissza! Kérlek! Ne legyen már felesleges az a szenvedés, amit átéltél! *Ezután egy pillantást vet Batora, majd egy bosszúsat Wojestre. Furcsamód csalódást érez. Minden és mindenki iránt. A kopaszban azért csalódik, mert nem megy a lány után, sőt, meg sem próbálja visszatartani.* ~Hát ennyit erről! Nem árul el minket, nem hagyja, hogy meghaljunk, de aztán hagyja elmenni? Miért Bato? Hát hol a csapat?~ *Ha a lány nem jön vissza, ő leül oda, ahol eddig volt. Teljesen értelmetlennek tartja már ezt az egészet. Csak meg akarja kapni azt a varázslatot és menni a dolgára. Menni vissza az állataihoz, hogy átölelhesse kedvenc kecskéjét, és belefúrhassa fejét a kutyája bundájába. Most egy kis nyugalom kell neki, ezek után. Ha azt megkapta, majd jöhet a többi!*
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-01-02 17:14:55
Üzenet elküldve: 2017-01-02 17:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Végül, mint ahogy a korábbi összegzésből is kiderült, most már kifejtéssel együtt is bebizonyosodott, mindhárman átmentek a rostán, és egy új képességgel gazdagodva tehetik jobbá a világot. Bato meglátása a dologról egész pontosan így alakul. Bár sok fogalma még nincs az istenségek és bábjaik csatájáról, ha arra kerül a sor, bizonyára a legjobb belátása szerint fog dönteni, és arra használja a képességét, amire azt a Wojestet megbízó entitás szánta. Bal tenyerét ökölbe szorítja ahogy a villámcsapást említi a lény, bár az élve elégésnél rosszabb biztosan nem lehet, így az utóbbi percek fényében nem tart a fájdalomtól, gondolván, hogy az nem természetfeletti eredetű, egyenesen a tudatra ható lesz, hanem egy átlagos villámcsapás erejével fog bírni. Bato el is húzódik, vissza a helyére, ahonnan a tündér mellé átült az imént; alig ér vissza a háromszög neki szánt csúcsára, a lány förtelmesen kikel magából. Elkezd kiabálni a villámlénnyel, s ahelyett, hogy végigvárná a műveletet, a dühtől kipirulva, hadakozva szalad ki az erdő felé. Egy pillanatig Bato felpattanna a helyéről, hogy utána szaladjon, de valamiért mégsem teszi. Nem elveszett lányról van szó, eddig is túlélte a várost és környékét. Ráadásul már pirkad, ilyenkor már az erdő sem veszélyes, így végül marad a helyén, és ahelyett, hogy visszafeküdne a pozícióba, kérdő pillantást vet előbb Learon, majd Wojest felé. Ha eztán a gömbvillám el tervezi kezdeni a rituálét, vagy amit akar, Bato teszi, amit tennie kell, és reménykedik, hogy nem tart sokáig.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Végül, mint ahogy a korábbi összegzésből is kiderült, most már kifejtéssel együtt is bebizonyosodott, mindhárman átmentek a rostán, és egy új képességgel gazdagodva tehetik jobbá a világot. Bato meglátása a dologról egész pontosan így alakul. Bár sok fogalma még nincs az istenségek és bábjaik csatájáról, ha arra kerül a sor, bizonyára a legjobb belátása szerint fog dönteni, és arra használja a képességét, amire azt a Wojestet megbízó entitás szánta. Bal tenyerét ökölbe szorítja ahogy a villámcsapást említi a lény, bár az élve elégésnél rosszabb biztosan nem lehet, így az utóbbi percek fényében nem tart a fájdalomtól, gondolván, hogy az nem természetfeletti eredetű, egyenesen a tudatra ható lesz, hanem egy átlagos villámcsapás erejével fog bírni. Bato el is húzódik, vissza a helyére, ahonnan a tündér mellé átült az imént; alig ér vissza a háromszög neki szánt csúcsára, a lány förtelmesen kikel magából. Elkezd kiabálni a villámlénnyel, s ahelyett, hogy végigvárná a műveletet, a dühtől kipirulva, hadakozva szalad ki az erdő felé. Egy pillanatig Bato felpattanna a helyéről, hogy utána szaladjon, de valamiért mégsem teszi. Nem elveszett lányról van szó, eddig is túlélte a várost és környékét. Ráadásul már pirkad, ilyenkor már az erdő sem veszélyes, így végül marad a helyén, és ahelyett, hogy visszafeküdne a pozícióba, kérdő pillantást vet előbb Learon, majd Wojest felé. Ha eztán a gömbvillám el tervezi kezdeni a rituálét, vagy amit akar, Bato teszi, amit tennie kell, és reménykedik, hogy nem tart sokáig.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2017-01-01 22:01:44
Üzenet elküldve: 2017-01-01 22:01:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Wojest Learont sem hagyja ki, neki is elmondja a véleményét, értékelését a tetteiről. Intő, méltató szavai csak zsongásként hatnak a tündér számára, elméjébe csak távolról visszhangzó kiáltásként érkeznek.*
-Életünkért... harcoltunk...
*Valami mélyen, lent újra megmozdul. Mint a távolban megcsillanó, de közeledő fáklyafény a gyilkolni készülők kezében, mint lángoló városok hegyek, erdők mögül előderengő lángja, úgy parázslik fel benne valami.*
-Ne essen... bajom...
*Valami odalent recsegni-ropogni kezd. Valami felfelé tör, valami egyre több teret követel, valami nekifeszül a tudata falainak. Valami forró, valami vörös, valami, ami rohanni, üvölteni, pusztítani akar. Valami, ami tűz. Soynara pislog, lenéz, tekintete a kezeire fókuszál. A kis kezekre, amik most ökölbe szorulnak.*
-Ébredés... fájdalom...
*Már nem maga elé motyog, szavai félhangosan hagyják el a száját. Az a valami a lelke mélyéről egyre gyorsulva tör elő, jöttébe beleremeg a kis tündér lelke és teste is. Belül sötét karmok vájják, roppant agyarak tépik a félelemből, remegésből, rémálmokból rakott, könnyektől nyirkos falakat. A szörnyeteg a szabadulás határán áll. Soynara szeme elkerekedik, Wojestre néz, szája egy pici, csodálkozó gesztussal nyílik el. Hangja hitetlenkedő, mint aki maga is megdöbben, hogy ilyen gondolat a világra jöhet, hogy ilyen szót kimondhat.*
-Nem.
*A szörnyeteg bömbölve száguld elő. Minden lépése vicsorgó kín, szárnyának minden suhanása pusztító lángtenger, nyomában nem marad semmi jóság, semmi öröm, semmi olyasmi, amivel építeni vagy gyógyítani lehetne, csak izzó, fájó emlékek és a rombolás vágya. A bestia felébredt és átvette az uralmat. Győzelmet aratott.
A neve: düh.*
-Hogy feküdjünk le, tárjuk szét? Meg villám és fájdalom? Mit képzelsz? Mit gondolsz? Jeges tóba, barlangba dobsz, hatalmas szörny elé vetsz, démonokkal öletsz meg, most meg villámmal sújtasz?
*Soynara felpattan és magából kikelve sikít Wojestre.*
-Kardot adsz nekem, hogy szörnyet öljek? Nekem?! Kipróbálsz, megjáratsz, mint egy... mint egy lovat, hogy lásd, méltó vagyok-e érted harcolni? Ki vagy te, hogy tündért küldj a démonok ellen? Ki vagy te, hogy eldöntsd, mit kell csinálni az én lelkemmel?
*Kipirosodva kiabál, közben könnyei sűrűn peregnek, de hangjának éle nem csökken.*
-Neked én nem tündér vagyok! Neked én egy ló vagyok, akit vezethetsz, aki arra megy, amerre akarod! Aki oda rohan, ahova szeretnéd! Akit otthagyhatsz, akit levághatsz! De én tündér vagyok! Egy jóravaló, rendes tündér, aki nem csinált semmi rosszat és nem is akar semmi rosszat!
*Remegve nagy levegőt vesz, aztán torka szakadtából sikítja.*
-Nem vagy alkalmas, hogy egy ilyen rendes tündérnek parancsolgass! És nem is fogsz! Nekem nem!
*Azzal megfordul és rohanni kezd kifelé, nem nézve se jobbra, se balra, se Batora, se Learonra. Aki utána fordul és lobogó haját figyeli, ha van fantáziája, akár úgy is láthatja, hogy sötét szárnyak csapkodnak körülötte.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Wojest Learont sem hagyja ki, neki is elmondja a véleményét, értékelését a tetteiről. Intő, méltató szavai csak zsongásként hatnak a tündér számára, elméjébe csak távolról visszhangzó kiáltásként érkeznek.*
-Életünkért... harcoltunk...
*Valami mélyen, lent újra megmozdul. Mint a távolban megcsillanó, de közeledő fáklyafény a gyilkolni készülők kezében, mint lángoló városok hegyek, erdők mögül előderengő lángja, úgy parázslik fel benne valami.*
-Ne essen... bajom...
*Valami odalent recsegni-ropogni kezd. Valami felfelé tör, valami egyre több teret követel, valami nekifeszül a tudata falainak. Valami forró, valami vörös, valami, ami rohanni, üvölteni, pusztítani akar. Valami, ami tűz. Soynara pislog, lenéz, tekintete a kezeire fókuszál. A kis kezekre, amik most ökölbe szorulnak.*
-Ébredés... fájdalom...
*Már nem maga elé motyog, szavai félhangosan hagyják el a száját. Az a valami a lelke mélyéről egyre gyorsulva tör elő, jöttébe beleremeg a kis tündér lelke és teste is. Belül sötét karmok vájják, roppant agyarak tépik a félelemből, remegésből, rémálmokból rakott, könnyektől nyirkos falakat. A szörnyeteg a szabadulás határán áll. Soynara szeme elkerekedik, Wojestre néz, szája egy pici, csodálkozó gesztussal nyílik el. Hangja hitetlenkedő, mint aki maga is megdöbben, hogy ilyen gondolat a világra jöhet, hogy ilyen szót kimondhat.*
-Nem.
*A szörnyeteg bömbölve száguld elő. Minden lépése vicsorgó kín, szárnyának minden suhanása pusztító lángtenger, nyomában nem marad semmi jóság, semmi öröm, semmi olyasmi, amivel építeni vagy gyógyítani lehetne, csak izzó, fájó emlékek és a rombolás vágya. A bestia felébredt és átvette az uralmat. Győzelmet aratott.
A neve: düh.*
-Hogy feküdjünk le, tárjuk szét? Meg villám és fájdalom? Mit képzelsz? Mit gondolsz? Jeges tóba, barlangba dobsz, hatalmas szörny elé vetsz, démonokkal öletsz meg, most meg villámmal sújtasz?
*Soynara felpattan és magából kikelve sikít Wojestre.*
-Kardot adsz nekem, hogy szörnyet öljek? Nekem?! Kipróbálsz, megjáratsz, mint egy... mint egy lovat, hogy lásd, méltó vagyok-e érted harcolni? Ki vagy te, hogy tündért küldj a démonok ellen? Ki vagy te, hogy eldöntsd, mit kell csinálni az én lelkemmel?
*Kipirosodva kiabál, közben könnyei sűrűn peregnek, de hangjának éle nem csökken.*
-Neked én nem tündér vagyok! Neked én egy ló vagyok, akit vezethetsz, aki arra megy, amerre akarod! Aki oda rohan, ahova szeretnéd! Akit otthagyhatsz, akit levághatsz! De én tündér vagyok! Egy jóravaló, rendes tündér, aki nem csinált semmi rosszat és nem is akar semmi rosszat!
*Remegve nagy levegőt vesz, aztán torka szakadtából sikítja.*
-Nem vagy alkalmas, hogy egy ilyen rendes tündérnek parancsolgass! És nem is fogsz! Nekem nem!
*Azzal megfordul és rohanni kezd kifelé, nem nézve se jobbra, se balra, se Batora, se Learonra. Aki utána fordul és lobogó haját figyeli, ha van fantáziája, akár úgy is láthatja, hogy sötét szárnyak csapkodnak körülötte.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-31 16:43:43
Üzenet elküldve: 2016-12-31 16:43:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nos, valóban, Wojest egyáltalán nem emberbarát! Neki ez az egész feladat nyűg a nyakán, és csakis azért teljesíti, mert az ősi szövetség nevében időnként a mester kér tőle valamit, amit neki végre kell hajtania. Az, hogy ez a kérés jó, arról sem tehet Wojest. Az egyedüli, amire törekszik, az az egyensúly. Ha jóból van több, rosszat is tehet, míg ha a rossz felé billen a mérleg, akkor jót tesz. Egyszerű katona ő csupán, noha parancsnokként egyetlen embert fogad csak el.*
-Learon Derin! Míg a társaid kiutat kerestek, vagy éppen az életükért harcoltak, te zömében menekültél!
*Mennydörgi a levegőbe, majd folytatja.*
-Éppen ezért a te alkalmasságod volt a leginkább kérdéses. Ami mégis amellett szól, hogy alkalmas vagy, az nem más, minthogy elterelted a pokolkutya figyelmét, hogy ne essen bántódása Soynarának. Tudván tudtad, hogy fél kézzel nincs esélyed a jószág ellen és a biztos halálba rohansz, mégis rászántad magad, hogy legyere a fáról és elvond a pokolkutya figyelmét. Alkalmas vagy!
*Egy kicsi szünetet tart, majd végigpillant a társaságon.*
-Most arra kérlek titeket, hogy feküdjetek vissza a háromszög alakzatba úgy, ahogy ébredtetek. Majd mindkét tenyereteket az ég felé fordítsátok, a karotokat kinyújtva oldalirányban.
*Mondja, majd hozzáfűz némi tájékoztatást is.*
-Az egyik, a bal tenyeretekbe bele fog csapni most a villám! Irgalmatlanul fájni fog, de ezáltal beleég a tenyeretekbe egy szemnek a jele, ami felruház titeket egy képességgel. Speciális mágia ez, amit, ha használtok, meg tudjátok mondani egy célpont legerősebb támadását, valamint a leggyengébb pontját is. Ősi mágia ez, használjátok bölcsen majd!
*Mondja, majd várja, míg a társaság felveszi a kívánt formációt, hogy a műveletet elvégezhesse. Ha tiltakozik a társaság, akkor eloszlatja, de akárhogy is, ez lesz az utolsó alkalom, amikor a feladat, és a felelősség alól kisétálhatnak.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nos, valóban, Wojest egyáltalán nem emberbarát! Neki ez az egész feladat nyűg a nyakán, és csakis azért teljesíti, mert az ősi szövetség nevében időnként a mester kér tőle valamit, amit neki végre kell hajtania. Az, hogy ez a kérés jó, arról sem tehet Wojest. Az egyedüli, amire törekszik, az az egyensúly. Ha jóból van több, rosszat is tehet, míg ha a rossz felé billen a mérleg, akkor jót tesz. Egyszerű katona ő csupán, noha parancsnokként egyetlen embert fogad csak el.*
-Learon Derin! Míg a társaid kiutat kerestek, vagy éppen az életükért harcoltak, te zömében menekültél!
*Mennydörgi a levegőbe, majd folytatja.*
-Éppen ezért a te alkalmasságod volt a leginkább kérdéses. Ami mégis amellett szól, hogy alkalmas vagy, az nem más, minthogy elterelted a pokolkutya figyelmét, hogy ne essen bántódása Soynarának. Tudván tudtad, hogy fél kézzel nincs esélyed a jószág ellen és a biztos halálba rohansz, mégis rászántad magad, hogy legyere a fáról és elvond a pokolkutya figyelmét. Alkalmas vagy!
*Egy kicsi szünetet tart, majd végigpillant a társaságon.*
-Most arra kérlek titeket, hogy feküdjetek vissza a háromszög alakzatba úgy, ahogy ébredtetek. Majd mindkét tenyereteket az ég felé fordítsátok, a karotokat kinyújtva oldalirányban.
*Mondja, majd hozzáfűz némi tájékoztatást is.*
-Az egyik, a bal tenyeretekbe bele fog csapni most a villám! Irgalmatlanul fájni fog, de ezáltal beleég a tenyeretekbe egy szemnek a jele, ami felruház titeket egy képességgel. Speciális mágia ez, amit, ha használtok, meg tudjátok mondani egy célpont legerősebb támadását, valamint a leggyengébb pontját is. Ősi mágia ez, használjátok bölcsen majd!
*Mondja, majd várja, míg a társaság felveszi a kívánt formációt, hogy a műveletet elvégezhesse. Ha tiltakozik a társaság, akkor eloszlatja, de akárhogy is, ez lesz az utolsó alkalom, amikor a feladat, és a felelősség alól kisétálhatnak.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-30 09:14:47
Üzenet elküldve: 2016-12-30 09:14:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Tényleg tiszta és gyönyörű lelke van a tündérnek, erről nem lehet vitát nyitni. Azonban biztos abban is, hogyha ez a lény olyan hatalmas és erős, mint mutatja magáról, akkor kitalálhatott volna valami olyan módot is arra, hogy ezt a tündért a segítségévé tegye az emberiség megmentésében, amivel nem nyomorítja meg a lelkét. Mert ez történt. Sosem lesz többé a lány olyan mint volt, mert végig kellett néznie ahogy megölik társát és őt magát is. Egy átlagos elme nem bírja ki ezt. Ezért is történhetett, hogy Bato és Learon viszonylag könnyen túllépett rajta. A kopaszon látszik a lelkierő, a pásztormágus pedig sosem volt igazán épelméjű, ezt mindenki tudja, aki kicsit is ismeri. Eztán folytatja kegyetlen bírálatát Wojest ami ellen Learon csak azért nem szólal fel, mert itt állnak a célegyenesben és nem akarja magára haragítani a lényt.* ~Szerencsére talált okot, hogy ártson valakinek? Nem ugyan olyan ez, mint az a csápos, meg a többi démon? Miért szerencse ez?~ *Újra gondolataiba férkőzik az a pillanat amikor a lány haragtól elborultan és félelemtől fátyolos tekintettel megtámadja a szörnyeteget, akinek jóformán az agyara volt akkora mint az egész lány.* ~Nem vagy te olyan emberbarát lény, mint mondod magad! csak legyen már ennek vége. Ez az egész helyzet valami groteszk!~ *Learon még arra is gondol, hogy ha lelki sérülteteket akar Wojest készíteni, akkor miért ilyen embereket keresett. Miért ilyen kedves, tiszta lényeket, mint ők? Hogy aztán örömét lelje ahogy összeesik a lelkük és megtébolyulnak?* ~Mindenki megtámadta volna! Akár a háromszáz embert is. Én is, hiszen nem volt hová menekülnünk? Ha nem támadtunk volna akkor is meghalunk! Kész elmebaj!~ *A végén, amikor azt mondja, hogy kaparják össze a lelkét, egy gúnyos mosolyt és tekintetet vet a lényre.* ~Kaparjuk össze, amit tönkretettél?~ *De továbbra sem mondd ki hangosan semmit, hiszen úgy sincs értelme. Majd ha elment, megbeszélik a dolgokat közösen. Farkasszemet néz Wojesttel amikor rá kerül a sor.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Tényleg tiszta és gyönyörű lelke van a tündérnek, erről nem lehet vitát nyitni. Azonban biztos abban is, hogyha ez a lény olyan hatalmas és erős, mint mutatja magáról, akkor kitalálhatott volna valami olyan módot is arra, hogy ezt a tündért a segítségévé tegye az emberiség megmentésében, amivel nem nyomorítja meg a lelkét. Mert ez történt. Sosem lesz többé a lány olyan mint volt, mert végig kellett néznie ahogy megölik társát és őt magát is. Egy átlagos elme nem bírja ki ezt. Ezért is történhetett, hogy Bato és Learon viszonylag könnyen túllépett rajta. A kopaszon látszik a lelkierő, a pásztormágus pedig sosem volt igazán épelméjű, ezt mindenki tudja, aki kicsit is ismeri. Eztán folytatja kegyetlen bírálatát Wojest ami ellen Learon csak azért nem szólal fel, mert itt állnak a célegyenesben és nem akarja magára haragítani a lényt.* ~Szerencsére talált okot, hogy ártson valakinek? Nem ugyan olyan ez, mint az a csápos, meg a többi démon? Miért szerencse ez?~ *Újra gondolataiba férkőzik az a pillanat amikor a lány haragtól elborultan és félelemtől fátyolos tekintettel megtámadja a szörnyeteget, akinek jóformán az agyara volt akkora mint az egész lány.* ~Nem vagy te olyan emberbarát lény, mint mondod magad! csak legyen már ennek vége. Ez az egész helyzet valami groteszk!~ *Learon még arra is gondol, hogy ha lelki sérülteteket akar Wojest készíteni, akkor miért ilyen embereket keresett. Miért ilyen kedves, tiszta lényeket, mint ők? Hogy aztán örömét lelje ahogy összeesik a lelkük és megtébolyulnak?* ~Mindenki megtámadta volna! Akár a háromszáz embert is. Én is, hiszen nem volt hová menekülnünk? Ha nem támadtunk volna akkor is meghalunk! Kész elmebaj!~ *A végén, amikor azt mondja, hogy kaparják össze a lelkét, egy gúnyos mosolyt és tekintetet vet a lényre.* ~Kaparjuk össze, amit tönkretettél?~ *De továbbra sem mondd ki hangosan semmit, hiszen úgy sincs értelme. Majd ha elment, megbeszélik a dolgokat közösen. Farkasszemet néz Wojesttel amikor rá kerül a sor.*
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-29 23:31:47
Üzenet elküldve: 2016-12-29 23:31:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A tündérlány kiértékelésére kerít sort a villámlény, amit Bato figyelmesen hallgat, a megfelelő részeknél büszke pillantást vetve a kis hősre. Ugyan Batonak fogalma sincs, hogy pontosan mi történt vele vagy velük, nem szívesen szakítaná félbe most Wojestet. Lesz majd alkalma beszélni a lánnyal eztán, akkor pedig sort kerít erre a kérdéskörre is. Ezen kívül bizonyára meg fogja említeni az Ellentétek Rendjét is, s hogy ő maga is tagja, sőt toborzómestere a mágusrendnek, annak reményében, hogy új tanoncokra találhat az alkalmi kalandtársaiban. Mindenesetre első körben kettejük története lesz a kérdés, hisz a hallottak alapján igazán intenzív élmény lehetett az övék is. A villámlény, a tündér lelkére tett javaslatát hallva Bato közelebb húzódik a lányhoz, kezét átveti a vállán, kicsit magához húzza, és amint úgy fest Wojest befejezte a mondandóját, a kopasz kiegészíti azt egy egyszerű biztatással.*
-Ügyes voltál.
*Súgja a lánynak mosolyogva, majd maga is Learonra és a soron következő, vélhetőleg utolsó értékelésre fordítja figyelmét.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A tündérlány kiértékelésére kerít sort a villámlény, amit Bato figyelmesen hallgat, a megfelelő részeknél büszke pillantást vetve a kis hősre. Ugyan Batonak fogalma sincs, hogy pontosan mi történt vele vagy velük, nem szívesen szakítaná félbe most Wojestet. Lesz majd alkalma beszélni a lánnyal eztán, akkor pedig sort kerít erre a kérdéskörre is. Ezen kívül bizonyára meg fogja említeni az Ellentétek Rendjét is, s hogy ő maga is tagja, sőt toborzómestere a mágusrendnek, annak reményében, hogy új tanoncokra találhat az alkalmi kalandtársaiban. Mindenesetre első körben kettejük története lesz a kérdés, hisz a hallottak alapján igazán intenzív élmény lehetett az övék is. A villámlény, a tündér lelkére tett javaslatát hallva Bato közelebb húzódik a lányhoz, kezét átveti a vállán, kicsit magához húzza, és amint úgy fest Wojest befejezte a mondandóját, a kopasz kiegészíti azt egy egyszerű biztatással.*
-Ügyes voltál.
*Súgja a lánynak mosolyogva, majd maga is Learonra és a soron következő, vélhetőleg utolsó értékelésre fordítja figyelmét.*
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-29 17:30:58
Üzenet elküldve: 2016-12-29 17:30:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Wojest hozzá beszél, ez egyértelmű. Hallja is a szavakat, de mintha mindegyiknek egyesével kellene átküzdenie magát valamilyen sűrű szitán, hogy a füléből az agyába jusson.
-Kifordulni magamból...? Az ártatlanságom...?
*A lelke legmélyén, ahová csak a nagyon kétségbeesettek, nagyon elszántak vagy nagyon bölcsek tekintenek magukba, megmoccan valami. Egészen kicsit, mint amikor egy új entitás a világra eszmél és összerándul az új ingerek áradatától.*
-Alkalmas... alkalmas vagyok.
~Mire? Mire vagyok én alkalmas? Mi végre tettél engem próbára, mit tettél velem, hogy mássá kellett válnom, mint aki vagyok?~
Csodálkozva figyeli magát, mintha valaki más beszélne a fejében, mintha valaki más gondolatait hallaná. Ő maga csak nézi a fényt, hallgatja Wojest szavait és próbál nem megtébolyodni.*
-A düh... lélek...
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Wojest hozzá beszél, ez egyértelmű. Hallja is a szavakat, de mintha mindegyiknek egyesével kellene átküzdenie magát valamilyen sűrű szitán, hogy a füléből az agyába jusson.
-Kifordulni magamból...? Az ártatlanságom...?
*A lelke legmélyén, ahová csak a nagyon kétségbeesettek, nagyon elszántak vagy nagyon bölcsek tekintenek magukba, megmoccan valami. Egészen kicsit, mint amikor egy új entitás a világra eszmél és összerándul az új ingerek áradatától.*
-Alkalmas... alkalmas vagyok.
~Mire? Mire vagyok én alkalmas? Mi végre tettél engem próbára, mit tettél velem, hogy mássá kellett válnom, mint aki vagyok?~
Csodálkozva figyeli magát, mintha valaki más beszélne a fejében, mintha valaki más gondolatait hallaná. Ő maga csak nézi a fényt, hallgatja Wojest szavait és próbál nem megtébolyodni.*
-A düh... lélek...
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-29 16:42:17
Üzenet elküldve: 2016-12-29 16:42:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Úgy tűnik, hogy a társaság az eseménysorozat végére megtanult egy kicsit türelmesebben figyelni, noha lehet, hogy ez csakis annak köszönhető, hogy lényegesen többet tudnak, mint az elején. Mindenesetre, nincs kérdés, így Soynarával folytathatja.*
-Soynara Ceryllas. A lelkednél tisztább fátyolt még nem láttam, noha évszázadok óta létezem!
*Kezdi egy kicsi dicsérettel, hogy kiérdemelje a tündér figyelmét.*
-Éppen az volt a kérdés veled kapcsolatban, hogy milyen áron bírod ezt az ártatlanságot leküzdeni! Lesz-e olyan erő, ami által képes leszel kifordulni önmagadból, s felébreszteni a szunnyadó és vad, életre termett énedet? Képes vagy-e ártani valakinek?
*A mennydörgésben némi csend következik, majd folytatja Wojest.*
-Szerencsére találtunk ilyen okot, s alkalmat! Az ártatlanok, vagy a barátaid védelme átváltoztat téged egy fenemód megátalkodott harcossá, aki darázsként támadja az ellenfelét! Nem törődtél azzal sem, hogy mi lesz veled, csupán Learont mentetted!
*Elismerően bólogatna, ha léteznének arckifejezései. Így viszont csak felvillan a villámokból szőtt arca.*
-Ezért alkalmas vagy te is. Noha, számomra nem kétséges, hogy az éledben maradásod miatt meg kell majd tanulnod kontrollálni a dühödet. Elvakított, és gondolkodás nélkül, ösztönösen cselekedtél. Akkor is ezt tetted volna, ha háromszáz ember áll veled szemben. Tudnod kell majd visszavonulót fújni, noha Learon megóvása még nem ez a szint. Egyénileg ezt lesz a legnehezebb megtanulnod.
*Tekintete átvándorol ismét Batora, majd intéz hozzá néhány mondatot még.*
-Majd kaparjátok össze a lelkét, mert ahogy látom, kissé sok volt neki az álom. Te tudod a legjobban, hogy a valóság ennél is lehet durvább, ő viszont még nincs ezzel tisztában! Eddzétek meg a lelkét Soynarának!
*Mondja, majd az utolsó személyre, a pásztormágusra vezeti a tekintetét. Most ő következik, ha továbbra sincs kérdés.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Úgy tűnik, hogy a társaság az eseménysorozat végére megtanult egy kicsit türelmesebben figyelni, noha lehet, hogy ez csakis annak köszönhető, hogy lényegesen többet tudnak, mint az elején. Mindenesetre, nincs kérdés, így Soynarával folytathatja.*
-Soynara Ceryllas. A lelkednél tisztább fátyolt még nem láttam, noha évszázadok óta létezem!
*Kezdi egy kicsi dicsérettel, hogy kiérdemelje a tündér figyelmét.*
-Éppen az volt a kérdés veled kapcsolatban, hogy milyen áron bírod ezt az ártatlanságot leküzdeni! Lesz-e olyan erő, ami által képes leszel kifordulni önmagadból, s felébreszteni a szunnyadó és vad, életre termett énedet? Képes vagy-e ártani valakinek?
*A mennydörgésben némi csend következik, majd folytatja Wojest.*
-Szerencsére találtunk ilyen okot, s alkalmat! Az ártatlanok, vagy a barátaid védelme átváltoztat téged egy fenemód megátalkodott harcossá, aki darázsként támadja az ellenfelét! Nem törődtél azzal sem, hogy mi lesz veled, csupán Learont mentetted!
*Elismerően bólogatna, ha léteznének arckifejezései. Így viszont csak felvillan a villámokból szőtt arca.*
-Ezért alkalmas vagy te is. Noha, számomra nem kétséges, hogy az éledben maradásod miatt meg kell majd tanulnod kontrollálni a dühödet. Elvakított, és gondolkodás nélkül, ösztönösen cselekedtél. Akkor is ezt tetted volna, ha háromszáz ember áll veled szemben. Tudnod kell majd visszavonulót fújni, noha Learon megóvása még nem ez a szint. Egyénileg ezt lesz a legnehezebb megtanulnod.
*Tekintete átvándorol ismét Batora, majd intéz hozzá néhány mondatot még.*
-Majd kaparjátok össze a lelkét, mert ahogy látom, kissé sok volt neki az álom. Te tudod a legjobban, hogy a valóság ennél is lehet durvább, ő viszont még nincs ezzel tisztában! Eddzétek meg a lelkét Soynarának!
*Mondja, majd az utolsó személyre, a pásztormágusra vezeti a tekintetét. Most ő következik, ha továbbra sincs kérdés.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-26 19:50:24
Üzenet elküldve: 2016-12-26 19:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A neve hallatán végigfut a hátán a hideg. A továbbiakban Wojest jobbára csak méltatja a kopasz szerzetest, amire ő csak tisztelettudóan bólogat. A vesztét okozó hibára lesüti a szemét, habár sejti, hogy végül amúgy is a démonok csapdájába esik. Az, hogy Wojest őt tartja a legméltóbbnak, meglepi Batot, és habát jól esik neki az elismerés, soha nem tudta jól fogadni a dicséretet, így csak lehunyja a szemét és biccent a villámlény felé. Learon elismerését is szerényen fogadja, oldalra pillant felé, és ennyit mond:*
-Köszönöm.
*Eztán maga is Soynarára emeli a tekintetét, és várja az ő kiértékelését.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A neve hallatán végigfut a hátán a hideg. A továbbiakban Wojest jobbára csak méltatja a kopasz szerzetest, amire ő csak tisztelettudóan bólogat. A vesztét okozó hibára lesüti a szemét, habár sejti, hogy végül amúgy is a démonok csapdájába esik. Az, hogy Wojest őt tartja a legméltóbbnak, meglepi Batot, és habát jól esik neki az elismerés, soha nem tudta jól fogadni a dicséretet, így csak lehunyja a szemét és biccent a villámlény felé. Learon elismerését is szerényen fogadja, oldalra pillant felé, és ennyit mond:*
-Köszönöm.
*Eztán maga is Soynarára emeli a tekintetét, és várja az ő kiértékelését.*
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-26 15:58:57
Üzenet elküldve: 2016-12-26 15:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Megérti a választ. Nem tudja, hogy mennyi időt töltöttek ott, de a menekülés, a fájdalom és szenvedés napokká tette az ottani létet számára. Ezután végighallgatja a kopasz értékelését, és bólogat, hümmög hozzá, elismervén a férfi teljesítményét. Ugyan egyáltalán nem látta, de hősiesnek hangzik a történet ezekből a mondatokból.* ~Mindeközben én menekültem, alig tudva magamról. Egyedül az végén voltam csak említésre méltó.~ *Miután az elemzés véget ér, megveregeti társa vállát.*
-Igazán ügyes voltál, barátom! *Mosolyog rá, majd Wojesthez fordul.*
-Mindazonáltal, örülök, hogy ez az egész csak álom volt. Nem örültem volna, ha az annak a szerencsétlen állatcsapatnak a tagjai meghalnak. *Utal a bozoikra. Biztos benne, hogyha tényleg meghaltak volna, akkor most nem lenne ilyen könnyű a lelkiismerete. Ők csak a területüket védték. Ezután Soynara kerülhet majd a figyelem középpontjába, de mielőtt ez megtörténne, a tündérkére mosolyog, és közelebb is húzódik hozzá, hogy érezze nincs egyedül. Learon már sokszor került életveszélyes helyzetbe, a legtöbbször, csak a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt. Valószínűnek tartja, hogy a lány most került ilyen helyzetbe. Biztos sokkot kapott, vagy túlterhelődött a lelke. Az is csoda, hogy nem őrült meg az átélt szörnyűségektől.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Megérti a választ. Nem tudja, hogy mennyi időt töltöttek ott, de a menekülés, a fájdalom és szenvedés napokká tette az ottani létet számára. Ezután végighallgatja a kopasz értékelését, és bólogat, hümmög hozzá, elismervén a férfi teljesítményét. Ugyan egyáltalán nem látta, de hősiesnek hangzik a történet ezekből a mondatokból.* ~Mindeközben én menekültem, alig tudva magamról. Egyedül az végén voltam csak említésre méltó.~ *Miután az elemzés véget ér, megveregeti társa vállát.*
-Igazán ügyes voltál, barátom! *Mosolyog rá, majd Wojesthez fordul.*
-Mindazonáltal, örülök, hogy ez az egész csak álom volt. Nem örültem volna, ha az annak a szerencsétlen állatcsapatnak a tagjai meghalnak. *Utal a bozoikra. Biztos benne, hogyha tényleg meghaltak volna, akkor most nem lenne ilyen könnyű a lelkiismerete. Ők csak a területüket védték. Ezután Soynara kerülhet majd a figyelem középpontjába, de mielőtt ez megtörténne, a tündérkére mosolyog, és közelebb is húzódik hozzá, hogy érezze nincs egyedül. Learon már sokszor került életveszélyes helyzetbe, a legtöbbször, csak a szerencsének köszönhette, hogy életben maradt. Valószínűnek tartja, hogy a lány most került ilyen helyzetbe. Biztos sokkot kapott, vagy túlterhelődött a lelke. Az is csoda, hogy nem őrült meg az átélt szörnyűségektől.*
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-26 15:05:00
Üzenet elküldve: 2016-12-26 15:05:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Wojest tovább beszél, vagy inkább tovább mennydörög. Úgy tűnik, Batot minősíti. Nevek, tettek hangzanak el, amik halvány visszhangot vernek a kis tündér elméjében, de ő még mindig kábán bámul maga elé. Szemei előtt képek villódznak. A havas táj, a tó, ami elnyeli, a barlang...*
-Alkalmas... Bato alkalmas...
*Megborzong, ahogy eszébe jut a csontig hatoló hideg, az izmait rángató remegés, amivel teste küzdött a kihűlés ellen. Tétován Bato felé fordul, elméje kínkeservvel próbálja értelmes gondolattá formázni a képek, hangok, benyomások alkotta szilánkokat.*
-Nem vallottunk kudarcot...
*A magát Wojestnek nevező lény most rá emeli a figyelmét. Soynara tágra nyílt szemmel mered rá, ajkai összefüggéstelen szavakat formáznak.*
-Fény... a Kiválasztott... démonok ideje...
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Wojest tovább beszél, vagy inkább tovább mennydörög. Úgy tűnik, Batot minősíti. Nevek, tettek hangzanak el, amik halvány visszhangot vernek a kis tündér elméjében, de ő még mindig kábán bámul maga elé. Szemei előtt képek villódznak. A havas táj, a tó, ami elnyeli, a barlang...*
-Alkalmas... Bato alkalmas...
*Megborzong, ahogy eszébe jut a csontig hatoló hideg, az izmait rángató remegés, amivel teste küzdött a kihűlés ellen. Tétován Bato felé fordul, elméje kínkeservvel próbálja értelmes gondolattá formázni a képek, hangok, benyomások alkotta szilánkokat.*
-Nem vallottunk kudarcot...
*A magát Wojestnek nevező lény most rá emeli a figyelmét. Soynara tágra nyílt szemmel mered rá, ajkai összefüggéstelen szavakat formáznak.*
-Fény... a Kiválasztott... démonok ideje...
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-26 10:45:26
Üzenet elküldve: 2016-12-26 10:45:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A jogos kérdésre természetesen megfelel Wojest.*
-Még ugyanazon az éjszakán vagyunk, csak már pirkad. Az álmotokban sokkal több időnek tűnt ez a néhány óra, tudom.
*Bólint egyet, hogy a kételyeket eloszlassa, majd tekintete Batora siklik.*
-Bato Luo'Su! Az álom során több alkalommal is bebizonyítottad, hogy alkalmas vagy! Az első az volt, amikor a Soynara alatt beszakadt tóba beugrottál, hogy megpróbáld megmenteni. Igaz szívedről és önzetlen viselkedésedről adott tanúbizonyságot.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja.*
-A második az volt, mikor Berithet az esélyeid ellenére megpróbáltad megmenteni. Néha sajnos az önzetlenséged bajba sodor, amin idővel változtatnod kell! Mérlegelj, mielőtt belerohansz valakiért a halálba! Mindazonáltal a csapdába sétálás a tetted jelentőségét nem csökkenti.
*Dörögi bele a levegőbe, majd folytatja.*
-A máglyára kötözve nem árultad el a társaidat a fájdalmak ellenére sem, jóllehet, azért nem, mert te magad sem tudtál a sorsukról semmit. Meggyőződésem, hogy ha tudtad volna, hogy hol vannak, akkor is alávetetted volna magad a válogatott kínzásoknak.
*Bato hőstettei azonban nem értek még véget.*
-Végül megcselekedted azt, ami például Argathnak nem sikerült annak idején: Ellenálltál a gonosz csábításának, vállalva ezzel a halálodat.
*Egy kevés szünetet tart, majd zárja a kopasz férfivel kapcsolatos monológját.*
-A társaságból te vagy a leginkább alkalmas, ám a többiek sem vallottak kudarcot.
*Tekintete Soynarára siklik, amivel jelzi, hogy ő lesz a következő, akivel kapcsolatban elsorolja az észrevételeit. Feltéve persze, ha Batonak nincs kérdése. Ha van, előbb arra ad választ, s csak aztán folytatja a tündérrel.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A jogos kérdésre természetesen megfelel Wojest.*
-Még ugyanazon az éjszakán vagyunk, csak már pirkad. Az álmotokban sokkal több időnek tűnt ez a néhány óra, tudom.
*Bólint egyet, hogy a kételyeket eloszlassa, majd tekintete Batora siklik.*
-Bato Luo'Su! Az álom során több alkalommal is bebizonyítottad, hogy alkalmas vagy! Az első az volt, amikor a Soynara alatt beszakadt tóba beugrottál, hogy megpróbáld megmenteni. Igaz szívedről és önzetlen viselkedésedről adott tanúbizonyságot.
*Egy kevés szünetet tart, majd folytatja.*
-A második az volt, mikor Berithet az esélyeid ellenére megpróbáltad megmenteni. Néha sajnos az önzetlenséged bajba sodor, amin idővel változtatnod kell! Mérlegelj, mielőtt belerohansz valakiért a halálba! Mindazonáltal a csapdába sétálás a tetted jelentőségét nem csökkenti.
*Dörögi bele a levegőbe, majd folytatja.*
-A máglyára kötözve nem árultad el a társaidat a fájdalmak ellenére sem, jóllehet, azért nem, mert te magad sem tudtál a sorsukról semmit. Meggyőződésem, hogy ha tudtad volna, hogy hol vannak, akkor is alávetetted volna magad a válogatott kínzásoknak.
*Bato hőstettei azonban nem értek még véget.*
-Végül megcselekedted azt, ami például Argathnak nem sikerült annak idején: Ellenálltál a gonosz csábításának, vállalva ezzel a halálodat.
*Egy kevés szünetet tart, majd zárja a kopasz férfivel kapcsolatos monológját.*
-A társaságból te vagy a leginkább alkalmas, ám a többiek sem vallottak kudarcot.
*Tekintete Soynarára siklik, amivel jelzi, hogy ő lesz a következő, akivel kapcsolatban elsorolja az észrevételeit. Feltéve persze, ha Batonak nincs kérdése. Ha van, előbb arra ad választ, s csak aztán folytatja a tündérrel.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-26 06:21:36
Üzenet elküldve: 2016-12-26 06:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a Kúriába //
* Minden gond nélkül jutnak be a városba, ahol érthető módon kissé visszavesznek a tempóból, de még így is jó iramban haladnak. Kelletlen tény, hogy a mélységi lovag teteme nem illik a városképbe, s a feltűnést is kerülni kellene. Itt jön képbe a család ismertsége, hisz a hintón látható címer még a kotnyeleskedni vágyó városőröket is megtorpantja. A hintóból felcsendül Moon hangja, aminek igazán megörül a szerzetes, mert az úrnő nem akar ezek szerint kitérőt tenni. *
- Hallottad Meks. Irány haza.
* Mondja mosolyogva a kocsisnak, miközben megpaskolja Hajnal nyakát. *
* Minden gond nélkül jutnak be a városba, ahol érthető módon kissé visszavesznek a tempóból, de még így is jó iramban haladnak. Kelletlen tény, hogy a mélységi lovag teteme nem illik a városképbe, s a feltűnést is kerülni kellene. Itt jön képbe a család ismertsége, hisz a hintón látható címer még a kotnyeleskedni vágyó városőröket is megtorpantja. A hintóból felcsendül Moon hangja, aminek igazán megörül a szerzetes, mert az úrnő nem akar ezek szerint kitérőt tenni. *
- Hallottad Meks. Irány haza.
* Mondja mosolyogva a kocsisnak, miközben megpaskolja Hajnal nyakát. *
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-23 21:57:58
Üzenet elküldve: 2016-12-23 21:57:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a Kúriába //
*Sajnálatos, bár nyilvánvaló, hogy a visszaút sem megy olyan könnyen, mint az odafele indulás, legalább is nem merne megpróbálkozni egy pihenéssel, amíg Meks ennyire sietősen vezet.*
~Talán megnyugszik, mikor a városba érünk.~
*Engedi el fejben, számára még nyugtalanítóan hangzanak a fejlemények. Szórakoztató elvonultságának is lassan véget kell vetnie, mert a kőfalakon túl, az ő megítéléséből siralmas állapotok rajzolódnak fel, ami a tudományos köröket illeti. De, elsőnek megnézi, hogy mi történt a háza tájékán.*
*Sajnálatos, bár nyilvánvaló, hogy a visszaút sem megy olyan könnyen, mint az odafele indulás, legalább is nem merne megpróbálkozni egy pihenéssel, amíg Meks ennyire sietősen vezet.*
~Talán megnyugszik, mikor a városba érünk.~
*Engedi el fejben, számára még nyugtalanítóan hangzanak a fejlemények. Szórakoztató elvonultságának is lassan véget kell vetnie, mert a kőfalakon túl, az ő megítéléséből siralmas állapotok rajzolódnak fel, ami a tudományos köröket illeti. De, elsőnek megnézi, hogy mi történt a háza tájékán.*
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:59:39
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Vissza a Kúriába //
* Ismét csendben döcögnek egy ideig, amikor Moon ráébred, hogy ténylegesen Arthenioron vannak. Ki is néz az ablakon, hogy vajon Cralan a közelükben van-e avagy sikerült egészen a Kúriáig előrelovagolnia. Természetes, hogy alig pár méterre a hintótól meg is látja Hajnal almásderes színét.*
- Mindjárt haza érünk.* osztja meg az örömteli tényt Nestaral is. Egy rövid időre szíve szerint megállítaná a hintót, hogy kinyújtóztassa a lábait, de gondolniuk kell a riadalomra is amit Lars holtteste okozna a Holdudvarban andalgó fiatal párok vagy gyerekek között.*
- Egyenesen a Kúriába!* szól ki határozottan a kocsisnak.*
* Ismét csendben döcögnek egy ideig, amikor Moon ráébred, hogy ténylegesen Arthenioron vannak. Ki is néz az ablakon, hogy vajon Cralan a közelükben van-e avagy sikerült egészen a Kúriáig előrelovagolnia. Természetes, hogy alig pár méterre a hintótól meg is látja Hajnal almásderes színét.*
- Mindjárt haza érünk.* osztja meg az örömteli tényt Nestaral is. Egy rövid időre szíve szerint megállítaná a hintót, hogy kinyújtóztassa a lábait, de gondolniuk kell a riadalomra is amit Lars holtteste okozna a Holdudvarban andalgó fiatal párok vagy gyerekek között.*
- Egyenesen a Kúriába!* szól ki határozottan a kocsisnak.*
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:37:25
Üzenet elküldve: 2016-12-23 20:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Miután valamennyire sikerült túljutnia azon, hogy nem lett kecske és él, meghallgatja a lény mondandóját. Nem nagyon örül annak, hogy ilyesfajta kísérletet végeztek rajta, de nemtetszését nem mutatja ki.* ~Nem hiszem el, hogy legyőzhettük volna őket! Meg egyáltalán minek kellett meghalni?~ *Hiába gondolkodik, nem fogja fel rögtön a dolog lényegét, így figyel a továbbiakra.* ~Félelmet a haláltól? A fájdalomtól féltem, nem a haláltól.~ *Ezért is volt a gyilkos roham a végén. A biztos halál tudatában nem fél az ember, hanem próbálja kihozni a helyzetéből a legjobbat. Így tettek ők is, más választás nem lévén. Azon gondolkozik még, hogyha ezek a szörnyetegek olyanok voltak, mint ők, és a gonosz hatalom ekkora erőt adott nekik, akkor talán Learonék is kapnak ilyet, csak a jó oldalról.* ~A gonoszságnak mindig lélektorzító mellékhatása van. A jóságnak is van ilyenje?~ *Ezen még nem gondolkodott el, és feljegyzi magában, hogy ez megér egy pár óra elmélkedést, de semmiképpen sem most.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Miután valamennyire sikerült túljutnia azon, hogy nem lett kecske és él, meghallgatja a lény mondandóját. Nem nagyon örül annak, hogy ilyesfajta kísérletet végeztek rajta, de nemtetszését nem mutatja ki.* ~Nem hiszem el, hogy legyőzhettük volna őket! Meg egyáltalán minek kellett meghalni?~ *Hiába gondolkodik, nem fogja fel rögtön a dolog lényegét, így figyel a továbbiakra.* ~Félelmet a haláltól? A fájdalomtól féltem, nem a haláltól.~ *Ezért is volt a gyilkos roham a végén. A biztos halál tudatában nem fél az ember, hanem próbálja kihozni a helyzetéből a legjobbat. Így tettek ők is, más választás nem lévén. Azon gondolkozik még, hogyha ezek a szörnyetegek olyanok voltak, mint ők, és a gonosz hatalom ekkora erőt adott nekik, akkor talán Learonék is kapnak ilyet, csak a jó oldalról.* ~A gonoszságnak mindig lélektorzító mellékhatása van. A jóságnak is van ilyenje?~ *Ezen még nem gondolkodott el, és feljegyzi magában, hogy ez megér egy pár óra elmélkedést, de semmiképpen sem most.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400