Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-23 00:10:44
Üzenet elküldve: 2016-11-23 00:10:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kart meghúzva a morajlásra megdermed, ösztönösen igyekszik magát minél kisebbre összehúzni. Ahhoz azonban, hogy tudatosan cselekedjen, szükség van egy pillanatnyi időre, de ez túl soknak bizonyul.
~Csapda!~
Átvillan az agyán a vészt jósló gondolat, de cselekedni már nem marad ideje. Ugrana hátra, de talpa alól eltűnik a talaj és a tündér megindul lefelé. A zuhanást végigsikítja, gondolattalan pánikban, tüdeje minden sóhajtásnyi levegőjét egyetlen hosszú és velőtrázó hangba sűríti. Hogy nem zuhan és talán nincs is veszélyben, nem jut el az agyáig. Csak, mikor olyan hirtelen áll meg, hogy a sikítás is bent szakad, jut eszébe, hogy azért egy szabadesés nem teljesen így néz ki. Körbetapogatja magát és megállapítja, hogy még mindig él. Egy pillanatig döbbenten mered maga elé, aztán a megkönnyebbülés hullámai törnek rá, amitől egyrészt elerőtlenednek a kis lábak, hogy inkább gyorsan leül, hogy el ne essen, másrészt a feszültség sírás formájában talál magának utat a világ felé. Bizony, a kis tündér nem volt arra fölkészülve, hogy így megrángassa a sors. Lábait felhúzza, térdeit átöleli és ringatózva zokog néhány percig, amíg múlik a mellkasát szorító feszültség. Akkor aztán ruhaujjal letörölgeti a könnyeit és feltápászkodik, maga is csodálkozva, hogy a könnyek árja milyen hatékonyan takarította ki a fejét, csak egyetlen érzést hagyva hátra, ez pedig a harag.*
-Mit képzelt ez a buta vihar akármicsoda? Ez a szellem! Ez a testet öltött rossz szándék! Ilyen helyre küldeni, ilyen gonosz helyre csalni egy rendes tündért? Hideg meg jég, aztán meg barlang meg sötét, most meg gonosz csapdák meg tündérnyelő mély lyukak... Szégyellje magát!
*Adott helyzetben eléggé el nem ítélhető módon a társaira is haragszik.*
-Bato meg Leanor... Hogy képzelték, hogy egyedül hagynak? Azt mondták, majd vigyáznak rám, azt mondták, nem lesz semmi baj! Így vigyáznak? Ez nem baj? Csak találkozzunk még egyszer, megkapják a magukét!
*Dühösen szipogva porolja le magát és néz körül, most már tüzetesen, hogy hova került. Boldogtalanul veszi tudomásul, hogy a kiút a vízesésen át vezet. Összeborzong, de már amúgy is csurom vizes, nem sok veszteni valója van, így nagy levegőt vesz és gyorsan keresztülszökken a vízfüggönyön. Az élmény pont olyan rossz, mint amilyennek elképzelte, újra a csontjáig hatol a fázás. Remegve néz körül, hogy merre tovább, nem mulasztva el a fölfelé pillantást sem. Így nem kerüli el a figyelmét a szikla fölött lebegő kard. Felidézi a néhány perce látott rajzokat és rájön, ez bizony az a kard, amivel a rajzok tanulsága szerint gonosz lényeket lehet elkergetni.*
-Az hiányzik még, hogy jöjjön az a nagy rusnya állat meg mindenféle más tündérfaló rém!
*Magában motyogva méregeti a távolságot, de hiába nézi, nem lesz kisebb. Márpedig azt a kardot nem hagyja itt, úgyhogy fogást, biztonságos ösvényt keres a sziklákon és megindul a kard irányába.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A kart meghúzva a morajlásra megdermed, ösztönösen igyekszik magát minél kisebbre összehúzni. Ahhoz azonban, hogy tudatosan cselekedjen, szükség van egy pillanatnyi időre, de ez túl soknak bizonyul.
~Csapda!~
Átvillan az agyán a vészt jósló gondolat, de cselekedni már nem marad ideje. Ugrana hátra, de talpa alól eltűnik a talaj és a tündér megindul lefelé. A zuhanást végigsikítja, gondolattalan pánikban, tüdeje minden sóhajtásnyi levegőjét egyetlen hosszú és velőtrázó hangba sűríti. Hogy nem zuhan és talán nincs is veszélyben, nem jut el az agyáig. Csak, mikor olyan hirtelen áll meg, hogy a sikítás is bent szakad, jut eszébe, hogy azért egy szabadesés nem teljesen így néz ki. Körbetapogatja magát és megállapítja, hogy még mindig él. Egy pillanatig döbbenten mered maga elé, aztán a megkönnyebbülés hullámai törnek rá, amitől egyrészt elerőtlenednek a kis lábak, hogy inkább gyorsan leül, hogy el ne essen, másrészt a feszültség sírás formájában talál magának utat a világ felé. Bizony, a kis tündér nem volt arra fölkészülve, hogy így megrángassa a sors. Lábait felhúzza, térdeit átöleli és ringatózva zokog néhány percig, amíg múlik a mellkasát szorító feszültség. Akkor aztán ruhaujjal letörölgeti a könnyeit és feltápászkodik, maga is csodálkozva, hogy a könnyek árja milyen hatékonyan takarította ki a fejét, csak egyetlen érzést hagyva hátra, ez pedig a harag.*
-Mit képzelt ez a buta vihar akármicsoda? Ez a szellem! Ez a testet öltött rossz szándék! Ilyen helyre küldeni, ilyen gonosz helyre csalni egy rendes tündért? Hideg meg jég, aztán meg barlang meg sötét, most meg gonosz csapdák meg tündérnyelő mély lyukak... Szégyellje magát!
*Adott helyzetben eléggé el nem ítélhető módon a társaira is haragszik.*
-Bato meg Leanor... Hogy képzelték, hogy egyedül hagynak? Azt mondták, majd vigyáznak rám, azt mondták, nem lesz semmi baj! Így vigyáznak? Ez nem baj? Csak találkozzunk még egyszer, megkapják a magukét!
*Dühösen szipogva porolja le magát és néz körül, most már tüzetesen, hogy hova került. Boldogtalanul veszi tudomásul, hogy a kiút a vízesésen át vezet. Összeborzong, de már amúgy is csurom vizes, nem sok veszteni valója van, így nagy levegőt vesz és gyorsan keresztülszökken a vízfüggönyön. Az élmény pont olyan rossz, mint amilyennek elképzelte, újra a csontjáig hatol a fázás. Remegve néz körül, hogy merre tovább, nem mulasztva el a fölfelé pillantást sem. Így nem kerüli el a figyelmét a szikla fölött lebegő kard. Felidézi a néhány perce látott rajzokat és rájön, ez bizony az a kard, amivel a rajzok tanulsága szerint gonosz lényeket lehet elkergetni.*
-Az hiányzik még, hogy jöjjön az a nagy rusnya állat meg mindenféle más tündérfaló rém!
*Magában motyogva méregeti a távolságot, de hiába nézi, nem lesz kisebb. Márpedig azt a kardot nem hagyja itt, úgyhogy fogást, biztonságos ösvényt keres a sziklákon és megindul a kard irányába.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-22 21:02:14
Üzenet elküldve: 2016-11-22 21:02:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Az eddigre már teste minden pontjába sugárzó fájdalom hatására egy rövid pillanatra kihagynak az érzékei, s mikor újra befogadóképes az agya, szemtől szemben láthatja a lányt, akit oly hevesen igyekezett megmenteni egy perccel ezelőtt, még saját életét is adta volna érte. És miért? Hogy aztán ő vethessen véget a szerzetes életének? Ahogy látja a nő mellkasából felé nyújtózkodó csápot, a nevetéssel együtt félreérthetetlen szándékról tesznek tanúbizonyságot. Agyának mélyéről a korábbi stresszhelyzekre, az ismeretlen, új és tőle teljesen idegen érzésekre, jelen helyzetére fittyet hányva varázsolja elő sztoikus nyugalmát. Nem néz a nőre, miért is nézne az utolsó pillanatában gyilkosára? Nem léphet ki ebből az életből haraggal. Figyelmét a nyakán az álla felé csorgodáló testmeleg vérre, és a nyomában támadó csiklandós érzésre fordítja. Ahogy az első csepp az állán tétovázik és remegve próbál elszakadni Batotól, a kopasz csak lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra, hogy mikor kinyitja, az alatta elterülő fűszálakat vegye számba, ahova mostanra elindult a bátor úttörő cseppecske. Jól látja a feje felé közeledő testrészt, de nem hajlandó róla tudomást venni, még akkor sem, mikor már fél látóterét kitakarja. Nem is akarja tudni, hogy mi fog történni, csak essen túl rajta. A várt vég viszont vonakodik bekövetkezni, ahogyan egy a sátorból felharsanó hang nyomán a lány felhagy a tevékenységével. Bato megfontoltan a hang irányába fordítja tekintetét és igyekszik leszűrni a konzekvenciát.*
~Semmi sem ilyen egyszerű.~
*Fejében máris olyan csúnya végek képe körvonalazódik, amikre normál esetben gondolni sem szeretne, viszont alaposabban vizslatva a vezéregyéniséget feltűnik neki, hogy nem egy fajű az említett Sa'Berith-tel, legalábbis szemének fényéből ezt a következtetést vonja le.*
~Talán van remény.~
*Újra belenyilall hátába a fájdalom, mert habár kellően el tudja terelni a figyelmét, azok a csápok továbbra is lelkesen ficánkolnak a lapockája alatt. A hátbatámadás óta először fogalmazódik meg a fejében emberi gondolat. Habár nem ismeri az élőholtak támadása mögötti mozgatórugókat, sem a vezetőjüket, pláne nem névről, nem tudja levonni az iménti nőstény és a krízis szülőanyja közti hasonlóságot, mégis jól meg tudja tippelni, hogy bizonyára van valami köze a jelen helyzetnek a Lanawin világát sújtó vészhez.*
-Hol vagyunk és kik vagytok?
*Hörög három a fejében megfogalmazódott kérdésből rögtön kettőt. A "Mit akartok?"-ra kapott válaszra még nem biztos, hogy fel van készülve.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Az eddigre már teste minden pontjába sugárzó fájdalom hatására egy rövid pillanatra kihagynak az érzékei, s mikor újra befogadóképes az agya, szemtől szemben láthatja a lányt, akit oly hevesen igyekezett megmenteni egy perccel ezelőtt, még saját életét is adta volna érte. És miért? Hogy aztán ő vethessen véget a szerzetes életének? Ahogy látja a nő mellkasából felé nyújtózkodó csápot, a nevetéssel együtt félreérthetetlen szándékról tesznek tanúbizonyságot. Agyának mélyéről a korábbi stresszhelyzekre, az ismeretlen, új és tőle teljesen idegen érzésekre, jelen helyzetére fittyet hányva varázsolja elő sztoikus nyugalmát. Nem néz a nőre, miért is nézne az utolsó pillanatában gyilkosára? Nem léphet ki ebből az életből haraggal. Figyelmét a nyakán az álla felé csorgodáló testmeleg vérre, és a nyomában támadó csiklandós érzésre fordítja. Ahogy az első csepp az állán tétovázik és remegve próbál elszakadni Batotól, a kopasz csak lehunyja a szemét egy hosszú pillanatra, hogy mikor kinyitja, az alatta elterülő fűszálakat vegye számba, ahova mostanra elindult a bátor úttörő cseppecske. Jól látja a feje felé közeledő testrészt, de nem hajlandó róla tudomást venni, még akkor sem, mikor már fél látóterét kitakarja. Nem is akarja tudni, hogy mi fog történni, csak essen túl rajta. A várt vég viszont vonakodik bekövetkezni, ahogyan egy a sátorból felharsanó hang nyomán a lány felhagy a tevékenységével. Bato megfontoltan a hang irányába fordítja tekintetét és igyekszik leszűrni a konzekvenciát.*
~Semmi sem ilyen egyszerű.~
*Fejében máris olyan csúnya végek képe körvonalazódik, amikre normál esetben gondolni sem szeretne, viszont alaposabban vizslatva a vezéregyéniséget feltűnik neki, hogy nem egy fajű az említett Sa'Berith-tel, legalábbis szemének fényéből ezt a következtetést vonja le.*
~Talán van remény.~
*Újra belenyilall hátába a fájdalom, mert habár kellően el tudja terelni a figyelmét, azok a csápok továbbra is lelkesen ficánkolnak a lapockája alatt. A hátbatámadás óta először fogalmazódik meg a fejében emberi gondolat. Habár nem ismeri az élőholtak támadása mögötti mozgatórugókat, sem a vezetőjüket, pláne nem névről, nem tudja levonni az iménti nőstény és a krízis szülőanyja közti hasonlóságot, mégis jól meg tudja tippelni, hogy bizonyára van valami köze a jelen helyzetnek a Lanawin világát sújtó vészhez.*
-Hol vagyunk és kik vagytok?
*Hörög három a fejében megfogalmazódott kérdésből rögtön kettőt. A "Mit akartok?"-ra kapott válaszra még nem biztos, hogy fel van készülve.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-22 17:51:40
Üzenet elküldve: 2016-11-22 17:51:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*Ahogy az ékesen csillogó kart a tündérnő megrántja, halk, de egyre erősödő morajlást hall a lába alól. Mire észbe kap, egy másodperc alatt tűnik el a lába alól a talaj, aminek a következményeként Soynara zuhanni kezd. Teljes a sötétség, így fogalma sem lehet arról, hogy merre tart, ám azt érzékelheti, hogy nagyjából hasonló időközönként a feneke, vagy épp a karja és a lába neki-neki ütődik a talajnak. Maga a talaj a sziklához képest puha egyébként, így nem sérül meg, miközben átkerül az újabb állomásra. Végezetül egy földhányáson állapodik meg, és ha körbenéz, láthatja, hogy világos van. A kintről beszűrődő fény egy fátyolvízesésen keresztül megvilágítja az újabb barlangrészt, robaja elnyom mindenféle hangos, vagy halk zörejt. A saját hangját sem hallja, ám látni nagyon is jól lát. A vízesésbe egy patak tiszta vize is becsatlakozik, ami így a barlangból kifelé csordogál. Így magyarázatot kap arról a kicsiny lény, hogy az előző helyen hová is tűnt el olyan hirtelen az a folyadék, ami bevitte őt az ékköves helyre. Ha kijjebb megy, és visszanéz, akkor megpillanthatja azt a hasadékot is, amin keresztül a patak vize becsordogál, és mellette egy szikla tetején pedig a barlangrajzok által megfestett kardot. A kard a szikla fölött néhány centivel lebeg, ismeretlen erő által tartva, miközben a felfelé törő, fényes pengéből időnként ki-kicsap egy kisülés a barlang páradús levegőjébe.*
//Learon//
*Egyre melegebb lesz számára a fatörzsön való üldögélés, és szinte már fel sem fogja, hogy alatta a pokolkutya a nyálát csorgatva, türelmetlenül sétálgat a fától nem túlzottan messze.
Az életösztön arra sarkalja a pásztormágust, hogy valamit cselekedjen. Pánikszerűen igyekszik majd elkerülni a szervezete a kínhalált, miközben akár egyéb, az életét továbbra is veszélyeztető cselekedetektől sem fog visszariadni. A legrosszabb esetben leugrik majd, ami egyet jelent a biztos halállal ilyen magasságból. Mégis, sokkal jobb úgy elhullani, mint pecsenyére sülni egy fa tetején. Ilyen gondolatok keringenek a férfi fejében, s miközben mérlegeli az esélyeit, tekintete a mellette álló fára siklik. Ugrania kell, de elérheti a másik lombhullató oldalra növő ágát, noha egyáltalán nem biztos, hogy fél kézzel meg bírja majd fékezni a zuhanó testét. Vajon megpróbálja, esetleg a gyávasága győz és ropogósra sül? Netán a kutyát veszi célba, reménykedve abban, hogy a jószágot agyonütve együtt menetelnek a halálba? Ez csakis rajta áll majd.*
//Bato//
*A férfinek sem túlzottan kényelmes ez a helyzet. Úgy különösképpen nem, hogy a démoni nő átemeli maga fölött és szembenéz vele. Testéből újabb két csáp indul útnak, amik a jobb és a bal kezére fonódnak rá, közel gúzsba kötve a férfit. A nő arca egyébként nem változott meg, továbbra is szép, csak a szeme tündököl teljesen feketében. A kopasz férfi kérdésére ördögien felnevet, majd egy újabb csáp indul el, ezúttal a mellkasából, hogy a szemüregen áthatolva elérje Bato agyát, és kivégezze.
Ám mielőtt ezt megtehetné, egy mélyről, a törzsfőnöki sátorból érkező hang félbeszakítja.*
-Sa'Berith! Hagyd őt életben!
*A sátor ajtaját képező szövetdarab félrehúzódik, majd kilép belőle egy újabb lény.
Ő látszólag emberszerű, talpig páncélban élő nehézvértes pirtianesi szimbólumokkal tarkított katona, aki egy másfélkezes kardot tart a karjában. Ha Bato bepillant a sisakja alá, a szemrésnél, akkor láthatja annak sárgán izzó szemeit, valamint az azt övező éteri anyagú, zöldes ködből álló testét. Talán egy olyan lényre bukkant Bato, akivel szót tud majd érteni.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*Ahogy az ékesen csillogó kart a tündérnő megrántja, halk, de egyre erősödő morajlást hall a lába alól. Mire észbe kap, egy másodperc alatt tűnik el a lába alól a talaj, aminek a következményeként Soynara zuhanni kezd. Teljes a sötétség, így fogalma sem lehet arról, hogy merre tart, ám azt érzékelheti, hogy nagyjából hasonló időközönként a feneke, vagy épp a karja és a lába neki-neki ütődik a talajnak. Maga a talaj a sziklához képest puha egyébként, így nem sérül meg, miközben átkerül az újabb állomásra. Végezetül egy földhányáson állapodik meg, és ha körbenéz, láthatja, hogy világos van. A kintről beszűrődő fény egy fátyolvízesésen keresztül megvilágítja az újabb barlangrészt, robaja elnyom mindenféle hangos, vagy halk zörejt. A saját hangját sem hallja, ám látni nagyon is jól lát. A vízesésbe egy patak tiszta vize is becsatlakozik, ami így a barlangból kifelé csordogál. Így magyarázatot kap arról a kicsiny lény, hogy az előző helyen hová is tűnt el olyan hirtelen az a folyadék, ami bevitte őt az ékköves helyre. Ha kijjebb megy, és visszanéz, akkor megpillanthatja azt a hasadékot is, amin keresztül a patak vize becsordogál, és mellette egy szikla tetején pedig a barlangrajzok által megfestett kardot. A kard a szikla fölött néhány centivel lebeg, ismeretlen erő által tartva, miközben a felfelé törő, fényes pengéből időnként ki-kicsap egy kisülés a barlang páradús levegőjébe.*
//Learon//
*Egyre melegebb lesz számára a fatörzsön való üldögélés, és szinte már fel sem fogja, hogy alatta a pokolkutya a nyálát csorgatva, türelmetlenül sétálgat a fától nem túlzottan messze.
Az életösztön arra sarkalja a pásztormágust, hogy valamit cselekedjen. Pánikszerűen igyekszik majd elkerülni a szervezete a kínhalált, miközben akár egyéb, az életét továbbra is veszélyeztető cselekedetektől sem fog visszariadni. A legrosszabb esetben leugrik majd, ami egyet jelent a biztos halállal ilyen magasságból. Mégis, sokkal jobb úgy elhullani, mint pecsenyére sülni egy fa tetején. Ilyen gondolatok keringenek a férfi fejében, s miközben mérlegeli az esélyeit, tekintete a mellette álló fára siklik. Ugrania kell, de elérheti a másik lombhullató oldalra növő ágát, noha egyáltalán nem biztos, hogy fél kézzel meg bírja majd fékezni a zuhanó testét. Vajon megpróbálja, esetleg a gyávasága győz és ropogósra sül? Netán a kutyát veszi célba, reménykedve abban, hogy a jószágot agyonütve együtt menetelnek a halálba? Ez csakis rajta áll majd.*
//Bato//
*A férfinek sem túlzottan kényelmes ez a helyzet. Úgy különösképpen nem, hogy a démoni nő átemeli maga fölött és szembenéz vele. Testéből újabb két csáp indul útnak, amik a jobb és a bal kezére fonódnak rá, közel gúzsba kötve a férfit. A nő arca egyébként nem változott meg, továbbra is szép, csak a szeme tündököl teljesen feketében. A kopasz férfi kérdésére ördögien felnevet, majd egy újabb csáp indul el, ezúttal a mellkasából, hogy a szemüregen áthatolva elérje Bato agyát, és kivégezze.
Ám mielőtt ezt megtehetné, egy mélyről, a törzsfőnöki sátorból érkező hang félbeszakítja.*
-Sa'Berith! Hagyd őt életben!
*A sátor ajtaját képező szövetdarab félrehúzódik, majd kilép belőle egy újabb lény.
Ő látszólag emberszerű, talpig páncélban élő nehézvértes pirtianesi szimbólumokkal tarkított katona, aki egy másfélkezes kardot tart a karjában. Ha Bato bepillant a sisakja alá, a szemrésnél, akkor láthatja annak sárgán izzó szemeit, valamint az azt övező éteri anyagú, zöldes ködből álló testét. Talán egy olyan lényre bukkant Bato, akivel szót tud majd érteni.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:04:47
Üzenet elküldve: 2016-11-17 21:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A pásztormágus eddig a pillanatig tudta tartani magában a lelket, és a reményt, hogy helyzete bármiképpen is pozitív irányba változhat. Most már, hogy helyzete teljességgel reménytelen, csak percekig akarja még elodázni a halált, mindezt azzal próbálja, hogy a lehető legfeljebb mászik a fán, és olyan állásba helyezkedik, hogy akármikor leugorhasson, ha a lángok már a bőrét, kezdenék nyaldosni.* ~Nem gondoltam, hogy ez lesz! Szegény Soynara, mibe kevertük bele! Lazyar, pedig jól tette, hogy nem jött, egy nőnek nem lett volna annyi esélye sem, mint nekem vagy Batonak! Mi van a kopasszal? Él még? Az istenekre meg a Szellemekre, drága Soynara, az a kis csöppség milyen rémekkel harcolhat most? Biztos fél és remeg.~ *Futnak át fején a gondolatok sebtében összeszedett csapatuk tagjairól, akikhez komoly érzések fűzik már őt, habár nem sok kalandjuk volt együtt, azért mégis karöltve indultak el világ és a kecskék megmentése érdekében, és egyáltalán nem biztos, hogy visszatérnek saját síkjukra élve.* ~Wojest meg mégis miért kevert ebbe bele minket? Hogy mondhatta erre, hogy nem lesz szükségem a karomra?~ *Gondolja, miközben még egy lépést tesz felfelé és már kétségbeesetten nyög fel a nagy hőtől, amitől szeme könnyezni kezd, lába pedig viszketni és szinte égni. Biztos, hogy a szörnyeteg arra utazik, hogy finom pecsenyét vacsorázzon élő véres hús helyett.* ~Hol van itt az erkölcs? Bezzeg én rögtön kitekerem a csirke nyakát, vagy ütöm agyon a disznót ha kell! Ezért szánnak nekem az egekben valók ilyen nyomorult halált?~ *Tény, hogy nem éppen ilyeneken és ilyen stílusban kéne elmélkednie miközben halálra ég, de agya fel sem fogja igazán mennyire halálos veszélyben van. Talán nem is akarja elfogadni a halált...*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A pásztormágus eddig a pillanatig tudta tartani magában a lelket, és a reményt, hogy helyzete bármiképpen is pozitív irányba változhat. Most már, hogy helyzete teljességgel reménytelen, csak percekig akarja még elodázni a halált, mindezt azzal próbálja, hogy a lehető legfeljebb mászik a fán, és olyan állásba helyezkedik, hogy akármikor leugorhasson, ha a lángok már a bőrét, kezdenék nyaldosni.* ~Nem gondoltam, hogy ez lesz! Szegény Soynara, mibe kevertük bele! Lazyar, pedig jól tette, hogy nem jött, egy nőnek nem lett volna annyi esélye sem, mint nekem vagy Batonak! Mi van a kopasszal? Él még? Az istenekre meg a Szellemekre, drága Soynara, az a kis csöppség milyen rémekkel harcolhat most? Biztos fél és remeg.~ *Futnak át fején a gondolatok sebtében összeszedett csapatuk tagjairól, akikhez komoly érzések fűzik már őt, habár nem sok kalandjuk volt együtt, azért mégis karöltve indultak el világ és a kecskék megmentése érdekében, és egyáltalán nem biztos, hogy visszatérnek saját síkjukra élve.* ~Wojest meg mégis miért kevert ebbe bele minket? Hogy mondhatta erre, hogy nem lesz szükségem a karomra?~ *Gondolja, miközben még egy lépést tesz felfelé és már kétségbeesetten nyög fel a nagy hőtől, amitől szeme könnyezni kezd, lába pedig viszketni és szinte égni. Biztos, hogy a szörnyeteg arra utazik, hogy finom pecsenyét vacsorázzon élő véres hús helyett.* ~Hol van itt az erkölcs? Bezzeg én rögtön kitekerem a csirke nyakát, vagy ütöm agyon a disznót ha kell! Ezért szánnak nekem az egekben valók ilyen nyomorult halált?~ *Tény, hogy nem éppen ilyeneken és ilyen stílusban kéne elmélkednie miközben halálra ég, de agya fel sem fogja igazán mennyire halálos veszélyben van. Talán nem is akarja elfogadni a halált...*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-17 18:42:53
Üzenet elküldve: 2016-11-17 18:42:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara pipiskedve a helyére passzintja a köveket. Ténykedése nem marad jutalom, vagy legalábbis következmény nélkül. A már eddig is lenyűgöző fényjátékhoz, amit a barlang falába ágyazódó kristályok szolgáltattak, most még egy színpompás magánszám is kezdődik a színes kövek jóvoltából. A kis tündér nem győz álmélkodni.
~De gyönyörű! Vajon miért... ? Hogyan...? Bárcsak itt lenne Bato, ez most milyen szépen csillogna azon a tar fején!~
Az ám, a kopasz! Meg a félkezű pásztor! És egyébként is, tulajdonképpen még mindig csurom vizes és fázik. Legfőbb ideje, hogy történjen valami. Nagy levegőt vesz és összegyűjti az összes bátorságot, ami csak kis szívében lakik, majd belecsimpaszkodik a karba és meghúzza.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Soynara pipiskedve a helyére passzintja a köveket. Ténykedése nem marad jutalom, vagy legalábbis következmény nélkül. A már eddig is lenyűgöző fényjátékhoz, amit a barlang falába ágyazódó kristályok szolgáltattak, most még egy színpompás magánszám is kezdődik a színes kövek jóvoltából. A kis tündér nem győz álmélkodni.
~De gyönyörű! Vajon miért... ? Hogyan...? Bárcsak itt lenne Bato, ez most milyen szépen csillogna azon a tar fején!~
Az ám, a kopasz! Meg a félkezű pásztor! És egyébként is, tulajdonképpen még mindig csurom vizes és fázik. Legfőbb ideje, hogy történjen valami. Nagy levegőt vesz és összegyűjti az összes bátorságot, ami csak kis szívében lakik, majd belecsimpaszkodik a karba és meghúzza.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-14 22:54:27
Üzenet elküldve: 2016-11-14 22:54:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Minden a terv szerint halad, Bato megszabadítja a lány béklyóitól, s már el is indulnak a biztonságot nyújtó rengetegbe, hogy megpihenjenek az átélt borzalmak után. Utóbb kiderül azonban, hogy ezen ötletért csak egyikük rajong, s a lány egész mást forgat a fejében. Bato balja még mindig a bajbajutott combját szorítja, mikor a saját lábaiba és hátába ismeretlen eredetű, éles, kínzó fájdalom hasít. Azonnal térdre rogy önkéntelenül, a lányt azért óvva, hogy be ne üsse a fejét, jobbjával azonban meg kell támasztania magát, hogy ne essen arccal előre a földre. Az obszidián tőr markolatán megtámaszkodva igyekszik szemügyre venni mi lelte a combját, mivel a háta közepét ritkán látja az ember, s ezt még ilyenkor is képes észben tartani. Viszont ahogy lenéz a fájó testrészeit megvizsgálni, megkérdőjelezi a helyzet realitását, és egy röpke pillanatra az is megfordul a fejében, hogy az egész egy lázálom. Sajnos nincs ilyen szerencséje. A combját teljes hosszában áthatoló csápok bizony ott mocorognak, és teljesen ellehetetlenítik a további ténykedését a kopasznak. A nőforma ekkor már nincs a vállán, észre sem vette a kopasz, hogy mikor tűnt el, viszont az már sehogy sem tudná elkerülni a figyelmét hogy a négy ponton a fájdalom meghatványozódik, ahogy belülről feszíti őt az idegen test, és lassan a levegőbe emelkedik. Bato jobb híján halkan felnyög, jelen pillanatban még az egészséges kiáltás ellen is tiltakozik a teste, arcáról a vak is le tudná olvasni, hogy még életében nem érzett ilyen fájdalmat. Élete legrosszabb döntésének következményeit szenvedi most el, s talán később - már ha lesz később - még sort kerít önnön ostorozására is, hogy ilyen óvatlan volt egy idegen világban, de ebben a helyzetben a legtávolabbi gondolatai a bűnbánóak. Amikor a mellkasában a sokkhatás okozta görcs oldani kezd, s újra kap levegőt, az első szava, amit elhörög:*
-Miért?
*Ha józanul gondolkodna, bizonyára belátná, hogy a kérdés önmagában is, és a szituációt tekintve is értelmetlen, most viszont csak ezt képes kinyögni, mielőtt zihálni kezd, ekkor viszont mellkasának jobb fele még inkább elkezd sajogni.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Minden a terv szerint halad, Bato megszabadítja a lány béklyóitól, s már el is indulnak a biztonságot nyújtó rengetegbe, hogy megpihenjenek az átélt borzalmak után. Utóbb kiderül azonban, hogy ezen ötletért csak egyikük rajong, s a lány egész mást forgat a fejében. Bato balja még mindig a bajbajutott combját szorítja, mikor a saját lábaiba és hátába ismeretlen eredetű, éles, kínzó fájdalom hasít. Azonnal térdre rogy önkéntelenül, a lányt azért óvva, hogy be ne üsse a fejét, jobbjával azonban meg kell támasztania magát, hogy ne essen arccal előre a földre. Az obszidián tőr markolatán megtámaszkodva igyekszik szemügyre venni mi lelte a combját, mivel a háta közepét ritkán látja az ember, s ezt még ilyenkor is képes észben tartani. Viszont ahogy lenéz a fájó testrészeit megvizsgálni, megkérdőjelezi a helyzet realitását, és egy röpke pillanatra az is megfordul a fejében, hogy az egész egy lázálom. Sajnos nincs ilyen szerencséje. A combját teljes hosszában áthatoló csápok bizony ott mocorognak, és teljesen ellehetetlenítik a további ténykedését a kopasznak. A nőforma ekkor már nincs a vállán, észre sem vette a kopasz, hogy mikor tűnt el, viszont az már sehogy sem tudná elkerülni a figyelmét hogy a négy ponton a fájdalom meghatványozódik, ahogy belülről feszíti őt az idegen test, és lassan a levegőbe emelkedik. Bato jobb híján halkan felnyög, jelen pillanatban még az egészséges kiáltás ellen is tiltakozik a teste, arcáról a vak is le tudná olvasni, hogy még életében nem érzett ilyen fájdalmat. Élete legrosszabb döntésének következményeit szenvedi most el, s talán később - már ha lesz később - még sort kerít önnön ostorozására is, hogy ilyen óvatlan volt egy idegen világban, de ebben a helyzetben a legtávolabbi gondolatai a bűnbánóak. Amikor a mellkasában a sokkhatás okozta görcs oldani kezd, s újra kap levegőt, az első szava, amit elhörög:*
-Miért?
*Ha józanul gondolkodna, bizonyára belátná, hogy a kérdés önmagában is, és a szituációt tekintve is értelmetlen, most viszont csak ezt képes kinyögni, mielőtt zihálni kezd, ekkor viszont mellkasának jobb fele még inkább elkezd sajogni.*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-14 20:34:10
Üzenet elküldve: 2016-11-14 20:34:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A kicsiny tündér végül lassanként kezdi összerakni a kirakós elemeit, ahogy az összeszedett drágaköveket a helyére illeszti. Amikor a piros színűt is a helyére teszi, akkor a három ékkőből, mintha különös fénycsóva, egyfajta inger indulna el, pirosra, zöldre és kékre festi azokat a növényi fonalakat, esetleg gombák micéliumait, amik behálózzák a három jel alatti területet, és magát a falból kiálló kart is. A kar maga a három említett szín különleges egyvelegében tündököl. Gyönyörűen, fonadékkal sűrűn beszőtt a kar.*
//Learon//
*Learon lába alatt szó szerint forrósodik a talaj, amint a sokadik tűzgolyó hatására lángra kap a fakéreg. Van még nagyjából tíz perce, mielőtt ropogósra sülne a fa tetején, és ez is elsősorban annak köszönhető, hogy a pokolkutya egy kicsit pszichopata.
Leül a lángoló fatörzstől biztos távolságra és onnan nézi az eseményeket, ahelyett, hogy egy jól irányzott célzással zuhanásra késztetné az áldozatát. Talán csak játszik vele, akár egy macska az egérrel, hogy a felszökő adrenalintól fűszerezve édesebb legyen a húsa az áldozatnak. Ő ráér, és ezzel nagyon is tisztában van, ráadásul egy újabb vendég érkezésére sem számít. Ő itt a környék ura, az nem kétséges!*
//Bato//
*A kopasz férfi nehéz pillanatokon van túl, amint a békés lelkét kénytelen volt beszennyezni a holtak fejének maradványaival. Most mégis újra összeszedi a gondolatait, és cselekedni kezd. Előkeresi az egyik ellenfelétől az obszidiántőrt, majd ezt használva siet a máglyára kötözött lány segítségére. Mint kés a vajat, úgy szeli az éles tárgy az indákból és más növényi szálakból szőtt kötelet, hogy végül a kopasz férfi megkapja azt, akiért jött. A nő teljes súlyával ránehezedik a kopasz férfire, ami valljuk be, nem túl sok. A lány szép egyébként, de nem túlzottan elhízott. Talán ötven kilót nyomhat, így könnyedén felteszi a vállára, s már indulhat is a biztonságot nyújtó erdő felé.
Illetve csak indulhatna, ugyanis néhány másodperc múlva éktelen fájdalmat érez a jobb, és a bal felső combjában, valamint mind a kettő lapockája környékén. A könnyű test egy pillanat múlva már el is tűnik a válláról, hogy egy démoni kacaj keretében már a férfi mögött álljon, és őt a négy behatolási pontjánál fogva felemelje. Amivel támadott, az nem más, mint az önnön hátából, a gerince mellől kinövő négy darab csáp, amik egyenként nagyjából négy centiméter átmérőjűek, és nagyon hegyesek. Az általuk ütött seb nagyon mély, a comboknál hátulról behatolva és a combcsontot elkerülve utat törtek maguknak a comb első részén. A csápok vége úgy egy-két centiméterre lóghat ki.
A lapockánál behatoló csápok nem jöttek ki ugyan a mellkason, de kellően mélyen behatoltak, a jobb oldali talán még a tüdőt is elérte.
A férfi ezeken a csápokon lóg a levegőben, és a démoni kacajú nő ellen nem igazán van ereje bármit is tenni. Kissé depressziós is lett a kopasz amiatt, hogy egy olyan nőért küzdött, aki lényegében csaliként volt a máglyához kötözve.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A kicsiny tündér végül lassanként kezdi összerakni a kirakós elemeit, ahogy az összeszedett drágaköveket a helyére illeszti. Amikor a piros színűt is a helyére teszi, akkor a három ékkőből, mintha különös fénycsóva, egyfajta inger indulna el, pirosra, zöldre és kékre festi azokat a növényi fonalakat, esetleg gombák micéliumait, amik behálózzák a három jel alatti területet, és magát a falból kiálló kart is. A kar maga a három említett szín különleges egyvelegében tündököl. Gyönyörűen, fonadékkal sűrűn beszőtt a kar.*
//Learon//
*Learon lába alatt szó szerint forrósodik a talaj, amint a sokadik tűzgolyó hatására lángra kap a fakéreg. Van még nagyjából tíz perce, mielőtt ropogósra sülne a fa tetején, és ez is elsősorban annak köszönhető, hogy a pokolkutya egy kicsit pszichopata.
Leül a lángoló fatörzstől biztos távolságra és onnan nézi az eseményeket, ahelyett, hogy egy jól irányzott célzással zuhanásra késztetné az áldozatát. Talán csak játszik vele, akár egy macska az egérrel, hogy a felszökő adrenalintól fűszerezve édesebb legyen a húsa az áldozatnak. Ő ráér, és ezzel nagyon is tisztában van, ráadásul egy újabb vendég érkezésére sem számít. Ő itt a környék ura, az nem kétséges!*
//Bato//
*A kopasz férfi nehéz pillanatokon van túl, amint a békés lelkét kénytelen volt beszennyezni a holtak fejének maradványaival. Most mégis újra összeszedi a gondolatait, és cselekedni kezd. Előkeresi az egyik ellenfelétől az obszidiántőrt, majd ezt használva siet a máglyára kötözött lány segítségére. Mint kés a vajat, úgy szeli az éles tárgy az indákból és más növényi szálakból szőtt kötelet, hogy végül a kopasz férfi megkapja azt, akiért jött. A nő teljes súlyával ránehezedik a kopasz férfire, ami valljuk be, nem túl sok. A lány szép egyébként, de nem túlzottan elhízott. Talán ötven kilót nyomhat, így könnyedén felteszi a vállára, s már indulhat is a biztonságot nyújtó erdő felé.
Illetve csak indulhatna, ugyanis néhány másodperc múlva éktelen fájdalmat érez a jobb, és a bal felső combjában, valamint mind a kettő lapockája környékén. A könnyű test egy pillanat múlva már el is tűnik a válláról, hogy egy démoni kacaj keretében már a férfi mögött álljon, és őt a négy behatolási pontjánál fogva felemelje. Amivel támadott, az nem más, mint az önnön hátából, a gerince mellől kinövő négy darab csáp, amik egyenként nagyjából négy centiméter átmérőjűek, és nagyon hegyesek. Az általuk ütött seb nagyon mély, a comboknál hátulról behatolva és a combcsontot elkerülve utat törtek maguknak a comb első részén. A csápok vége úgy egy-két centiméterre lóghat ki.
A lapockánál behatoló csápok nem jöttek ki ugyan a mellkason, de kellően mélyen behatoltak, a jobb oldali talán még a tüdőt is elérte.
A férfi ezeken a csápokon lóg a levegőben, és a démoni kacajú nő ellen nem igazán van ereje bármit is tenni. Kissé depressziós is lett a kopasz amiatt, hogy egy olyan nőért küzdött, aki lényegében csaliként volt a máglyához kötözve.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-11 15:04:14
Üzenet elküldve: 2016-11-11 15:04:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Most, hogy mindhárom kő a birtokában van, a kis tündér eltöpreng, mihez is kezdjen velük. Nem kell sokat gondolkoznia, a falban a karó fölött talált három mélyedés mind a formájával, mind a színekkel egyértelműen jelzi, hogy mi hova való. Így nem is sokat teketóriázik, helyére tömködi előbb a zöld, körszerű követ, majd a kék kockát, végül a piros, háromszögszerű testet.*
~Jaj, mi van, ha elrontom? Ha ezzel, amit most csinálok, megidézem azt a sötét és gonosz valamit, amit a piros rajzokon láttam? Vagy azt a rémisztő szörnyet, ami a kékes rajzokon volt? Mindegy, csak hadd mehessek haza, már nagyon fázom.~
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Most, hogy mindhárom kő a birtokában van, a kis tündér eltöpreng, mihez is kezdjen velük. Nem kell sokat gondolkoznia, a falban a karó fölött talált három mélyedés mind a formájával, mind a színekkel egyértelműen jelzi, hogy mi hova való. Így nem is sokat teketóriázik, helyére tömködi előbb a zöld, körszerű követ, majd a kék kockát, végül a piros, háromszögszerű testet.*
~Jaj, mi van, ha elrontom? Ha ezzel, amit most csinálok, megidézem azt a sötét és gonosz valamit, amit a piros rajzokon láttam? Vagy azt a rémisztő szörnyet, ami a kékes rajzokon volt? Mindegy, csak hadd mehessek haza, már nagyon fázom.~
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-10 07:31:38
Üzenet elküldve: 2016-11-10 07:31:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon akármennyire is nézi a vízesést nem látja, hogy az jó kiút lenne-e számára ebből a helyzetből, pedig ő arra gondolt, hogyha leugrik, talán megmenekül, de ahogy felméri helyzetét, rájön, hogy ez lehetetlen feladat, még egy olyan férfinak is, aki olyan gyorsan fut mint ő. Márpedig elég nagy tehetsége van ebben, amennyit menekült már élete során... Ezután újabb meglepetés éri. Ha nem lett volna elég eddig a hatalmas termet, éles fogak és borzasztó hang a szörnyetegtől, bemutatja, hogy másra is képes, és ez eddig a legveszélyesebb adottsága. Tüzet lövell magából, hogy ledöntse a pásztormágus biztonságosnak vélt menedékét. Learonnak esélye sincs ez ellen a dög ellen szemtől szemben, az teljesen biztos, márpedig se fegyvere, se mágiája, se ötlete nincs mit is csinálhatna. És nem is látja, hogy hol van a szörnyeteg, csak a meleget érzi és azt, hogy innen el kell valahogy tűnnie.* ~Mit csináljak? Ezzel nem tudok mit kezdeni, a nyulak ellen legalább volt valami esélyem!~ *Már-már kétségbe esik a férfi ott a fa tetején, de tartja magában a lelket, mert tudja, hogyha most engedi, hogy elboruljon az agya, a biztos halál vár rá.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon akármennyire is nézi a vízesést nem látja, hogy az jó kiút lenne-e számára ebből a helyzetből, pedig ő arra gondolt, hogyha leugrik, talán megmenekül, de ahogy felméri helyzetét, rájön, hogy ez lehetetlen feladat, még egy olyan férfinak is, aki olyan gyorsan fut mint ő. Márpedig elég nagy tehetsége van ebben, amennyit menekült már élete során... Ezután újabb meglepetés éri. Ha nem lett volna elég eddig a hatalmas termet, éles fogak és borzasztó hang a szörnyetegtől, bemutatja, hogy másra is képes, és ez eddig a legveszélyesebb adottsága. Tüzet lövell magából, hogy ledöntse a pásztormágus biztonságosnak vélt menedékét. Learonnak esélye sincs ez ellen a dög ellen szemtől szemben, az teljesen biztos, márpedig se fegyvere, se mágiája, se ötlete nincs mit is csinálhatna. És nem is látja, hogy hol van a szörnyeteg, csak a meleget érzi és azt, hogy innen el kell valahogy tűnnie.* ~Mit csináljak? Ezzel nem tudok mit kezdeni, a nyulak ellen legalább volt valami esélyem!~ *Már-már kétségbe esik a férfi ott a fa tetején, de tartja magában a lelket, mert tudja, hogyha most engedi, hogy elboruljon az agya, a biztos halál vár rá.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-10 07:18:13
Üzenet elküldve: 2016-11-10 07:18:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ott ahol Learon felnőtt, teljesen normális volt, hogy a nők, a férfiak és a gyerekek is isznak alkoholt. Ő maga is nagyon szereti, de egy ígéret óta, amit egy nőnek tett, igyekszik nem inni, és néhány kivétellel ezt be is tartotta eddig. Az, hogy más iszik, főleg, ha egy nő, inkább csak amolyan vicces kis tényező a napjában, ami talán színt fog belevinni.* ~Hova akarok én még színt, miután felszedtem egy harcos nőt az erdő közepén? Ilyen is csak velem fordulhat elő!~ *Learon tudja, hogy mindig és minden körülmények között kell lenni egy igazi iszákosnál alkoholnak, és eddig volt is nála, de a városba nem hozhatta be szekerét, pedig az teli van ilyen finomságokkal, mint a rum és az almabor.* ~A szekérért is vissza kéne mennem! Szegény lovam már nagyon hiányolhat.~ *Kámpicsorodik el a gondolatra, de arcára ez nem ül ki. Azonban vidámsága visszatér, ahogy ötletét használhatónak nyilvánítja Naes, és el is indul a piacra. Vagyis, feltételezhetően arra szeretett volna menni, de nem így jött össze a dolog, Learon pedig hangosan ki is neveti ezért.*
-Erre, erre Kedvesem! *Mutatja az irányt, és el indul furcsa állatkompániája közepette, és lassan a piactérre érnek, ahol i a kecskék utat nyitnak nekik a legtöbb ott lévő bosszankodására.*
-Nos, akkor válasszon, mit szeretne inni? *Mosolyog biztatón a lányra.*
*Ott ahol Learon felnőtt, teljesen normális volt, hogy a nők, a férfiak és a gyerekek is isznak alkoholt. Ő maga is nagyon szereti, de egy ígéret óta, amit egy nőnek tett, igyekszik nem inni, és néhány kivétellel ezt be is tartotta eddig. Az, hogy más iszik, főleg, ha egy nő, inkább csak amolyan vicces kis tényező a napjában, ami talán színt fog belevinni.* ~Hova akarok én még színt, miután felszedtem egy harcos nőt az erdő közepén? Ilyen is csak velem fordulhat elő!~ *Learon tudja, hogy mindig és minden körülmények között kell lenni egy igazi iszákosnál alkoholnak, és eddig volt is nála, de a városba nem hozhatta be szekerét, pedig az teli van ilyen finomságokkal, mint a rum és az almabor.* ~A szekérért is vissza kéne mennem! Szegény lovam már nagyon hiányolhat.~ *Kámpicsorodik el a gondolatra, de arcára ez nem ül ki. Azonban vidámsága visszatér, ahogy ötletét használhatónak nyilvánítja Naes, és el is indul a piacra. Vagyis, feltételezhetően arra szeretett volna menni, de nem így jött össze a dolog, Learon pedig hangosan ki is neveti ezért.*
-Erre, erre Kedvesem! *Mutatja az irányt, és el indul furcsa állatkompániája közepette, és lassan a piactérre érnek, ahol i a kecskék utat nyitnak nekik a legtöbb ott lévő bosszankodására.*
-Nos, akkor válasszon, mit szeretne inni? *Mosolyog biztatón a lányra.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:24:47
Üzenet elküldve: 2016-11-09 13:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* A másolatok mintha harcolnának de mégsem hisz ha kardjuk szúr, az ellenfél nem érez fájdalmat, ha lesújt nem érezheti súlyát viszont ő sem bír velük. Az ámítás tökéletes, a megtámadott árny csak megremeg az ellenség pallosának nyomán majd tovatáncol. Az óriás, bár megeshet, hogy inkább csak egy ork, egyre dühösebben kaszabol, többnyire csak levegőt szelve ketté. Egyszer kétszer valódi érc pendül, de mire eszmélne hogy ott a valódi ellenfele, Moon már régen nevetve továbbtáncolt.
A nősténynek figyelnie kell, mert a varázslat csak pár percet, talán negyed órát tarthat ki.*
- Ez egy jó kis edzés!* kiált fel elismerően amint kardját az ellenfele hátába, pontosabban páncéljába szúrja. Nem komoly a sérülés, inkább csak bosszantó ami észrevehető a zavarodott hadonászáson majd a termetes harcos hirtelen mérgesen hajítja el a pallost.*
- Nyertél. Most menj, hagyj.* méltatlankodik az ellenfél. Kevésen múlt, hogy Moonnak nem kellett újabb varázslathoz folyamodjon.*
- Köszönöm.* szól a nőstény majd megindul a kijárat felé.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.09 13:26:00
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* A másolatok mintha harcolnának de mégsem hisz ha kardjuk szúr, az ellenfél nem érez fájdalmat, ha lesújt nem érezheti súlyát viszont ő sem bír velük. Az ámítás tökéletes, a megtámadott árny csak megremeg az ellenség pallosának nyomán majd tovatáncol. Az óriás, bár megeshet, hogy inkább csak egy ork, egyre dühösebben kaszabol, többnyire csak levegőt szelve ketté. Egyszer kétszer valódi érc pendül, de mire eszmélne hogy ott a valódi ellenfele, Moon már régen nevetve továbbtáncolt.
A nősténynek figyelnie kell, mert a varázslat csak pár percet, talán negyed órát tarthat ki.*
- Ez egy jó kis edzés!* kiált fel elismerően amint kardját az ellenfele hátába, pontosabban páncéljába szúrja. Nem komoly a sérülés, inkább csak bosszantó ami észrevehető a zavarodott hadonászáson majd a termetes harcos hirtelen mérgesen hajítja el a pallost.*
- Nyertél. Most menj, hagyj.* méltatlankodik az ellenfél. Kevésen múlt, hogy Moonnak nem kellett újabb varázslathoz folyamodjon.*
- Köszönöm.* szól a nőstény majd megindul a kijárat felé.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.09 13:26:00
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-09 12:57:58
Üzenet elküldve: 2016-11-09 12:57:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
*Ellenfele felmordul, nem áll szándékában elmenni, amíg a harc győzelemmel vagy veszteséggel nem végződik. Nem rémül meg a sok körülötte császkáló nősténytől, fegyverét megrendíti és egy másolatot le is csap vele, majd készül hárítani a következő támadást, már a maradék négy Moontól.
A mágus minden valóságosnak érzékel, de tudata még is azt súgja neki, hogy ez nem a valóság és úgy néz ki, erre csak akkor kap világos választ, ha befejezi a csatát a hirtelen megjelent fura szerzettel. Abban biztos lehet, hogy ez a megmérettetés része.*
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
*Ellenfele felmordul, nem áll szándékában elmenni, amíg a harc győzelemmel vagy veszteséggel nem végződik. Nem rémül meg a sok körülötte császkáló nősténytől, fegyverét megrendíti és egy másolatot le is csap vele, majd készül hárítani a következő támadást, már a maradék négy Moontól.
A mágus minden valóságosnak érzékel, de tudata még is azt súgja neki, hogy ez nem a valóság és úgy néz ki, erre csak akkor kap világos választ, ha befejezi a csatát a hirtelen megjelent fura szerzettel. Abban biztos lehet, hogy ez a megmérettetés része.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-09 12:43:28
Üzenet elküldve: 2016-11-09 12:43:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* Talán túlságosan is nagy a csend amikor hirtelen egy magas vállas alakot vesz észre aki cseppnyi jelét sem adja a barátságosságnak. Kezében pallos mivel végigkarcolja az út köveit. ~Végem van.~ gondolja a nőstény és már épp végelszámolást akar készíteni amikor eszébe jut, hogy ez az egész lehet akár a megmérettetés része is, akkor meg nem illik megölni a résztvevőket. A pillanat tört része alatt gondolkodik, igaz vagy hamis? Jelen van vagy csak átverés az egész? Semmiben sem lehet biztos ezért végül mesterkardja után nyúl.*
- Menj békével és nem üldözlek.* próbálkozik azért a ráhatással is de utána rögtön varázslathoz is folyamodik. Derengő álom a varázslat neve amit segítségül hív, és bár szinte teljesen biztos abban, hogy ő maga is egy ilyen áldozata de azért talán az esélyei jócskán megnőnek amint álomtestőrséggel veszi magát körbe. A nagy melákot nemsokára még öt mélységi harcos kerülgeti a kis nősténykén kívül melyek közül kettő tökéletes mása magának Moonak.
A harc megkezdődött amiből talán feltartott kézzel még kihátrálhat a támadó, ha nem akkor az árnyak és maga Moon is állandó mozgásban lesznek körülötte és megpróbálják visszaverni a támadásait, természetesen valódi fegyver csak Moonnál van, a kérdés már csak az, hogy Ő hol is lehet?*
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* Talán túlságosan is nagy a csend amikor hirtelen egy magas vállas alakot vesz észre aki cseppnyi jelét sem adja a barátságosságnak. Kezében pallos mivel végigkarcolja az út köveit. ~Végem van.~ gondolja a nőstény és már épp végelszámolást akar készíteni amikor eszébe jut, hogy ez az egész lehet akár a megmérettetés része is, akkor meg nem illik megölni a résztvevőket. A pillanat tört része alatt gondolkodik, igaz vagy hamis? Jelen van vagy csak átverés az egész? Semmiben sem lehet biztos ezért végül mesterkardja után nyúl.*
- Menj békével és nem üldözlek.* próbálkozik azért a ráhatással is de utána rögtön varázslathoz is folyamodik. Derengő álom a varázslat neve amit segítségül hív, és bár szinte teljesen biztos abban, hogy ő maga is egy ilyen áldozata de azért talán az esélyei jócskán megnőnek amint álomtestőrséggel veszi magát körbe. A nagy melákot nemsokára még öt mélységi harcos kerülgeti a kis nősténykén kívül melyek közül kettő tökéletes mása magának Moonak.
A harc megkezdődött amiből talán feltartott kézzel még kihátrálhat a támadó, ha nem akkor az árnyak és maga Moon is állandó mozgásban lesznek körülötte és megpróbálják visszaverni a támadásait, természetesen valódi fegyver csak Moonnál van, a kérdés már csak az, hogy Ő hol is lehet?*
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-08 12:41:49
Üzenet elküldve: 2016-11-08 12:41:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* Bár a versike nem minden szava igaz rájuk mélységiekre, mert ők bizony szeretnek együtt kelni a holdal vagy éppen holdfényben sétálni, edzeni, beszélgetni mégis az egyetlen logikus hely ahova mehet az maga a Holdudvar. Ami a kérdésesebb, hogy itt vajon mi várja? Egyáltalában hova is kell pontosan mennie hisz ez nem csak egy pad hanem egy tágas udvar, akár kertnek is lehet tekinteni. Végig sétál a padok között, ha minden igaz nyomában néma árnyékként ott van Cralan is. Végül a lugas és a dalnok sírja következik. Időnként rápillant a karkötőre várva a következő rigmusra. A hold most is varázsos fényével követi a nőstényt.*
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
* Bár a versike nem minden szava igaz rájuk mélységiekre, mert ők bizony szeretnek együtt kelni a holdal vagy éppen holdfényben sétálni, edzeni, beszélgetni mégis az egyetlen logikus hely ahova mehet az maga a Holdudvar. Ami a kérdésesebb, hogy itt vajon mi várja? Egyáltalában hova is kell pontosan mennie hisz ez nem csak egy pad hanem egy tágas udvar, akár kertnek is lehet tekinteni. Végig sétál a padok között, ha minden igaz nyomában néma árnyékként ott van Cralan is. Végül a lugas és a dalnok sírja következik. Időnként rápillant a karkötőre várva a következő rigmusra. A hold most is varázsos fényével követi a nőstényt.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-07 17:17:29
Üzenet elküldve: 2016-11-07 17:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Learon lelkesedése egészen meglepi, ő maga legalább is nem szívesen fecsérelné arra az idejét, hogy idegeneket kísérgessen, a férfi azonban rendkívül segítőkész, bár persze az is lehet, hogy nincs jobb dolga és egyedül úgyis csak unatkozna.
Arra sem számított, hogy nem fogja zavarni, hogy borba kívánja fojtani fáradtságát és a kicsit már csillapodott dühét. Pedig a legtöbb férfi szerint az alkohol nem hölgyeknek való, és undorítónak találják, ha egy nő iszik. Szerencsére erre ő magasról tesz, először is, mert nem tartja magát hölgynek, másodszor pedig neki aztán senki ne mondja meg mit tehet és mit nem. Főleg, hogy gyakran több vér van a pucájában, mint egyes magukat férfinak nevező anyámasszonykatonának.
Azóta, hogy magányosan kezdte járni az erdőt még egy kortyot sem ivott, a fák között valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem teremnek kocsmák, pedig a szomjas erdőjárók jó forgalmat csinálnának nekik.
A fogadó gondolata is kisebb mosolyt csal az arcára, már csak attól boldog lesz, ahogy elképzeli, hogy egy meleg, puha ágyban fog aludni, és nem fognak rakoncátlan fagyökerek beleállni a hátába. Az újonnan szerzett sérüléseinek is jót fog tenni egy kis pihentetés.*
-Nem rossz ötlet *mondja elmélázva, ez nála már egyenértékű a dicsérettel* -Akkor irány a piac! *jelenti ki diadalmasan, majd magabiztosan el is indul egy irányba, mintha csak tudná merre megy, de szerencsére még időben észreveszi, hogy tulajdonképpen fogalma sincs arról, merre van az a bizonyos piac. Párat lép hát csak, aztán megáll és megvárja a pásztort, hogy mutassa az irányt.*
*Learon lelkesedése egészen meglepi, ő maga legalább is nem szívesen fecsérelné arra az idejét, hogy idegeneket kísérgessen, a férfi azonban rendkívül segítőkész, bár persze az is lehet, hogy nincs jobb dolga és egyedül úgyis csak unatkozna.
Arra sem számított, hogy nem fogja zavarni, hogy borba kívánja fojtani fáradtságát és a kicsit már csillapodott dühét. Pedig a legtöbb férfi szerint az alkohol nem hölgyeknek való, és undorítónak találják, ha egy nő iszik. Szerencsére erre ő magasról tesz, először is, mert nem tartja magát hölgynek, másodszor pedig neki aztán senki ne mondja meg mit tehet és mit nem. Főleg, hogy gyakran több vér van a pucájában, mint egyes magukat férfinak nevező anyámasszonykatonának.
Azóta, hogy magányosan kezdte járni az erdőt még egy kortyot sem ivott, a fák között valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem teremnek kocsmák, pedig a szomjas erdőjárók jó forgalmat csinálnának nekik.
A fogadó gondolata is kisebb mosolyt csal az arcára, már csak attól boldog lesz, ahogy elképzeli, hogy egy meleg, puha ágyban fog aludni, és nem fognak rakoncátlan fagyökerek beleállni a hátába. Az újonnan szerzett sérüléseinek is jót fog tenni egy kis pihentetés.*
-Nem rossz ötlet *mondja elmélázva, ez nála már egyenértékű a dicsérettel* -Akkor irány a piac! *jelenti ki diadalmasan, majd magabiztosan el is indul egy irányba, mintha csak tudná merre megy, de szerencsére még időben észreveszi, hogy tulajdonképpen fogalma sincs arról, merre van az a bizonyos piac. Párat lép hát csak, aztán megáll és megvárja a pásztort, hogy mutassa az irányt.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-06 10:39:37
Üzenet elküldve: 2016-11-06 10:39:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A közvetlen veszély elhárult, s habár másik tucat ilyen halott járja a környéket, és talán lassan haza is találnak, Bato rászán néhány másodpercet, hogy elmerengjen a cipőjére ragadt agyvelőn. Undorodva pillant le jobb lábára, kicsit megrázza és miután sokra nem megy vele, beletörli a fűbe. Soha nem gondolta volna, hogy ezzel valaha szembesülnie kell, de a tény, hogy élőholtról van szó, tompít a dolog élén, azért látvány ettól nem kevésbé gyomorforgató. Most sem kell sok idő, hogy ráeszméljen, nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy elmerengjen azon, hogy az élete során milyen döntéseknek köszönhetően jutott el odáig, hogy most valakinek az agyát törli a földbe, ezért aztán elkapja tekintetét, és a máglyán lógó lány tényével kezd foglalatoskodni. Kötéllel van rögzítve, annyira nem tűnik megoldhatatlannak a helyzet. Az egyik hulla az imént egy fekete tőrrel hadonászott. Megállapítja fejben, hogy a kettő közül melyik is lehetett az, majd eltulajdonítja a másodjára is holt tulajdonosától. Neki már úgysem fog kellene, most már tényleg nem. Odaszalad az eszméletlen áldozathoz, saját vállával alátámasztja, majd levágja a kötelet az oszlopról. Ha semmi nem jön közbe, előbb utóbb lazul a szorítás, majd a lány is teljes súlyával a kopaszra nehezedik, amikor is a combját átfogja, feldobja kényelmesen a vállára és a helyzetéhez mérten a lehető leggyorsabban iszkol abba az irányba, amerről jött. Jelen helyzetben az egyetlen hely, amit valamelyest biztonságosnak vél, az a barlang, ahonnan jött.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*A közvetlen veszély elhárult, s habár másik tucat ilyen halott járja a környéket, és talán lassan haza is találnak, Bato rászán néhány másodpercet, hogy elmerengjen a cipőjére ragadt agyvelőn. Undorodva pillant le jobb lábára, kicsit megrázza és miután sokra nem megy vele, beletörli a fűbe. Soha nem gondolta volna, hogy ezzel valaha szembesülnie kell, de a tény, hogy élőholtról van szó, tompít a dolog élén, azért látvány ettól nem kevésbé gyomorforgató. Most sem kell sok idő, hogy ráeszméljen, nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy elmerengjen azon, hogy az élete során milyen döntéseknek köszönhetően jutott el odáig, hogy most valakinek az agyát törli a földbe, ezért aztán elkapja tekintetét, és a máglyán lógó lány tényével kezd foglalatoskodni. Kötéllel van rögzítve, annyira nem tűnik megoldhatatlannak a helyzet. Az egyik hulla az imént egy fekete tőrrel hadonászott. Megállapítja fejben, hogy a kettő közül melyik is lehetett az, majd eltulajdonítja a másodjára is holt tulajdonosától. Neki már úgysem fog kellene, most már tényleg nem. Odaszalad az eszméletlen áldozathoz, saját vállával alátámasztja, majd levágja a kötelet az oszlopról. Ha semmi nem jön közbe, előbb utóbb lazul a szorítás, majd a lány is teljes súlyával a kopaszra nehezedik, amikor is a combját átfogja, feldobja kényelmesen a vállára és a helyzetéhez mérten a lehető leggyorsabban iszkol abba az irányba, amerről jött. Jelen helyzetben az egyetlen hely, amit valamelyest biztonságosnak vél, az a barlang, ahonnan jött.*
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-04 11:22:26
Üzenet elküldve: 2016-11-04 11:22:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A rajzok leolvasása után kellő mennyiségű információt kapott Soynara, hogy összerakhassa a történetet akkor, mikor majd részese lesz annak. Bölcs dolog volt a kövek begyűjtésével várnia addig, míg az összes rajzot kielemezte, mert így ezt az információt nem veheti el tőle senki és semmi.
Nem mintha különösebb baja származna a kövek elvételéből, leszámítva olyan apróságokat, mint hogy a víz, melyben a kék drágakő lebeg, kissé hideg.
Szépen, szisztematikusan be tudja gyűjteni a köveket, és ha egy kicsit visszagondol, meg is tudja sejteni, hogy hová valóak. Azt nem tudja, hogy így ki jut-e, vagy sem, de egyértelműen behatárolható a helyük a barlangban.*
//Learon//
*A férfi számára úgy tűnik, hogy nincs kiút. A vízesést csak akkor láthatja, ha kellően magasra mászik. Nagyjából ötven méterre, vagy talán még nagyobb távolságra van a vízfolyam, amit a pára rejt el a kíváncsi szemek elől.
Ha leugrana, és futni kezdene felé, akkor a pokolkutya azonnal utolérné, ez nem is kétséges. De mitől is kapott a jószág ilyen szép nevet Sa'argathottól?
Hát attól, amit művel, míg Learon a vízesés és önmaga távoli viszonyán töpreng. Egy hatalmas tűzlabdát köp a fa töve felé, hogy amikor az becsapódik, akkor a szétterülő láng lelobbantsa a biztonságosnak tűnő menedéket.
Egy ilyen esetből persze még csak megfeketedik a törzs, ám hamarosan lángra fog kapni, ha ez a világ valamennyire közel van a lanawini fizikai törvényekhez.
Olyan magasból egyébként nem látja, hogy honnan jön a tűz, mert a jószágot a lomb takarja, de ha nem ostoba, ki tudja következtetni. Márpedig nem az!*
//Bato//
*Batonak kétségtelenül előnyére válik a harc során az, hogy képes gondolkodni. A feléje rohanó hulláról ez kevésbé mondható el, így a szerzetes támadáselkerülési szándékát tökéletes siker koronázza.
Kitér a férfi a feléje száguldó lándzsavég elől, majd egy erős mozdulttal megragadja azt, és gyakorlatilag ismét leszögezi az élőholtat.
Ezt követően a jól bevált mozdulatot ismétli meg, miszerint a második ellenségének is széttapossa a fejét, hogy a társ után őt is ártalmatlanná tegye.
Ez sikerül, és végre koncentrálhat a máglyára kötözött lányra, aki eddigre eszméletét elvesztve lógatja a fejét lefelé. Látszólag csak a kötél tartja a súlyát, amivel az oszlopféleséghez van kötözve.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A rajzok leolvasása után kellő mennyiségű információt kapott Soynara, hogy összerakhassa a történetet akkor, mikor majd részese lesz annak. Bölcs dolog volt a kövek begyűjtésével várnia addig, míg az összes rajzot kielemezte, mert így ezt az információt nem veheti el tőle senki és semmi.
Nem mintha különösebb baja származna a kövek elvételéből, leszámítva olyan apróságokat, mint hogy a víz, melyben a kék drágakő lebeg, kissé hideg.
Szépen, szisztematikusan be tudja gyűjteni a köveket, és ha egy kicsit visszagondol, meg is tudja sejteni, hogy hová valóak. Azt nem tudja, hogy így ki jut-e, vagy sem, de egyértelműen behatárolható a helyük a barlangban.*
//Learon//
*A férfi számára úgy tűnik, hogy nincs kiút. A vízesést csak akkor láthatja, ha kellően magasra mászik. Nagyjából ötven méterre, vagy talán még nagyobb távolságra van a vízfolyam, amit a pára rejt el a kíváncsi szemek elől.
Ha leugrana, és futni kezdene felé, akkor a pokolkutya azonnal utolérné, ez nem is kétséges. De mitől is kapott a jószág ilyen szép nevet Sa'argathottól?
Hát attól, amit művel, míg Learon a vízesés és önmaga távoli viszonyán töpreng. Egy hatalmas tűzlabdát köp a fa töve felé, hogy amikor az becsapódik, akkor a szétterülő láng lelobbantsa a biztonságosnak tűnő menedéket.
Egy ilyen esetből persze még csak megfeketedik a törzs, ám hamarosan lángra fog kapni, ha ez a világ valamennyire közel van a lanawini fizikai törvényekhez.
Olyan magasból egyébként nem látja, hogy honnan jön a tűz, mert a jószágot a lomb takarja, de ha nem ostoba, ki tudja következtetni. Márpedig nem az!*
//Bato//
*Batonak kétségtelenül előnyére válik a harc során az, hogy képes gondolkodni. A feléje rohanó hulláról ez kevésbé mondható el, így a szerzetes támadáselkerülési szándékát tökéletes siker koronázza.
Kitér a férfi a feléje száguldó lándzsavég elől, majd egy erős mozdulttal megragadja azt, és gyakorlatilag ismét leszögezi az élőholtat.
Ezt követően a jól bevált mozdulatot ismétli meg, miszerint a második ellenségének is széttapossa a fejét, hogy a társ után őt is ártalmatlanná tegye.
Ez sikerül, és végre koncentrálhat a máglyára kötözött lányra, aki eddigre eszméletét elvesztve lógatja a fejét lefelé. Látszólag csak a kötél tartja a súlyát, amivel az oszlopféleséghez van kötözve.*
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-03 09:29:03
Üzenet elküldve: 2016-11-03 09:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Látja a lányon, hogy nehezen mond le arról, hogy igyon, de Learon nagy örömére végül mégis így tesz. A pásztort nem zavarná ugyan ha iszik, és nem is a jó hírnevét félti, hiszen régebben ő is nagyon szerette a rumot. Főleg nagy magányában iszogatott, hanem az a bökkenő itt, hogy hova menjenek amíg isznak? Az utcán ugyanis egy ekkora kecskesereggel, nem lehet megállni.*
-Menjünk hát! *Ezzel el is indul annak irányába, közben pedig gondolkodik, hogyan is lehetne megoldani, hogy mindenkinek kedvére legyen a mai nap. Egyszer csak csettint nyelvével.*
-Kitaláltam! *Ezután a kecskéire szól, vagyis inkább csak feléjük emeli a kezét. Nem úgy mintha ütne, hanem csak úgy maga elé teszi a tenyerét, a mekegők szeme magasságába, mire azok rögtön elhallgatnak. Megtanulták már ezt a jelet kölyökkorukba.*
-Nem is csodálom! Itt nem tudnak mit legelni, és utálják, ha bámulják őket. Márpedig az itt kikerülhetetlen. *Újra csettint nyelvével.*
-Vegyünk önnek amit szeret inni, aztán elmegyünk a fogadóba, kiveszünk egy szobát, aztán ott ihat kedvére! *Megsimogatja a ledermedt vezetőkecske fejét, mire újra visszatér a többibe az élet, és halk "beszélgetésbe" kezdenek.*
-Ugyanis a fogadóban csak vásárolni nem lehet. Szoba az tudtommal van! A kecskék pedig ellesznek az istállóban. Ismerem az istállóst, vigyázni fog rájuk. *Ennél jobbat nem tud kitalálni, és amúgy is kedveli a pityókás lányokat nézni.* ~Jó mulatságnak nézünk elébe!~
*Látja a lányon, hogy nehezen mond le arról, hogy igyon, de Learon nagy örömére végül mégis így tesz. A pásztort nem zavarná ugyan ha iszik, és nem is a jó hírnevét félti, hiszen régebben ő is nagyon szerette a rumot. Főleg nagy magányában iszogatott, hanem az a bökkenő itt, hogy hova menjenek amíg isznak? Az utcán ugyanis egy ekkora kecskesereggel, nem lehet megállni.*
-Menjünk hát! *Ezzel el is indul annak irányába, közben pedig gondolkodik, hogyan is lehetne megoldani, hogy mindenkinek kedvére legyen a mai nap. Egyszer csak csettint nyelvével.*
-Kitaláltam! *Ezután a kecskéire szól, vagyis inkább csak feléjük emeli a kezét. Nem úgy mintha ütne, hanem csak úgy maga elé teszi a tenyerét, a mekegők szeme magasságába, mire azok rögtön elhallgatnak. Megtanulták már ezt a jelet kölyökkorukba.*
-Nem is csodálom! Itt nem tudnak mit legelni, és utálják, ha bámulják őket. Márpedig az itt kikerülhetetlen. *Újra csettint nyelvével.*
-Vegyünk önnek amit szeret inni, aztán elmegyünk a fogadóba, kiveszünk egy szobát, aztán ott ihat kedvére! *Megsimogatja a ledermedt vezetőkecske fejét, mire újra visszatér a többibe az élet, és halk "beszélgetésbe" kezdenek.*
-Ugyanis a fogadóban csak vásárolni nem lehet. Szoba az tudtommal van! A kecskék pedig ellesznek az istállóban. Ismerem az istállóst, vigyázni fog rájuk. *Ennél jobbat nem tud kitalálni, és amúgy is kedveli a pityókás lányokat nézni.* ~Jó mulatságnak nézünk elébe!~
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:51:49
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:51:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Jellemző, egy kocsmát talál hónapok óta és az is zárva van. Persze ő a piacon ivástól sem retten vissza, de inkább Learon számára lenne kellemetlen, ugyanis nem tervez megállni egy pohárka bornál. Nem az a fajta, akit istápolni kell pityókásan, de ha a pásztor ismerős errefelé, lehet nem vet rá túl jó fényt, ha egy részeg elffel látják, aki ráadásul nő.
Nagyot sóhajt. Végül úgy dönt, ma is hanyagolja az alkoholt, ha a városban marad, úgyis lesz még lehetősége arra, hogy igyon.*
-Menjünk először a piacra *böki ki végül. Eszébe jut, hogy egész nap csak azt a kecskesajtot ette, amivel Learon megkívánta, így nem ártana ennie valamit.* -Aztán körbevezethetne, persze csak, ha ráér.
*Vagy tizenöt éve járt itt utoljára, ez volt az első város, amit látott. Emlékszik rá milyen érzés volt először itt járkálni, de egy utcát sem lenne képes felidézni. Túl sok helyen járt azóta, egybefolynak a helyszínek. Szeme sarkából a mekegő állatokra pillant.*
-Úgy látom nem kedvelik túlzottan a várost. *Továbbra is csodálja, hogy lehet ilyen türelmes a férfi a kecskéivel, őt már az ennél halkabb mekegés is bosszantaná, főleg, ha állandóan ezt kellene hallgatnia.*
*Jellemző, egy kocsmát talál hónapok óta és az is zárva van. Persze ő a piacon ivástól sem retten vissza, de inkább Learon számára lenne kellemetlen, ugyanis nem tervez megállni egy pohárka bornál. Nem az a fajta, akit istápolni kell pityókásan, de ha a pásztor ismerős errefelé, lehet nem vet rá túl jó fényt, ha egy részeg elffel látják, aki ráadásul nő.
Nagyot sóhajt. Végül úgy dönt, ma is hanyagolja az alkoholt, ha a városban marad, úgyis lesz még lehetősége arra, hogy igyon.*
-Menjünk először a piacra *böki ki végül. Eszébe jut, hogy egész nap csak azt a kecskesajtot ette, amivel Learon megkívánta, így nem ártana ennie valamit.* -Aztán körbevezethetne, persze csak, ha ráér.
*Vagy tizenöt éve járt itt utoljára, ez volt az első város, amit látott. Emlékszik rá milyen érzés volt először itt járkálni, de egy utcát sem lenne képes felidézni. Túl sok helyen járt azóta, egybefolynak a helyszínek. Szeme sarkából a mekegő állatokra pillant.*
-Úgy látom nem kedvelik túlzottan a várost. *Továbbra is csodálja, hogy lehet ilyen türelmes a férfi a kecskéivel, őt már az ennél halkabb mekegés is bosszantaná, főleg, ha állandóan ezt kellene hallgatnia.*
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-11-02 19:30:54
Üzenet elküldve: 2016-11-02 19:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Úgy fest a kis problémája megoldásra talált, bár kétség kívül elég visszataszító és gyomorforgató módon. Bár számított rá, a látvány mégis kissé megviseli a szerzetest, lábát kicsit megrázza, hogy a zombi fejének maradványaitól megszabaduljon, de szerencsére még éppen időben sikerül kapcsolnia, hogy ráeszméljen, nem volt egyedül ellenfele. Felpillant arra, amerre legutóbb látta a felkelni igyekvő eszetlent, aki most utóbbi jelzőjét meg nem hazudtolva próbál rohamot kezdeményezni a szerzetes felé. A szerzetes nem számít holt és rothadó szöveteket, izmokat megcáfoló sebességre, bár ebben a világban semmi nem biztos, azért megelőlegezi, hogy egy átlag embernél nem közelít sem gyorsabban, sem határozottabban. Saját képességeiben bízva pedig remélhetőleg meg tudja ítélni, hogy mikor tud az utolsó pillanatban teljes biztonsággal ellépni a közeledő kevéssé veszélyes fegyver elől, és annak végét megmarkolni. Ha pedig ez sikerül, s kezében a lándzsa, mi sem egyszerűbb, mint a tompább felét az ég felé emelni, hegyes végét a föld felé irányozni, és újra a kiinduló helyzetébe helyezni a förtelmet. Egész eddig bal kezében nyugvó lándzsájával - amit eddig maga előtt tartott védekezésképpen -, amit még az előzőtől kobzott el, egy remélhetőleg jól irányzott szúrással a hozzá közelebb eső hullavállat is le tudja szegezni, hogy az iménti mérsékelten visszataszító és gyomorforgató műveletet - miszerint talpával vet véget a halál utáni életnek - megismételje.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Úgy fest a kis problémája megoldásra talált, bár kétség kívül elég visszataszító és gyomorforgató módon. Bár számított rá, a látvány mégis kissé megviseli a szerzetest, lábát kicsit megrázza, hogy a zombi fejének maradványaitól megszabaduljon, de szerencsére még éppen időben sikerül kapcsolnia, hogy ráeszméljen, nem volt egyedül ellenfele. Felpillant arra, amerre legutóbb látta a felkelni igyekvő eszetlent, aki most utóbbi jelzőjét meg nem hazudtolva próbál rohamot kezdeményezni a szerzetes felé. A szerzetes nem számít holt és rothadó szöveteket, izmokat megcáfoló sebességre, bár ebben a világban semmi nem biztos, azért megelőlegezi, hogy egy átlag embernél nem közelít sem gyorsabban, sem határozottabban. Saját képességeiben bízva pedig remélhetőleg meg tudja ítélni, hogy mikor tud az utolsó pillanatban teljes biztonsággal ellépni a közeledő kevéssé veszélyes fegyver elől, és annak végét megmarkolni. Ha pedig ez sikerül, s kezében a lándzsa, mi sem egyszerűbb, mint a tompább felét az ég felé emelni, hegyes végét a föld felé irányozni, és újra a kiinduló helyzetébe helyezni a förtelmet. Egész eddig bal kezében nyugvó lándzsájával - amit eddig maga előtt tartott védekezésképpen -, amit még az előzőtől kobzott el, egy remélhetőleg jól irányzott szúrással a hozzá közelebb eső hullavállat is le tudja szegezni, hogy az iménti mérsékelten visszataszító és gyomorforgató műveletet - miszerint talpával vet véget a halál utáni életnek - megismételje.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400