Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-08 21:30:32
Üzenet elküldve: 2016-10-08 21:30:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Rejtett lábszárvédője márpedig nincsen, a ruhával együtt a szerzetes bőre is hasad, ahogy a földön fekvő holt véghezviszi az aljas és meglepő húzását. A szerzetes nem olyan ellenfélhez van szokva, aki hagyományos módszerekkel nem ártalmatlanítható, bár az ő esetében már a nyakra taposás is igen radikális megoldásnak számít, hisz még szerencsére az életében nem kellett ehhez folyamodnia. Felszisszen a kopasz, de nincs ideje odakapni vagy fájlalni a sebét. Ha amaz már egyszer végig hasította, könnyű szerrel ki kell rántsa a mancsok közül a lábát, amit eztán tesz viszont az már igen kérdéses. Hátat fordítani nem akar egyiküknek sem, de ha most elhátrál mindkettőtől, elveszti azon előnyét, hogy az elsőt földre terítette. Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellene. Támad is a kézenfekvő ötlete, hogy a fölhöz szegezi a jószágot. Az esőtől felázott talajig kell csak eljuttatni a dárdahegyet, onnantól könnyű dolga lesz. Megemeli a lándzsát, a lény gyomra felé szegezi, és minden erejét bevetve megpróbálja keresztül szúrni őt, és még azon is túl, a puha földbe minimum fél méter mélyen. Akár sikerül, akár nem, mostanra már biztosan közel jár a másik őrszem is, így kénytelen elhátrálni. Ha van választási lehetősége, úgy igyekszik magát a lények és a máglya között tudni, onnan figyeli a másik lépéseit. Ha támadásba lendül, a már jól bevált, és a támadó fegyver jellegéből adódóan igen könnyen véghez vihező kitérés után ha minden igaz különösebb probléma nélkül tudja másik ellenfelét a klasszikus mozdulattal kigáncsolni. Egyik kézben a támadó fegyver nyele, másik kezével a reménybeli áldozat mellkasát tolja miután belépett a lába mögé. Ha őt is sikerül leterítenie, és akár csak ideiglenesen is sikeresnek bizonyult a korábbi földhöz szegezés, most a másikat is megpróbálja ilyen módon cselekvésképtelenné tenni. Ha a másik eddigre már elszabadult, vagy élből sikertelen volt a próbálkozás ismét taktikai visszavonulót fúj, hogy két lépés távlatból mérhesse fel ellenfelét, amíg kiötöl valami módszert arra, hogyan ártalmatlanítsa őket, és lehetőleg gyorsan. Ha netán minden a terv szerint halad, és ketten karóba húzva fekszenek magatehetetlenül, úgy időszerű a lánnyal foglalkozni, és eloldozni a kötelet.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Rejtett lábszárvédője márpedig nincsen, a ruhával együtt a szerzetes bőre is hasad, ahogy a földön fekvő holt véghezviszi az aljas és meglepő húzását. A szerzetes nem olyan ellenfélhez van szokva, aki hagyományos módszerekkel nem ártalmatlanítható, bár az ő esetében már a nyakra taposás is igen radikális megoldásnak számít, hisz még szerencsére az életében nem kellett ehhez folyamodnia. Felszisszen a kopasz, de nincs ideje odakapni vagy fájlalni a sebét. Ha amaz már egyszer végig hasította, könnyű szerrel ki kell rántsa a mancsok közül a lábát, amit eztán tesz viszont az már igen kérdéses. Hátat fordítani nem akar egyiküknek sem, de ha most elhátrál mindkettőtől, elveszti azon előnyét, hogy az elsőt földre terítette. Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellene. Támad is a kézenfekvő ötlete, hogy a fölhöz szegezi a jószágot. Az esőtől felázott talajig kell csak eljuttatni a dárdahegyet, onnantól könnyű dolga lesz. Megemeli a lándzsát, a lény gyomra felé szegezi, és minden erejét bevetve megpróbálja keresztül szúrni őt, és még azon is túl, a puha földbe minimum fél méter mélyen. Akár sikerül, akár nem, mostanra már biztosan közel jár a másik őrszem is, így kénytelen elhátrálni. Ha van választási lehetősége, úgy igyekszik magát a lények és a máglya között tudni, onnan figyeli a másik lépéseit. Ha támadásba lendül, a már jól bevált, és a támadó fegyver jellegéből adódóan igen könnyen véghez vihező kitérés után ha minden igaz különösebb probléma nélkül tudja másik ellenfelét a klasszikus mozdulattal kigáncsolni. Egyik kézben a támadó fegyver nyele, másik kezével a reménybeli áldozat mellkasát tolja miután belépett a lába mögé. Ha őt is sikerül leterítenie, és akár csak ideiglenesen is sikeresnek bizonyult a korábbi földhöz szegezés, most a másikat is megpróbálja ilyen módon cselekvésképtelenné tenni. Ha a másik eddigre már elszabadult, vagy élből sikertelen volt a próbálkozás ismét taktikai visszavonulót fúj, hogy két lépés távlatból mérhesse fel ellenfelét, amíg kiötöl valami módszert arra, hogyan ártalmatlanítsa őket, és lehetőleg gyorsan. Ha netán minden a terv szerint halad, és ketten karóba húzva fekszenek magatehetetlenül, úgy időszerű a lánnyal foglalkozni, és eloldozni a kötelet.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-08 20:55:32
Üzenet elküldve: 2016-10-08 20:55:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Learon//
*A borozik már megérezték a vér szagát, ami egyben azt is jelenti, hogy nem fogják feladni a harcot. Noha nem kell nekik sok ahhoz, hogy kiiktassa őket a pásztormágus, a létszám aggasztó még így is. A mellkasába harapó lényt a kezében lévő bunkónak a végével le tudja ugyan ütni magáról, de arra nem elég az ereje, hogy megölje vele a támadót. Kissé megszédülve esik a földre, de mielőtt még felmérhetné ezt Learon, a másik szemből érkezőre kell koncentrálnia. Akit viszont ismét sikeresen kupán tud vágni, hogy az holtan essen a lábai elé. A következő, a lába felől támadó lényt viszont nem tudja kivédeni. A cipőjébe harapott társa nehezebb, mint amire a férfi számít, így képtelen a megfelelő időpillanatban meglendíteni. A második támadónak bejön a terve, és egy hatalmasat harap a férfi térde fölé a combjába. Ha ez nem lett volna elég, a cipőjét eddig oly szorosan markoló állatka elengedi azt, hogy a bokájához haraphasson. Vajon hosszú szárú a férfi csizmája? Csak az védheti meg!
Ha a harapás sikerül, akkor a kettős fájdalomtól Learon a sérült lába felé megrogy, amit nem rest kihasználni a korábban a mellkasát harapó borzoi, és a hajlított térdén felugorva azonnal nyakra támad.
Ha a második harapás nem jön be, akkor ugyanez a borzoi az eddig épp lábának a sípcsontját támadja, füle melletti szarvaival igyekszik nekifejelni.*
//Bato//
*A kopasz esetében úgy tűnik, hogy most először a nap folyamán mellé áll a szerencse. Észrevétlenül meg tudja közelíteni az élőholtakat, és azok közül a a férfi felé eső csak akkor veszi észre, mikor már annak a közvetlen közelében van. A támadását viszont nincs már ideje megelőzni, ám egy szerzetes felkészült kell, hogy legyen ilyesmire.
A felé szúródó lándzsa elől sikeresen kitér, és mire a másik élőhalott a hangok miatt észleli az eseményt, addigra átdobja a hátán a felé szúró lényt. Az nagyot nyekken a földön, Bato kezében pedig ott marad a lándzsa. Rálép a kopasz férfi az élőholt nyakára, ám ettől az nem válik ártalmatlanná, hiszen nincs légzése, a csigolya eltörése sem veszélyezteti. Helyette viszont mindkét kezét a férfi vádliára helyezi, majd belemar egy hatalmasat, és meghúzza a kezét a bokája felé, hogy napokig fájó, igen kellemetlen sebet ejtsen rajta. Nem fog a szerzetes belehalni, de egy ideig biztosan vérezni fog majd, hacsak nincs valami rejtett lábszárvédője.*
//Soynara//
*A tündér talán meg van egy kicsit ijedve, ugyanakkor, ha tudná, hogy a társait a vadonban milyen veszélyek fenyegetik, inkább visszatömné azt a kis lyukat is, amin keresztül a fény bevilágít. Mégis, az életösztöne most azt súgja neki, hogy ki kell jutnia, hiszen kezd egy kicsit éhes lenni és az átfázott ruhája miatt hamarosan gyógyfüvekre lesz szüksége a túlélés érdekében.
Ennek a kijutásnak viszont több módja is van. Még mindig megpróbálhatna kimászni a barlangból a mennyezeten lévő lyukon keresztül, hiszen nagy szenvedés árán ugyan, de talán fel tudna mászni a sziklafalon.
Mégis, először a barlangrajzokkal törődik, ami egy másik út reményével kecsegtet. Egy olyan útéval, amiről nem tudja, hogy a túlélést hozza-e el, vagy inkább a halált.
Ahogy vizsgálja a rajzokat, láthatja, hogy a különböző színűek egy-egy történetet rajzolnak ki, de ettől még adnak többet is. Ha összekötik őket egy vonallal, akkor színenként egy adott irányba tartanak, amíg el nem tűnnek egy-egy olyan sziklakitüremkedés ellentétes oldalán, amit ebből a szögből a tündér nem lát már. Ha kíváncsi a rajzok által felfestett történetre, nincs más dolga, mint választania egy színt és kimért óvatossággal követni a történet folyamát. Mit súgnak hát a kövek? Lesz egyáltalán valami használható jelentése a rajzoknak, vagy okos előemberek gyermeteg szórakozása csupán? Talán hamarosan kiderül majd mindez.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Learon//
*A borozik már megérezték a vér szagát, ami egyben azt is jelenti, hogy nem fogják feladni a harcot. Noha nem kell nekik sok ahhoz, hogy kiiktassa őket a pásztormágus, a létszám aggasztó még így is. A mellkasába harapó lényt a kezében lévő bunkónak a végével le tudja ugyan ütni magáról, de arra nem elég az ereje, hogy megölje vele a támadót. Kissé megszédülve esik a földre, de mielőtt még felmérhetné ezt Learon, a másik szemből érkezőre kell koncentrálnia. Akit viszont ismét sikeresen kupán tud vágni, hogy az holtan essen a lábai elé. A következő, a lába felől támadó lényt viszont nem tudja kivédeni. A cipőjébe harapott társa nehezebb, mint amire a férfi számít, így képtelen a megfelelő időpillanatban meglendíteni. A második támadónak bejön a terve, és egy hatalmasat harap a férfi térde fölé a combjába. Ha ez nem lett volna elég, a cipőjét eddig oly szorosan markoló állatka elengedi azt, hogy a bokájához haraphasson. Vajon hosszú szárú a férfi csizmája? Csak az védheti meg!
Ha a harapás sikerül, akkor a kettős fájdalomtól Learon a sérült lába felé megrogy, amit nem rest kihasználni a korábban a mellkasát harapó borzoi, és a hajlított térdén felugorva azonnal nyakra támad.
Ha a második harapás nem jön be, akkor ugyanez a borzoi az eddig épp lábának a sípcsontját támadja, füle melletti szarvaival igyekszik nekifejelni.*
//Bato//
*A kopasz esetében úgy tűnik, hogy most először a nap folyamán mellé áll a szerencse. Észrevétlenül meg tudja közelíteni az élőholtakat, és azok közül a a férfi felé eső csak akkor veszi észre, mikor már annak a közvetlen közelében van. A támadását viszont nincs már ideje megelőzni, ám egy szerzetes felkészült kell, hogy legyen ilyesmire.
A felé szúródó lándzsa elől sikeresen kitér, és mire a másik élőhalott a hangok miatt észleli az eseményt, addigra átdobja a hátán a felé szúró lényt. Az nagyot nyekken a földön, Bato kezében pedig ott marad a lándzsa. Rálép a kopasz férfi az élőholt nyakára, ám ettől az nem válik ártalmatlanná, hiszen nincs légzése, a csigolya eltörése sem veszélyezteti. Helyette viszont mindkét kezét a férfi vádliára helyezi, majd belemar egy hatalmasat, és meghúzza a kezét a bokája felé, hogy napokig fájó, igen kellemetlen sebet ejtsen rajta. Nem fog a szerzetes belehalni, de egy ideig biztosan vérezni fog majd, hacsak nincs valami rejtett lábszárvédője.*
//Soynara//
*A tündér talán meg van egy kicsit ijedve, ugyanakkor, ha tudná, hogy a társait a vadonban milyen veszélyek fenyegetik, inkább visszatömné azt a kis lyukat is, amin keresztül a fény bevilágít. Mégis, az életösztöne most azt súgja neki, hogy ki kell jutnia, hiszen kezd egy kicsit éhes lenni és az átfázott ruhája miatt hamarosan gyógyfüvekre lesz szüksége a túlélés érdekében.
Ennek a kijutásnak viszont több módja is van. Még mindig megpróbálhatna kimászni a barlangból a mennyezeten lévő lyukon keresztül, hiszen nagy szenvedés árán ugyan, de talán fel tudna mászni a sziklafalon.
Mégis, először a barlangrajzokkal törődik, ami egy másik út reményével kecsegtet. Egy olyan útéval, amiről nem tudja, hogy a túlélést hozza-e el, vagy inkább a halált.
Ahogy vizsgálja a rajzokat, láthatja, hogy a különböző színűek egy-egy történetet rajzolnak ki, de ettől még adnak többet is. Ha összekötik őket egy vonallal, akkor színenként egy adott irányba tartanak, amíg el nem tűnnek egy-egy olyan sziklakitüremkedés ellentétes oldalán, amit ebből a szögből a tündér nem lát már. Ha kíváncsi a rajzok által felfestett történetre, nincs más dolga, mint választania egy színt és kimért óvatossággal követni a történet folyamát. Mit súgnak hát a kövek? Lesz egyáltalán valami használható jelentése a rajzoknak, vagy okos előemberek gyermeteg szórakozása csupán? Talán hamarosan kiderül majd mindez.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-06 14:20:50
Üzenet elküldve: 2016-10-06 14:20:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Mindkét kezével belekapaszkodik az indába, lendületet vesz és a földtől elrugaszkodva, rém ügyetlen mozgással igyekszik feljebb jutni. A problémája azonban hirtelen megoldja magát. Előbb néhány kis kavics érkezik, mintegy figyelmeztetve a kis tündért nagyobb testvérük próbálkozására, ami aztán követik őket. Soynara ijedtében hátraugrik, aztán megfordul és már szalad is, persze nincs hová, de néhány szívdobbanásnyi időre meggyőződése, hogy az egész barlang a fejére zuhan. Szerencsére azonban nem ez a helyzet, csak egy számára hatalmas szikla csapódik hangos csattanással a barlang hasonló anyagú padlójának és reped azonnal apró darabokra. A tündért szerencsére elkerülik a szerterepülő hegyes szilánkok, amiben szerepet játszik az is, hogy a fal tövébe kuporodva egészen kicsire húzza össze magát és nyüszögve várja, hogy életben marad-e. Amikor aztán elül a robaj, körülnéz, hogy mi a helyzet és a tátva marad a szája a csodálkozástól. Az addig sötét barlangban most szórt fény uralkodik, amit a terem közepén ezer színben sziporkázó kristály szolgáltat a mennyezet nyílásán betűző, kinti fény törésével. Ahogy a szeme szokja a hirtelen világosságot, látja, hogy a barlang falába ágyazva is apró kristályok százai, talán ezrei törik, türközik tovább a fényt, mesés ragyogásba vonva a teret.
~Ha Bato feje is kristályból lenne, még szebben ragyogna...~
Soynara csak hosszas, ámuldozva nézelődés után jön rá, hogy jó dolog ilyen szépet látni, de ettől még nem jutott ki a barlangból.
~Jaj, mi lesz most velem? Sziklát mászni nem tudok, itt maradok örökre?~
Jobb ötlet nélkül a rajzokat kezdi el nézegetni. Mivel látja, hogy szín szerint vannak csoportosítva, így ez alapján próbálja összerakni, mit is lát, ki és miért rajzolhatott a falra. A három jelet is látja a nyílás fölött és derengeni kezd neki, hogy ott érdemes keresgélnie, de előbb inkább jól körülnéz, már ami a barlangrajzokat illeti.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Mindkét kezével belekapaszkodik az indába, lendületet vesz és a földtől elrugaszkodva, rém ügyetlen mozgással igyekszik feljebb jutni. A problémája azonban hirtelen megoldja magát. Előbb néhány kis kavics érkezik, mintegy figyelmeztetve a kis tündért nagyobb testvérük próbálkozására, ami aztán követik őket. Soynara ijedtében hátraugrik, aztán megfordul és már szalad is, persze nincs hová, de néhány szívdobbanásnyi időre meggyőződése, hogy az egész barlang a fejére zuhan. Szerencsére azonban nem ez a helyzet, csak egy számára hatalmas szikla csapódik hangos csattanással a barlang hasonló anyagú padlójának és reped azonnal apró darabokra. A tündért szerencsére elkerülik a szerterepülő hegyes szilánkok, amiben szerepet játszik az is, hogy a fal tövébe kuporodva egészen kicsire húzza össze magát és nyüszögve várja, hogy életben marad-e. Amikor aztán elül a robaj, körülnéz, hogy mi a helyzet és a tátva marad a szája a csodálkozástól. Az addig sötét barlangban most szórt fény uralkodik, amit a terem közepén ezer színben sziporkázó kristály szolgáltat a mennyezet nyílásán betűző, kinti fény törésével. Ahogy a szeme szokja a hirtelen világosságot, látja, hogy a barlang falába ágyazva is apró kristályok százai, talán ezrei törik, türközik tovább a fényt, mesés ragyogásba vonva a teret.
~Ha Bato feje is kristályból lenne, még szebben ragyogna...~
Soynara csak hosszas, ámuldozva nézelődés után jön rá, hogy jó dolog ilyen szépet látni, de ettől még nem jutott ki a barlangból.
~Jaj, mi lesz most velem? Sziklát mászni nem tudok, itt maradok örökre?~
Jobb ötlet nélkül a rajzokat kezdi el nézegetni. Mivel látja, hogy szín szerint vannak csoportosítva, így ez alapján próbálja összerakni, mit is lát, ki és miért rajzolhatott a falra. A három jelet is látja a nyílás fölött és derengeni kezd neki, hogy ott érdemes keresgélnie, de előbb inkább jól körülnéz, már ami a barlangrajzokat illeti.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-05 22:09:42
Üzenet elküldve: 2016-10-05 22:09:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato nincs hiánytalanul tisztában tetteinek következtével. A halál egész életében egy szubjektív, mindentől távol álló fogalom volt, s habár otthon is lett volna alkalma ismerkedni az élet körforgásával, az egész dolog rituáléja, a gyerekek felé történő bemutatása olyan nyomokat hagyott az emberben, mintha ez egy ideiglenes, leküzdhető állapot lenne. A gyász fogalma is teljesen távol áll a kopasztól, így most sem jut eszébe rekviemet mondani magáért. Vele szemben két lény. Valamikor talán emberek vagy elfek lehettek, de ezt már így eltorzulva, meggyalázva Bato nem tudja megmondani róluk. Az viszont biztos, hogy a hideg szalad végig a hátán, ha újra felidézi a jelenetet, mikor másfél tucat holttest egyként szúrta ki magának a szerzetest. Most viszont nincs több, csak kettő, és a fához kötözött lány, a végletekig elgyötört tekintettel. Nem tudja, hogy észrevette-e már a rögtönzött egyszemélyes felmentőseregét, ha igen, csak azt láthatja, hogy néhány pillanatig agódva áll a tisztás szélén, mielőtt először óvatos léptekkel indul el felé.*
~Nem látnak. Ez jó. Ne is lássanak meg. Ugye nem látnak meg?~
*Az általában magabiztos és határozott fickó azon ritka pillanatok egyikét éli meg, mikor meginog saját magába vetett hite, és nem bízik az ösztöneiben.*
~Le tudom ütni őket? Ha le tudom, elég gyorsan ahhoz, hogy még a kötelet is eloldozzam, mielőtt a többi ideér?~
*Mérlegel, számba vesz minden lehetőséget, de két érv között a törzsfőnök felismerhetetlenségig bevert feje ugrik be. Egy darabon magának sem ismeri be: fél. Viszont mikor már blokkolná gondolkodását is a rettegés, ráeszmél a helyzetére.*
~Más kiút úgy sincs. Nincs mit vesztenem.~
*Győzi meg végül magát, de hogy mihez kezd, még mindig nem tudja. Mély lélegzetet vesz és a gyomrát görcsbe rántó érzésből erőt merít, átfordítva azt haraggá, dühhé és indokolatlan bátorsággá. Halkan morran egyet az orra alatt, talán még vicsorít is, ahogy kúszó-mászó testtartásból felegyenesedik. Egy pillantást vet az ártatlan lányra, aki ki tudja milyen szenvedéseket élhetett meg, és ki tudja mióta. Ökölbe szorítja kezeit, s érzi, hogy nyakától a halántékáig kúszik az a meleg, már-már forró érzés, amit meg sem próbál kontrollálni. Látótere beszűkül, csak a két hullára koncentrál, majd határozott, de remélhetőleg nem hangos léptekkel megindul a közelebb eső valami felé.*
~Lándzsával messzire nem mész, te átokfajzat.~
*Szándéka szerint vagy hamarabb testközelbe lép, s onnan teríti földre a célpontot, mint hogy az észrevenné, vagy ha hamarabb lebukik, megvárja az első támadást, amit a fegyver kialakításának köszönhetően jó eséllyel könnyen hárít a szerzetes, majd arra rámarkolva közelíti meg a nem kevéssé undorító élőholtat. Ha az harapni próbál, arra odafigyel Bato, a karmolások, ütések várható próbálkozásait rutinból igyekszik hárítani, míg ő maga a lény feltételezett súlypontjánál ragadja meg őt, és a földre veti, hogy ott a nyakára taposson, és remélhetőleg ártalmatlanítsa azt. Hogy ez ténylegesen véget vet-e a förmedvény életének, majd kiderül, ezen gondolkodni már nincs kapacitása, most csak a mozgásra, a támadásra és védekezésre figyel minden idegszálával, a másik lényt sem szem elől tévesztve. Ha már ártalmatlannak ítéli az elsőt, bátran lép felé, ha viszont az bármiért megúszná a kopasz első rohamát, Bato ideiglenes visszavonulót fúj, néhány lépést hátrál és igyekszik úgy pozícionálni, hogy mindkettőt szemmel tudja tartani.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato nincs hiánytalanul tisztában tetteinek következtével. A halál egész életében egy szubjektív, mindentől távol álló fogalom volt, s habár otthon is lett volna alkalma ismerkedni az élet körforgásával, az egész dolog rituáléja, a gyerekek felé történő bemutatása olyan nyomokat hagyott az emberben, mintha ez egy ideiglenes, leküzdhető állapot lenne. A gyász fogalma is teljesen távol áll a kopasztól, így most sem jut eszébe rekviemet mondani magáért. Vele szemben két lény. Valamikor talán emberek vagy elfek lehettek, de ezt már így eltorzulva, meggyalázva Bato nem tudja megmondani róluk. Az viszont biztos, hogy a hideg szalad végig a hátán, ha újra felidézi a jelenetet, mikor másfél tucat holttest egyként szúrta ki magának a szerzetest. Most viszont nincs több, csak kettő, és a fához kötözött lány, a végletekig elgyötört tekintettel. Nem tudja, hogy észrevette-e már a rögtönzött egyszemélyes felmentőseregét, ha igen, csak azt láthatja, hogy néhány pillanatig agódva áll a tisztás szélén, mielőtt először óvatos léptekkel indul el felé.*
~Nem látnak. Ez jó. Ne is lássanak meg. Ugye nem látnak meg?~
*Az általában magabiztos és határozott fickó azon ritka pillanatok egyikét éli meg, mikor meginog saját magába vetett hite, és nem bízik az ösztöneiben.*
~Le tudom ütni őket? Ha le tudom, elég gyorsan ahhoz, hogy még a kötelet is eloldozzam, mielőtt a többi ideér?~
*Mérlegel, számba vesz minden lehetőséget, de két érv között a törzsfőnök felismerhetetlenségig bevert feje ugrik be. Egy darabon magának sem ismeri be: fél. Viszont mikor már blokkolná gondolkodását is a rettegés, ráeszmél a helyzetére.*
~Más kiút úgy sincs. Nincs mit vesztenem.~
*Győzi meg végül magát, de hogy mihez kezd, még mindig nem tudja. Mély lélegzetet vesz és a gyomrát görcsbe rántó érzésből erőt merít, átfordítva azt haraggá, dühhé és indokolatlan bátorsággá. Halkan morran egyet az orra alatt, talán még vicsorít is, ahogy kúszó-mászó testtartásból felegyenesedik. Egy pillantást vet az ártatlan lányra, aki ki tudja milyen szenvedéseket élhetett meg, és ki tudja mióta. Ökölbe szorítja kezeit, s érzi, hogy nyakától a halántékáig kúszik az a meleg, már-már forró érzés, amit meg sem próbál kontrollálni. Látótere beszűkül, csak a két hullára koncentrál, majd határozott, de remélhetőleg nem hangos léptekkel megindul a közelebb eső valami felé.*
~Lándzsával messzire nem mész, te átokfajzat.~
*Szándéka szerint vagy hamarabb testközelbe lép, s onnan teríti földre a célpontot, mint hogy az észrevenné, vagy ha hamarabb lebukik, megvárja az első támadást, amit a fegyver kialakításának köszönhetően jó eséllyel könnyen hárít a szerzetes, majd arra rámarkolva közelíti meg a nem kevéssé undorító élőholtat. Ha az harapni próbál, arra odafigyel Bato, a karmolások, ütések várható próbálkozásait rutinból igyekszik hárítani, míg ő maga a lény feltételezett súlypontjánál ragadja meg őt, és a földre veti, hogy ott a nyakára taposson, és remélhetőleg ártalmatlanítsa azt. Hogy ez ténylegesen véget vet-e a förmedvény életének, majd kiderül, ezen gondolkodni már nincs kapacitása, most csak a mozgásra, a támadásra és védekezésre figyel minden idegszálával, a másik lényt sem szem elől tévesztve. Ha már ártalmatlannak ítéli az elsőt, bátran lép felé, ha viszont az bármiért megúszná a kopasz első rohamát, Bato ideiglenes visszavonulót fúj, néhány lépést hátrál és igyekszik úgy pozícionálni, hogy mindkettőt szemmel tudja tartani.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-05 21:38:43
Üzenet elküldve: 2016-10-05 21:38:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon nem szeretné elveszteni az életét így küzd amíg tud, még ha így első ránézésre nem túl fényes a helyzete akkor is. A túlerő az túlerő, akkor is, ha ilyen aranyos kis nyuszikák az ember ellenfelei. A husáng fejet talál, Learon pedig számol magban.* ~Már csak tizenháromszoros túlerő!~ *Örülni azonban nem marad ideje, éles fájdalom hasít oldalába, de szerencsére nem ejti el fegyverét, és lélekjelenléte is megmarad. Ez még nem vereség. Lehetséges hogy rosszul mérte fel a támadókat, mert ha ez a lény kiharapott volna valami létfontosságú szervet, akkor már nem élne, de szerencsére nem így történt. Husángja aljával próbálja fejen csapni a lényt, mindezt azért így, hogyha sikeres a találat, akkor ne kelljen fogást változtatni, hanem egyből karját támadó felé lendíthessen, vagy legalább háríthassa a harapást. Ebbe az ütésbe sok energiát nem ad bele, hiszen elég ha fejen találja az amúgy is nagy sebességgel ugró vadat. A lábát célzót pedig úgy próbálja leszerelni, hogy a már lábán csüngő állatkával együtt rúg, lehetőleg úgy, hogy egymást kólintsák feje a bundások.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Learon nem szeretné elveszteni az életét így küzd amíg tud, még ha így első ránézésre nem túl fényes a helyzete akkor is. A túlerő az túlerő, akkor is, ha ilyen aranyos kis nyuszikák az ember ellenfelei. A husáng fejet talál, Learon pedig számol magban.* ~Már csak tizenháromszoros túlerő!~ *Örülni azonban nem marad ideje, éles fájdalom hasít oldalába, de szerencsére nem ejti el fegyverét, és lélekjelenléte is megmarad. Ez még nem vereség. Lehetséges hogy rosszul mérte fel a támadókat, mert ha ez a lény kiharapott volna valami létfontosságú szervet, akkor már nem élne, de szerencsére nem így történt. Husángja aljával próbálja fejen csapni a lényt, mindezt azért így, hogyha sikeres a találat, akkor ne kelljen fogást változtatni, hanem egyből karját támadó felé lendíthessen, vagy legalább háríthassa a harapást. Ebbe az ütésbe sok energiát nem ad bele, hiszen elég ha fejen találja az amúgy is nagy sebességgel ugró vadat. A lábát célzót pedig úgy próbálja leszerelni, hogy a már lábán csüngő állatkával együtt rúg, lehetőleg úgy, hogy egymást kólintsák feje a bundások.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-05 20:39:08
Üzenet elküldve: 2016-10-05 20:39:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A falba ágyazott karó tehát mozdulatlanul hever tovább a sötét kis lyukban, a tündér akárhogy is rángatja, nem mozdul. Talán csak egy, a barlang fölött élő fa lenyúlt gyökerét tapogatja, ami ilyen mélyre lefúrt az éltető vízért. Tényleg, milyen mélyen is van most a tündér? Nos, a közeli fényforrásból talán megállapíthatja, hogy a barlang bizonyos része úgy tíz méterrel nyugszik a felszín alatt. Hogy mennyi földréteg fedi másfelé, amerre a lány tapogatózott, azt viszont megjósolni sem tudja. Akárhogy is, de végül visszatalál a réstől lelógó indához, hogy azon felmászva kijuthasson. Csakhogy, amint belekapaszkodik és a súlya elkezdi terhelni a növényt, egészen más dolog történik, mint amire a nő számít.
A fény nyílását majdnem teljesen leszűkítő kő hangos morajlást hallatva indul meg, hogy tíz métert magasságról agyoncsapja a tündért. Alig, hogy el tud ugrani előle, mire a kő apró kavicsokra törik. A barátságos lény nem sérül meg, de kell neki néhány másodperc, mire összeszedi magát.
A pillanatnyi kellemetlenségekért viszont a látvány kárpótolja. A résen keresztül beszűrődő fény a mennyezet közepén található hatalmas hegyikristályra vetődik, ami szétszórja a fényt a teremben. Ha ez nem lenne elég, a sziklafalba ágyazódva milliónyi apró testvére veri vissza a fényt, szabályos fényárba úsztatva a barlangot.
Ahol a tündér korábban a fadarabot tapogatta, a lyuk fölött három, szabályos alakú bemélyedést lát. Az első egy háromszöget formál, a kerülete pirosra van festve. A második egy négyzetet formál, ami kék szegéllyel van körbefestve, míg a harmadik egy kört formáz, ami zöld színű szegéllyel rendelkezik.
Ha a teremben körbenéz, bőséggel láthat barlangrajzokat is, szabálytalanul elhelyezkedve, az egyikben a piros szín dominál, míg a másikban a kék, vagy a zöld, míg vannak barnás és feketés színűek is. Ha rendszert próbál benne keresni, akkor rájöhet, hogy a patak beömlésénél indulhatnak.*
//Learon//
*A harc kíméletlenül elkezdődik, s úgy fest, hogy egyik fél sem fogja egyhamar megadni magát. A lábra támadó borzoi felé rúg egyet a pásztor, mire az az éles metszőfogait Learon csizmájába vájja. Egy kicsit talán megszédül, de ezzel nem ér rá foglalkozni a férfi. Nem sérült meg ettől a harapástól, így a második ellenfelére is koncentrálhat, amint meglendíti a kezében található husángot. A támadó lényt a fegyverként használt fadarab becsületesen fejbe kapja, mire az a kapott lendülettől eszméletlenül csattan a férfi mögötti fán.
Sajnos, mire ezeket a mozdulatokat kivitelezi Learon, a harmadik, szemből támadó nyúlféle a mellkasára vetődik és első körben az éles metszőfogával kiharap belőle egy darabot. A harapás a bal mellének az oldalát éri, a mellcsont mellett nem sokkal. A borzoi nem tágít, karmos lábával megkapaszkodik Learon ruháján.
Közben további kettő állat lendül támadásba, amint az egyik a cipőjébe harapott társán lendületet véve próbálja meg combon harapni a férfit, míg a másik megpróbál beleharapni a férfi botot tartó kezébe. Vajon mit lép erre a félkezű pásztormágus?*
//Bato//
*A beérkező férfi megtorpan, ahogy meglátja a feléje forduló arctalan bennszülötteket. Joggal teszi ezt, hiszen lényegében életében először lát mozgó hullákat és ehhez a tényhez képest nem is teljesen rossz a reakciója. Még van egy pillanatnyi ideje végigmérni a kikötözött lányt. Nincs jó bőrben, ahhoz kétség sem fér, de a szemében nem ül sárga fény. Segélykérően pillant a kopasz férfi felé, majd a szájáról csorgó vértől vörösre festett ajkai között egy halk suttogás hallatszik.*
-Fuss!
*Ennyi ereje van csak, ki tudja, hogy mit csináltak vele ezek a bestiák! Vélhetően nagyon megkínozhatták, de egyelőre még életben van. Egyébként egy átlagos szépségű barna hajú lány pillant vissza rá, de több ideje nincs méregetni.
Amikor futásnak ered, a bennszülöttek csak annyit késlekednek, míg lándzsáért szaladnak. Látszólag nem készültek fel az ennyire váratlan és pofátlanul merész élő látogatására. Ezzel a kopasz férfi nyer egy kis előnyt, és bár néhány lándzsát dobnak felé, megússza sérülés nélkül. Ha néha hátrapillant, akkor láthatja, hogy az elképzelése bejött. Lassan lemaradoznak az üldözői, holtként nem bírnak olyan összeszedetten mozogni. Egy kis idő múlva látszólag lerázta őket és egy nagy félkört leírva vissza is tud fordulni a nőhöz. Sajnos nem minden úgy van, ahogy tervezte a kopasz, ugyanis nem hagyták teljesen őrizetlenül. Két halott maradt ott, egy-egy lándzsával a kezében, és épp a kopasz férfi eltűnési helye felé néznek, azaz jelenleg a félkörös ív után Batonak oldalt, az erdő szélétől olyan húszméteres távolságban.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Soynara//
*A falba ágyazott karó tehát mozdulatlanul hever tovább a sötét kis lyukban, a tündér akárhogy is rángatja, nem mozdul. Talán csak egy, a barlang fölött élő fa lenyúlt gyökerét tapogatja, ami ilyen mélyre lefúrt az éltető vízért. Tényleg, milyen mélyen is van most a tündér? Nos, a közeli fényforrásból talán megállapíthatja, hogy a barlang bizonyos része úgy tíz méterrel nyugszik a felszín alatt. Hogy mennyi földréteg fedi másfelé, amerre a lány tapogatózott, azt viszont megjósolni sem tudja. Akárhogy is, de végül visszatalál a réstől lelógó indához, hogy azon felmászva kijuthasson. Csakhogy, amint belekapaszkodik és a súlya elkezdi terhelni a növényt, egészen más dolog történik, mint amire a nő számít.
A fény nyílását majdnem teljesen leszűkítő kő hangos morajlást hallatva indul meg, hogy tíz métert magasságról agyoncsapja a tündért. Alig, hogy el tud ugrani előle, mire a kő apró kavicsokra törik. A barátságos lény nem sérül meg, de kell neki néhány másodperc, mire összeszedi magát.
A pillanatnyi kellemetlenségekért viszont a látvány kárpótolja. A résen keresztül beszűrődő fény a mennyezet közepén található hatalmas hegyikristályra vetődik, ami szétszórja a fényt a teremben. Ha ez nem lenne elég, a sziklafalba ágyazódva milliónyi apró testvére veri vissza a fényt, szabályos fényárba úsztatva a barlangot.
Ahol a tündér korábban a fadarabot tapogatta, a lyuk fölött három, szabályos alakú bemélyedést lát. Az első egy háromszöget formál, a kerülete pirosra van festve. A második egy négyzetet formál, ami kék szegéllyel van körbefestve, míg a harmadik egy kört formáz, ami zöld színű szegéllyel rendelkezik.
Ha a teremben körbenéz, bőséggel láthat barlangrajzokat is, szabálytalanul elhelyezkedve, az egyikben a piros szín dominál, míg a másikban a kék, vagy a zöld, míg vannak barnás és feketés színűek is. Ha rendszert próbál benne keresni, akkor rájöhet, hogy a patak beömlésénél indulhatnak.*
//Learon//
*A harc kíméletlenül elkezdődik, s úgy fest, hogy egyik fél sem fogja egyhamar megadni magát. A lábra támadó borzoi felé rúg egyet a pásztor, mire az az éles metszőfogait Learon csizmájába vájja. Egy kicsit talán megszédül, de ezzel nem ér rá foglalkozni a férfi. Nem sérült meg ettől a harapástól, így a második ellenfelére is koncentrálhat, amint meglendíti a kezében található husángot. A támadó lényt a fegyverként használt fadarab becsületesen fejbe kapja, mire az a kapott lendülettől eszméletlenül csattan a férfi mögötti fán.
Sajnos, mire ezeket a mozdulatokat kivitelezi Learon, a harmadik, szemből támadó nyúlféle a mellkasára vetődik és első körben az éles metszőfogával kiharap belőle egy darabot. A harapás a bal mellének az oldalát éri, a mellcsont mellett nem sokkal. A borzoi nem tágít, karmos lábával megkapaszkodik Learon ruháján.
Közben további kettő állat lendül támadásba, amint az egyik a cipőjébe harapott társán lendületet véve próbálja meg combon harapni a férfit, míg a másik megpróbál beleharapni a férfi botot tartó kezébe. Vajon mit lép erre a félkezű pásztormágus?*
//Bato//
*A beérkező férfi megtorpan, ahogy meglátja a feléje forduló arctalan bennszülötteket. Joggal teszi ezt, hiszen lényegében életében először lát mozgó hullákat és ehhez a tényhez képest nem is teljesen rossz a reakciója. Még van egy pillanatnyi ideje végigmérni a kikötözött lányt. Nincs jó bőrben, ahhoz kétség sem fér, de a szemében nem ül sárga fény. Segélykérően pillant a kopasz férfi felé, majd a szájáról csorgó vértől vörösre festett ajkai között egy halk suttogás hallatszik.*
-Fuss!
*Ennyi ereje van csak, ki tudja, hogy mit csináltak vele ezek a bestiák! Vélhetően nagyon megkínozhatták, de egyelőre még életben van. Egyébként egy átlagos szépségű barna hajú lány pillant vissza rá, de több ideje nincs méregetni.
Amikor futásnak ered, a bennszülöttek csak annyit késlekednek, míg lándzsáért szaladnak. Látszólag nem készültek fel az ennyire váratlan és pofátlanul merész élő látogatására. Ezzel a kopasz férfi nyer egy kis előnyt, és bár néhány lándzsát dobnak felé, megússza sérülés nélkül. Ha néha hátrapillant, akkor láthatja, hogy az elképzelése bejött. Lassan lemaradoznak az üldözői, holtként nem bírnak olyan összeszedetten mozogni. Egy kis idő múlva látszólag lerázta őket és egy nagy félkört leírva vissza is tud fordulni a nőhöz. Sajnos nem minden úgy van, ahogy tervezte a kopasz, ugyanis nem hagyták teljesen őrizetlenül. Két halott maradt ott, egy-egy lándzsával a kezében, és épp a kopasz férfi eltűnési helye felé néznek, azaz jelenleg a félkörös ív után Batonak oldalt, az erdő szélétől olyan húszméteres távolságban.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-03 22:55:25
Üzenet elküldve: 2016-10-03 22:55:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nagyon tart a mászástól, de úgy tűnik, nincs más kiút. Azért minden megtapogat, mindent végigsimít, hátha talál valami kis járatot, de nem jár sikerrel, csak a keze lesz a vizes mellett még sártól síkos is.
~Fujj, talán jobb is, hogy nem látom magam. Biztosan tetőtől talpig koszos vagyok és még a hajam is csupa szutyok. Jaj, szegény hajam, talán már sosem fogok tudni rendesen megfésülködni, itt halok meg, koszos és kócos hajjal ebben a nem is létező föld alatti lyukban.~
Sopánkodás közben azért módszeresen és kitartóan keresgél. A lyuk, amit végül talál, sajnos túl kicsi, de hát nincs más választása, ezért ameddig csak tud, benyúl és alaposan körbetapogat az üregben. A fát megmarkolja, meghúzogatja, de ha semmi nem történik, csalódottan tovább áll.
Végül, ha és amennyiben a falakat tapogatva mást nem talált és az üregben matatásnak sincs más hatása, megkeresi az indát. Kezét laposan beletörli a szoknyájába, hogy száraz legyen a mászáshoz, miközben próbál nem arra gondolni, milyen ocsmányul nézhet ki szegény ruhadarab, majd nekiveselkedik az alkalmi kötélnek és mászni kezd fölfelé, a kis lyuk felé.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 00:07:14
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nagyon tart a mászástól, de úgy tűnik, nincs más kiút. Azért minden megtapogat, mindent végigsimít, hátha talál valami kis járatot, de nem jár sikerrel, csak a keze lesz a vizes mellett még sártól síkos is.
~Fujj, talán jobb is, hogy nem látom magam. Biztosan tetőtől talpig koszos vagyok és még a hajam is csupa szutyok. Jaj, szegény hajam, talán már sosem fogok tudni rendesen megfésülködni, itt halok meg, koszos és kócos hajjal ebben a nem is létező föld alatti lyukban.~
Sopánkodás közben azért módszeresen és kitartóan keresgél. A lyuk, amit végül talál, sajnos túl kicsi, de hát nincs más választása, ezért ameddig csak tud, benyúl és alaposan körbetapogat az üregben. A fát megmarkolja, meghúzogatja, de ha semmi nem történik, csalódottan tovább áll.
Végül, ha és amennyiben a falakat tapogatva mást nem talált és az üregben matatásnak sincs más hatása, megkeresi az indát. Kezét laposan beletörli a szoknyájába, hogy száraz legyen a mászáshoz, miközben próbál nem arra gondolni, milyen ocsmányul nézhet ki szegény ruhadarab, majd nekiveselkedik az alkalmi kötélnek és mászni kezd fölfelé, a kis lyuk felé.*
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.04 00:07:14
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-03 22:01:22
Üzenet elküldve: 2016-10-03 22:01:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Lassan de biztos megközelíti a falu népét, egyre közelebbről van alkalma vizsgálni a szerzeteket. Tizenöt-húsz körüli lélekfővel számol, bár most érthető okoknál fogva nincs sem kedve sem alkalma népszámlálást tartani. Egy van aki kitűnik közülük, fejdísze, ruházata vagy bármi egyértelmű jel alapján behatárolható, hogy a fickó, aki talán először szúrja ki a kopaszt - vagy csak épp őt nézi, mikor azok mind egyszerre fordulnak felé - a törzsfőnök. Túl nagy jelentőséget nem nyilvánít a vezér kivoltának, sokkal különösebb jelenségre eszmél rá, mikor a díszes fejfedős figura fizimiskája meglehetősen különös formában tündököl Bato szeme láttára. Legfőképpen azért, mert nincs. Ekkortájt néz körbe a többi bennszülöttön, akik hasonlóan bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. A kopasz tesz egy óvatos lépést hátra, nem tudja, hogy támadni fognak-e, vagy sem, de mivel józan eszének minden épen használható sejtje tiltakozik az ellen, hogy csak egy pillanattal is tovább maradjon, arra a megállapításra jut, hogy nincs oka maradni. Leszámítva a máglyára kötözött nőt. Egy pillantást vet felé mielőtt felhúzza a nyúlcipőt, és megpróbálja megállapítani, hogy ő is hasonlóan jó kondícióban van-e, mint a többi. Elkönyveli magában az így szerzett információt, amire pillanatokon belül igyekszik visszatérni, majd a néhány pillanatig kavargó gondolatok újra egy dolog köré kezdenek összpontosulni.*
~El innen.~
*Tekintete a csapatot fürkészi, egész addig lassan, megfontoltan hátrál, amíg azon nem tesznek valami hirtelen, ellenségesnek tűnő mozdulatot. Ekkor azonban, a tizenöt-húsz métert kihasználva megpróbálja a néhány szökkenésnyi táv megtételéhez szükséges időt arra használni, hogy megállapítsa, hogy hányan próbálják elkapni, és hányan maradnak a faluban, majd megfordul, és a kitaposott ösvényen indul el visszafelé.*
~Vajon ha ezek agyatlan zombik, hamarabb elterülnek az aljnövényzetben?~
*Teszi fel magának a kérdést azon morfondírozva, hogy megkockáztassa-e a nehezebb terepet annak reményében, hogy ügyesebb lesz mint az üldözői.
Ha korábban a máglyán lévő nő teljesen elevennek tűnt, úgy az ösvényen csak fél-egy percig halad tovább, eztán egy kisebb kört leírva igyekszik visszakanyarodni a tisztás felé, azt remélve, hogy visszaérvén nem talál ott senkit, idő közben lerázta az üldözőket, a nőt meg tudja menteni, észrevétlen elsuhan, és ő lesz a hős lovag. Az egész helyzet olyan abszurd és lehetetlen, hogy gondolkodni sem tud most értelmesen, de egy dologban nagyon bizakodik: a teljesen ismeretlen közeg ellenére is jobb erdőjáró, mint néhány agyatlan zombi.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Lassan de biztos megközelíti a falu népét, egyre közelebbről van alkalma vizsgálni a szerzeteket. Tizenöt-húsz körüli lélekfővel számol, bár most érthető okoknál fogva nincs sem kedve sem alkalma népszámlálást tartani. Egy van aki kitűnik közülük, fejdísze, ruházata vagy bármi egyértelmű jel alapján behatárolható, hogy a fickó, aki talán először szúrja ki a kopaszt - vagy csak épp őt nézi, mikor azok mind egyszerre fordulnak felé - a törzsfőnök. Túl nagy jelentőséget nem nyilvánít a vezér kivoltának, sokkal különösebb jelenségre eszmél rá, mikor a díszes fejfedős figura fizimiskája meglehetősen különös formában tündököl Bato szeme láttára. Legfőképpen azért, mert nincs. Ekkortájt néz körbe a többi bennszülöttön, akik hasonlóan bizalomgerjesztő látványt nyújtanak. A kopasz tesz egy óvatos lépést hátra, nem tudja, hogy támadni fognak-e, vagy sem, de mivel józan eszének minden épen használható sejtje tiltakozik az ellen, hogy csak egy pillanattal is tovább maradjon, arra a megállapításra jut, hogy nincs oka maradni. Leszámítva a máglyára kötözött nőt. Egy pillantást vet felé mielőtt felhúzza a nyúlcipőt, és megpróbálja megállapítani, hogy ő is hasonlóan jó kondícióban van-e, mint a többi. Elkönyveli magában az így szerzett információt, amire pillanatokon belül igyekszik visszatérni, majd a néhány pillanatig kavargó gondolatok újra egy dolog köré kezdenek összpontosulni.*
~El innen.~
*Tekintete a csapatot fürkészi, egész addig lassan, megfontoltan hátrál, amíg azon nem tesznek valami hirtelen, ellenségesnek tűnő mozdulatot. Ekkor azonban, a tizenöt-húsz métert kihasználva megpróbálja a néhány szökkenésnyi táv megtételéhez szükséges időt arra használni, hogy megállapítsa, hogy hányan próbálják elkapni, és hányan maradnak a faluban, majd megfordul, és a kitaposott ösvényen indul el visszafelé.*
~Vajon ha ezek agyatlan zombik, hamarabb elterülnek az aljnövényzetben?~
*Teszi fel magának a kérdést azon morfondírozva, hogy megkockáztassa-e a nehezebb terepet annak reményében, hogy ügyesebb lesz mint az üldözői.
Ha korábban a máglyán lévő nő teljesen elevennek tűnt, úgy az ösvényen csak fél-egy percig halad tovább, eztán egy kisebb kört leírva igyekszik visszakanyarodni a tisztás felé, azt remélve, hogy visszaérvén nem talál ott senkit, idő közben lerázta az üldözőket, a nőt meg tudja menteni, észrevétlen elsuhan, és ő lesz a hős lovag. Az egész helyzet olyan abszurd és lehetetlen, hogy gondolkodni sem tud most értelmesen, de egy dologban nagyon bizakodik: a teljesen ismeretlen közeg ellenére is jobb erdőjáró, mint néhány agyatlan zombi.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-03 21:23:22
Üzenet elküldve: 2016-10-03 21:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hiába minden elővigyázatosság, több mint egy tucatnyi bundás vette körül. Learon pedig nem tudja mi tévő legyen.* ~Még, ha a kutyám, vagy pár kecském itt volna!~ *Egyedül nehéz lesz neki szembeszállni a vadakkal, de talán van esélye, ha nem is sok. Nem számított arra, hogy ma nagyra nőtt nyulakkal fog harcolni, így a kellő felkészültsége sincs meg rá. Három állat merészkedik el addig, hogy támadjon is, és a pásztor mérlegel, hogy melyikeket kéne leszerelni. Mind a hármat egyszerre nem tudja, az biztos. A karját és a lábát érzi leginkább fontosnak, így jobbjával üt, baljával pedig rúg, amikor odaérnek hozzá a borzoik. a sikerül, azonnal hátrálni kezd egy olyan irányba, ahol rést sejt. Nem fut, mert akkor az állatok valószínűleg ösztönből együtt fognak támadni, és neki az lenne a legrosszabb a jelenlegi helyzetben. Még mindig nincs kétségbe esve, hiszen volt már rosszabb helyzetben. Megtámadhatta volna valami sokkal nagyobb és veszélyesebb létforma is, de nem így lett.* ~Ha az élet nyulat hoz, főzz belőle paprikást!~
-Menjetek már innen! *Sziszegi a fogai között.*
-Hogy vigyen el titeket a pusztulat!
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Hiába minden elővigyázatosság, több mint egy tucatnyi bundás vette körül. Learon pedig nem tudja mi tévő legyen.* ~Még, ha a kutyám, vagy pár kecském itt volna!~ *Egyedül nehéz lesz neki szembeszállni a vadakkal, de talán van esélye, ha nem is sok. Nem számított arra, hogy ma nagyra nőtt nyulakkal fog harcolni, így a kellő felkészültsége sincs meg rá. Három állat merészkedik el addig, hogy támadjon is, és a pásztor mérlegel, hogy melyikeket kéne leszerelni. Mind a hármat egyszerre nem tudja, az biztos. A karját és a lábát érzi leginkább fontosnak, így jobbjával üt, baljával pedig rúg, amikor odaérnek hozzá a borzoik. a sikerül, azonnal hátrálni kezd egy olyan irányba, ahol rést sejt. Nem fut, mert akkor az állatok valószínűleg ösztönből együtt fognak támadni, és neki az lenne a legrosszabb a jelenlegi helyzetben. Még mindig nincs kétségbe esve, hiszen volt már rosszabb helyzetben. Megtámadhatta volna valami sokkal nagyobb és veszélyesebb létforma is, de nem így lett.* ~Ha az élet nyulat hoz, főzz belőle paprikást!~
-Menjetek már innen! *Sziszegi a fogai között.*
-Hogy vigyen el titeket a pusztulat!
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-10-03 21:06:23
Üzenet elküldve: 2016-10-03 21:06:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*A kopasz férfi végül egészen okosan gondolkodik. Az esőerdőben sok minden tárgyat találhat, amire szüksége lehet a rögtönzött parittya megépítéséhez, így össze is tudja eszkábálni. A célzása nem a legjobb, mégis el tudja hajítani a földön talált követ a mező túlsó, immár ismét buja aljnövényzettel tarkított részére. Ha így tesz, akkor láthatja, amint egy díszesebb fejfedőben lévő tag a zaj felé int. Ketten vállnak csak ki a csoportból, hogy a zaj forrását felderítsék.
Ha mégsem tesz így, akkor nem sok dolog történik, csupán a séta előtt fel tudja mérni a társaságot, amik még mindig háttal állnak neki. Egészen pontosan tizenheten vannak és kiszúrhatja a törzsfőnököt is.
De mindezzel nem foglalkozik, ahogy a kellő elővigyázatossággal sem és megindul a bennszülöttek felé.
Egy darabig változatlanul halad, senki sem gátolja, ám úgy tizenöt méterre a törzs tagjaitól, hirtelen felé fordul a társaság. Szemükben különös, sárga fény ül, a törzsfőnöknek az arcvonásai helyett csak néhány húscafat van, mintha nemrég vágták volna fejbe egy láncos buzogánnyal. A csatlósok valamivel jobban néznek ki, de van olyan, akinek kilátszik az állcsontja, míg másnak alvadt vér ül az arcán, megint másnak pedig egy hatalmas lyuk tátong a mellkasán. Egyvalamiben azonban mind egyformák: halottak.*
//Soynara//
*Sajnos a lány menekülése egyelőre nem sikerül, tovább tapogatózik a sötétben. Kezdetben sikeresen visszabotorkál a beszűrődő fény alá és ott kezd el vizsgálódni. Keze egy indára siklik, ami látszólag pontosan a rés alatt húzódik le a földszintig. Azon talán felmászhat, ha szeretne, vagy tovább is vizsgálódhat.
Utóbbi esetben a teremben tovább sétálva és a falat tapogatva többnyire csak sziklát találhat, noha nagyjából szemben a patakkal érezhet egy lyukat is. Ha van bátorsága belenyúlni, akkor egy fadarabot érzékelhet, amint kiáll a sziklából, ám megmozdítani nem tudja.*
//Learon//
*A nyúlszerű lények bizony nem tágítanak, noha a félkarú férfi talál magának fegyvert ellenük. Ehhez csak egy kidőlt fához kell sétálnia, máris kezébe vehet egy letört ágat, amit fabunkónak tud használni. Az esélyt így megkapja, ám a borzoik sem várakoznak sokáig. Felismerték a tuskó nyújtotta fedezék hátrányait, valamint a husáng hordozta veszélyeket. Egyszerre hárman rontanak rá a férfire, három különböző irányból.
Az egyik a bal lába felé rohan a férfinek, hogy fogait belemélyeszthesse annak vádlijába, a másik szemből támad, ugrik egyet, hogy nagyjából a mellkas magasságában haraphasson.
A harmadik természetesen jobb, a fegyvert tartó oldaláról támadja a férfit. Ha lett volna ideje szétnézni a pásztormágusnak, akkor megszámolhatta volna a támadóit, összesen tizennégyen vannak.
Vajon most is igaz az a mondás, hogy sok lód disznót győz? Hamarosan kiderül!*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*A kopasz férfi végül egészen okosan gondolkodik. Az esőerdőben sok minden tárgyat találhat, amire szüksége lehet a rögtönzött parittya megépítéséhez, így össze is tudja eszkábálni. A célzása nem a legjobb, mégis el tudja hajítani a földön talált követ a mező túlsó, immár ismét buja aljnövényzettel tarkított részére. Ha így tesz, akkor láthatja, amint egy díszesebb fejfedőben lévő tag a zaj felé int. Ketten vállnak csak ki a csoportból, hogy a zaj forrását felderítsék.
Ha mégsem tesz így, akkor nem sok dolog történik, csupán a séta előtt fel tudja mérni a társaságot, amik még mindig háttal állnak neki. Egészen pontosan tizenheten vannak és kiszúrhatja a törzsfőnököt is.
De mindezzel nem foglalkozik, ahogy a kellő elővigyázatossággal sem és megindul a bennszülöttek felé.
Egy darabig változatlanul halad, senki sem gátolja, ám úgy tizenöt méterre a törzs tagjaitól, hirtelen felé fordul a társaság. Szemükben különös, sárga fény ül, a törzsfőnöknek az arcvonásai helyett csak néhány húscafat van, mintha nemrég vágták volna fejbe egy láncos buzogánnyal. A csatlósok valamivel jobban néznek ki, de van olyan, akinek kilátszik az állcsontja, míg másnak alvadt vér ül az arcán, megint másnak pedig egy hatalmas lyuk tátong a mellkasán. Egyvalamiben azonban mind egyformák: halottak.*
//Soynara//
*Sajnos a lány menekülése egyelőre nem sikerül, tovább tapogatózik a sötétben. Kezdetben sikeresen visszabotorkál a beszűrődő fény alá és ott kezd el vizsgálódni. Keze egy indára siklik, ami látszólag pontosan a rés alatt húzódik le a földszintig. Azon talán felmászhat, ha szeretne, vagy tovább is vizsgálódhat.
Utóbbi esetben a teremben tovább sétálva és a falat tapogatva többnyire csak sziklát találhat, noha nagyjából szemben a patakkal érezhet egy lyukat is. Ha van bátorsága belenyúlni, akkor egy fadarabot érzékelhet, amint kiáll a sziklából, ám megmozdítani nem tudja.*
//Learon//
*A nyúlszerű lények bizony nem tágítanak, noha a félkarú férfi talál magának fegyvert ellenük. Ehhez csak egy kidőlt fához kell sétálnia, máris kezébe vehet egy letört ágat, amit fabunkónak tud használni. Az esélyt így megkapja, ám a borzoik sem várakoznak sokáig. Felismerték a tuskó nyújtotta fedezék hátrányait, valamint a husáng hordozta veszélyeket. Egyszerre hárman rontanak rá a férfire, három különböző irányból.
Az egyik a bal lába felé rohan a férfinek, hogy fogait belemélyeszthesse annak vádlijába, a másik szemből támad, ugrik egyet, hogy nagyjából a mellkas magasságában haraphasson.
A harmadik természetesen jobb, a fegyvert tartó oldaláról támadja a férfit. Ha lett volna ideje szétnézni a pásztormágusnak, akkor megszámolhatta volna a támadóit, összesen tizennégyen vannak.
Vajon most is igaz az a mondás, hogy sok lód disznót győz? Hamarosan kiderül!*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-30 14:04:21
Üzenet elküldve: 2016-09-30 14:04:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Mint annyiszor, a pásztornak megint igaza van, de hiába a nagy óvatoskodás, a sorsot irányító szellemek ma valahogy nagyon szeszélyes hangulatukban vannak. A bundások körbeveszik őt, és láthatóan nem akarnak tágítani, sőt, érzékelhetően fenyegető a fellépésük. Learon körbenéz, hátha talál valami husángnak való botot, vagy bármit a földön, hiszen az övé, amit hozott, már biztosan nincs meg. Nem emlékszik mikor dobhatta el, de az is biztos, hogy azt a távot és az ugrást a végén nem kivitelezhette egy pásztorbottal a kezében. Szóval, ha talál, akkor a kezébe veszi, és a lehető legnagyobb önbizalmat erőlteti magára, valamint ki is húzza magát, talán azzal elriasztja őket, bár ebben nem igazán reménykedik már. Ha támadni akarnak, hát meg is fogják tenni, már csak számbeli fölényükből kiindulva. Bár, amilyen ez a mai nap, azon se csodálkozna, ha az egyik emberi beszéddel szólalna meg, és invitálná egy teára.*
-Nektek is jobb lenne, ha hagynátok a csudába! Nem éri meg ez az egész. *Morogja az orra alatt, és közben gondolkodik, hogy mi lenne a legbölcsebb döntés. A futás szinte kizárt, mert ezek gyorsabbak az embernél. Egyedül akkor van esélye, ha talál valami fegyvert, vagy valaki a segítségére siet, de ilyesmit nem lát valószínűnek egy ehhez hasonló, kietlen tájon.*
-Ég veled, te csodálatos, kecskés világ! *Mondja, mintha csak a végszavai lennének. Ha esetleg balul sülne el ez a kaland, és nem sikerülne magát megvédeni.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Mint annyiszor, a pásztornak megint igaza van, de hiába a nagy óvatoskodás, a sorsot irányító szellemek ma valahogy nagyon szeszélyes hangulatukban vannak. A bundások körbeveszik őt, és láthatóan nem akarnak tágítani, sőt, érzékelhetően fenyegető a fellépésük. Learon körbenéz, hátha talál valami husángnak való botot, vagy bármit a földön, hiszen az övé, amit hozott, már biztosan nincs meg. Nem emlékszik mikor dobhatta el, de az is biztos, hogy azt a távot és az ugrást a végén nem kivitelezhette egy pásztorbottal a kezében. Szóval, ha talál, akkor a kezébe veszi, és a lehető legnagyobb önbizalmat erőlteti magára, valamint ki is húzza magát, talán azzal elriasztja őket, bár ebben nem igazán reménykedik már. Ha támadni akarnak, hát meg is fogják tenni, már csak számbeli fölényükből kiindulva. Bár, amilyen ez a mai nap, azon se csodálkozna, ha az egyik emberi beszéddel szólalna meg, és invitálná egy teára.*
-Nektek is jobb lenne, ha hagynátok a csudába! Nem éri meg ez az egész. *Morogja az orra alatt, és közben gondolkodik, hogy mi lenne a legbölcsebb döntés. A futás szinte kizárt, mert ezek gyorsabbak az embernél. Egyedül akkor van esélye, ha talál valami fegyvert, vagy valaki a segítségére siet, de ilyesmit nem lát valószínűnek egy ehhez hasonló, kietlen tájon.*
-Ég veled, te csodálatos, kecskés világ! *Mondja, mintha csak a végszavai lennének. Ha esetleg balul sülne el ez a kaland, és nem sikerülne magát megvédeni.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-30 13:48:36
Üzenet elküldve: 2016-09-30 13:48:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Csalódottan veszi tudomásul, hogy a terve nem működik. A patak gonoszul felszívódik a sziklákon, eltűnik, mint újgazdag kisnemesből a jóindulat. Soynara belátja, hogy akárhogy is szeretné, ebbe az irányba nincs kijárat, visszafelé kell próbálkoznia. Annyi előnye van, hogy ezt az utat egyszer már végig botorkálta, így ahol egyszer már majdnem orra bukott vagy ahova már beverte a térdét, azokat az alattomos kis buckákat, kiszögelléseket el tudja kerülni. Így kicsit lendületesebben tud haladni, aminek hatására mintha egy kissé kevésbé fázna.
~Mozogni kell, mozogni! Akkor nem esz a hideg, nem harap a fagy!~ Azért fogai össze-össze koccannak és ha történetesen látná valaki, hátrahőkölne, hogy milyen kék a szája, a vizes ruhák bizony nagyon hidegen tartják a lányt. Amint visszaér a kis fénycsóva alá, igyekszik azt szemügyre venni. Felméri, hogy mennyire lenne veszélyes megpróbálni odáig mászni. Akármire is jut, mielőtt nekiállna, előbb óvatosan, lépésről lépésre végigtapogatja a barlang falát, hátha talál más járatot, ami a kijutással kecsegtet. Gyenge és ügyetlen és ezt tudja is magáról, ezért nem szívesen próbálkozna mászással, ha nem feltétlenül muszáj.*
~A szikla ott is biztosan nyirkos, mint egy béka és sima is, mint Bato feje. Még csak az hiányzik, hogy leessek, beüssem valamimet vagy eltörjem valamimet és még fájjon is! Nem nem, inkább maradok a földön, a két lábamon, ha már szegény szárnyam elveszett a tűzben. Tündérnek nem való a mászás, nem vagyok én gyík!~
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.30 13:51:20
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Csalódottan veszi tudomásul, hogy a terve nem működik. A patak gonoszul felszívódik a sziklákon, eltűnik, mint újgazdag kisnemesből a jóindulat. Soynara belátja, hogy akárhogy is szeretné, ebbe az irányba nincs kijárat, visszafelé kell próbálkoznia. Annyi előnye van, hogy ezt az utat egyszer már végig botorkálta, így ahol egyszer már majdnem orra bukott vagy ahova már beverte a térdét, azokat az alattomos kis buckákat, kiszögelléseket el tudja kerülni. Így kicsit lendületesebben tud haladni, aminek hatására mintha egy kissé kevésbé fázna.
~Mozogni kell, mozogni! Akkor nem esz a hideg, nem harap a fagy!~ Azért fogai össze-össze koccannak és ha történetesen látná valaki, hátrahőkölne, hogy milyen kék a szája, a vizes ruhák bizony nagyon hidegen tartják a lányt. Amint visszaér a kis fénycsóva alá, igyekszik azt szemügyre venni. Felméri, hogy mennyire lenne veszélyes megpróbálni odáig mászni. Akármire is jut, mielőtt nekiállna, előbb óvatosan, lépésről lépésre végigtapogatja a barlang falát, hátha talál más járatot, ami a kijutással kecsegtet. Gyenge és ügyetlen és ezt tudja is magáról, ezért nem szívesen próbálkozna mászással, ha nem feltétlenül muszáj.*
~A szikla ott is biztosan nyirkos, mint egy béka és sima is, mint Bato feje. Még csak az hiányzik, hogy leessek, beüssem valamimet vagy eltörjem valamimet és még fájjon is! Nem nem, inkább maradok a földön, a két lábamon, ha már szegény szárnyam elveszett a tűzben. Tündérnek nem való a mászás, nem vagyok én gyík!~
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.30 13:51:20
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-30 00:20:00
Üzenet elküldve: 2016-09-30 00:20:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato már épp kezd azon gondolkodni, hogy meddő ötlet volt elindulni az ösvényen, mikor egy tisztásra ér, vagy legalábbis mesterséges tisztásra, ahol csinos kis házikók jelzik, hogy itt bizony valaki lakik. Nem kell sokat közelednie, hogy kiszúrja a házak után rakott máglyát, és a máglyára közötözz nőt.*
~Hát ezek mi a bú bánatra készülnek?~
*Teszi fel magának a kérdést, ahogy közelebb merészkedik, de még vélhetőleg biztonságos távolságban. Meg sem tudja, nem is akarja számolni, hogy hány sötét bőrű lény állja körbe, de még a lány arcáról sem tud leolvasni semmit. Nem mintha utóbbit tüzetesebben vizsgálná, hisz egy felől ahhoz még messze van, másrészt pedig meg sem fordul a fejében, hogy valaki önként vállalkozna valami áldozati rituáléra. A szerzetes úgy volt nevelve, és azóta is tiszta szívvel vallja, hogy minden élet szent, és, hogy ki-ki eldobja a magáét, akár bánatában, akár hitéhez hűen, teljesen érthetetlen a kopasz férfi számára. Így aztán nem marad más előtte, csak egy segítségre szoruló lány, és egy nagy rakás bennszülött, akik az útját állják, és valószínűleg nem annyira tántoríthatók el a tettüktől.*
~Ha valaki embereket éget, ne várjam, hogy észérvekre hallgat.~
*Ezzel indokolja meg magában a tetteit, amire készül. Körbenéz maga körül, két dolgot keres, amiből igazából egy a fontos: bármi, amivel kötelet lehet vágni. Lehet ez akár egy pattintott, vagy akár csak egy az átlagnál élesebb szélű kő, lehet széthagyott szerszám, vagy bármi. Ehhez sok reményt nem fűz, nem is tépi magát rajta, hisz ha túl sokat lacafacázik, még a végén túl késő lesz. A másik sokkal egyszerűbb: bármi, aminek súlya van, és el tudja hajítani úgy ötven-hatvan méterre, hogy a tisztás egy másik szélén zajt csapjon vele. Célzásban sosem volt túl jó, de hogy most az a bizonyos valami öt méterrel balrább vagy jobbra esik, teljesen jelentéktelen. Ha talált egy megfelelő eszközt, netán eszközöket, néhány lépést tesz a falu felé, miközben igyekszik a lakosság javától egy ház takarásában állni. Menet közben persze számol, és figyel, hátha valami fontosat észrevesz, amit eddig nem. Fontos dolog például tudni, hogy mégis hányan vannak, tudni esetleg, hogy melyikük a vezető, meg hogy egyáltalán mire készülnek - bár utóbbi elég egyértelműnek tűnik, mégis a szerzetes reménykedik a meglepetésben. Maga a mentés ötlete egyébként még Batonak sem túl kecsegtető, hisz azok valószínűleg tapasztalt erdőjárók, jó eséllyel fel vannak fegyverkezve, egészen biztos, hogy jobban ismerik a terepet és valószínűsíthető, hogy jobb kondícióban vannak, mint a mérsékelten hányatott sorsú szerzetes, akinek talán még egy nőt is cipelni kell a vállán. Balga elgondolás követi ezen eszmefuttatást. Balgább, mint hogy a fagyos vízbe ugrik a tündér után, s balgátt, mint, hogy követi az ismeretlen ösvényt. A kopasz felegyenesedik, ujjai szorításából mindent elenged, majd lassú léptekkel megindul egyenesen a fura szerzetek felé.*
~Jobb ötletem nincs, ha bármivel próbálkozom elkapnak.~
*Ahogy egyre közelebb ér, próbálja szemügyre venni a díszes sátrat, és nagyon reménykedik abban, hogy a csontok nem hasonló botor utazók voltak hajdanán.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Bato már épp kezd azon gondolkodni, hogy meddő ötlet volt elindulni az ösvényen, mikor egy tisztásra ér, vagy legalábbis mesterséges tisztásra, ahol csinos kis házikók jelzik, hogy itt bizony valaki lakik. Nem kell sokat közelednie, hogy kiszúrja a házak után rakott máglyát, és a máglyára közötözz nőt.*
~Hát ezek mi a bú bánatra készülnek?~
*Teszi fel magának a kérdést, ahogy közelebb merészkedik, de még vélhetőleg biztonságos távolságban. Meg sem tudja, nem is akarja számolni, hogy hány sötét bőrű lény állja körbe, de még a lány arcáról sem tud leolvasni semmit. Nem mintha utóbbit tüzetesebben vizsgálná, hisz egy felől ahhoz még messze van, másrészt pedig meg sem fordul a fejében, hogy valaki önként vállalkozna valami áldozati rituáléra. A szerzetes úgy volt nevelve, és azóta is tiszta szívvel vallja, hogy minden élet szent, és, hogy ki-ki eldobja a magáét, akár bánatában, akár hitéhez hűen, teljesen érthetetlen a kopasz férfi számára. Így aztán nem marad más előtte, csak egy segítségre szoruló lány, és egy nagy rakás bennszülött, akik az útját állják, és valószínűleg nem annyira tántoríthatók el a tettüktől.*
~Ha valaki embereket éget, ne várjam, hogy észérvekre hallgat.~
*Ezzel indokolja meg magában a tetteit, amire készül. Körbenéz maga körül, két dolgot keres, amiből igazából egy a fontos: bármi, amivel kötelet lehet vágni. Lehet ez akár egy pattintott, vagy akár csak egy az átlagnál élesebb szélű kő, lehet széthagyott szerszám, vagy bármi. Ehhez sok reményt nem fűz, nem is tépi magát rajta, hisz ha túl sokat lacafacázik, még a végén túl késő lesz. A másik sokkal egyszerűbb: bármi, aminek súlya van, és el tudja hajítani úgy ötven-hatvan méterre, hogy a tisztás egy másik szélén zajt csapjon vele. Célzásban sosem volt túl jó, de hogy most az a bizonyos valami öt méterrel balrább vagy jobbra esik, teljesen jelentéktelen. Ha talált egy megfelelő eszközt, netán eszközöket, néhány lépést tesz a falu felé, miközben igyekszik a lakosság javától egy ház takarásában állni. Menet közben persze számol, és figyel, hátha valami fontosat észrevesz, amit eddig nem. Fontos dolog például tudni, hogy mégis hányan vannak, tudni esetleg, hogy melyikük a vezető, meg hogy egyáltalán mire készülnek - bár utóbbi elég egyértelműnek tűnik, mégis a szerzetes reménykedik a meglepetésben. Maga a mentés ötlete egyébként még Batonak sem túl kecsegtető, hisz azok valószínűleg tapasztalt erdőjárók, jó eséllyel fel vannak fegyverkezve, egészen biztos, hogy jobban ismerik a terepet és valószínűsíthető, hogy jobb kondícióban vannak, mint a mérsékelten hányatott sorsú szerzetes, akinek talán még egy nőt is cipelni kell a vállán. Balga elgondolás követi ezen eszmefuttatást. Balgább, mint hogy a fagyos vízbe ugrik a tündér után, s balgátt, mint, hogy követi az ismeretlen ösvényt. A kopasz felegyenesedik, ujjai szorításából mindent elenged, majd lassú léptekkel megindul egyenesen a fura szerzetek felé.*
~Jobb ötletem nincs, ha bármivel próbálkozom elkapnak.~
*Ahogy egyre közelebb ér, próbálja szemügyre venni a díszes sátrat, és nagyon reménykedik abban, hogy a csontok nem hasonló botor utazók voltak hajdanán.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-29 20:14:24
Üzenet elküldve: 2016-09-29 20:14:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*A szerzetes letér az ösvényre, annak reményében, hogy értelmes, civilizált élőlényekre bukkanhat. Óvatos, így nem kell attól félnie, hogy felhívja magára a figyelmet, noha nincs egyszerű dolga a lopakodással. Ha az ösvényről nem tér le, akkor könnyen kiszúrhatják, ha viszont letér, úgy a buja aljnövényzetben egészen biztosan nem tud majd észrevétlenül osonni.
Akárhogy is, nagyjából egy fél óra séta után a monoton zöld tengerben némi változást észlel. A távolban egy kitisztított erdőszakaszt lát, ahol takaros kis házikók sorakoznak. Merevítőik valószínűleg a kivágott fák törzséből valóak, míg a leveleik a víz ellen gondosan záró réteg gyanánt beborítják ezeket. Nagyjából gúla alakúak a házak. Ha a kopasz férfi közelebb lopódzik, akkor viszont megdöbbentő látvány tárulhat elé. A házaktól egy kicsit távolabb egy nyílt tér közepén egy máglya van építve. Egy gerenda vastagságú fatörzs áll ki belőle csupán, amire oda van kötözve egy nő. Fiatal, szép, alig múlhatott húszéves. Körülötte számtalan bennszülött áll, talán éppen arra várva, hogy valaki tüzet hozzon. Ez esemény egyébként a vezetőjük sátra előtt zajlik, biztos távolságban. Az a sátor egy kicsit nagyobb, és díszítésként a leveleket állati, vagy más csontokkal emelik meg. Ettől több részletet nem tud kivenni a kopasz, mert túlságosan messze vannak, nagyjából harminc, vagy negyven méterre.*
//Learon//
*A félkarú érzései és gondolatai egyáltalán nem vezetik tévútra. Semmilyen téren sem, hiszen a borzoi húsa nagyon is finom, különösképpen, ha éhes az ember. Ahogy egyébként elmellőzi az őrszemet, a másik sejtése is beigazolódni látszik. Felbukkan még egy borzoi, tőle jobbra, majd még egy a pásztortól balra. Aztán egy újabb is, majd egy negyedik is. Mire észbe kap, lényegében körülveszik, bár az egymáshoz viszonyított távolságuk még elég nagy. A megfigyelést tartó hím ugrik egyet a férfi felé, a többiek pedig leutánozzák a mozdulatát, úgy kerülnek egy kicsit közelebb Learonhoz. Mert bizony számukra nagyon úgy fest, hogy az emberhús a finom, különösképp, ha éhesek.*
//Soynara//
*Végül az is nagy szó a kicsiny tündérnek, hogy Bato hiányától nem esik azonnal kétségbe. Nagyban hozzájárul ez a túlélési esélyeinek a növeléséhez. A patak vizét követi óvatosan, tapogatózva, mígnem megkapja a választ arra, amit tudni szeretett volna. A kicsiny ujjacskáival érzékeli, hogy az immáron jéghidegnek ható víz mennyisége csökkenni kezd, a meder megszűnik létezni. Az eddig kordában tartott víztömeg szétterül a lába előtt, ki tudja milyen széles felületen. Ha tovább tapogatózik, érezhet repedéseket is, amin a folyadék távozik a teremből. A baj csak az, hogy első ránézésre ő nem fog átférni ezeken a repedéseken, a keze is nehezen fért be néhol. Az sem nyugtatja meg a tündért, hogy a víz útja lefelé vezet, az ismeretlen és félelmetes mélységbe. Noha ettől sötétebb már biztosan nem lehet ott sem, hidegebb annál inkább.
Úgy fest, hogy más utat kell keresnie, ha ki szeretne jutni a barlangból.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*A szerzetes letér az ösvényre, annak reményében, hogy értelmes, civilizált élőlényekre bukkanhat. Óvatos, így nem kell attól félnie, hogy felhívja magára a figyelmet, noha nincs egyszerű dolga a lopakodással. Ha az ösvényről nem tér le, akkor könnyen kiszúrhatják, ha viszont letér, úgy a buja aljnövényzetben egészen biztosan nem tud majd észrevétlenül osonni.
Akárhogy is, nagyjából egy fél óra séta után a monoton zöld tengerben némi változást észlel. A távolban egy kitisztított erdőszakaszt lát, ahol takaros kis házikók sorakoznak. Merevítőik valószínűleg a kivágott fák törzséből valóak, míg a leveleik a víz ellen gondosan záró réteg gyanánt beborítják ezeket. Nagyjából gúla alakúak a házak. Ha a kopasz férfi közelebb lopódzik, akkor viszont megdöbbentő látvány tárulhat elé. A házaktól egy kicsit távolabb egy nyílt tér közepén egy máglya van építve. Egy gerenda vastagságú fatörzs áll ki belőle csupán, amire oda van kötözve egy nő. Fiatal, szép, alig múlhatott húszéves. Körülötte számtalan bennszülött áll, talán éppen arra várva, hogy valaki tüzet hozzon. Ez esemény egyébként a vezetőjük sátra előtt zajlik, biztos távolságban. Az a sátor egy kicsit nagyobb, és díszítésként a leveleket állati, vagy más csontokkal emelik meg. Ettől több részletet nem tud kivenni a kopasz, mert túlságosan messze vannak, nagyjából harminc, vagy negyven méterre.*
//Learon//
*A félkarú érzései és gondolatai egyáltalán nem vezetik tévútra. Semmilyen téren sem, hiszen a borzoi húsa nagyon is finom, különösképpen, ha éhes az ember. Ahogy egyébként elmellőzi az őrszemet, a másik sejtése is beigazolódni látszik. Felbukkan még egy borzoi, tőle jobbra, majd még egy a pásztortól balra. Aztán egy újabb is, majd egy negyedik is. Mire észbe kap, lényegében körülveszik, bár az egymáshoz viszonyított távolságuk még elég nagy. A megfigyelést tartó hím ugrik egyet a férfi felé, a többiek pedig leutánozzák a mozdulatát, úgy kerülnek egy kicsit közelebb Learonhoz. Mert bizony számukra nagyon úgy fest, hogy az emberhús a finom, különösképp, ha éhesek.*
//Soynara//
*Végül az is nagy szó a kicsiny tündérnek, hogy Bato hiányától nem esik azonnal kétségbe. Nagyban hozzájárul ez a túlélési esélyeinek a növeléséhez. A patak vizét követi óvatosan, tapogatózva, mígnem megkapja a választ arra, amit tudni szeretett volna. A kicsiny ujjacskáival érzékeli, hogy az immáron jéghidegnek ható víz mennyisége csökkenni kezd, a meder megszűnik létezni. Az eddig kordában tartott víztömeg szétterül a lába előtt, ki tudja milyen széles felületen. Ha tovább tapogatózik, érezhet repedéseket is, amin a folyadék távozik a teremből. A baj csak az, hogy első ránézésre ő nem fog átférni ezeken a repedéseken, a keze is nehezen fért be néhol. Az sem nyugtatja meg a tündért, hogy a víz útja lefelé vezet, az ismeretlen és félelmetes mélységbe. Noha ettől sötétebb már biztosan nem lehet ott sem, hidegebb annál inkább.
Úgy fest, hogy más utat kell keresnie, ha ki szeretne jutni a barlangból.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-29 17:14:59
Üzenet elküldve: 2016-09-29 17:14:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Félj, hogy ha mersz!//
* Jól érzi magát ezekben a karokban. Kellemes, egészen kellemes. Nem is akarna már mással foglalkozni, csak a combján keresgélő ujjakkal és azok gazdájával. De kinyílik a fogadó ajtaja és kénytelenek kicsi távolságot tartani maguk között, illően. Noha ő egészen más véleménnyel van az illemről, de hát, mit tehet az ember lánya? S kis idő múlva újra egymásba fonódnának, mikor újra nyílik az a fránya ajtó. Bosszúsan fúj és arrébb csusszan a padon, s közben alig észrevehetően igazítja el magán ruháját. *
- Bosszantó ez a forgalom.
* Pedig ez a hely leginkább szépségéről és nyugalmáról híres. A szépsége még mindig meg van, de a nyugalom odalett. *
- Rendben. Itt úgy is nagy lett a nyüzsgés, jobb, ha megmutatom a szobát. Bár tényleg nem értem, miért ez a zsongás? Remélem nem történt semmi vészes.
* Az ember azért legyen óvatos. Ott a mérgezett víz a fogadóban, hogy csak egyet említsen. De a vacsorán már amúgy is túl vannak, így ettől nem kell tartaniuk. Mindazonáltal érdekes megjegyezni való, hogy nagyobb nyugalommal ettek és ittak egy bordélyban, mit egy régi jó hírű fogadóban. Az ajtó felé libben, az átkos, aminek nyitogatása megzavart néhány kellemes percet. *
- Akkor irány a szoba.
//Félj, hogy ha mersz!//
* Jól érzi magát ezekben a karokban. Kellemes, egészen kellemes. Nem is akarna már mással foglalkozni, csak a combján keresgélő ujjakkal és azok gazdájával. De kinyílik a fogadó ajtaja és kénytelenek kicsi távolságot tartani maguk között, illően. Noha ő egészen más véleménnyel van az illemről, de hát, mit tehet az ember lánya? S kis idő múlva újra egymásba fonódnának, mikor újra nyílik az a fránya ajtó. Bosszúsan fúj és arrébb csusszan a padon, s közben alig észrevehetően igazítja el magán ruháját. *
- Bosszantó ez a forgalom.
* Pedig ez a hely leginkább szépségéről és nyugalmáról híres. A szépsége még mindig meg van, de a nyugalom odalett. *
- Rendben. Itt úgy is nagy lett a nyüzsgés, jobb, ha megmutatom a szobát. Bár tényleg nem értem, miért ez a zsongás? Remélem nem történt semmi vészes.
* Az ember azért legyen óvatos. Ott a mérgezett víz a fogadóban, hogy csak egyet említsen. De a vacsorán már amúgy is túl vannak, így ettől nem kell tartaniuk. Mindazonáltal érdekes megjegyezni való, hogy nagyobb nyugalommal ettek és ittak egy bordélyban, mit egy régi jó hírű fogadóban. Az ajtó felé libben, az átkos, aminek nyitogatása megzavart néhány kellemes percet. *
- Akkor irány a szoba.
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-28 23:49:41
Üzenet elküldve: 2016-09-28 23:49:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Első kapcsolata a világgal a fulladás tüdőbe maró fájdalma. Hangosan, vergődve köhögi ki a tüdejébe került vizet, mit sem érzékelve környezetéből. Mikor már levegőt tud venni, akkor néz csak körül, hogy hova került. Illetve nézne, dehát nem lát semmit. Átjárja a hideg, ronggyá ázott ruhái, csimbókokban lógó haja nedvesen tapadnak rá és a hideg víz apró patakjai szaladnak a bőrén. Majd' megfagy, úgy fázik.*
-Bato? *Hangja rekedt, reszelős, de legalább meg tudott szólalni, az is valami. Önjelölt védelmezője, a kopasz férfi azonban nincs mellette.
~Neki most mennyivel jobb lehet, legalább a haja nem csurom vizes, hiszen nincs neki.~
Kuporog egy darabig, kezével átfonva a térdeit, de hamar rájön, hogy ez nem vezet jóra.
~Menni kell, menni, mert megfázok, megfagyok! Jaj, miért is kellett nekem ide jönni, ki tudja, milyen bestiának fáj a foga tündérhúsra ebben a sötétben?!~
Megindul hát, óvatosan tapogatva kézzel, lábbal maga előtt. Úgy okoskodik, hogy a patak valahol kifolyik a barlangból, hátha ő is kifér majd ugyanott. Ahogy lép, minden mozdulatnál érzi, ahogy lüktet a homloka. Odanyúlva érzi a meleg vért, ahogy szivárog. Ijedten kapja el kezét és törli gyorsan szoknyájába. Igyekszik mantrázva megnyugtatni magát.*
~Nincs baj, csak egy kis seb, semmi baj, megtalálom Batot, vagy Learont és minden rendben lesz.~
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.28 23:54:28
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Első kapcsolata a világgal a fulladás tüdőbe maró fájdalma. Hangosan, vergődve köhögi ki a tüdejébe került vizet, mit sem érzékelve környezetéből. Mikor már levegőt tud venni, akkor néz csak körül, hogy hova került. Illetve nézne, dehát nem lát semmit. Átjárja a hideg, ronggyá ázott ruhái, csimbókokban lógó haja nedvesen tapadnak rá és a hideg víz apró patakjai szaladnak a bőrén. Majd' megfagy, úgy fázik.*
-Bato? *Hangja rekedt, reszelős, de legalább meg tudott szólalni, az is valami. Önjelölt védelmezője, a kopasz férfi azonban nincs mellette.
~Neki most mennyivel jobb lehet, legalább a haja nem csurom vizes, hiszen nincs neki.~
Kuporog egy darabig, kezével átfonva a térdeit, de hamar rájön, hogy ez nem vezet jóra.
~Menni kell, menni, mert megfázok, megfagyok! Jaj, miért is kellett nekem ide jönni, ki tudja, milyen bestiának fáj a foga tündérhúsra ebben a sötétben?!~
Megindul hát, óvatosan tapogatva kézzel, lábbal maga előtt. Úgy okoskodik, hogy a patak valahol kifolyik a barlangból, hátha ő is kifér majd ugyanott. Ahogy lép, minden mozdulatnál érzi, ahogy lüktet a homloka. Odanyúlva érzi a meleg vért, ahogy szivárog. Ijedten kapja el kezét és törli gyorsan szoknyájába. Igyekszik mantrázva megnyugtatni magát.*
~Nincs baj, csak egy kis seb, semmi baj, megtalálom Batot, vagy Learont és minden rendben lesz.~
A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.28 23:54:28
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-28 20:01:39
Üzenet elküldve: 2016-09-28 20:01:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Sétál tovább egyenes irányban a pásztor, és közben újra árpörgeti magában a helyzetet, hogy mi lett volna, ha mondjuk beugrik a kopasz után, de nem jön rá, hiába agyal.* ~Talán megfulladtam volna. Sok mindent köszönhetek ennek a fél karnak, de úszni nehéz vele, az egyszer biztos.~ *Szerencsére lába egy idő után nem a havat tapossa, hanem számára sokkal barátságosabb talajt. A sarat szereti igazából a legjobban, mert ahonnan ő jön, a faluban szinte mindig sár volt. Kivéve ha fagy volt, de az csak nagyon rövid ideig. Boldogan tapicskol a nedves földben, de ahogy még pár kilométerrel tovább halad, megszilárdul a talaj, és könnyíti lépteit. Leveri cipőjére ragadt sarat és megáll pihenni. Nem azért mert elfáradt volna, hanem, hogyha futni kell majd, azt rögtön kipihenten tegye majd. Életnek egy ideig semmi nyoma, aztán egyszer csak egy kis bundás fejet lát meg egy üreg mellett ücsörögve, aki pont őt figyeli. Alapjában véve szereti az ilyen élőlényeket, de ezzel a fajjal volt már összetűzése. Annak idején el akart egyet kapni, hogy háziasítsa aztán alig bírt elmenekülni előlük annyian voltak. Így hát, fél szemmel figyeli, de megpróbálja kikerülni. Nyugalmat színlel, tudja, hogy az állatok agresszívvá válnak a félelemtől, és amúgy sem akarja bántani. Persze, jó lenne enni valamit.* ~Ugyan már! Ezek olyan kis aranyosak!~ *Ezzel a gondolattal nyúl buzogánya után, de az ugyebár nincs ott, mert elvették a csuhások, mielőtt belépett volna.* ~Ti jó szellemek, és istenek, mégis mit csináljak, ha rám támadna valamelyik? Wojest varázslatot nem tanított, hogy megvédhessük magunkat! A macska rúgja meg, hát kész öngyilkosság volt idejönnöm.~ *Gondolkodik magában, hiszen megszólalni nem akar. Pedig általában hangosan szokott elmélkedni.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Sétál tovább egyenes irányban a pásztor, és közben újra árpörgeti magában a helyzetet, hogy mi lett volna, ha mondjuk beugrik a kopasz után, de nem jön rá, hiába agyal.* ~Talán megfulladtam volna. Sok mindent köszönhetek ennek a fél karnak, de úszni nehéz vele, az egyszer biztos.~ *Szerencsére lába egy idő után nem a havat tapossa, hanem számára sokkal barátságosabb talajt. A sarat szereti igazából a legjobban, mert ahonnan ő jön, a faluban szinte mindig sár volt. Kivéve ha fagy volt, de az csak nagyon rövid ideig. Boldogan tapicskol a nedves földben, de ahogy még pár kilométerrel tovább halad, megszilárdul a talaj, és könnyíti lépteit. Leveri cipőjére ragadt sarat és megáll pihenni. Nem azért mert elfáradt volna, hanem, hogyha futni kell majd, azt rögtön kipihenten tegye majd. Életnek egy ideig semmi nyoma, aztán egyszer csak egy kis bundás fejet lát meg egy üreg mellett ücsörögve, aki pont őt figyeli. Alapjában véve szereti az ilyen élőlényeket, de ezzel a fajjal volt már összetűzése. Annak idején el akart egyet kapni, hogy háziasítsa aztán alig bírt elmenekülni előlük annyian voltak. Így hát, fél szemmel figyeli, de megpróbálja kikerülni. Nyugalmat színlel, tudja, hogy az állatok agresszívvá válnak a félelemtől, és amúgy sem akarja bántani. Persze, jó lenne enni valamit.* ~Ugyan már! Ezek olyan kis aranyosak!~ *Ezzel a gondolattal nyúl buzogánya után, de az ugyebár nincs ott, mert elvették a csuhások, mielőtt belépett volna.* ~Ti jó szellemek, és istenek, mégis mit csináljak, ha rám támadna valamelyik? Wojest varázslatot nem tanított, hogy megvédhessük magunkat! A macska rúgja meg, hát kész öngyilkosság volt idejönnöm.~ *Gondolkodik magában, hiszen megszólalni nem akar. Pedig általában hangosan szokott elmélkedni.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-28 19:47:48
Üzenet elküldve: 2016-09-28 19:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nem annyira a hőség, hanem maga a tény, hogy fél órával ezelőtt vacogó fogakkal gázolt a már fene sem tudja meddig érő hóban, olyannyira megterheli a kopaszt, hogy míg máskor napokig képes kisebb megszakításokka menetelni, most már pihenőre vágyik. Pórusaiból szivárog minden maradék folyadék a testéből, a torka kapar és fáj a feje. Emellett a terep sem a legkönnyebb, nem egy füves puszta, ahol csak néhány gumót kell átlépni, de még csak nem is ritka aljnövényzetű bükkös, itt komoly akadályokat állít elé a terep, s habár a folyó mentén - a kopasz tudtán kívül - könnyebb terep, még így is hamar elfárad, leginkább a kiszáradás ami a legkellemetlenebb tényező. De Bato csak csörtet előre határozottan, egész addig, amíg meg nem pillant egy észrevehetően mesterségesen alakított ösvényt, a friss vágások nyomán a vaskos levelek és indák némelyikénél még látszódik, hogy csöpög a nedv. Nagyon sokat nem tehet az egyszerű szerzetes, így az egyetlen eszébe ötlő megöldás szerint követni kezdi az ösvényt. Ugyan nem ért az erdőjáráshoz, megsaccolja magában, hogy milyen gyorsan haladhat az, akinek a vadonnal is küzdenie kell az előrehaladásért, és annál valamivel gyorsabban, de a lehető legészrevétlenebbül próbálja meg utolérni. Ha lát valakit, vagy valamit ami érdemes a figyelmére, és az egyébként lopakodásban és álcázásban kevéssé jártas szezetesnek sikerült észrevétlennek maradnia, tisztes távolban megáll, és megfigyeli, hogy mivel lehet dolga, mielőtt megközelítené. Ha viszont hamarabb lebukik, mint hogy felmérje a helyzetét, csak sodródni tud az árral.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.28 19:50:41
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Nem annyira a hőség, hanem maga a tény, hogy fél órával ezelőtt vacogó fogakkal gázolt a már fene sem tudja meddig érő hóban, olyannyira megterheli a kopaszt, hogy míg máskor napokig képes kisebb megszakításokka menetelni, most már pihenőre vágyik. Pórusaiból szivárog minden maradék folyadék a testéből, a torka kapar és fáj a feje. Emellett a terep sem a legkönnyebb, nem egy füves puszta, ahol csak néhány gumót kell átlépni, de még csak nem is ritka aljnövényzetű bükkös, itt komoly akadályokat állít elé a terep, s habár a folyó mentén - a kopasz tudtán kívül - könnyebb terep, még így is hamar elfárad, leginkább a kiszáradás ami a legkellemetlenebb tényező. De Bato csak csörtet előre határozottan, egész addig, amíg meg nem pillant egy észrevehetően mesterségesen alakított ösvényt, a friss vágások nyomán a vaskos levelek és indák némelyikénél még látszódik, hogy csöpög a nedv. Nagyon sokat nem tehet az egyszerű szerzetes, így az egyetlen eszébe ötlő megöldás szerint követni kezdi az ösvényt. Ugyan nem ért az erdőjáráshoz, megsaccolja magában, hogy milyen gyorsan haladhat az, akinek a vadonnal is küzdenie kell az előrehaladásért, és annál valamivel gyorsabban, de a lehető legészrevétlenebbül próbálja meg utolérni. Ha lát valakit, vagy valamit ami érdemes a figyelmére, és az egyébként lopakodásban és álcázásban kevéssé jártas szezetesnek sikerült észrevétlennek maradnia, tisztes távolban megáll, és megfigyeli, hogy mivel lehet dolga, mielőtt megközelítené. Ha viszont hamarabb lebukik, mint hogy felmérje a helyzetét, csak sodródni tud az árral.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.28 19:50:41
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-28 18:51:12
Üzenet elküldve: 2016-09-28 18:51:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*Kétségtelen, hogy Lanawin világa nem az esőerdőiről híres, így a kopasz férfi számára valóban újszerű a látvány. A levegő rendkívül párás, talán nyolcvan százalékban is jelen vannak az apró vízcseppek, és ez egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét. A belélegzett gáz ragadós és nehéz, ami hosszabb távon kiveszi az ember teljes erejét. A páratartalom kiszívja majd a bőrt, az a belógó indáktól és a sűrű növényzettől kirepedezik. Kellemetlen, nehéz, lelket is megedző terep.
Mégis döntést kell hozni, ha nem is arról, hogy miként csökkentse ezt a kellemetlen érzetet, akkor arról, hogy merre is induljon.
Végül nem habozik és a folyó partját válassza, ahol nem kell bugdácsolnia annyira az indáktól és a dús növénytakarótól.
Bölcs döntés és maga a gondolatmenet is az, amivel erre a következtetésre jutott. Nagyjából egy órát sétálhat ezen az útvonalon, amikor egy jól láthatóan mesterségesen az aljnövényzetbe vágott ösvényt vesz észre. Egészen biztos lehet benne, hogy értelmes lények alkották, méghozzá nem is olyan régen. Látszik a vágáson, hogy friss, még a napokban készülhetett.*
//Learon//
*A pásztormágus talál pihenőhelyet és le is telepszik rá. Magában elmélkedve sok dologra rájön. Ha a repedéskor elhasaltak volna a jégen, talán nem érte volna ekkora baj a társaságot. Talán még most is együtt lehetnének. A korábbi gondolata is bevillan a fejében, amit elhallgatott a jégen sétálva, pedig, ha hangot ad neki, az megmentette volna őket. Talán emiatt támad is egy kis lelkiismeret-furdalása, annak ellenére is, hogy nem tudhatja biztosan, hogy a többiek élnek-e, vagy halnak.
Végül ügyesen cselekszik és a kulacsát teletömi hóval, hogy később annak olvadt levével olthassa szomját. Közben arra is rájön, hogy alapvetően a mágia átjárja e vidéket, s gyakorlatilag bármikor, bármerre változhat minden körülötte. Ez egy nagyon bölcs dolog.
Ha elindul, nagyjából további öt, vagy tíz kilométert sétálhat (az erdőben ezt nehéz megmondani), amikor teljesen eltűnik a hó. Előbb csak latyakban sétál, majd sárban, végül pedig száraz talajon. A fenyőfák is ritkulnak, mígnem eljut egy tisztásig, aminek a szemközti oldalán (úgy egy kilométerre) a fák már lombhullatóak, bükkök, tölgyek és gyertyánok. A mező közepére érve egyszer csak megpillant egy borzoit, aki ugyan egy jól megtermett borzoi, de legalább egy ismert faj képviselője, s nem valami bestia. Csendesen ül az ürege mellett a lény és Learont figyeli árgus szemekkel.*
//Soynara//
*Amikor magához tér, egy barlangban van, ahol vízcsobogást hall. A tüdeje telve van vízzel, attól egy intenzív köhögőroham segítségével próbálja megszabadítani a szervezete. Talán kelleni fog néhány perc, mire rendbe jön a lány.
Ha felül és szétnéz, rájöhet, hogy nem lát semmit sem. A barlang korom sötét, csupán egyetlen helyen szűrődik be a fény, ez pedig a tetejénél, de az oldalán lévő kicsiny lyuk.
Idővel megszokja, hogy sötét van, így nem marad végig teljesen vak, de mindezek mellett sem sokat lát. Érezni viszont érez. Van itt mindenféle kő és kavics is, ha valamerre mozogni próbálna, bizonyára nehezítené az útját. Most persze örülhet, hogy egy ilyen kaland után életben maradt, még akkor is, ha a feje a kapott ütés hatására még sajog egy picit. Jobbra tőle érzi a patakot, ahonnét vélhetően kisodorta a víz.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
//Bato//
*Kétségtelen, hogy Lanawin világa nem az esőerdőiről híres, így a kopasz férfi számára valóban újszerű a látvány. A levegő rendkívül párás, talán nyolcvan százalékban is jelen vannak az apró vízcseppek, és ez egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét. A belélegzett gáz ragadós és nehéz, ami hosszabb távon kiveszi az ember teljes erejét. A páratartalom kiszívja majd a bőrt, az a belógó indáktól és a sűrű növényzettől kirepedezik. Kellemetlen, nehéz, lelket is megedző terep.
Mégis döntést kell hozni, ha nem is arról, hogy miként csökkentse ezt a kellemetlen érzetet, akkor arról, hogy merre is induljon.
Végül nem habozik és a folyó partját válassza, ahol nem kell bugdácsolnia annyira az indáktól és a dús növénytakarótól.
Bölcs döntés és maga a gondolatmenet is az, amivel erre a következtetésre jutott. Nagyjából egy órát sétálhat ezen az útvonalon, amikor egy jól láthatóan mesterségesen az aljnövényzetbe vágott ösvényt vesz észre. Egészen biztos lehet benne, hogy értelmes lények alkották, méghozzá nem is olyan régen. Látszik a vágáson, hogy friss, még a napokban készülhetett.*
//Learon//
*A pásztormágus talál pihenőhelyet és le is telepszik rá. Magában elmélkedve sok dologra rájön. Ha a repedéskor elhasaltak volna a jégen, talán nem érte volna ekkora baj a társaságot. Talán még most is együtt lehetnének. A korábbi gondolata is bevillan a fejében, amit elhallgatott a jégen sétálva, pedig, ha hangot ad neki, az megmentette volna őket. Talán emiatt támad is egy kis lelkiismeret-furdalása, annak ellenére is, hogy nem tudhatja biztosan, hogy a többiek élnek-e, vagy halnak.
Végül ügyesen cselekszik és a kulacsát teletömi hóval, hogy később annak olvadt levével olthassa szomját. Közben arra is rájön, hogy alapvetően a mágia átjárja e vidéket, s gyakorlatilag bármikor, bármerre változhat minden körülötte. Ez egy nagyon bölcs dolog.
Ha elindul, nagyjából további öt, vagy tíz kilométert sétálhat (az erdőben ezt nehéz megmondani), amikor teljesen eltűnik a hó. Előbb csak latyakban sétál, majd sárban, végül pedig száraz talajon. A fenyőfák is ritkulnak, mígnem eljut egy tisztásig, aminek a szemközti oldalán (úgy egy kilométerre) a fák már lombhullatóak, bükkök, tölgyek és gyertyánok. A mező közepére érve egyszer csak megpillant egy borzoit, aki ugyan egy jól megtermett borzoi, de legalább egy ismert faj képviselője, s nem valami bestia. Csendesen ül az ürege mellett a lény és Learont figyeli árgus szemekkel.*
//Soynara//
*Amikor magához tér, egy barlangban van, ahol vízcsobogást hall. A tüdeje telve van vízzel, attól egy intenzív köhögőroham segítségével próbálja megszabadítani a szervezete. Talán kelleni fog néhány perc, mire rendbe jön a lány.
Ha felül és szétnéz, rájöhet, hogy nem lát semmit sem. A barlang korom sötét, csupán egyetlen helyen szűrődik be a fény, ez pedig a tetejénél, de az oldalán lévő kicsiny lyuk.
Idővel megszokja, hogy sötét van, így nem marad végig teljesen vak, de mindezek mellett sem sokat lát. Érezni viszont érez. Van itt mindenféle kő és kavics is, ha valamerre mozogni próbálna, bizonyára nehezítené az útját. Most persze örülhet, hogy egy ilyen kaland után életben maradt, még akkor is, ha a feje a kapott ütés hatására még sajog egy picit. Jobbra tőle érzi a patakot, ahonnét vélhetően kisodorta a víz.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-09-27 21:32:06
Üzenet elküldve: 2016-09-27 21:32:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Csak nem bukkan fel a tündér sehol, Bato pedig a reményvesztettség széléről rángatja vissza magát azzal az elgondolással, hogy elindul felfedezni, vagy legalább kijutni ebből a barlangból.*
~Ja, kijutni, jó ötlet, hogy ott fagyjak halálra?~
*Teszi fel magának a kérdést a kékholdanként előtörő mogorvábbik énje, majd gyorsan helyre is teszi magát.*
~Nem, ez egy próba. És akármi is legyen a többiekkel, nekem meg kell felelnem, hogy Lanawin védelmére keljek az élőholtakkal szemben.~
*Ösztönzi magát, ahogy egyre és egyre lépdel előre, egyenest a barlang szájához, ahol azonban, nem hogy teljesen más fogadja, mint amire számított, egészen egy őrült álomba illő kép tárul elő, a néhány perccel ezelőtti történések tudatában. Nem képes magában tartani a gondolatot, s habár senki ninccs a közelében, mégis halkan legördül a nyelvéről.*
-Mi a fene?
*Leesik az álla, ahogy lassan balról jobbra felméri a terepet. Már csak azért is, mert hasonlót még csak könyvekben sem olvasott. Hatalmas fák, színes, illatok virágok, indák és bogarak mindenhol. Utóbbi egy mocsárban is ismerős lehet mondjuk, de ez más, ez biztosan más. Amint túllép az ismeretlen környezet okozta sokkon, azon kezd tűnődni, hogy vajon hova tovább.*
~A folyó mentén biztonságosabbnak érzem, egyel kevesebb irány, ahonnan valami váratlanul rám ugorhat.~
*Gondonlja, azzal nem is törődve, hogy a vízből is bármi meglepheti.*
~És ha van valami, bármi, egy kietlen helyen, akkor az szinte biztos, hogy folyó mentén.~
*Ez épp annyira érv, mint ellenérv, de majd lesi a távolt, hogy nem fut-e bele valami kannibál tanyába vagy hasonlóba. A feltételezése, hogy bárki lélek lehet ezen a világon, még mindig abból ered, hogy fogalma sincs, hogy hol járhat, de egyre biztosabb abban, hogy ez nem Lanawin.*
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Csak nem bukkan fel a tündér sehol, Bato pedig a reményvesztettség széléről rángatja vissza magát azzal az elgondolással, hogy elindul felfedezni, vagy legalább kijutni ebből a barlangból.*
~Ja, kijutni, jó ötlet, hogy ott fagyjak halálra?~
*Teszi fel magának a kérdést a kékholdanként előtörő mogorvábbik énje, majd gyorsan helyre is teszi magát.*
~Nem, ez egy próba. És akármi is legyen a többiekkel, nekem meg kell felelnem, hogy Lanawin védelmére keljek az élőholtakkal szemben.~
*Ösztönzi magát, ahogy egyre és egyre lépdel előre, egyenest a barlang szájához, ahol azonban, nem hogy teljesen más fogadja, mint amire számított, egészen egy őrült álomba illő kép tárul elő, a néhány perccel ezelőtti történések tudatában. Nem képes magában tartani a gondolatot, s habár senki ninccs a közelében, mégis halkan legördül a nyelvéről.*
-Mi a fene?
*Leesik az álla, ahogy lassan balról jobbra felméri a terepet. Már csak azért is, mert hasonlót még csak könyvekben sem olvasott. Hatalmas fák, színes, illatok virágok, indák és bogarak mindenhol. Utóbbi egy mocsárban is ismerős lehet mondjuk, de ez más, ez biztosan más. Amint túllép az ismeretlen környezet okozta sokkon, azon kezd tűnődni, hogy vajon hova tovább.*
~A folyó mentén biztonságosabbnak érzem, egyel kevesebb irány, ahonnan valami váratlanul rám ugorhat.~
*Gondonlja, azzal nem is törődve, hogy a vízből is bármi meglepheti.*
~És ha van valami, bármi, egy kietlen helyen, akkor az szinte biztos, hogy folyó mentén.~
*Ez épp annyira érv, mint ellenérv, de majd lesi a távolt, hogy nem fut-e bele valami kannibál tanyába vagy hasonlóba. A feltételezése, hogy bárki lélek lehet ezen a világon, még mindig abból ered, hogy fogalma sincs, hogy hol járhat, de egyre biztosabb abban, hogy ez nem Lanawin.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400