//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//
*Amint átlép a portálon, már érzi is a csontig hatoló hideget, és eszébe jut, hogy milyen jó is lenne most az a prém, amit a szekerén hagyott. Sőt, most jött a piacról, ahol tucatszám voltak bundák, nem is olyan drágán.* ~Ó, hogy a macska rúgja meg!~ *Bosszankodik magában, és ekkor lesz figyelmes az erdőre, ami mögöttük van. Az ő szíve jobban húz oda, és szinte abban is biztos, hogy a fáktól védett terület nem olyan hideg, sőt, menedéket és tüzet is tudnak csinálni. Talán valami állatot is találnak, amit megehetnek. Ezzel azonban csak futólag foglalkozik, hiszen minden erejét a fogvacogtatás köti le, meg az, hogy kezeit, főkent a bénát, elrejtse a köpenye alá. Mivel azon kevésbé érzi majd, hogyha kezd elfagyni, nagyobb figyelmet kell ráfordítania. Ekkor szól neki Bato, hogy menjenek oda, ő pedig úgy is tesz, hiszen jobb ötlete nincs. Amikor érkezik a langymeleg, egy pillanatra el is felejti a nagy hideget, de az amilyen gyorsan elment, olyan hamar gyűrűzik be újra csontjaiba, és már remeg is.*
-Alkalomadtán nekünk is megtaníthatnád ezt a varázslatot, mert ha hárman tudjuk, háromszor olyan kevés esélyünk lesz megfagyni. *Ezután pedig az erdő felé pillant, és közben hallgatja Soynara-t, aki ugyan arra gondol, mint a pásztor is.*
-Ha nekem kéne dönteni, én az erdőt javasolnám. Ott van fa, amit meggyújthatunk. *Ezután elgondolkodik.*
-De persze, ha arra gondolunk, hogy ez egy próba... Akkor talán a nehezebben járható útra kéne mennünk. Minden ilyen kalandos regényben megmásznak egy hegyet. *Az utolsó mondatot már csak úgy foghegyről veti oda, hangján hallatszik, hogy nem is gondolja túlzottan komolyan.*