*Kezeit elrejti ezüst köpenye alatt, melyet egy falevél alakú, ezüstből készült kis bross tart össze a nyakánál, láthatóan nagyobb megerőltetés nélkül. Lepillant, hogy biztos gondosan elrejtette-e ujjait, majd tekintetét a férfinak szenteli ezután.*
- Furcsán fog hangzani, de nem téged sajnállak, ahogy nemrég kérted, csupán, hogy egyáltalán elő állt ez a balszerencsés helyzet *suttogja lágyan, rózsaszín ajkai mögül épphogy csak kihullnak a szavak.
Látva a férfi grimasz szerű mosolyát, ő is elmosolyodik, bár sokkal természetesebb hatást kelt az ő bársonyos arcán, mi már sok mosolyt megélt, de ő azért értékeli a Harcos apróbb próbálkozásait.
Közben hallgatja, és elcsodálkozik feltevésén. Ugyan félelmetes, keleti katonaként ismerte meg Wynnt, mégsem tudná elképzelni, hogy apróságok miatt komolyan bántana másokat, de hát ki tudja.*
- Velem is kedvesen bántál, bár kellemetlen helyzetbe hoztalak, így nem vélem, hogy baj sülne ki hasonló helyzetekből. De igen, ha bármi rossz irányt vetne, igyekszem segítségemet nyújtani *mosolyogja, láthatóan készen arra, hogy bármiben támaszát nyújtsa új ismerősének, és remélhetőleg barátjának, bár róla ismert, hogy nemes szíve mindenkin megesik, így ez nem is meglepő.
Közben az erdő széléhez érnek, és ő már jól ismerve az utat, elvezeti a férfit a kis ösvényen. Persze mindez alatt minden szavát issza, és igyekszik reagálni rájuk.*
- Úgy legyen. Előbbi témánkhoz hozzáfűzve, hellyel-közzel nyugodtak az emberek, bár előfordul a városban minden nép képviselője, így az orkoké vagy hazánk által nem szívesen emlegetett sötét elfeké is, de úgy vélem, ne ítélkezzünk előre *duruzsolja kedvesen, és beérnek a Holdudvarba. Révén, hogy még mindig este van, a Hold fénye vakítóan ragyogja be a kis kertet, mely ilyenkor már megannyi virágba bújva tündököl.
Látszik fiatal arcán, hogy örömmel néz végig a békés helyen, ám a Harcos újabb kérdése meglepődésre, majd halk nevetésre készteti. Neki férj? Nem is gondolt még igazán ilyesmire*
- Ne haragudjon modortalanságomért, de igazán, még csak gondolata sem fogalmazódott meg bennem, hogy kinek adjam életem. Ugyan jó Apám igyekezett, de nem tartom előnyösnek az érdekházasságokat. *magyarázza jókedvűen.*
- Talán egyszer megállapodom, ezt a sorsomra bízom. *mondja mosolyogva, majd Ellaruzra tekint. Ugyan megkérdezné, felesége akad-e a férfinak, de életstílusából következtetve nem igazán hinné, így nem is fecsérli felesleges, esetleg bántó kérdésekre az idejüket.*
- Megérkeztünk, már csak be kell sétálni a hátsó ajtón, és esetleg ehetünk valami finomat *pillant az előttük álló, egy szintes épületre.*
A hozzászólás írója (Idhreniel Ealwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.03 20:29:53