Nincs játékban - Harsogó borászat
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Harsogó borászat | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 337. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 318-337
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-25 20:08:13
Üzenet elküldve: 2016-09-25 20:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Izgatottan harapja be szája sarkát. Örömmel, akár órákon át képes lenne elnyúzni egy történetet, de valahogy ő is érzi, hogy ennek a befejezése még a későbbiekre marad. Az pedig egészen biztos, hogy kettejük közül, nem ő fogja elfelejteni fel is hozni egy arra alkalmasabb pillanatban. Így most csak somolyogva piszkálgatja a haját, tétlenségével jelezve „még folytatjuk”.
Talán annyira mégsem értelmetlen Rolf mutogatása, minthogy a Vörös megfeledkezve arról, hogy falak veszik körül, és, hogy egyébként is fogalma sincs körülbelül merre lehetnek, eltekint a férfi által mutatott irányba.*
- Minek a főtere? *Néz végig a társaságon tanácstalanul, amikor visszafordul. Ez afféle terelése is lenne idióta ösztöncselekvésének, hogy arra fordul, amerre egy ujj jelzi számára. Már jó néhány órája annak, hogy a biztonságot nyújtó faházat másodjára is elhagyták és ő az élénkítő szer hatása alatt igazából nem is figyelte merre megy, olyan volt, mint a szimatot kapott öleb, csak ment a szag után, ami ez esetben inkább virágokban és egyebekben nyilvánult meg.*
- Zagyik? *Egyre kétségbeesettebben néz a párja felé, ki jártasabb ezekben a Dynti számára világidegen szavakban.*
- Bóha? He? *Megvakarja a tarkóját. Talán még tovább folytatná a visszakérdezést, de nem mulasztja el a pillanatot, hogy a korábbi kedvesnek mondható asztal alatti ismerkedésből áttérjen egy bokán billentéssé.*
- Az asszonyod *Erősen megnyomja ezt a szót, a rúgással és beszédével emlékeztetve a férfit egy korábbi fenyegetésére.* valóban meglesz hátul a raktérben, ügyelve arra, hogy nehogy véletlenül megtámadja hátulról szeretett uramat és a nyelvét a homlokára biggyessze. *Kedves, mások által inkább rohadéknak titulált mosolyt von az arcára és újdonsült társuk felé fordul.*
- Elfogadjuk a felajánlást. *Még majdnem egy „köszönjük” is kiszalad a száján, de azt magában tartja, ennyire nem jó színésznő. A szék nyikorog, ahogy hátra tolja saját súlyával együtt és végül az asztal lapjára támaszkodva felemeli magát a helyéről. Köszönés, miegyéb nélkül indul meg a többiek után, menet közben az ujjára húzott gyűrűt forgatja másik kezének hüvelyk és mutatóujjával. Még mindig nehéz feldolgoznia egy ilyesmit.*
- Oh, tehát ketten vannak? Micsoda… *Amint kiderül ki is Pajtás máris lehervad a vigyor. A lovat bizalmatlanul méregeti minden oldalról.* meglepetés. *A patás állatokkal való viszonya sajátos, ha nagyon szükséges rápattan a hátukra, de addig is inkább megtartja a jó néhány lépés távolságot tőlük. Kiszámíthatatlanok.*
- Milyen… nagy. És édes. *Cseppet sem őszinte a mosolya, sem a megnyilvánulása, de nem is szól többet, inkább felpattan a számára kijelölt utazóhelyre. A bakhoz közelebbi végébe húzódik, térdét egészen az álláig felhúzva.*
~Mi van? Ez aludni akar? Egy idegen mellett?~
*Kerek szemekkel bámul maga elé. Khan ezek szerint még annál is nyugodtabb természet, mint azt eddig feltételezte. Nem mintha kinézne Rolfból bármiféle bérgyilkos hajlamot, de azért mégis csak nem tudnak róla semmit. És neki egyébként is sántít az a történet, hogy egyedül egy lóval alakított ki hosszabbtávú kapcsolatot. De valahol, igaz csak nagyon mélyen, mégis csak eljátszik az efféle, mindenféle kötelességtől mentes élettel. Nem, nem neki való, ha nincs benne elég dráma és izgalom.*
~És tényleg aludni akar.~
*Szörnyülködve rázza a fejét. Minthogy képtelen csendben maradni hosszútávon és az ő szemét még nem nyomja az álom sem, úgy helyezkedik, hogy menet közben is hallják, amit mond.*
- Meséljen nekem erről a Kenyérfaluról. Mi van ott?
~Meg ne kérdezd, hogy ehetőek-e a házak!~
- Ehetőek a házak, vagy mi?
*Izgatottan harapja be szája sarkát. Örömmel, akár órákon át képes lenne elnyúzni egy történetet, de valahogy ő is érzi, hogy ennek a befejezése még a későbbiekre marad. Az pedig egészen biztos, hogy kettejük közül, nem ő fogja elfelejteni fel is hozni egy arra alkalmasabb pillanatban. Így most csak somolyogva piszkálgatja a haját, tétlenségével jelezve „még folytatjuk”.
Talán annyira mégsem értelmetlen Rolf mutogatása, minthogy a Vörös megfeledkezve arról, hogy falak veszik körül, és, hogy egyébként is fogalma sincs körülbelül merre lehetnek, eltekint a férfi által mutatott irányba.*
- Minek a főtere? *Néz végig a társaságon tanácstalanul, amikor visszafordul. Ez afféle terelése is lenne idióta ösztöncselekvésének, hogy arra fordul, amerre egy ujj jelzi számára. Már jó néhány órája annak, hogy a biztonságot nyújtó faházat másodjára is elhagyták és ő az élénkítő szer hatása alatt igazából nem is figyelte merre megy, olyan volt, mint a szimatot kapott öleb, csak ment a szag után, ami ez esetben inkább virágokban és egyebekben nyilvánult meg.*
- Zagyik? *Egyre kétségbeesettebben néz a párja felé, ki jártasabb ezekben a Dynti számára világidegen szavakban.*
- Bóha? He? *Megvakarja a tarkóját. Talán még tovább folytatná a visszakérdezést, de nem mulasztja el a pillanatot, hogy a korábbi kedvesnek mondható asztal alatti ismerkedésből áttérjen egy bokán billentéssé.*
- Az asszonyod *Erősen megnyomja ezt a szót, a rúgással és beszédével emlékeztetve a férfit egy korábbi fenyegetésére.* valóban meglesz hátul a raktérben, ügyelve arra, hogy nehogy véletlenül megtámadja hátulról szeretett uramat és a nyelvét a homlokára biggyessze. *Kedves, mások által inkább rohadéknak titulált mosolyt von az arcára és újdonsült társuk felé fordul.*
- Elfogadjuk a felajánlást. *Még majdnem egy „köszönjük” is kiszalad a száján, de azt magában tartja, ennyire nem jó színésznő. A szék nyikorog, ahogy hátra tolja saját súlyával együtt és végül az asztal lapjára támaszkodva felemeli magát a helyéről. Köszönés, miegyéb nélkül indul meg a többiek után, menet közben az ujjára húzott gyűrűt forgatja másik kezének hüvelyk és mutatóujjával. Még mindig nehéz feldolgoznia egy ilyesmit.*
- Oh, tehát ketten vannak? Micsoda… *Amint kiderül ki is Pajtás máris lehervad a vigyor. A lovat bizalmatlanul méregeti minden oldalról.* meglepetés. *A patás állatokkal való viszonya sajátos, ha nagyon szükséges rápattan a hátukra, de addig is inkább megtartja a jó néhány lépés távolságot tőlük. Kiszámíthatatlanok.*
- Milyen… nagy. És édes. *Cseppet sem őszinte a mosolya, sem a megnyilvánulása, de nem is szól többet, inkább felpattan a számára kijelölt utazóhelyre. A bakhoz közelebbi végébe húzódik, térdét egészen az álláig felhúzva.*
~Mi van? Ez aludni akar? Egy idegen mellett?~
*Kerek szemekkel bámul maga elé. Khan ezek szerint még annál is nyugodtabb természet, mint azt eddig feltételezte. Nem mintha kinézne Rolfból bármiféle bérgyilkos hajlamot, de azért mégis csak nem tudnak róla semmit. És neki egyébként is sántít az a történet, hogy egyedül egy lóval alakított ki hosszabbtávú kapcsolatot. De valahol, igaz csak nagyon mélyen, mégis csak eljátszik az efféle, mindenféle kötelességtől mentes élettel. Nem, nem neki való, ha nincs benne elég dráma és izgalom.*
~És tényleg aludni akar.~
*Szörnyülködve rázza a fejét. Minthogy képtelen csendben maradni hosszútávon és az ő szemét még nem nyomja az álom sem, úgy helyezkedik, hogy menet közben is hallják, amit mond.*
- Meséljen nekem erről a Kenyérfaluról. Mi van ott?
~Meg ne kérdezd, hogy ehetőek-e a házak!~
- Ehetőek a házak, vagy mi?
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-25 03:04:45
Üzenet elküldve: 2016-09-25 03:04:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Önmaguk és a másik szórakoztatására űzött játékuk terméketlen talajra látszik hullani Rolfnál: a férfi nem igen adja jelét, hogy az oda-vissza passzolt történetszövés bármely pontja különösebb érdeklődést ébresztene a férfiben bármelyikük iránt is, ők mégsem lazítanak a tempón, hisz talán ez a kezdetektől fogva sem szolgált mást, mint hogy melyikük lesz majd képes valami váratlant húzva úgy elcsapni a végét, hogy a másik azt már ne tudja hova csavarni.
Behegedt seb egyébiránt valóban található a férfin ott, ahol az elbeszélés szerint Dyn megpróbálta átdöfni: démonok forgatta acél talált utat magának és nyársalta fel úgy, ahogyan a vaddisznókat szokás.*
- Mi más lehetőségem maradt ezek után, minthogy belehajítsam a nagy melákot az egyik dögkútba? Előtte elvileg vizet húztak fel belőle, gondolom miután a helyettes gardedám benne végezte, nem nagyon mentek a helyiek a közelébe ilyen szándékkal. A lehetőségek ezután meglehetősen beszűkültek, számomra mindenképpen. Mégsem térhettem vissza uramhoz azzal a magyarázattal, hogy félúton elhagytuk valahol a medvét és közben még meg is talált halni. Az úrkisasszony vágya egyébként is az volt, hogy rövid úton elhagyja a poros várost, így egy ponton megfordult a fejemben az is, hogy talán ő maga keverte ki a kártyákat és az én kezembe azt a lapot osztotta, ami hóhérrá tett. *Szeliden megvonja a vállait, a körülmények áldozataként mi mást tehetett volna, minthogy hagyja magát sodortatni az árral?
A nő lábfejének érintése vigyorra rándítaná arcát, ezt azonban kelletlenül visszafojtja most, mert a szerepéből még véletlenül sem szeretne kiesni. Az arannyal cirmolt szem villanása megteszi azt a szívességet, hogy válaszát közvetíti a Vörösnek.*
~ Rossz vagy. ~
- Egy ideje úton vagyunk már és úgy esett, hogy a kisasszony mind jobban belehabarodott a harcosba, akit bennem ismerni vélt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is hírül veszem, hogy az a nyavalyás túlélte a párbajunkat és még mindig életben van. *A többit már ráhagyja a lelkesebb fantáziára: a történet ezen a ponton túl ugyanolyan könnyedséggel lezárható mint folytatható, ám mivel Rolf már kifelé készülődne az induláshoz, az utóbbi opció talán majd csak egy kettesben töltött pillanat része lesz Dyn és Khan között.*
- A város, mi? *Borosta borította arcélen húzza végig ujjait. Nincs különösebb ellenvetése vagy érzése az iránt, hogy Arthenior piacterén szedjenek magukra némi plusz információt, ha már egészen egzakt úti céljuk még nem létezik. Ha valahol, hát Levegőváros kereskedőnegyedében jó eséllyel akadhat horogra valami, ami mindkettejük tetszésére lehet.*
- Hites asszonyom örömmel fog a raktérben utazni, amúgy sem szeretné orcáját mindenféle népségnek mutatni, még a végén egy külhoni kofa felismeri és hírét adja, hogy megkerült a wegtoreni szökevény! *A dohányfüstöt jobban bírja talán Dynnél: volt rá megelőzőleg majd három évtizede, hogy beletanuljon egy zsoldoskompánia katonájaként.
Odakint, a présház előtt belevakar egy ott somfordáló bolhafészek fülének tövébe, s nem mulaszt el közben hátrapillantani, Dynre sem.*
- Ha nem bánja gazduram, a város felé menet elbólintanék egy darabon. Nehéz lett a fejem a füsttől és italtól. *A bakon fel is húzza a lábát, ujjait pedig összefűzi tarkóján és nekifekszik a háta mögött feszülő kocsiponyvának.*
*Önmaguk és a másik szórakoztatására űzött játékuk terméketlen talajra látszik hullani Rolfnál: a férfi nem igen adja jelét, hogy az oda-vissza passzolt történetszövés bármely pontja különösebb érdeklődést ébresztene a férfiben bármelyikük iránt is, ők mégsem lazítanak a tempón, hisz talán ez a kezdetektől fogva sem szolgált mást, mint hogy melyikük lesz majd képes valami váratlant húzva úgy elcsapni a végét, hogy a másik azt már ne tudja hova csavarni.
Behegedt seb egyébiránt valóban található a férfin ott, ahol az elbeszélés szerint Dyn megpróbálta átdöfni: démonok forgatta acél talált utat magának és nyársalta fel úgy, ahogyan a vaddisznókat szokás.*
- Mi más lehetőségem maradt ezek után, minthogy belehajítsam a nagy melákot az egyik dögkútba? Előtte elvileg vizet húztak fel belőle, gondolom miután a helyettes gardedám benne végezte, nem nagyon mentek a helyiek a közelébe ilyen szándékkal. A lehetőségek ezután meglehetősen beszűkültek, számomra mindenképpen. Mégsem térhettem vissza uramhoz azzal a magyarázattal, hogy félúton elhagytuk valahol a medvét és közben még meg is talált halni. Az úrkisasszony vágya egyébként is az volt, hogy rövid úton elhagyja a poros várost, így egy ponton megfordult a fejemben az is, hogy talán ő maga keverte ki a kártyákat és az én kezembe azt a lapot osztotta, ami hóhérrá tett. *Szeliden megvonja a vállait, a körülmények áldozataként mi mást tehetett volna, minthogy hagyja magát sodortatni az árral?
A nő lábfejének érintése vigyorra rándítaná arcát, ezt azonban kelletlenül visszafojtja most, mert a szerepéből még véletlenül sem szeretne kiesni. Az arannyal cirmolt szem villanása megteszi azt a szívességet, hogy válaszát közvetíti a Vörösnek.*
~ Rossz vagy. ~
- Egy ideje úton vagyunk már és úgy esett, hogy a kisasszony mind jobban belehabarodott a harcosba, akit bennem ismerni vélt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha is hírül veszem, hogy az a nyavalyás túlélte a párbajunkat és még mindig életben van. *A többit már ráhagyja a lelkesebb fantáziára: a történet ezen a ponton túl ugyanolyan könnyedséggel lezárható mint folytatható, ám mivel Rolf már kifelé készülődne az induláshoz, az utóbbi opció talán majd csak egy kettesben töltött pillanat része lesz Dyn és Khan között.*
- A város, mi? *Borosta borította arcélen húzza végig ujjait. Nincs különösebb ellenvetése vagy érzése az iránt, hogy Arthenior piacterén szedjenek magukra némi plusz információt, ha már egészen egzakt úti céljuk még nem létezik. Ha valahol, hát Levegőváros kereskedőnegyedében jó eséllyel akadhat horogra valami, ami mindkettejük tetszésére lehet.*
- Hites asszonyom örömmel fog a raktérben utazni, amúgy sem szeretné orcáját mindenféle népségnek mutatni, még a végén egy külhoni kofa felismeri és hírét adja, hogy megkerült a wegtoreni szökevény! *A dohányfüstöt jobban bírja talán Dynnél: volt rá megelőzőleg majd három évtizede, hogy beletanuljon egy zsoldoskompánia katonájaként.
Odakint, a présház előtt belevakar egy ott somfordáló bolhafészek fülének tövébe, s nem mulaszt el közben hátrapillantani, Dynre sem.*
- Ha nem bánja gazduram, a város felé menet elbólintanék egy darabon. Nehéz lett a fejem a füsttől és italtól. *A bakon fel is húzza a lábát, ujjait pedig összefűzi tarkóján és nekifekszik a háta mögött feszülő kocsiponyvának.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-24 15:36:31
Üzenet elküldve: 2016-09-24 15:36:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Igazából már rég elveszítette a fonalat a történetek kuszaságában a melák, úgyhogy leginkább csak okosan bólogat. Ész tekintetében nem ő a sivatag legélesebb pengéje, ráadásul a felfogóképessége is berozsdásodik időnként, amire pluszban rájön még a bor, ami nemcsak drága, de elég tömény és ütős is.*
-No akkor az útiirány... elmenünk a főtér fele, ami arra van é! *mutogat. Teljesen értelmetlen a négy fal között mutogatni, na de ő már csak ilyen.*
-Ottan van mindég hirdetőtábla, amin mindég fel van írva minden zagyik. No aszt meglessük. Há öcsém én adok néked annyit, amennyi csak beléd fér. *nevet fel kissé fáradtan.* -Csak ki ne szakaggyék a tüdőd a helyirő. No pattanjunk innét, mint a bóha!
*Azzal a lendülettel a medvealkatú Rolf talpra is ugrik, a kupát ott hagyja az asztalon. Ennyi aranyért csak nem viszi tán vissza! Int egyet búcsúzásképpen a borászat csaposának, majd kisétál és Pajtás felé veszi az irányt. A másik kettő remélhetőleg követi, bár nekik jobban érdekükben áll... Rolfnak lényegében édes mindegy.*
-Egyedül? *ismétli meg a kérdést, majd hangosan felnevet.* -Kedves tésasszony... én sosem vagyok egyedül! Legnagyobb cimborám Pajtás mindég elkísér. Igaz e te dög te?! *lép oda lovához és megpaskolja a hatalmas igásló izmos, erős oldalát, mire az a fejét a gazdája arcába nyomja.*
-Jóvan, jóvan! *löki el magától a méretes fejet.* -Viselkedgyé rendesen!
*Felpattan a bakra, mivel most nem kell bekötni az igáslovat, mert korábban nem oldozta el a szekértől.*
-Szálljatok be! Osztán indulunk is.
*Igazából már rég elveszítette a fonalat a történetek kuszaságában a melák, úgyhogy leginkább csak okosan bólogat. Ész tekintetében nem ő a sivatag legélesebb pengéje, ráadásul a felfogóképessége is berozsdásodik időnként, amire pluszban rájön még a bor, ami nemcsak drága, de elég tömény és ütős is.*
-No akkor az útiirány... elmenünk a főtér fele, ami arra van é! *mutogat. Teljesen értelmetlen a négy fal között mutogatni, na de ő már csak ilyen.*
-Ottan van mindég hirdetőtábla, amin mindég fel van írva minden zagyik. No aszt meglessük. Há öcsém én adok néked annyit, amennyi csak beléd fér. *nevet fel kissé fáradtan.* -Csak ki ne szakaggyék a tüdőd a helyirő. No pattanjunk innét, mint a bóha!
*Azzal a lendülettel a medvealkatú Rolf talpra is ugrik, a kupát ott hagyja az asztalon. Ennyi aranyért csak nem viszi tán vissza! Int egyet búcsúzásképpen a borászat csaposának, majd kisétál és Pajtás felé veszi az irányt. A másik kettő remélhetőleg követi, bár nekik jobban érdekükben áll... Rolfnak lényegében édes mindegy.*
-Egyedül? *ismétli meg a kérdést, majd hangosan felnevet.* -Kedves tésasszony... én sosem vagyok egyedül! Legnagyobb cimborám Pajtás mindég elkísér. Igaz e te dög te?! *lép oda lovához és megpaskolja a hatalmas igásló izmos, erős oldalát, mire az a fejét a gazdája arcába nyomja.*
-Jóvan, jóvan! *löki el magától a méretes fejet.* -Viselkedgyé rendesen!
*Felpattan a bakra, mivel most nem kell bekötni az igáslovat, mert korábban nem oldozta el a szekértől.*
-Szálljatok be! Osztán indulunk is.
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-24 11:22:05
Üzenet elküldve: 2016-09-24 11:22:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
* Noha térkép nincs nála és, ha volna is, nem tudná túl sok mindenre használni, azért megpróbálja azokat az utakat követni, amerre kevesebb a fű és több a lábnyom. Bár pár napig semmi ilyesmit nem talál, csak céltalanul bolyong a füves pusztán, azonban idővel egy távoli pont képében meglátja a Harsogó borásat épületét. Bár ezt ekkor még nem tudja, kivételesen mégis abban reménykedik, hogy az élőhalottak, vagy banditák nem foglalták még el, vagy égették fel az épületet. Bármiféle helyről is van szó, biztosan tud szerezni egy kis ellátmányt, hogy ne az éhenhalás szörnyű módján távozzon az élők közül. Az ork barlangból elhozott ételei ugyanis már egy teljes ebédet sem tesznek ki, ez pedig igen kellemetlen, ha az ork fia még el akar jutni a városba, vagy legalább a karavánpihenőbe. No, igen. A füves pusztán nem terjednek túl gyorsan a hírek. Az igaz, hogy pár hata, vagy hónapja volt egy iszonyatos robbanás, ami még a barlangban is érződött, az azonban egy óriásvakondnak is betudható - főleg, ha valaki ork.
Persze annyira azért tudnak terjedni a hírek, hogy ő is hallott már arról, hogy az egész karavánpihenő megsemmisült, de ezt nem feltétlenül akarja elhinni, amíg a saját szemével nem látja. Annyira azért az emberek sem lehetnek idióták, hogy a saját "városukat" felrobbantják. Bár ki tudja...
Az utóbbi pár napban még csak nem is koplalt egész nap - tekintve, hogy szerencsére maradt még kifosztható tartalék a barlangban, mikor elindult onnan -, de így is fogyhatott már valamennyit, hiszen a közel egész napos túrához nem mondhatni, hogy hozzá van szokva az ork. Ezt persze lába görcsös fájásán is érzi, de a ma reggel felbukkanó apró pont új erőt adott neki.
Időközben már egészen közel ért, így - bár nem az a fajta ork, aki megengedheti magának, hogy gyakran járjon errefelé - némi találgatás után arra is rájön, hogy ez az a híres borászat. Egyre közelebb érve a szőlőlugasok is kirajzolódnak, végül pedig egyre növekvő méretű pontok képében néhány ember és ahhoz hasonlító lény is feltűnik. A távolban kutyákat is hall ugatni, ez azonban most nem fordítja vissza. Célirányosan a csárdába vezetnek az út végére már igencsak megszaporázott léptei. Ősz lehet, ugyanis a szőlőszemek színe és mérete egészen kiváló, a levegőben pedig mintha must szaga is terjengene. Ez azonban lehet, hogy csak az épületből jön.
Legjobb lesz, ha minél előbb megnézi. Az épület és a szőlősorok takarásában a szél is enyhül, belépve a fedél alá pedig szinte teljesen eltűnik, ráadásul egy kellemesen meleg érzés is úrrá lesz rajta - elsősorban arcán. Kezeit összedörzsöli, majd sáros cipőjében megközelíti az egyik üres padot és lepottyan rá. Talán akadnak, akik rossz szemmel néznek az orkra, ő azonban egyelőre mit sem törődve velük, csak ül és kis idő múltán rendel egy Aranycsikót 22 aranyért.
Persze ez csak a bor neve, nem valódi csikóról van szó. Pedig jó is lenne az... Sajnos azonban úgy látszik, étellel nem szolgálnak itt. *
- Egészségemre! * Szólal meg érces hangján, majd kiélvezve minden a korsó minden mililiterét, iszogatni kezd. Az első korsó után még nincs kedve belekötni senkibe se, úgyhogy kicsivel később ugyanabból a fajtából egy másikat is vesz. Bár pénze kezd apadni, egy második korsó még pont belefér a költségvetésbe. Utána már valamilyen cslet kell majd kieszelnie... Szóval egyelőre csak egy újabb Aranycsikót rendel 22 arany fejében. *
Persze annyira azért tudnak terjedni a hírek, hogy ő is hallott már arról, hogy az egész karavánpihenő megsemmisült, de ezt nem feltétlenül akarja elhinni, amíg a saját szemével nem látja. Annyira azért az emberek sem lehetnek idióták, hogy a saját "városukat" felrobbantják. Bár ki tudja...
Az utóbbi pár napban még csak nem is koplalt egész nap - tekintve, hogy szerencsére maradt még kifosztható tartalék a barlangban, mikor elindult onnan -, de így is fogyhatott már valamennyit, hiszen a közel egész napos túrához nem mondhatni, hogy hozzá van szokva az ork. Ezt persze lába görcsös fájásán is érzi, de a ma reggel felbukkanó apró pont új erőt adott neki.
Időközben már egészen közel ért, így - bár nem az a fajta ork, aki megengedheti magának, hogy gyakran járjon errefelé - némi találgatás után arra is rájön, hogy ez az a híres borászat. Egyre közelebb érve a szőlőlugasok is kirajzolódnak, végül pedig egyre növekvő méretű pontok képében néhány ember és ahhoz hasonlító lény is feltűnik. A távolban kutyákat is hall ugatni, ez azonban most nem fordítja vissza. Célirányosan a csárdába vezetnek az út végére már igencsak megszaporázott léptei. Ősz lehet, ugyanis a szőlőszemek színe és mérete egészen kiváló, a levegőben pedig mintha must szaga is terjengene. Ez azonban lehet, hogy csak az épületből jön.
Legjobb lesz, ha minél előbb megnézi. Az épület és a szőlősorok takarásában a szél is enyhül, belépve a fedél alá pedig szinte teljesen eltűnik, ráadásul egy kellemesen meleg érzés is úrrá lesz rajta - elsősorban arcán. Kezeit összedörzsöli, majd sáros cipőjében megközelíti az egyik üres padot és lepottyan rá. Talán akadnak, akik rossz szemmel néznek az orkra, ő azonban egyelőre mit sem törődve velük, csak ül és kis idő múltán rendel egy Aranycsikót 22 aranyért.
Persze ez csak a bor neve, nem valódi csikóról van szó. Pedig jó is lenne az... Sajnos azonban úgy látszik, étellel nem szolgálnak itt. *- Egészségemre! * Szólal meg érces hangján, majd kiélvezve minden a korsó minden mililiterét, iszogatni kezd. Az első korsó után még nincs kedve belekötni senkibe se, úgyhogy kicsivel később ugyanabból a fajtából egy másikat is vesz. Bár pénze kezd apadni, egy második korsó még pont belefér a költségvetésbe. Utána már valamilyen cslet kell majd kieszelnie... Szóval egyelőre csak egy újabb Aranycsikót rendel 22 arany fejében.
*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-23 19:59:18
Üzenet elküldve: 2016-09-23 19:59:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Igyekszik a lehető legkevésbé feltűnően figyelni a Khan által folytatott történetre és úgy tenni, mint aki nem most hallja először. Ezért is, amikor állát a tenyerébe támasztva csillogó szemekkel hallgatja Őt, hamar észbe is kap és csak simán hátra dől a széken. A színészkedésen van még mit javítania, de a választott férfiben nem csalódik. A közös történetalkotás már sajátos hobbijukká vált és egyre inkább úgy tűnik, ezt is inkább saját maguk, mintsem Rolf szórakoztatására művelik, minthogy az említett férfi nem mutat nagyobb érdeklődést feléjük, mint amennyit egy idegen ember ilyen helyzetben tenne.
Elkuncogja magát a gyertyatartós ötleten.*
- Nos, mindig fel kell használnunk a környezetünkben levő tárgyakat. *Szórakozottan lök a válla mögé egy kósza vörös tincset. Őt sikerült megvenni a történettel.*
- Úgy volt, hogy az uram elengedett utcai felvonulásra, mert azt adagoltam be neki, hogy mennyire szeretném megtekinteni, de tudtam, hogy neki erre nincs ideje. Így testőrt állított mellém, s miután előzőleg hallotta, hogy többször is sikeresen tartott távol a kerítéstől, így egyértelmű volt, hogy Khant, izé, Taigát állítja mellém. Mindent megbeszéltünk előre, hogy a tömegben, hogy válunk majd árnyékká, részletekbe menőkig megtárgyaltuk az egészet, onnantól, hogy melyik pillanatban merre lépjek, egészen odáig, hogy mikor csukjam be a szám. Egészen felpezsdített a gondolat, hogy megszökjek vele, még akkor is, ha annyira utálatos is volt, de azért mégis csak ez vonzott felé. Na de! *Csap egy kisebbet az asztalra.*
- A gond az volt, hogy az uram nem őt választotta kísérőmnek. Talán pont amiatt, hogy érzékelhető volt némi kis forrongás a levegőben, így egy másik tagbaszakadt nagydarab állatot küldött elém. Az utolsó pillanatban gondolta meg magát, így másik tervre nem volt időnk, ha pedig meggondolom magam a felvonulással kapcsolatban, joggal fogtak volna szimatot. Nem volt más hátra, mennem kellett a debellával és bízni benne, hogy az én szélhámos segítőm talál valami megoldást, amíg én puccba öltözve álvigyorral integetek a koszos kis népek között. *Ha már olyan messze húzódott tőle, legalább lábát kinyújtja az asztal alatt, hogy, ha nem is bokán rúgással, de egy apró érintéssel közeledjen felé, tekintetét viszont a másik férfire emeli.*
- Úgy gondolom tehát a valódi zsoldos kereséséről le kell mondanom pár rosszkedvű hulla miatt, így marad az irány, amerre maga tart. És az merre is van pontosan? HA túl északra kíván menni, akkor én innen ugyan el nem mozdulok. Talán déltől retteg most mindenki, pedig a fejünk felett laknak az igazi szörnyek. *Mint, aki csak egy tábortűz körül ücsörögne és félelmet keltő történettel izgatná a társaságot, legalább olyan sejtelmesen bólogat is a végére.* Mondja csak Rolf… És nem unalmas így az élet? Egyedül?
*Igyekszik a lehető legkevésbé feltűnően figyelni a Khan által folytatott történetre és úgy tenni, mint aki nem most hallja először. Ezért is, amikor állát a tenyerébe támasztva csillogó szemekkel hallgatja Őt, hamar észbe is kap és csak simán hátra dől a széken. A színészkedésen van még mit javítania, de a választott férfiben nem csalódik. A közös történetalkotás már sajátos hobbijukká vált és egyre inkább úgy tűnik, ezt is inkább saját maguk, mintsem Rolf szórakoztatására művelik, minthogy az említett férfi nem mutat nagyobb érdeklődést feléjük, mint amennyit egy idegen ember ilyen helyzetben tenne.
Elkuncogja magát a gyertyatartós ötleten.*
- Nos, mindig fel kell használnunk a környezetünkben levő tárgyakat. *Szórakozottan lök a válla mögé egy kósza vörös tincset. Őt sikerült megvenni a történettel.*
- Úgy volt, hogy az uram elengedett utcai felvonulásra, mert azt adagoltam be neki, hogy mennyire szeretném megtekinteni, de tudtam, hogy neki erre nincs ideje. Így testőrt állított mellém, s miután előzőleg hallotta, hogy többször is sikeresen tartott távol a kerítéstől, így egyértelmű volt, hogy Khant, izé, Taigát állítja mellém. Mindent megbeszéltünk előre, hogy a tömegben, hogy válunk majd árnyékká, részletekbe menőkig megtárgyaltuk az egészet, onnantól, hogy melyik pillanatban merre lépjek, egészen odáig, hogy mikor csukjam be a szám. Egészen felpezsdített a gondolat, hogy megszökjek vele, még akkor is, ha annyira utálatos is volt, de azért mégis csak ez vonzott felé. Na de! *Csap egy kisebbet az asztalra.*
- A gond az volt, hogy az uram nem őt választotta kísérőmnek. Talán pont amiatt, hogy érzékelhető volt némi kis forrongás a levegőben, így egy másik tagbaszakadt nagydarab állatot küldött elém. Az utolsó pillanatban gondolta meg magát, így másik tervre nem volt időnk, ha pedig meggondolom magam a felvonulással kapcsolatban, joggal fogtak volna szimatot. Nem volt más hátra, mennem kellett a debellával és bízni benne, hogy az én szélhámos segítőm talál valami megoldást, amíg én puccba öltözve álvigyorral integetek a koszos kis népek között. *Ha már olyan messze húzódott tőle, legalább lábát kinyújtja az asztal alatt, hogy, ha nem is bokán rúgással, de egy apró érintéssel közeledjen felé, tekintetét viszont a másik férfire emeli.*
- Úgy gondolom tehát a valódi zsoldos kereséséről le kell mondanom pár rosszkedvű hulla miatt, így marad az irány, amerre maga tart. És az merre is van pontosan? HA túl északra kíván menni, akkor én innen ugyan el nem mozdulok. Talán déltől retteg most mindenki, pedig a fejünk felett laknak az igazi szörnyek. *Mint, aki csak egy tábortűz körül ücsörögne és félelmet keltő történettel izgatná a társaságot, legalább olyan sejtelmesen bólogat is a végére.* Mondja csak Rolf… És nem unalmas így az élet? Egyedül?
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-22 10:32:11
Üzenet elküldve: 2016-09-22 10:32:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Megadóan, egy csatát elveszített katona becsületével hátrál ki abból a küzdelemből, amit a Vörös ebben a körben most megnyer ellene és teret enged annak a históriának, ami tartalmaz minden szükséges történeti elemet, beleértve magát az egybekelést is a ciklus végén. Merthogy a mostani találkozás Rolfeusszal új lapot csap fel ebben a kötetben, még ha a férfi számára nem is túl tiszták az előzményben rejlő részletek.*
- Hegyezze most a fülit kend uram, mert az úrkisasszony nagy mesefaragó ám és ha nem figyel, a végén már aztat se fogja tunni, kikről szólt vala a rege. *A részleteket előre természetesen Khan sem tudhatja, ezért minden, amit Dyn útközben eléjük tár éppen annyira újdonság Rolfnak, mint a felemás tekintetűnek.*
- Tuggya, mit mondanak: nem is igaz az a szerelem, ahó' a férfi és nő egy kanál vízbe is bele tudná fojtani a másikat, annyira ragaszkodnak egymáshó'. Én még akkor ugyan nem tudtam, hogy kiféle-miféle teremtés ez a nyafka rókalány, tettem a dolgom mint bárki, akinek a kargyáé' aranyakkal fizetnek a nagyurak. Mer hát mind azt tesszük, amihez értünk, nemde? *Rolf maga is több ízben megnyilvánult már annak tekintetében, hogy egész eddigi életét a föld megművelésével járó munkának szentelte. Elfogadta, hogy ő erre hivatott és ha nem is szól minden igyekezete ennek tökéletesítésére, de alázatot és elfogadást mutat iránta.*
- Ám nem tartanánk itt, ha nem ennyiben marad a dolog, ugyebár. *Pohara fenekére néz, ha már a Vörösé most látótávolságon kívül esik.* Tetszett a kitartása és leleményessége, különösen az, hogy egy gyertyatartóval próbált meg ledöfni, de ki ne próbálta volna meg szabadulása érdekében? Ajánlottam is neki, hogy legközelebb rejtsen a ruhája alá egy vajazókést. Eltelt még néhány alkalom, hogy megpróbált félreállítani menekülése útjából, én meg egyre nagyobb vonzalmat éreztem aziránt, hogy segítsek neki. Aranyam már volt, miért ne járhatott volna mellé egy csinos menyecske is? Wegtorenből is sok volt már: homok mindenütt és egy nap, ami mintha sohasem akart volna lenyugodni. Elunja ám az ilyet az ember, uramecsém. *Itala utolját is eltünteti és mielőtt folytatná a történetmesélést, ami valószínűleg Dynt jobban érdekli, mint a szántóvetőt, elmélázik azon, hogy akar-e még egy pohárkával ebből a borból, vagy enged a józan előrelátásnak és megtartja inkább tisztának a fejét, nehogy megint olyan ötlete essék, hogy élénkítő italt itat asszonyával.
Üresen hagyja a poharat.*
- Megszöktettem őt és magamat is. Elmondtam neki, hogy ezért béreltek fel, s hogy korábban nem leplezhettem le magam. Adtam neki egy személyazonosságot és egy történetet arról, ki vagyok. *Rolf már tudhatja, hogy hamisat, azok alapján, amit az elmúlt negyedórákban elmondott Dyn.* De a szöktetés sem ment úgy, ahogy azt elterveztem.
*Itt újra átadja a szót a partnernek, amíg állát dörzsölve végigrágja magát Rolf ajánlatán.*
- Észak felé tartottunk eddig, de a kegyelmetes úrasszonyon múlik, hogy inkább visszamégy-e korábbi szállásadóihoz Wegtorenbe, vagy elzötykölődik a kocsi rakterében, aztán meglátjuk, meddig gurul el az a kordé. Én szívesen gyújtanék rá urambátyámmal egy csibukra, mert igazán érdekel most már, tényleg úgy belé szakad-e az ember tüdeje ebbe a dohányba?
*Megadóan, egy csatát elveszített katona becsületével hátrál ki abból a küzdelemből, amit a Vörös ebben a körben most megnyer ellene és teret enged annak a históriának, ami tartalmaz minden szükséges történeti elemet, beleértve magát az egybekelést is a ciklus végén. Merthogy a mostani találkozás Rolfeusszal új lapot csap fel ebben a kötetben, még ha a férfi számára nem is túl tiszták az előzményben rejlő részletek.*
- Hegyezze most a fülit kend uram, mert az úrkisasszony nagy mesefaragó ám és ha nem figyel, a végén már aztat se fogja tunni, kikről szólt vala a rege. *A részleteket előre természetesen Khan sem tudhatja, ezért minden, amit Dyn útközben eléjük tár éppen annyira újdonság Rolfnak, mint a felemás tekintetűnek.*
- Tuggya, mit mondanak: nem is igaz az a szerelem, ahó' a férfi és nő egy kanál vízbe is bele tudná fojtani a másikat, annyira ragaszkodnak egymáshó'. Én még akkor ugyan nem tudtam, hogy kiféle-miféle teremtés ez a nyafka rókalány, tettem a dolgom mint bárki, akinek a kargyáé' aranyakkal fizetnek a nagyurak. Mer hát mind azt tesszük, amihez értünk, nemde? *Rolf maga is több ízben megnyilvánult már annak tekintetében, hogy egész eddigi életét a föld megművelésével járó munkának szentelte. Elfogadta, hogy ő erre hivatott és ha nem is szól minden igyekezete ennek tökéletesítésére, de alázatot és elfogadást mutat iránta.*
- Ám nem tartanánk itt, ha nem ennyiben marad a dolog, ugyebár. *Pohara fenekére néz, ha már a Vörösé most látótávolságon kívül esik.* Tetszett a kitartása és leleményessége, különösen az, hogy egy gyertyatartóval próbált meg ledöfni, de ki ne próbálta volna meg szabadulása érdekében? Ajánlottam is neki, hogy legközelebb rejtsen a ruhája alá egy vajazókést. Eltelt még néhány alkalom, hogy megpróbált félreállítani menekülése útjából, én meg egyre nagyobb vonzalmat éreztem aziránt, hogy segítsek neki. Aranyam már volt, miért ne járhatott volna mellé egy csinos menyecske is? Wegtorenből is sok volt már: homok mindenütt és egy nap, ami mintha sohasem akart volna lenyugodni. Elunja ám az ilyet az ember, uramecsém. *Itala utolját is eltünteti és mielőtt folytatná a történetmesélést, ami valószínűleg Dynt jobban érdekli, mint a szántóvetőt, elmélázik azon, hogy akar-e még egy pohárkával ebből a borból, vagy enged a józan előrelátásnak és megtartja inkább tisztának a fejét, nehogy megint olyan ötlete essék, hogy élénkítő italt itat asszonyával.
Üresen hagyja a poharat.*
- Megszöktettem őt és magamat is. Elmondtam neki, hogy ezért béreltek fel, s hogy korábban nem leplezhettem le magam. Adtam neki egy személyazonosságot és egy történetet arról, ki vagyok. *Rolf már tudhatja, hogy hamisat, azok alapján, amit az elmúlt negyedórákban elmondott Dyn.* De a szöktetés sem ment úgy, ahogy azt elterveztem.
*Itt újra átadja a szót a partnernek, amíg állát dörzsölve végigrágja magát Rolf ajánlatán.*
- Észak felé tartottunk eddig, de a kegyelmetes úrasszonyon múlik, hogy inkább visszamégy-e korábbi szállásadóihoz Wegtorenbe, vagy elzötykölődik a kocsi rakterében, aztán meglátjuk, meddig gurul el az a kordé. Én szívesen gyújtanék rá urambátyámmal egy csibukra, mert igazán érdekel most már, tényleg úgy belé szakad-e az ember tüdeje ebbe a dohányba?
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:59:12
Üzenet elküldve: 2016-09-20 15:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
-Ezt bizony néked köll kitanáni öcsém! *mosolyog, mert hát esze ágában sincs beavatkozni a családi perpatvarba.*
-Testetlen? *húzza fel kérdően a vörös szavaira a szemöldökét.* -Há csak van valami átokféle, amitő eltakarodnak a sunyiba innét.
*Rolf a legkevésbé sem fél a szellemektől meg a holtaktól, sőt igazából nem is érdekli. Neki még nem ártottak, ha meg igen, akkor megvédi, ami a birtokában van és ennyi. Munkásemberként nem is lehet más feladata.*
-Aha. *ejt meg egy mosolyt Taiga felé, majd hallgatja a kis történetet.*
-Vicces történet.
*Nem tudja ezek után hova tenni a párost, de mindegy is, nem érdekli különösképpen.*
-Há figyelj. *pillant Taigara.* -Nem köll féni egyiktő sem, no meg maradjunk annyiba, hogy némely élő rosszabb mint a halott. Az biztos, hogy itt most a legjobb. Harcoljanak a katonák meg a szerencsevadászok, engem nem érdekel. *von vállat.* -Én elvagyok oszt jóvan. Amúgy. *szív bele mélyen pipájába.* -Merre mentek? Mer én egy darabon el tudlak vinni benneteket. A bakon csak egy fér el mellettem, ha jó összehúzza magát, de biz a másik csak a szekérbe gyöhet. No mer én lassan menek. De nem a puszta fele, no aszt mán nem! Elég vót ott végiggyöni. Tanákoztam is ottan egy érdekes figurával, talpig feketébe őtözve. Aszonta nekem, hogy nincsen melege... valami ütődött lehetett igen.
-Ezt bizony néked köll kitanáni öcsém! *mosolyog, mert hát esze ágában sincs beavatkozni a családi perpatvarba.*
-Testetlen? *húzza fel kérdően a vörös szavaira a szemöldökét.* -Há csak van valami átokféle, amitő eltakarodnak a sunyiba innét.
*Rolf a legkevésbé sem fél a szellemektől meg a holtaktól, sőt igazából nem is érdekli. Neki még nem ártottak, ha meg igen, akkor megvédi, ami a birtokában van és ennyi. Munkásemberként nem is lehet más feladata.*
-Aha. *ejt meg egy mosolyt Taiga felé, majd hallgatja a kis történetet.*
-Vicces történet.
*Nem tudja ezek után hova tenni a párost, de mindegy is, nem érdekli különösképpen.*
-Há figyelj. *pillant Taigara.* -Nem köll féni egyiktő sem, no meg maradjunk annyiba, hogy némely élő rosszabb mint a halott. Az biztos, hogy itt most a legjobb. Harcoljanak a katonák meg a szerencsevadászok, engem nem érdekel. *von vállat.* -Én elvagyok oszt jóvan. Amúgy. *szív bele mélyen pipájába.* -Merre mentek? Mer én egy darabon el tudlak vinni benneteket. A bakon csak egy fér el mellettem, ha jó összehúzza magát, de biz a másik csak a szekérbe gyöhet. No mer én lassan menek. De nem a puszta fele, no aszt mán nem! Elég vót ott végiggyöni. Tanákoztam is ottan egy érdekes figurával, talpig feketébe őtözve. Aszonta nekem, hogy nincsen melege... valami ütődött lehetett igen.
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-18 16:46:08
Üzenet elküldve: 2016-09-18 16:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
- Ah, csak egy kis megértés kellene nekik. Talán segíteni nekik beilleszkedni és máris kevésbé zavarná őket, hogy egy, vagy két lábuk van. *Úgy veti fel a gondolatot, ahogy az ittas férfiak cseverésznek a koszos kis fogadókban üres korsók mellett a politikáról és háborúról. Vélhetőleg ő lenne az utolsó, aki kerekesszéket faragna fából egy élőholt torzónak, de mások megtehetnék.* Kevesebb gondja lenne az őrségnek is.
*A körülötte levők beszédstílusa nagyban eltér az övétől. Egyik sem lepi meg. A Rolfként bemutatkozó, Dynti számára továbbra is a sunyi kukkolóként elkönyvelt férfinek ez lehet a természetes, Khanról pedig tudja, hogy, ha arról van szó, bármilyen köpenyt magára kanyarít a helyzethez való alkalmazkodás érdekében.*
- A holtaktól nem is kell tartani, amíg teste van a kard fogja, vagy a tűz. Na de mit lehetne tenni egy testetlen szellemmel? *Megborzong.* Semmit! Na ugye? *Fél másodpercnyi válaszadási időt sem hagy, minthogy gyermeteg módon tart a szellemektől, és ez nem is olyan nagy újdonság, az okát éppen az imént fogalmazta meg.
Érti ő a célzást, persze, hogy érti, de válaszul csak egy olyan „Ne vedd el a játékomat” pillantást vet felé és máris némi feszültséggel húzza ki magát. Nem szól közbe, inkább Rolf válaszára kínál, amit Khannak a nem létező helyzetre fog kínálni.*
- Ugyan, sohasem tudhatja, hogy melyik tónál akad egy kis pancsoló hölgyemény, aki éppen magára vár és történetesen még azt is szereti, ha titokban meglesik. *Újabb kacajt hallat.* De, ha lecke kell, hát akkor tudja merre forduljon tanácsért. *Fejével a hitvese felé bök a fejével.* Elmondjam én önnek, hogyan lettünk egy pár? *Nem várja meg a választ, már fészkelődik is a székén, hogy történetmesélésbe fogjon.*
- Tizenöt esztendős lehettem, amikor elraboltak a családomtól. Emberkereskedők voltak. Külső jegyeim és hajam színe alapján magas értéket mértek a fejemre, így a legmegfelelőbb vevőre vártak. Egy idős úr vásárolt meg, kinek vagyona oly hatalmas volt, hogy egy részét el is kellett ásnia. Birtokai védelmére fogadott fel embereket, így került Taiga a képbe, ki egy volt közülük. Nem csak külső veszélytől védték a birtokot, de a szökésünk elől is. Többször is megpróbálkoztam kijutni, de ez itt… *Most csak a hüvelykével mutat Khan felé.* Mindig megállított. Amikor már azt hittem, hogy kijutok, már láttam a szabadságom, mindig elkapta a derekam és minden kapálózásom ellenére is visszarángatott a helyemre. Annyira utáltam, hogy legszívesebben leszúrtam volna. Egyszer meg is próbáltam. Igaz? *Szokásához híven átpasszolja a férjének a történetalkotás jogát, ennek módszerét már nem először gyakorolnák, így most nem folytatja, hanem a másiktól vár szót.*
- Ah, csak egy kis megértés kellene nekik. Talán segíteni nekik beilleszkedni és máris kevésbé zavarná őket, hogy egy, vagy két lábuk van. *Úgy veti fel a gondolatot, ahogy az ittas férfiak cseverésznek a koszos kis fogadókban üres korsók mellett a politikáról és háborúról. Vélhetőleg ő lenne az utolsó, aki kerekesszéket faragna fából egy élőholt torzónak, de mások megtehetnék.* Kevesebb gondja lenne az őrségnek is.
*A körülötte levők beszédstílusa nagyban eltér az övétől. Egyik sem lepi meg. A Rolfként bemutatkozó, Dynti számára továbbra is a sunyi kukkolóként elkönyvelt férfinek ez lehet a természetes, Khanról pedig tudja, hogy, ha arról van szó, bármilyen köpenyt magára kanyarít a helyzethez való alkalmazkodás érdekében.*
- A holtaktól nem is kell tartani, amíg teste van a kard fogja, vagy a tűz. Na de mit lehetne tenni egy testetlen szellemmel? *Megborzong.* Semmit! Na ugye? *Fél másodpercnyi válaszadási időt sem hagy, minthogy gyermeteg módon tart a szellemektől, és ez nem is olyan nagy újdonság, az okát éppen az imént fogalmazta meg.
Érti ő a célzást, persze, hogy érti, de válaszul csak egy olyan „Ne vedd el a játékomat” pillantást vet felé és máris némi feszültséggel húzza ki magát. Nem szól közbe, inkább Rolf válaszára kínál, amit Khannak a nem létező helyzetre fog kínálni.*
- Ugyan, sohasem tudhatja, hogy melyik tónál akad egy kis pancsoló hölgyemény, aki éppen magára vár és történetesen még azt is szereti, ha titokban meglesik. *Újabb kacajt hallat.* De, ha lecke kell, hát akkor tudja merre forduljon tanácsért. *Fejével a hitvese felé bök a fejével.* Elmondjam én önnek, hogyan lettünk egy pár? *Nem várja meg a választ, már fészkelődik is a székén, hogy történetmesélésbe fogjon.*
- Tizenöt esztendős lehettem, amikor elraboltak a családomtól. Emberkereskedők voltak. Külső jegyeim és hajam színe alapján magas értéket mértek a fejemre, így a legmegfelelőbb vevőre vártak. Egy idős úr vásárolt meg, kinek vagyona oly hatalmas volt, hogy egy részét el is kellett ásnia. Birtokai védelmére fogadott fel embereket, így került Taiga a képbe, ki egy volt közülük. Nem csak külső veszélytől védték a birtokot, de a szökésünk elől is. Többször is megpróbálkoztam kijutni, de ez itt… *Most csak a hüvelykével mutat Khan felé.* Mindig megállított. Amikor már azt hittem, hogy kijutok, már láttam a szabadságom, mindig elkapta a derekam és minden kapálózásom ellenére is visszarángatott a helyemre. Annyira utáltam, hogy legszívesebben leszúrtam volna. Egyszer meg is próbáltam. Igaz? *Szokásához híven átpasszolja a férjének a történetalkotás jogát, ennek módszerét már nem először gyakorolnák, így most nem folytatja, hanem a másiktól vár szót.*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-18 09:28:43
Üzenet elküldve: 2016-09-18 09:28:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
- Én is veszettül dühös volnék, ha állandóan arra kellene figyelnem, hogy a karom le ne essen vagy hogy egy rossz lépésnél a térgye kalácsom ki ne forduljon, nekem meg úgy kelljen vonszolnom magam a földön mint élőnek háromnapos részegség után. *Tapasztalatból beszél utóbbit illetően: az ember állóképességét és mozgáskoordinációját alaposan kikezdi a szesz, ha e mellé odavenné azt is még, hogy halott, hát biztosan a kellemetlenebbik és hepciás énjét venné elő.
A földműves bemutatkozását azzal veszi tudomásul, hogy elismétli a férfi nevét és bólint mellé. Viszonzásul már nincs mit adni, Rolf ismeri Khan sajátját, Dynéről pedig nem kérdezett, pedig kíváncsi lenne rá, hogy most újat kreálna-e magának a lány vagy leveri inkább a port az egyik régebbiről.
A művi játék keretében aztán odébb húzódik tőle, valahol félúton pozicionálva magát közte és Rolf között. E közben elejtett mosolyát Khan/Thaiga saját, cinkos "ennyire azért ne éld bele magad" szemtartásával válaszolj meg.*
- Segítsen ki urambátyám, hogy gyüjjek ki ebből a helyzetből tisztességgel és böcsülettel? *Nem esik nehezére a Rolféhoz hasonló nyelvezetet felvenni, még csak mesterkéltség sem süt abból, ahogy láncba fűzi a szavakat. Amiként a Vörös is mondta, Khan egy szélhámos, s mint olyan, széles repertoárral rendelkezik.*
- Hites feleségem, amit mostan Rolftól hallottunk a délvidékről, semmiképpen nem ajánlanám, hogy nagyon odaiparkodj. Végtaghullajtó és áporodott leheletű sírszökevények vannak mindenfelé. Mennyivel kellemesebb idefönn, ahol tavalyi szüretet szürcsőhet az ember a verandán. *Félrehúzza a száját.* Azt mondá ecsémuram, hogy az élőktő' tán jobban illék félni, mint az elporladottaktól?
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.18 09:49:40
- Én is veszettül dühös volnék, ha állandóan arra kellene figyelnem, hogy a karom le ne essen vagy hogy egy rossz lépésnél a térgye kalácsom ki ne forduljon, nekem meg úgy kelljen vonszolnom magam a földön mint élőnek háromnapos részegség után. *Tapasztalatból beszél utóbbit illetően: az ember állóképességét és mozgáskoordinációját alaposan kikezdi a szesz, ha e mellé odavenné azt is még, hogy halott, hát biztosan a kellemetlenebbik és hepciás énjét venné elő.
A földműves bemutatkozását azzal veszi tudomásul, hogy elismétli a férfi nevét és bólint mellé. Viszonzásul már nincs mit adni, Rolf ismeri Khan sajátját, Dynéről pedig nem kérdezett, pedig kíváncsi lenne rá, hogy most újat kreálna-e magának a lány vagy leveri inkább a port az egyik régebbiről.
A művi játék keretében aztán odébb húzódik tőle, valahol félúton pozicionálva magát közte és Rolf között. E közben elejtett mosolyát Khan/Thaiga saját, cinkos "ennyire azért ne éld bele magad" szemtartásával válaszolj meg.*
- Segítsen ki urambátyám, hogy gyüjjek ki ebből a helyzetből tisztességgel és böcsülettel? *Nem esik nehezére a Rolféhoz hasonló nyelvezetet felvenni, még csak mesterkéltség sem süt abból, ahogy láncba fűzi a szavakat. Amiként a Vörös is mondta, Khan egy szélhámos, s mint olyan, széles repertoárral rendelkezik.*
- Hites feleségem, amit mostan Rolftól hallottunk a délvidékről, semmiképpen nem ajánlanám, hogy nagyon odaiparkodj. Végtaghullajtó és áporodott leheletű sírszökevények vannak mindenfelé. Mennyivel kellemesebb idefönn, ahol tavalyi szüretet szürcsőhet az ember a verandán. *Félrehúzza a száját.* Azt mondá ecsémuram, hogy az élőktő' tán jobban illék félni, mint az elporladottaktól?
A hozzászólás írója (Khan, a Félszemű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.18 09:49:40
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-17 12:08:26
Üzenet elküldve: 2016-09-17 12:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
-Rolf. *mondja röviden és tömören. Hiába is mondaná meg a teljes nevét, szinte kizártnak tartja, hogy bárki is ismerné úgy őt a városon kívül, hogy Kelardo. A faluban és a szántóföldeken is csak Rolf néven fut. Taiga történetén csak mosolyog, miközben nagyot nyel a kevésbé aranyáras, de még így is méreg drága szőlőtermékből.*
-Talán... elnézve az itteni borsos árakot... még haszon is lehetne belőle. De nem hiszem én öcsém, hogy vóna itt aki bérbe ad. No de mindegy. *legyint.* -A hatalmasok játékjába úgyse szónék bele. Há nekem nem kéne kard, ami az enyimé azt megvédem evvel a fokossal. *csapkodja meg az oldalán lévő alapvetően szerszámot, de mint tudjuk minden eszköz amivel munkát lehet végezni egyfajta fegyver is.* -De ja... csomóan mennek mostan vagánykodni. Nagyon jó mongya tésasszony! *pillant a vöröske felé.* -Én is örülnék, osztan meghúznám inkább magamat... de ezek visszaének avval, hogy a holtakró meg a szellemekrő mindég fének. Pedig biz én mondom nektek, ha valakitő nem kell féni, hát biza az a halott ember.
*Dyn kérdésére megingatja a fejét nemlegesen.*
-Nincs. Hiába tanánék ki bármit, az ábrázatom, a kopott zekém meg a beszédem mindent elárulna. *neveti el magát. Le sem tagadhatná, hogy a parasztok soraiból való. Ő azon kevesek egyike, aki büszke rá.*
-Rolf. *mondja röviden és tömören. Hiába is mondaná meg a teljes nevét, szinte kizártnak tartja, hogy bárki is ismerné úgy őt a városon kívül, hogy Kelardo. A faluban és a szántóföldeken is csak Rolf néven fut. Taiga történetén csak mosolyog, miközben nagyot nyel a kevésbé aranyáras, de még így is méreg drága szőlőtermékből.*
-Talán... elnézve az itteni borsos árakot... még haszon is lehetne belőle. De nem hiszem én öcsém, hogy vóna itt aki bérbe ad. No de mindegy. *legyint.* -A hatalmasok játékjába úgyse szónék bele. Há nekem nem kéne kard, ami az enyimé azt megvédem evvel a fokossal. *csapkodja meg az oldalán lévő alapvetően szerszámot, de mint tudjuk minden eszköz amivel munkát lehet végezni egyfajta fegyver is.* -De ja... csomóan mennek mostan vagánykodni. Nagyon jó mongya tésasszony! *pillant a vöröske felé.* -Én is örülnék, osztan meghúznám inkább magamat... de ezek visszaének avval, hogy a holtakró meg a szellemekrő mindég fének. Pedig biz én mondom nektek, ha valakitő nem kell féni, hát biza az a halott ember.
*Dyn kérdésére megingatja a fejét nemlegesen.*
-Nincs. Hiába tanánék ki bármit, az ábrázatom, a kopott zekém meg a beszédem mindent elárulna. *neveti el magát. Le sem tagadhatná, hogy a parasztok soraiból való. Ő azon kevesek egyike, aki büszke rá.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-17 08:26:18
Üzenet elküldve: 2016-09-17 08:26:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
- Erős dohányosoknak, vagy kéményeknek. *Köhögi ki magából. Akárhányszor próbálja ki a pipát, valahogy kétszeresen elmegy tőle mindig a kedve. Amitől viszont rögtön kacagni támad kedve, hát az a fickó beszéde. A szavak, amiket használ és, ahogyan használja őket mulattatja. Annyi jómodor talán szorult belé valahol igen csak mélyen, hogy ezt megpróbálja visszatartani, így csak annyi látszik belőle, hogy összeszorított fogakkal kuncog magában.*
- Miért törvényszerű, hogy a visszatérő holtak mérgesek legyenek? Miért nem örülnek a második esélynek és élvezik ki, mennek mondjuk ki a rétre a szeretteikkel, vagy berúgni a barátokkal? Fene sem érti. Én is láttam őket, még amikor ostromolták a Kikötőt. Akkor jöttek ilyen lovagizék, ha jól tudom nekik sikerült visszaverni őket, de most megint van valami, ezek szerint nem sikerült végleg leszámolni velük. *Unottan mondja, eddig sem érdekelte most sem érdekli, ha a nyakukba zuhan egy tucat hulla, majd szépen arrébb áll most is, mindig. Bár tény, hogy idegesíti, hogy emiatt most áll a bál a Kikötőben, ő pedig szépen magára hagyta a társait. A lelkiismeretének egy parányi szikráját érzi a belsejében, de az is lehet, hogy csak éhes.*
- Hah. *Felhúzza az orrát. Annyira átveszi a szerepet, hogy még majdnem maga is elhiszi, hogy haragszik.* Hogyne számítana. Egy aljas szélhámos vagy, aki más hírnevével kérkedve csavarta el a fejem. Ha jót akarsz magadnak, tartsd magad távol tőlem te hazug disznó! *Arrébb is húzódik a székével, de közben egy lopott mosolyt vet a szeretője felé.*
- Megkeresem őt és megnézem magamnak. Úgy tudom a harcosok tudnak egyet s mást. Talán arról viszont fogalma sincs, hogy van valahol egy csinos kis felesége. *Az önteltség szól belőle.* Férfiak chö… *Az üres pohárkájára néz. Éhgyomorra talán kissé hirtelen vágta be magába annak tartalmát, a tenyere zsibbadni kezd, az arca kipirulni, a kora reggeli ital pörgető hatása pedig mintha egyszerre hagyta volna el testét.*
- Önnek van asszonya? Vagy maga is csak kitalált szövegekkel igyekszik őket két vállra fektetni?
- Erős dohányosoknak, vagy kéményeknek. *Köhögi ki magából. Akárhányszor próbálja ki a pipát, valahogy kétszeresen elmegy tőle mindig a kedve. Amitől viszont rögtön kacagni támad kedve, hát az a fickó beszéde. A szavak, amiket használ és, ahogyan használja őket mulattatja. Annyi jómodor talán szorult belé valahol igen csak mélyen, hogy ezt megpróbálja visszatartani, így csak annyi látszik belőle, hogy összeszorított fogakkal kuncog magában.*
- Miért törvényszerű, hogy a visszatérő holtak mérgesek legyenek? Miért nem örülnek a második esélynek és élvezik ki, mennek mondjuk ki a rétre a szeretteikkel, vagy berúgni a barátokkal? Fene sem érti. Én is láttam őket, még amikor ostromolták a Kikötőt. Akkor jöttek ilyen lovagizék, ha jól tudom nekik sikerült visszaverni őket, de most megint van valami, ezek szerint nem sikerült végleg leszámolni velük. *Unottan mondja, eddig sem érdekelte most sem érdekli, ha a nyakukba zuhan egy tucat hulla, majd szépen arrébb áll most is, mindig. Bár tény, hogy idegesíti, hogy emiatt most áll a bál a Kikötőben, ő pedig szépen magára hagyta a társait. A lelkiismeretének egy parányi szikráját érzi a belsejében, de az is lehet, hogy csak éhes.*
- Hah. *Felhúzza az orrát. Annyira átveszi a szerepet, hogy még majdnem maga is elhiszi, hogy haragszik.* Hogyne számítana. Egy aljas szélhámos vagy, aki más hírnevével kérkedve csavarta el a fejem. Ha jót akarsz magadnak, tartsd magad távol tőlem te hazug disznó! *Arrébb is húzódik a székével, de közben egy lopott mosolyt vet a szeretője felé.*
- Megkeresem őt és megnézem magamnak. Úgy tudom a harcosok tudnak egyet s mást. Talán arról viszont fogalma sincs, hogy van valahol egy csinos kis felesége. *Az önteltség szól belőle.* Férfiak chö… *Az üres pohárkájára néz. Éhgyomorra talán kissé hirtelen vágta be magába annak tartalmát, a tenyere zsibbadni kezd, az arca kipirulni, a kora reggeli ital pörgető hatása pedig mintha egyszerre hagyta volna el testét.*
- Önnek van asszonya? Vagy maga is csak kitalált szövegekkel igyekszik őket két vállra fektetni?
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-16 07:46:42
Üzenet elküldve: 2016-09-16 07:46:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Ő maga sohasem kötött (legjobb tudomása szerint) közelebbi barátságot egyetlen megjelenési formájával sem, habár azt hiába is akarná tagadni, hogy van valami vonzó abban az életképben, amiben az egész napos munkát megkoronázandó, a férfi kiül a verandára és csibukkal a szájában elnézi, ahogy a nap lassacskán álomra hajtja a fejét valahol a frissen szántott földek határán túl. A dolog Khan esetén olyan sebekből vérzik, minthogy sohasem volt (és talán nem is lesz) földje, amit utódaira örökíthetne és eddig egyébként sem jellemezte az, hogy túl soká megmaradt volna egy helyütt. Igaz azonban az is, hogy asszonyául se kért senkit s most lám, a mellette hantázó Vörös ujján ott nyugszik a csendes egybekelésüket hirdető korallgyűrű.*
- Aztán bátyuramat hogyan szólíthatjuk? A nevemről meg szó se essék többet, nem maga az első, aki a kerekes kocsihoz hasonlítja. Tudja a rosseb, talán anyám abban hordott ki, aztán úgy voltak vele, hogy jó lesz a kölyöknek a Taiga is névnek. *Az aranyáron mért italból csak óvatos kortyokkal szed, elvégre busás összeget fizetett mindhárom kupáért darabonként is. A legkevesebb az, hogy legalább megpróbál úgy tenni, mintha értő borkóstoló lenne és kellő alázatot tanúsít a kiváló szüret felé. Rolf és a lány persze nem sok ügyet vetnek erre.*
- Bérbe is vehetne egyet. Északról is hallani hírét a Halálnak, ilyenkor megcsappan a munkaerő, mert mindig vannak bátor kalandvágyók akik a kapát kardra cserélik és megkísértik a szerencséjüket, hátha egy zsák arannyal térhetnek haza a háborúból. Biztos akadna egy parcella művelésre. *Fejét a bűnét beismerő lelkiismeret-furdalásával szegi le, kimérten mer csak oldalra pillantani a nőre, aki egy hamis személyazonosságot és egy kicsalt házasságot kér rajta számon.*
- Ha nem csináltam volna jól, amit csináltam, nem mondasz igent. Ez csak számít valamit. Egyébként pedig jogos a kérdés: miért is olyan fontos az az ipse, s hogy hol van?
*Egyre kíváncsibb, hogy hova futtatják majd ki ezt a bohózatot, ami néhány rövidke órával ezelőtt még egy teljesen átlagos reggelnek indult.*
*Ő maga sohasem kötött (legjobb tudomása szerint) közelebbi barátságot egyetlen megjelenési formájával sem, habár azt hiába is akarná tagadni, hogy van valami vonzó abban az életképben, amiben az egész napos munkát megkoronázandó, a férfi kiül a verandára és csibukkal a szájában elnézi, ahogy a nap lassacskán álomra hajtja a fejét valahol a frissen szántott földek határán túl. A dolog Khan esetén olyan sebekből vérzik, minthogy sohasem volt (és talán nem is lesz) földje, amit utódaira örökíthetne és eddig egyébként sem jellemezte az, hogy túl soká megmaradt volna egy helyütt. Igaz azonban az is, hogy asszonyául se kért senkit s most lám, a mellette hantázó Vörös ujján ott nyugszik a csendes egybekelésüket hirdető korallgyűrű.*
- Aztán bátyuramat hogyan szólíthatjuk? A nevemről meg szó se essék többet, nem maga az első, aki a kerekes kocsihoz hasonlítja. Tudja a rosseb, talán anyám abban hordott ki, aztán úgy voltak vele, hogy jó lesz a kölyöknek a Taiga is névnek. *Az aranyáron mért italból csak óvatos kortyokkal szed, elvégre busás összeget fizetett mindhárom kupáért darabonként is. A legkevesebb az, hogy legalább megpróbál úgy tenni, mintha értő borkóstoló lenne és kellő alázatot tanúsít a kiváló szüret felé. Rolf és a lány persze nem sok ügyet vetnek erre.*
- Bérbe is vehetne egyet. Északról is hallani hírét a Halálnak, ilyenkor megcsappan a munkaerő, mert mindig vannak bátor kalandvágyók akik a kapát kardra cserélik és megkísértik a szerencséjüket, hátha egy zsák arannyal térhetnek haza a háborúból. Biztos akadna egy parcella művelésre. *Fejét a bűnét beismerő lelkiismeret-furdalásával szegi le, kimérten mer csak oldalra pillantani a nőre, aki egy hamis személyazonosságot és egy kicsalt házasságot kér rajta számon.*
- Ha nem csináltam volna jól, amit csináltam, nem mondasz igent. Ez csak számít valamit. Egyébként pedig jogos a kérdés: miért is olyan fontos az az ipse, s hogy hol van?
*Egyre kíváncsibb, hogy hova futtatják majd ki ezt a bohózatot, ami néhány rövidke órával ezelőtt még egy teljesen átlagos reggelnek indult.*
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-15 06:39:22
Üzenet elküldve: 2016-09-15 06:39:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*A vörös megnyilvánulásán szélesen elmosolyodik. Nem csak, hogy ez az egyik legerősebb dohány, de messze a legolcsóbb és legsilányabb is... ár, érték arányban viszont teljes az összhang. Világ életében ehhez volt szokva, a parasztoknak ennél finomabb dohány nem igen adatott, sőt sokszor még ezt is nélkülözni kellett. Noha Rolf számára ezen idők már elmúltak, de hű maradt az ócska dohányhoz.*
-Én szótam! Erős dohányosoknak való holmi ez.
*A vörös barátocskája is visszatér. A melák először rápillant, majd az üres helyek egyikére mutat.*
-Csak tessék. Taiga? No minő fura nevi van. Így híjják nálunk a kézikocsit... taiga.
*A következőkre megint csak mosolyogni tud.*
-Aligha vóna egy magamfajtának esélye arra, hogy a legjobb szőlőtermő vidéken vegyék magának egy darabka fődet. Ahhoz kőccsönt kellene fölvennem. Másféle munkát keresek mostan. Há nézzétek. Én csak aztat tudom, hogy a hullák fölkeltek, meg nagyon dühösek és erőszakosak. Elfoglalnak mindent, minket meg kilakoltattak a falubó, hogy nem biztonságos osztán felmentünk oda a Vasnak a hegyire. No én meg úgy vótam vele, hogy nem várakozok én ottan, hanem keresek máshun valami munkát, mer ha nem dógozhatok berosdásodok hamar.
*Igazi jó munkásember, e nélkül semmi értelme nem lenne az életének, holott simán lazíthatna, de a vérében van az iga.*
-Tuggya a kutya, hogy merre lehet. Mondom én nem láttam nagyon bele a harcosok dógába, de azóta én ezt a Khan fickót nem láttam sehun sem, pedig vótam erre-arra. De... minek is köll annyira megtalálni ezt a muksót? Lehet, hogy mán felzabálták a dögkeselyűk, vagy belehalt valami kórságba.
*A vörös megnyilvánulásán szélesen elmosolyodik. Nem csak, hogy ez az egyik legerősebb dohány, de messze a legolcsóbb és legsilányabb is... ár, érték arányban viszont teljes az összhang. Világ életében ehhez volt szokva, a parasztoknak ennél finomabb dohány nem igen adatott, sőt sokszor még ezt is nélkülözni kellett. Noha Rolf számára ezen idők már elmúltak, de hű maradt az ócska dohányhoz.*
-Én szótam! Erős dohányosoknak való holmi ez.
*A vörös barátocskája is visszatér. A melák először rápillant, majd az üres helyek egyikére mutat.*
-Csak tessék. Taiga? No minő fura nevi van. Így híjják nálunk a kézikocsit... taiga.
*A következőkre megint csak mosolyogni tud.*
-Aligha vóna egy magamfajtának esélye arra, hogy a legjobb szőlőtermő vidéken vegyék magának egy darabka fődet. Ahhoz kőccsönt kellene fölvennem. Másféle munkát keresek mostan. Há nézzétek. Én csak aztat tudom, hogy a hullák fölkeltek, meg nagyon dühösek és erőszakosak. Elfoglalnak mindent, minket meg kilakoltattak a falubó, hogy nem biztonságos osztán felmentünk oda a Vasnak a hegyire. No én meg úgy vótam vele, hogy nem várakozok én ottan, hanem keresek máshun valami munkát, mer ha nem dógozhatok berosdásodok hamar.
*Igazi jó munkásember, e nélkül semmi értelme nem lenne az életének, holott simán lazíthatna, de a vérében van az iga.*
-Tuggya a kutya, hogy merre lehet. Mondom én nem láttam nagyon bele a harcosok dógába, de azóta én ezt a Khan fickót nem láttam sehun sem, pedig vótam erre-arra. De... minek is köll annyira megtalálni ezt a muksót? Lehet, hogy mán felzabálták a dögkeselyűk, vagy belehalt valami kórságba.
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-14 14:17:35
Üzenet elküldve: 2016-09-14 14:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
- Mmm… Ehető házak. *A gondolatra elmosolyodik magában.* Lehetne egy rumpatak is mellettük, vagy nem is rum, hanem ez a fekete lötyi! *Úgy tűnik új kedvenc függőségre lelt az ismeretlen eredetű italban, ami talán versenyre tudna kelni a kedvenc mannájával… Ja, nem, azzal semmiképpen sem. Reggel ihatja az egyiket, este a másikat. Vagy keverhetné is. Egyre szélesebb a görbe az ábrázatán, az álomvilág közepén ácsorogva nincs semmi gondja. Na persze Khant sem felejti le a képből, neki is meglenne a maga szerepe.
Az épületben tartózkodókkal nem foglalkozik, túlságosan elfoglalja saját alakítása, amelyért már most díjat ad magának gondolatban. Ez a fajta önsajnáltatás mindig bejött. Bár édesapjának egyik testvére sem élte meg a néhány hónapos kort, de tudja, hogy szeretett volna egy idősebb fivért. Hát most kapott a lányától egyet, még akkor is, ha nem a kedves nagybácsi szerepét aggatta rá. Szipogását még kissé kitartja, de hiába próbál élete egy másik (igazi) gyötrelmes éjszakájára gondolni, még az sem képes könnyet kicsalni a szeméből.*
- Azt kellett volna. *Mondja lemondóan, de a győzelem ízével. Végül csak sikerült megpuhítani a sértett tündér-medve fickót.
Mielőtt a pipáért nyúlna félve pillant Khan felé, majd beleszippant és… Igen, ezért nézett a férjének kiáltott egykori zsoldosra. A füst most is úgy marja szét a száját, a légcsövét, mint akkoriban. Nem egyszerű köhécselésbe kezd, majdnem belefullad a kapott égéstermékbe, szemei könnyeznek, szó pedig nem jön ki a száján, csak efféle állapotok között nyújtja vissza a pipát és hüvelykujját felfelé fordítva jelzi: Jó. Bár talán figyelhetett volna a figyelmeztetésre, hogy vigyázzon bele. Ez viszont egy időre belefojtja a szót.
Arról nem is szólva, hogy megint összezavarodik, hogy ki kicsoda. Ezt már tegnap is nehezére esett feldolgoznia, most még inkább. Lassan veszi fel a fonalat, de az elé kerül itóka fényt vetít mindenre. Amíg le nem csusszan a torkán feltűnő csendességbe borul. Ezután viszont őszinte meglepettséggel néz a magát Taigának hívató Khanra. Neki kétsége sincs arról, hogy kinek adta a kezét, de túlságosan is játékos hangulatában van, így felveszi a másik diktálta szerepet.*
- És úgy gondoltad, hogy meghülyíted a fejemet azzal, hogy annak adod ki magad, ki nem is vagy, te krákenbevaló szélhámos. *Sértetten fordul Rolfeuss felé.*
- Én még azt hittem, hogy egy igazi harcoshoz adtam magam. *Igyekszik olyan arcot vágni, mint, akinek a világát ebben a pillanatban zúzták darabjaira.* - Talán e név valódi tulajdonosát kellene felkeresnem. Kérdés, hogy merre járhat. Van-e ötlete?
- Mmm… Ehető házak. *A gondolatra elmosolyodik magában.* Lehetne egy rumpatak is mellettük, vagy nem is rum, hanem ez a fekete lötyi! *Úgy tűnik új kedvenc függőségre lelt az ismeretlen eredetű italban, ami talán versenyre tudna kelni a kedvenc mannájával… Ja, nem, azzal semmiképpen sem. Reggel ihatja az egyiket, este a másikat. Vagy keverhetné is. Egyre szélesebb a görbe az ábrázatán, az álomvilág közepén ácsorogva nincs semmi gondja. Na persze Khant sem felejti le a képből, neki is meglenne a maga szerepe.
Az épületben tartózkodókkal nem foglalkozik, túlságosan elfoglalja saját alakítása, amelyért már most díjat ad magának gondolatban. Ez a fajta önsajnáltatás mindig bejött. Bár édesapjának egyik testvére sem élte meg a néhány hónapos kort, de tudja, hogy szeretett volna egy idősebb fivért. Hát most kapott a lányától egyet, még akkor is, ha nem a kedves nagybácsi szerepét aggatta rá. Szipogását még kissé kitartja, de hiába próbál élete egy másik (igazi) gyötrelmes éjszakájára gondolni, még az sem képes könnyet kicsalni a szeméből.*
- Azt kellett volna. *Mondja lemondóan, de a győzelem ízével. Végül csak sikerült megpuhítani a sértett tündér-medve fickót.
Mielőtt a pipáért nyúlna félve pillant Khan felé, majd beleszippant és… Igen, ezért nézett a férjének kiáltott egykori zsoldosra. A füst most is úgy marja szét a száját, a légcsövét, mint akkoriban. Nem egyszerű köhécselésbe kezd, majdnem belefullad a kapott égéstermékbe, szemei könnyeznek, szó pedig nem jön ki a száján, csak efféle állapotok között nyújtja vissza a pipát és hüvelykujját felfelé fordítva jelzi: Jó. Bár talán figyelhetett volna a figyelmeztetésre, hogy vigyázzon bele. Ez viszont egy időre belefojtja a szót.
Arról nem is szólva, hogy megint összezavarodik, hogy ki kicsoda. Ezt már tegnap is nehezére esett feldolgoznia, most még inkább. Lassan veszi fel a fonalat, de az elé kerül itóka fényt vetít mindenre. Amíg le nem csusszan a torkán feltűnő csendességbe borul. Ezután viszont őszinte meglepettséggel néz a magát Taigának hívató Khanra. Neki kétsége sincs arról, hogy kinek adta a kezét, de túlságosan is játékos hangulatában van, így felveszi a másik diktálta szerepet.*
- És úgy gondoltad, hogy meghülyíted a fejemet azzal, hogy annak adod ki magad, ki nem is vagy, te krákenbevaló szélhámos. *Sértetten fordul Rolfeuss felé.*
- Én még azt hittem, hogy egy igazi harcoshoz adtam magam. *Igyekszik olyan arcot vágni, mint, akinek a világát ebben a pillanatban zúzták darabjaira.* - Talán e név valódi tulajdonosát kellene felkeresnem. Kérdés, hogy merre járhat. Van-e ötlete?
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-13 19:54:40
Üzenet elküldve: 2016-09-13 19:54:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Nevetve csóválja meg a fejét.*
- Tündérre, igen. Egy jó nagyra nőtt egyedre. *A "jobbra el" helyett így lesz egy minutum alatt maradássá, noha a pontos okáról csak találgatásokkal élhet. A Vörös érdekében azonban remélni meri csak, hogy felkészül, hogy eztán bármikor kérdéses-vitás helyzet kerekedik, Khan jó ideig felemlegeti majd neki, hogy egy szőrös földtúró miatt meggondolta magát és hajlandó volt eredeti elképzelésén fordítani, s remélni meri csak, hogy ér legalább ennyit hites urának kívánsága is.*
- Rám ne nézz, gondolom délen van az is, mint a thargok. De nem hiszem, hogy ehető falúak lennének a viskók, hacsak nem elég erős a képzelőerőd vagy a vályogot be nem szórod porcukorral. Jó vastagon. *A hiúságát kikezdő kérdést az "engedjük el" politika szerint hagyja elsétálni maga mellett. Szépen is néznének ki (még ha jelen felállásban történetesen valóban is így festene), ha a felemás tekintetű lenne a kimenekítendő áldozat, akit a csáva közepéből Dyn visz ki a karjaiban. Ha valami, ez aztán megihletné számos poéta tollát néhány burleszk sor erejéig.
Az ivó, ahová Rolfeuss távozik voltaképp egy régi présházból lett kialakítva: nincs is benne túl sok vendég, csak néhány napszámból hazatartó alak, akiknek nagyobbik hányada már alaposan megbámulta a poharak alját. Ők maguk ilyetén módon ki is lógnak a sorból, főleg a nagy sirámmal visszatérő Vörös, aki elismerést kivívóan kanyarít valami történetet egy gyerekkoról és az onnét eredő traumáról. Egy-egy pillanatában még meg is inog benne a bizonyosság, hogy a lány csak hantázik, hatásfokát viszont a látottak igazolják és Khan azt nem kérdőjelezheti meg.*
- Megengedi, gazduram? *A helyt illetően így szokás. Szándékát megerősítendő, három kupa Smaragdlángot rendel és az igen borsosnak számító 87 aranyat minél gyorsabban ki is akarja adni a kezéből, mielőtt meggondolná magát..* A nevem Taiga és nem az a férfi vagyok, akire emlékeztethettem.
*Nézőpont kérdése, hogy hazugságnak nevezhető-e amit művel vagy sem, s attól függően, hogy honnét fordítja az ember a tekintetét a dologra válhat elfogadható igazsággá vagy annak elkerülésévé az.*
- Kalácsfalváról sem hallottunk még sokat. Kend uram azt mondá, hogy onnét jön. Arról talán mégis tud valamit, hogy mi történik délen, hiszen elég messzire jött. Azt fontolja tán, hogy a szántást szőlőművelésre cseréli?
*Tósztmondás csak a csili-vili udvari körökben szokás, itt, egy istenek háta mögötti pinceivóban megteszi a "fenékig vele"-féle jókívánság is. Ezzel a pertut még nem isszák meg, de nagy lépést tettek afelé arról a pontról, ahol az előbb még kölcsönös nyaktekerések voltak kilátásban. Ez egyben az ő színjátékának a kezdete is. Hatalmas sóhaj szakad le ajkáról, hogy fájdalmas arckifejezéssel forduljon asszony felé.*
- Az uradról szóló történetek kölcsönvett históriák. Sohasem voltak az enyéim, én csak felhasználtam őket, mert úgy találtam, hogy kedved leled bennük. Khan nevével Artheniorban találkoztam és... *Itt most nincs helye jelentőségteljes kacsintásra vagy az arckifejezés elváltoztatására. Mint zsivány bízik egy másik lókötőben, hogy elérti a szándékait és átvezetés nélkül is menni fog, hogy Dyn felvegye a fonalat.
Hogy mindebből milyen üzenet csapódhat le egy harmadik félnek? Adott egy férfi, aki elcsalta egy nő szívét valaki más identitásának álcája mögé bújva, ám most napvilágot kezd látni az igazság, s féltve minden megszerzett jót, a gaz most mentené még a menthetőt, hunyászkodással és késve érkező beismeréssel.*
*Nevetve csóválja meg a fejét.*
- Tündérre, igen. Egy jó nagyra nőtt egyedre. *A "jobbra el" helyett így lesz egy minutum alatt maradássá, noha a pontos okáról csak találgatásokkal élhet. A Vörös érdekében azonban remélni meri csak, hogy felkészül, hogy eztán bármikor kérdéses-vitás helyzet kerekedik, Khan jó ideig felemlegeti majd neki, hogy egy szőrös földtúró miatt meggondolta magát és hajlandó volt eredeti elképzelésén fordítani, s remélni meri csak, hogy ér legalább ennyit hites urának kívánsága is.*
- Rám ne nézz, gondolom délen van az is, mint a thargok. De nem hiszem, hogy ehető falúak lennének a viskók, hacsak nem elég erős a képzelőerőd vagy a vályogot be nem szórod porcukorral. Jó vastagon. *A hiúságát kikezdő kérdést az "engedjük el" politika szerint hagyja elsétálni maga mellett. Szépen is néznének ki (még ha jelen felállásban történetesen valóban is így festene), ha a felemás tekintetű lenne a kimenekítendő áldozat, akit a csáva közepéből Dyn visz ki a karjaiban. Ha valami, ez aztán megihletné számos poéta tollát néhány burleszk sor erejéig.
Az ivó, ahová Rolfeuss távozik voltaképp egy régi présházból lett kialakítva: nincs is benne túl sok vendég, csak néhány napszámból hazatartó alak, akiknek nagyobbik hányada már alaposan megbámulta a poharak alját. Ők maguk ilyetén módon ki is lógnak a sorból, főleg a nagy sirámmal visszatérő Vörös, aki elismerést kivívóan kanyarít valami történetet egy gyerekkoról és az onnét eredő traumáról. Egy-egy pillanatában még meg is inog benne a bizonyosság, hogy a lány csak hantázik, hatásfokát viszont a látottak igazolják és Khan azt nem kérdőjelezheti meg.*
- Megengedi, gazduram? *A helyt illetően így szokás. Szándékát megerősítendő, három kupa Smaragdlángot rendel és az igen borsosnak számító 87 aranyat minél gyorsabban ki is akarja adni a kezéből, mielőtt meggondolná magát.
.* A nevem Taiga és nem az a férfi vagyok, akire emlékeztethettem.*Nézőpont kérdése, hogy hazugságnak nevezhető-e amit művel vagy sem, s attól függően, hogy honnét fordítja az ember a tekintetét a dologra válhat elfogadható igazsággá vagy annak elkerülésévé az.*
- Kalácsfalváról sem hallottunk még sokat. Kend uram azt mondá, hogy onnét jön. Arról talán mégis tud valamit, hogy mi történik délen, hiszen elég messzire jött. Azt fontolja tán, hogy a szántást szőlőművelésre cseréli?
*Tósztmondás csak a csili-vili udvari körökben szokás, itt, egy istenek háta mögötti pinceivóban megteszi a "fenékig vele"-féle jókívánság is. Ezzel a pertut még nem isszák meg, de nagy lépést tettek afelé arról a pontról, ahol az előbb még kölcsönös nyaktekerések voltak kilátásban. Ez egyben az ő színjátékának a kezdete is. Hatalmas sóhaj szakad le ajkáról, hogy fájdalmas arckifejezéssel forduljon asszony felé.*
- Az uradról szóló történetek kölcsönvett históriák. Sohasem voltak az enyéim, én csak felhasználtam őket, mert úgy találtam, hogy kedved leled bennük. Khan nevével Artheniorban találkoztam és... *Itt most nincs helye jelentőségteljes kacsintásra vagy az arckifejezés elváltoztatására. Mint zsivány bízik egy másik lókötőben, hogy elérti a szándékait és átvezetés nélkül is menni fog, hogy Dyn felvegye a fonalat.
Hogy mindebből milyen üzenet csapódhat le egy harmadik félnek? Adott egy férfi, aki elcsalta egy nő szívét valaki más identitásának álcája mögé bújva, ám most napvilágot kezd látni az igazság, s féltve minden megszerzett jót, a gaz most mentené még a menthetőt, hunyászkodással és késve érkező beismeréssel.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-13 16:57:51
Üzenet elküldve: 2016-09-13 16:57:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Olyan asztalhoz telepszik le, ahol lehetőleg nincsenek mások. Gyors ütemben szívja pipáját és egyre nagyobb füstkarikákat ereget a mennyezet felé. Az adrenalin lassan távozik tagjaiból, a balhé iránti késztetés leülepszik. Ritka, hogy kihozzák a sodrából, most mégis pár pillanat leforgása alatt megtörtént, pedig nála jámborabb természetű már igazán nem kell. Talán a hosszú út a pusztán az, ami őt is ingerültebbé teszi, na meg persze a bor amit kortyolgat sem a békesség felé mozdítja a mérleg nyelvét. Jobb lesz, ha lehiggad, mielőtt még valakinek ténylegesen komolyabb baja esik.
Talán két perc sem telik el, mikor a vörös nő váratlanul a torzonborz Rolf képével kerül szemben és belekezd a beszédébe. Néha hümmög egyet a melák és olykor el is fordítja fejét, mintha nem is érdekelné a magyarázkodás, de végül tekintete csak visszasiklik a nőre.*
-No nem bánom. *ereszt el egy füstkarikát.* -Szíjjon bele ebbe. *adja át a pipát.* -De vigyázzék, mert erős dohány ez! Ha beleszív megbékélek.
*Afféle békepipa jelleg, jobb jelenleg nem jutott eszébe. Aztán persze nyomban visszakéri a pipát, hogy ő pöfékeljen tovább.*
-Akkor kellett vóna nyakon vágni a nagybáttyát, osztán nem vóna maga se olyan harapós tésasszony. *ereszt meg egy halovány mosolyt.*
-Ha azt hiszi, hogy ódákat tudok én itten zengeni, akkor ki kell ábrándítsam kedves. Ennél többet amit elmondtam aligha tudok. No most akkor, hogy van ez e? *vakarja meg szakállát.* -Most ez a Khan az a Khan? Vagy mi? He? Száműzték vóna, hogy ilyen sovánka lett, vagy beteg?
*Hangja immáron barátságosabb, de részben kíváncsi. Sajnos ő nem történész, hogy elmesélje a nagy Khan történetét, így némileg rossz ajtón kopogtatnak.*
*Olyan asztalhoz telepszik le, ahol lehetőleg nincsenek mások. Gyors ütemben szívja pipáját és egyre nagyobb füstkarikákat ereget a mennyezet felé. Az adrenalin lassan távozik tagjaiból, a balhé iránti késztetés leülepszik. Ritka, hogy kihozzák a sodrából, most mégis pár pillanat leforgása alatt megtörtént, pedig nála jámborabb természetű már igazán nem kell. Talán a hosszú út a pusztán az, ami őt is ingerültebbé teszi, na meg persze a bor amit kortyolgat sem a békesség felé mozdítja a mérleg nyelvét. Jobb lesz, ha lehiggad, mielőtt még valakinek ténylegesen komolyabb baja esik.
Talán két perc sem telik el, mikor a vörös nő váratlanul a torzonborz Rolf képével kerül szemben és belekezd a beszédébe. Néha hümmög egyet a melák és olykor el is fordítja fejét, mintha nem is érdekelné a magyarázkodás, de végül tekintete csak visszasiklik a nőre.*
-No nem bánom. *ereszt el egy füstkarikát.* -Szíjjon bele ebbe. *adja át a pipát.* -De vigyázzék, mert erős dohány ez! Ha beleszív megbékélek.
*Afféle békepipa jelleg, jobb jelenleg nem jutott eszébe. Aztán persze nyomban visszakéri a pipát, hogy ő pöfékeljen tovább.*
-Akkor kellett vóna nyakon vágni a nagybáttyát, osztán nem vóna maga se olyan harapós tésasszony. *ereszt meg egy halovány mosolyt.*
-Ha azt hiszi, hogy ódákat tudok én itten zengeni, akkor ki kell ábrándítsam kedves. Ennél többet amit elmondtam aligha tudok. No most akkor, hogy van ez e? *vakarja meg szakállát.* -Most ez a Khan az a Khan? Vagy mi? He? Száműzték vóna, hogy ilyen sovánka lett, vagy beteg?
*Hangja immáron barátságosabb, de részben kíváncsi. Sajnos ő nem történész, hogy elmesélje a nagy Khan történetét, így némileg rossz ajtón kopogtatnak.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:45:45
Üzenet elküldve: 2016-09-13 14:45:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Az ébresztés, a fekete ital és a felpumpált energiája miatt kisimult homlokára kósza ráncok vetülnek, ahogy szemöldökét magasba reppenti a férfi nyálreptetése következtében. Nem úrihölgy ő, még ha annak is szülték, nem is az etikett és a helyes viselkedés nagykövete de miután ez a tett leginkább neki szól, így felbosszantja. Ez az érzés nem is csillapodik akkor sem, amint Khan múltja kerül terítékre és sok erőt veszít, amíg igyekszik véleményét mélyen magában tartani, mielőtt találna szólni, amely felkeverné világuk víztükrét.*
- Chö. *Bukik ki belőle véletlenül, majd ártatlanul összehúzza magát afféle „Nem szóltam semmit” módon. Véleményétől függetlenül, amely nem konkrétan a harcosnak és nem is pipásnak szól, hanem valami másnak, azért mégis csak érdeklik azok a részletek, amelyeket nem tudott az ex zsoldosról.*
- Kalácsfalva? *Néz Khanra kérdőn. Nem hallott még olyan településről, amely ételt hordoz a nevében, de nem is az ő gyermeteg fantáziája lenne, ha nem kalácsból készült épületegyüttesek lebegnének a szeme előtt.
A fickó végül inkább úgy dönt, ott hagyja őket a fenébe, legszívesebben integetne neki, de nyugtalanítja a dolog. Annyi mindent megtudhatott volna, arról nem is szólva, hogy végre talált egy potenciális alakot, akit talán meglophatna. Még, ha nem is úgy tűnik, mint akinek annyi java lenne, de a vöröst már azt is boldoggá tenné, ha csak egy hajszálat elcsórhatná, vagy bármit, amivel majd egyszer a Kikötőbe visszatérve a többieknek felvághat. Igaz, vélhetőleg kevésbé nyűgözné le őket egy hajszál.*
- Szerintem meg egy tündérre hasonlít. *Ugyanabba az irányba billenti a fejét, mint hitvese is.* Ha érted a célzást. *Mosolyodik el sunyin, ahogy a távozó lépteket figyeli.*
- Gondolod hagytam volna, hogy kárt tegyen benned? *Simít végig a másik karján.
Nem fordul másik irányba csak a borászatot lesi a szájára harapva kelletlenül.*
- Lesz még alkalom, hogy meglessen… Csak úgy mondom. *Kacsintás és mély sóhaj.* Na gyere, most olyat fogsz látni tőlem, amelyet vélhetőleg soha többet nem fogsz. Elnézést kérek. *A mosoly, amit a mondat mellé tűz valami egészen másról árulkodik, még pedig, hogy szándékai mindentől mentesek, főleg az őszinteségtől.
Ugyanúgy mezítláb indul meg a fickó után. Felcsapja utána az ajtót és utánacammog. Megáll az asztalánál, majd hirtelen összetörve roskad le a székre.*
- Bocsássa meg kérem illetlenségem, de szörnyű emlékek nyomák apró vállaimat. Az ilyen helyzetek mindig felelevenítik bennem a képet, ahogy kislánykoromban a patakban fürödtem a húgommal és észrevettem, amint édesapám bátyja a fa mögül les minket. *Kezébe támasztja a homlokát, nagyokat nyel és sóhajt mellé. Egészen hihető, még tőle is.* Láttam a tekintetében… Aztán később… *Elhallgat, inkább nem fejezi be. Annyira nem nagyszerű színésznő, hogy könnyeket tudjon ereszteni, ezért nem is engedi tekintetét láttatni.* Azóta mindig ez jut eszembe. *Szipog is, mert azt kell a hitelesség kedvéért.*
- Ha… ha megtenné, hogy eltereli erről a figyelmem azzal, hogy elmesél még néhány dolgot az én szeretett uram múltjáról, hát azt megköszönném.
*Az ébresztés, a fekete ital és a felpumpált energiája miatt kisimult homlokára kósza ráncok vetülnek, ahogy szemöldökét magasba reppenti a férfi nyálreptetése következtében. Nem úrihölgy ő, még ha annak is szülték, nem is az etikett és a helyes viselkedés nagykövete de miután ez a tett leginkább neki szól, így felbosszantja. Ez az érzés nem is csillapodik akkor sem, amint Khan múltja kerül terítékre és sok erőt veszít, amíg igyekszik véleményét mélyen magában tartani, mielőtt találna szólni, amely felkeverné világuk víztükrét.*
- Chö. *Bukik ki belőle véletlenül, majd ártatlanul összehúzza magát afféle „Nem szóltam semmit” módon. Véleményétől függetlenül, amely nem konkrétan a harcosnak és nem is pipásnak szól, hanem valami másnak, azért mégis csak érdeklik azok a részletek, amelyeket nem tudott az ex zsoldosról.*
- Kalácsfalva? *Néz Khanra kérdőn. Nem hallott még olyan településről, amely ételt hordoz a nevében, de nem is az ő gyermeteg fantáziája lenne, ha nem kalácsból készült épületegyüttesek lebegnének a szeme előtt.
A fickó végül inkább úgy dönt, ott hagyja őket a fenébe, legszívesebben integetne neki, de nyugtalanítja a dolog. Annyi mindent megtudhatott volna, arról nem is szólva, hogy végre talált egy potenciális alakot, akit talán meglophatna. Még, ha nem is úgy tűnik, mint akinek annyi java lenne, de a vöröst már azt is boldoggá tenné, ha csak egy hajszálat elcsórhatná, vagy bármit, amivel majd egyszer a Kikötőbe visszatérve a többieknek felvághat. Igaz, vélhetőleg kevésbé nyűgözné le őket egy hajszál.*
- Szerintem meg egy tündérre hasonlít. *Ugyanabba az irányba billenti a fejét, mint hitvese is.* Ha érted a célzást. *Mosolyodik el sunyin, ahogy a távozó lépteket figyeli.*
- Gondolod hagytam volna, hogy kárt tegyen benned? *Simít végig a másik karján.
Nem fordul másik irányba csak a borászatot lesi a szájára harapva kelletlenül.*
- Lesz még alkalom, hogy meglessen… Csak úgy mondom. *Kacsintás és mély sóhaj.* Na gyere, most olyat fogsz látni tőlem, amelyet vélhetőleg soha többet nem fogsz. Elnézést kérek. *A mosoly, amit a mondat mellé tűz valami egészen másról árulkodik, még pedig, hogy szándékai mindentől mentesek, főleg az őszinteségtől.
Ugyanúgy mezítláb indul meg a fickó után. Felcsapja utána az ajtót és utánacammog. Megáll az asztalánál, majd hirtelen összetörve roskad le a székre.*
- Bocsássa meg kérem illetlenségem, de szörnyű emlékek nyomák apró vállaimat. Az ilyen helyzetek mindig felelevenítik bennem a képet, ahogy kislánykoromban a patakban fürödtem a húgommal és észrevettem, amint édesapám bátyja a fa mögül les minket. *Kezébe támasztja a homlokát, nagyokat nyel és sóhajt mellé. Egészen hihető, még tőle is.* Láttam a tekintetében… Aztán később… *Elhallgat, inkább nem fejezi be. Annyira nem nagyszerű színésznő, hogy könnyeket tudjon ereszteni, ezért nem is engedi tekintetét láttatni.* Azóta mindig ez jut eszembe. *Szipog is, mert azt kell a hitelesség kedvéért.*
- Ha… ha megtenné, hogy eltereli erről a figyelmem azzal, hogy elmesél még néhány dolgot az én szeretett uram múltjáról, hát azt megköszönném.
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-12 19:09:00
Üzenet elküldve: 2016-09-12 19:09:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Amikor a dolgok elsimíthatók lennének, valahogy minden igyekezet mégis a nehezebben kezelhető szcenárió felé hajlítja azokat. Khan rezignált belenyugvással fordul teljes mellszélességgel az így alakult helyzettel szembe: ha így, akkor legyen így.*
- Teringettét. *Még el is füttyenti magát a személyleírást hallgatva. Hármójuk közül Dyn lesz az egyetlen, aki emiatt furcsán érezheti magát, hiszen ő bizton tudhatja, hogy Rolfeuss téved is és nem is. A vele szóló férfi bizonyos tekintetben kevesebb, mint az, akit a saját köreiben Félszeműként ismertek, ugyanakkor mássá is emeltetett, miután elcsalta a Halál jussát.* Ami azt illeti, örömmel hallgatnám meg a történeted róluk, bátyuram. Nem sok mindent ismerek a világnak ezen csücskéből.
*Nem hagyja el azt a jóhiszemű reményt, hogy még innét is egyenesbe hozható a hirtelen jött találkozás, annál is inkább, mert a férfi úgy tűnik, hogy ismerni véli még "azelőttről", s ezek szerint kötelme is volt egy rendhez, szervezethez, akárkik is a megnevezett thargok.*
- Most pont úgy viselkedsz, mint a kaptár császárnője és arra utasítod a szolgád, hogy harcot vállaljon fullánk nélkül. *Sandán vigyorog a leányra, miután Rolf, a békesség megtartásáért tett lépéseként, inkább nekik fordítja termetes hátát és a vályogházba bandukol.*
- Így most tényleg olyan, mint egy medve. *Enyhén oldalvást biccentett fejjel méregeti a széles vállakat, annak esélyeit számolgatva, hogy milyen esélyekkel indulna ellene most, ha történetesen tényleg ölre mennének. Kétséget nem fűz hozzá, hogy egykoron nem jelentett volna kihívást neki a földműves, ám ma azoknak az időknek lusta árnyékában kullog csak.*
- Máris özvegyülnél, szépségem? *Kérdés nélkül von ő öklöt vagy fegyvert bárkire és bármire, ha a hosztilis szándék kereszttüzébe Dyn kerül (nem mintha a lány külön védőőrizetet kívánna), ugyanakkor Khan sem azért élte meg ezt az életkort (bár ez megint csak nézőpont kérdése, amivel szemben meghasonló véleménnyel bír még saját maga előtt is), mert minden csatát felvállalt, amibe csak belebotolhatott. A "rugalmas elszakadás" csak azok szerint a gyengeség és gyávaság jele, akik a morális magasztosulást keresik egy fájdalmas és visszavonhatatlan vereséget követően. Ő viszont jobban kedveli, ha testét újra és újra átjárhatja az életet jelentő érverés, ehhez pedig elsősorban ravaszan kell megválasztania a harcteret.*
- Tudod, szívesen hallgattam volna meg a történetét arról a Khanról, de az ég nem akarja, hogy többet tanuljak róla. *Csípőre teszi mindkét kezét. Amennyire ő látja, dolgukat itt befejezettnek tekinthetik, hacsak frissen elvett asszonykája nem ered Rolf után és kapaszkodik a férfi hátába, tovább követelve az őt "ért" sérelemért a jogosnak vélt engesztelést.
Khan a borászat dombvidékén túl heverő erdőség felé fordul, készen rá, hogy bármelyik úton elkísérje Dynt.*
- Én is ismerek egy leskelődőt, aki szívesen végignézné, ahogy tetőtől-talpig átázol. Csak úgy mondom.
*Amikor a dolgok elsimíthatók lennének, valahogy minden igyekezet mégis a nehezebben kezelhető szcenárió felé hajlítja azokat. Khan rezignált belenyugvással fordul teljes mellszélességgel az így alakult helyzettel szembe: ha így, akkor legyen így.*
- Teringettét. *Még el is füttyenti magát a személyleírást hallgatva. Hármójuk közül Dyn lesz az egyetlen, aki emiatt furcsán érezheti magát, hiszen ő bizton tudhatja, hogy Rolfeuss téved is és nem is. A vele szóló férfi bizonyos tekintetben kevesebb, mint az, akit a saját köreiben Félszeműként ismertek, ugyanakkor mássá is emeltetett, miután elcsalta a Halál jussát.* Ami azt illeti, örömmel hallgatnám meg a történeted róluk, bátyuram. Nem sok mindent ismerek a világnak ezen csücskéből.
*Nem hagyja el azt a jóhiszemű reményt, hogy még innét is egyenesbe hozható a hirtelen jött találkozás, annál is inkább, mert a férfi úgy tűnik, hogy ismerni véli még "azelőttről", s ezek szerint kötelme is volt egy rendhez, szervezethez, akárkik is a megnevezett thargok.*
- Most pont úgy viselkedsz, mint a kaptár császárnője és arra utasítod a szolgád, hogy harcot vállaljon fullánk nélkül. *Sandán vigyorog a leányra, miután Rolf, a békesség megtartásáért tett lépéseként, inkább nekik fordítja termetes hátát és a vályogházba bandukol.*
- Így most tényleg olyan, mint egy medve. *Enyhén oldalvást biccentett fejjel méregeti a széles vállakat, annak esélyeit számolgatva, hogy milyen esélyekkel indulna ellene most, ha történetesen tényleg ölre mennének. Kétséget nem fűz hozzá, hogy egykoron nem jelentett volna kihívást neki a földműves, ám ma azoknak az időknek lusta árnyékában kullog csak.*
- Máris özvegyülnél, szépségem? *Kérdés nélkül von ő öklöt vagy fegyvert bárkire és bármire, ha a hosztilis szándék kereszttüzébe Dyn kerül (nem mintha a lány külön védőőrizetet kívánna), ugyanakkor Khan sem azért élte meg ezt az életkort (bár ez megint csak nézőpont kérdése, amivel szemben meghasonló véleménnyel bír még saját maga előtt is), mert minden csatát felvállalt, amibe csak belebotolhatott. A "rugalmas elszakadás" csak azok szerint a gyengeség és gyávaság jele, akik a morális magasztosulást keresik egy fájdalmas és visszavonhatatlan vereséget követően. Ő viszont jobban kedveli, ha testét újra és újra átjárhatja az életet jelentő érverés, ehhez pedig elsősorban ravaszan kell megválasztania a harcteret.*
- Tudod, szívesen hallgattam volna meg a történetét arról a Khanról, de az ég nem akarja, hogy többet tanuljak róla. *Csípőre teszi mindkét kezét. Amennyire ő látja, dolgukat itt befejezettnek tekinthetik, hacsak frissen elvett asszonykája nem ered Rolf után és kapaszkodik a férfi hátába, tovább követelve az őt "ért" sérelemért a jogosnak vélt engesztelést.
Khan a borászat dombvidékén túl heverő erdőség felé fordul, készen rá, hogy bármelyik úton elkísérje Dynt.*
- Én is ismerek egy leskelődőt, aki szívesen végignézné, ahogy tetőtől-talpig átázol. Csak úgy mondom.
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-11 20:53:26
Üzenet elküldve: 2016-09-11 20:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Egészen addig a jámbor és amúgy szelíd természetű Rolf arcán nem rándul meg egyetlen ideg sem, amíg a "fajtád" szót meg nem hallja. A fajtája neki azok az emberek, a testvérei, akikkel együtt gürcölt a kínkeserves munka kemény igája alatt, akikkel nap mint nap robotolt a betevőért és azért, hogy a magas adókat ki tudják fizetni. Éppen ezért egy szép adag nyál gyűl össze szájában, amit nem rest kiköpni oldalra, majd ismét nagyot szív a pipából. Khan sem éppen kellemes hangvitellel köszön rá, de még egyelőre a vörös nőt nézi.*
-Hallgass a barátodra. *mondja, ugyanis Khan szavai már inkább a békítő kategóriát súrolják... egyelőre elég alulról, de az első lépés megvan.*
-Híres harcos a Thargoknál. Gondolom most az gyön, hogy azokat honnan ismerem? *húzódik mosolyra szája.* -Dógoztam Kalácsfalván, de elgyöttünk mert veszély fenyegette a háccsónkat. Úgy vót, hogy a Vashegyen lesz szállás meg főd, de eluntam a várakozást. No de a lényeg. *kanyarodik vissza a fő témához.* -Hogy Khan is a csatábó visszagyövő harcos népség között vót, akik kalácsfalván majd a szántófődeken vonultak vissza. A faluban még meg is álltak pihenni, meg fújni egyet... némelyek még ettek is az én és a komám főztjiből. No öcsém. *fúj ki egy nagy adag füstpamacsot.* -Hát innen ismerem a Khan nevet. De te nem lehetsz ő.
*Dyn szavai viszont olaj a tűzre. Rolf megkínálta volna a nőt annak ellenére, hogy borzasztó a modora, mocskosul nagy a pofája és egy pöchendi liba. De megint elrontotta, most a mondandója végén.*
-Ebből nem kapsz. És nem vagyok kéjenc. Azt ajánlom te lyány, hogy válogasd meg a szavaidat, mert én nem beszétem veled így... osztán te se tegyed. Ehm... szóval laposra verni. *pillant Khanra.* -Akkor most azt teszem, ami mindenkinek a legjobb lesz.
*Hátat fordít és visszasétál a borászatba. Sokan elfelejtik, akik nem ismerik azok meg nem is tudhatják, hogy a paraszt kinézet ellenére Rolf mennyire is erőteljes fickó... kár lenne, ha befigyelne a parasztlengő. De mivel alaphangon kerüli a balhét, főleg ittasan így inkább bemegy, mielőtt aprófát csinál belőlük. Persze lehet ezt másképp is folytatni, de akkor bizony ő fog inni a vörös liba borából... ennyi engesztelés kijárna neki.*
*Egészen addig a jámbor és amúgy szelíd természetű Rolf arcán nem rándul meg egyetlen ideg sem, amíg a "fajtád" szót meg nem hallja. A fajtája neki azok az emberek, a testvérei, akikkel együtt gürcölt a kínkeserves munka kemény igája alatt, akikkel nap mint nap robotolt a betevőért és azért, hogy a magas adókat ki tudják fizetni. Éppen ezért egy szép adag nyál gyűl össze szájában, amit nem rest kiköpni oldalra, majd ismét nagyot szív a pipából. Khan sem éppen kellemes hangvitellel köszön rá, de még egyelőre a vörös nőt nézi.*
-Hallgass a barátodra. *mondja, ugyanis Khan szavai már inkább a békítő kategóriát súrolják... egyelőre elég alulról, de az első lépés megvan.*
-Híres harcos a Thargoknál. Gondolom most az gyön, hogy azokat honnan ismerem? *húzódik mosolyra szája.* -Dógoztam Kalácsfalván, de elgyöttünk mert veszély fenyegette a háccsónkat. Úgy vót, hogy a Vashegyen lesz szállás meg főd, de eluntam a várakozást. No de a lényeg. *kanyarodik vissza a fő témához.* -Hogy Khan is a csatábó visszagyövő harcos népség között vót, akik kalácsfalván majd a szántófődeken vonultak vissza. A faluban még meg is álltak pihenni, meg fújni egyet... némelyek még ettek is az én és a komám főztjiből. No öcsém. *fúj ki egy nagy adag füstpamacsot.* -Hát innen ismerem a Khan nevet. De te nem lehetsz ő.
*Dyn szavai viszont olaj a tűzre. Rolf megkínálta volna a nőt annak ellenére, hogy borzasztó a modora, mocskosul nagy a pofája és egy pöchendi liba. De megint elrontotta, most a mondandója végén.*
-Ebből nem kapsz. És nem vagyok kéjenc. Azt ajánlom te lyány, hogy válogasd meg a szavaidat, mert én nem beszétem veled így... osztán te se tegyed. Ehm... szóval laposra verni. *pillant Khanra.* -Akkor most azt teszem, ami mindenkinek a legjobb lesz.
*Hátat fordít és visszasétál a borászatba. Sokan elfelejtik, akik nem ismerik azok meg nem is tudhatják, hogy a paraszt kinézet ellenére Rolf mennyire is erőteljes fickó... kár lenne, ha befigyelne a parasztlengő. De mivel alaphangon kerüli a balhét, főleg ittasan így inkább bemegy, mielőtt aprófát csinál belőlük. Persze lehet ezt másképp is folytatni, de akkor bizony ő fog inni a vörös liba borából... ennyi engesztelés kijárna neki.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Harsogó borászat
Üzenet elküldve: 2016-09-11 19:21:49
Üzenet elküldve: 2016-09-11 19:21:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Artheniori hárslevelű és félreértések//
*Keserű szájízzel húzza oldalra a száját, egyrészt mert ilyen íze volt a löttynek, másrészt, mert elkezdte nyomasztani a gondolat, hogy talán ideje lenne számára is valami kevésbé foltos, koszos, szakadt, dohos ruházatot keríteni. A gondolat szerencsére hamar szertefoszlik egy fejbeli vállrántással, a férfinek eddig is jó volt ő így, miért lenne ezután másként. Erre is meglenne a maga válasza, hiszen a múltba nem láthat bele hosszútávon, bármikor beugorhat a képbe egy selyemruhás maca. Na persze, az ego ez kikerüli, mondván, ilyen vele nem fordulhat elő.*
-Ó, emiatt ne aggódj, ismerem már az ízed. *Kacsint vissza, újra visszareflektálva ismerkedésük legkorábbi szakaszára, amikor úgy harapott Khan nyakába, hogy gyakorlatilag a nevén kívül nem tudott róla mást.*
- A méhkirálynő, az teljesen más. *Emeli meg az ujját.* De a követői… Ah, nem értem miért döntenek úgy emberek… izé, szóval méhek, darazsak, hogy egyetlen valaki kedvéért éljenek. Persze, ha én lennék az az egy ember, hát el tudnám viselni, de nekem egyelőre elég egyetlen egy hódoló is, ha az elég kitartó. *Bár csak hadarja a szöveget, de a végére tartogat egy őszinte mosolyt is.
Vizesen, derékig elázva, mezítláb szedi ki magát a patakból.*
- Hát neked persze, látsz itt más kukkolót? *Kérdez vissza felháborodva. A felé érkező kérdésekre a benne dolgozó élénkítőszer persze hevesebben kezd el dolgozni.* Igen, pont úgy! Na ne higgye, hogy át tud verni. Ismerem én a maga fajtáját!
*Khan nem javít a helyzetén, a hitvestől elhangzó jószándékú mondatra egy pillanatra megdermed az arca.*
~Ah, igaza van, megint… ~
- Hát, ha tudni akarod, de igen. Fürödni akartam. *Vág vissza akaratosan, az nem lehet, hogy az övé legyen az utolsó szó.* Vagyis, megtehettem volna. *A dac beszél belőle és ráadásul két férfi közé szorul, akik láthatóan hamar egymásra találnak. Ő maga inkább sunyin, gyanakvón méregeti a pipást, tekintete arról árulkodik, hogy nem igazán lett meggyőzve, mondhatnak bármit. Ő már tudja, mindent tud.*
- Nekem Khan. *Áll be az emlegetett férfi mögé és onnan kacsingat ki az idegen felé.* Mindenki másnak pedig… Ühm… *Elfelejtette. Annyira nem szerette, hogy új neve lett az egykori zsoldosnak, ki már nem is igazán létezik, hogy elfelejtette milyen néven kívánta magát nevezni. Meg is böki őt az ujjával.* Mi is?
*A véletlenek közjátéka lehet, vagy sem, de úgy tűnik, mintha a perverznek nem lenne ismeretlen az ex zsoldos, amitől viszont a vöröske gyomra apróra zsugorodik.*
- Nos… *Lép ki már sokkal bátrabban Khan védelméből.* Ha megkínál a borából, talán hajlandó vagyok elnézni pár percre a kéjenc hajlamait és a... Ssóval, Khan nem fogja laposra verni a képét. *Az elesett gyenge asszony szerepe, most ebben kíván lubickolni.*
*Keserű szájízzel húzza oldalra a száját, egyrészt mert ilyen íze volt a löttynek, másrészt, mert elkezdte nyomasztani a gondolat, hogy talán ideje lenne számára is valami kevésbé foltos, koszos, szakadt, dohos ruházatot keríteni. A gondolat szerencsére hamar szertefoszlik egy fejbeli vállrántással, a férfinek eddig is jó volt ő így, miért lenne ezután másként. Erre is meglenne a maga válasza, hiszen a múltba nem láthat bele hosszútávon, bármikor beugorhat a képbe egy selyemruhás maca. Na persze, az ego ez kikerüli, mondván, ilyen vele nem fordulhat elő.*
-Ó, emiatt ne aggódj, ismerem már az ízed. *Kacsint vissza, újra visszareflektálva ismerkedésük legkorábbi szakaszára, amikor úgy harapott Khan nyakába, hogy gyakorlatilag a nevén kívül nem tudott róla mást.*
- A méhkirálynő, az teljesen más. *Emeli meg az ujját.* De a követői… Ah, nem értem miért döntenek úgy emberek… izé, szóval méhek, darazsak, hogy egyetlen valaki kedvéért éljenek. Persze, ha én lennék az az egy ember, hát el tudnám viselni, de nekem egyelőre elég egyetlen egy hódoló is, ha az elég kitartó. *Bár csak hadarja a szöveget, de a végére tartogat egy őszinte mosolyt is.
Vizesen, derékig elázva, mezítláb szedi ki magát a patakból.*
- Hát neked persze, látsz itt más kukkolót? *Kérdez vissza felháborodva. A felé érkező kérdésekre a benne dolgozó élénkítőszer persze hevesebben kezd el dolgozni.* Igen, pont úgy! Na ne higgye, hogy át tud verni. Ismerem én a maga fajtáját!
*Khan nem javít a helyzetén, a hitvestől elhangzó jószándékú mondatra egy pillanatra megdermed az arca.*
~Ah, igaza van, megint… ~
- Hát, ha tudni akarod, de igen. Fürödni akartam. *Vág vissza akaratosan, az nem lehet, hogy az övé legyen az utolsó szó.* Vagyis, megtehettem volna. *A dac beszél belőle és ráadásul két férfi közé szorul, akik láthatóan hamar egymásra találnak. Ő maga inkább sunyin, gyanakvón méregeti a pipást, tekintete arról árulkodik, hogy nem igazán lett meggyőzve, mondhatnak bármit. Ő már tudja, mindent tud.*
- Nekem Khan. *Áll be az emlegetett férfi mögé és onnan kacsingat ki az idegen felé.* Mindenki másnak pedig… Ühm… *Elfelejtette. Annyira nem szerette, hogy új neve lett az egykori zsoldosnak, ki már nem is igazán létezik, hogy elfelejtette milyen néven kívánta magát nevezni. Meg is böki őt az ujjával.* Mi is?
*A véletlenek közjátéka lehet, vagy sem, de úgy tűnik, mintha a perverznek nem lenne ismeretlen az ex zsoldos, amitől viszont a vöröske gyomra apróra zsugorodik.*
- Nos… *Lép ki már sokkal bátrabban Khan védelméből.* Ha megkínál a borából, talán hajlandó vagyok elnézni pár percre a kéjenc hajlamait és a... Ssóval, Khan nem fogja laposra verni a képét. *Az elesett gyenge asszony szerepe, most ebben kíván lubickolni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 318-337