Arthenior - Gazdagnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2312-2331
1980. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-10 09:05:51
Üzenet elküldve: 2012-02-10 09:05:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Mikor Rína megköszöni a neki szánt ajándékot, ő csak elmosolyodik. Kissé meglepi a másik nő gyors döntése, mivel azt hitte, emiatt is vitatkoznia kell majd vele. Már gondolatban meg is fogalmazta érveit, amikkel saját akarata mellett kardoskodhat, erre tessék. Most meg szóhoz sem jut.*
"Tényleg sokat változott. Mióta nem láttam? Egy hónapja? Mi történhetett vele, hogy ilyen... kezelhető lett? Meg kell tudom, épp alkalmas lenne a nyugodtsága, hogy felvessem neki az ötletem."
*A nő kérésére a szomszédos ágyról előhalássza az oda készített törölközőt, s átnyújtja Rínának. Míg az szárítkozik, ő játszik az egyre haragosabb kis ebbel, azonban mikor szólítja a kötelesség, megválik tőle. Óvatosan a földre helyezi őt, maguktól kicsit távolabb, nehogy a lábaik alá sétáljon, s jobb híján egy gombóc formájú kötszer tekercset gurít elé játék gyanánt. Míg az éjbőrű öltözködik, ő magukra csukja az ajtót és a kulcsot a zárban hagyja.*
- Akár a fogadóba is elmehetünk, hátha akad a fogunkra való finom falat. Bár ne lenne ez a Danis ilyen tökkel ütött!
*Folytatja az alapos lerészegedés kapcsán felmerülő ötleteinek sorát, meg az inassal kapcsolatos őrlődést is.*
- Senkit nem tűrtem meg még ennyi ideig a házamban, akinek a teljesítményével nem voltam elégedett. Ha belegondolok, fogalmam sincs, ő miért... kivétel. Olyan naiv nem lehetek, hogy tudat alatt az értelmessé emelkedését reméljem, hogy alkalmas legyen... ömm... tulajdonképp bármire is.
*Nevet. Közelebb lépve a nőhöz, alaposan végignézi őt. Nem csak sebeit, hanem felépítését is alaposan szemügyre veszi. Puha mozdulatokkal arra készteti Rínát, hogy körbe forduljon előtte, s megemelteti vele a karjait is, hogy horzsolásainak és egyéb sebeinek súlyosságát is felmérje ismét. A fejét ingatva teszi fel a benne megfogalmazódó kérdéseket.*
- Te mindig bajba kerülsz? Képtelen vagy magadra vigyázni?
*Szavai az előző kedves helyett vádló, megrovó élt is kapnak.*
- Ülj le. Átmosogatom őket ismét, aztán felöltözöl a tiszta ruhába, amit hoztam.
*Fejével a másik ágyra terített szövetnadrág és blúz kettőse felé biccent. Rína kérésének eleget téve előbb a kezét látja el és köti újra, majd mellé hozza a kis szőrgombócot is, az ágyra, hadd ismerkedjen tényleges gazdájával, míg ő a sebekkel foglalatoskodik.*
"Tényleg sokat változott. Mióta nem láttam? Egy hónapja? Mi történhetett vele, hogy ilyen... kezelhető lett? Meg kell tudom, épp alkalmas lenne a nyugodtsága, hogy felvessem neki az ötletem."
*A nő kérésére a szomszédos ágyról előhalássza az oda készített törölközőt, s átnyújtja Rínának. Míg az szárítkozik, ő játszik az egyre haragosabb kis ebbel, azonban mikor szólítja a kötelesség, megválik tőle. Óvatosan a földre helyezi őt, maguktól kicsit távolabb, nehogy a lábaik alá sétáljon, s jobb híján egy gombóc formájú kötszer tekercset gurít elé játék gyanánt. Míg az éjbőrű öltözködik, ő magukra csukja az ajtót és a kulcsot a zárban hagyja.*
- Akár a fogadóba is elmehetünk, hátha akad a fogunkra való finom falat. Bár ne lenne ez a Danis ilyen tökkel ütött!
*Folytatja az alapos lerészegedés kapcsán felmerülő ötleteinek sorát, meg az inassal kapcsolatos őrlődést is.*
- Senkit nem tűrtem meg még ennyi ideig a házamban, akinek a teljesítményével nem voltam elégedett. Ha belegondolok, fogalmam sincs, ő miért... kivétel. Olyan naiv nem lehetek, hogy tudat alatt az értelmessé emelkedését reméljem, hogy alkalmas legyen... ömm... tulajdonképp bármire is.
*Nevet. Közelebb lépve a nőhöz, alaposan végignézi őt. Nem csak sebeit, hanem felépítését is alaposan szemügyre veszi. Puha mozdulatokkal arra készteti Rínát, hogy körbe forduljon előtte, s megemelteti vele a karjait is, hogy horzsolásainak és egyéb sebeinek súlyosságát is felmérje ismét. A fejét ingatva teszi fel a benne megfogalmazódó kérdéseket.*
- Te mindig bajba kerülsz? Képtelen vagy magadra vigyázni?
*Szavai az előző kedves helyett vádló, megrovó élt is kapnak.*
- Ülj le. Átmosogatom őket ismét, aztán felöltözöl a tiszta ruhába, amit hoztam.
*Fejével a másik ágyra terített szövetnadrág és blúz kettőse felé biccent. Rína kérésének eleget téve előbb a kezét látja el és köti újra, majd mellé hozza a kis szőrgombócot is, az ágyra, hadd ismerkedjen tényleges gazdájával, míg ő a sebekkel foglalatoskodik.*
1979. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-10 00:28:44
Üzenet elküldve: 2012-02-10 00:28:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Sylwerhile egy szót sem szól a vacsora alatt, csak tömi magába az ízletes falatokat. Hanyag természete ellenére látszik rajta, hogy tud bánni az evőeszközökkel és meghökkentő módon nem maszatolja össze zöld felsőjét. Mikor befejezi a vacsorát, Danis fölkíséri egy üres szobába. "Francba, azt hittem, Milával egy ágyban fogok aludni ma" - morgolódik, majd ruhástul bedől fekhelyére.*
*Másnap mikor felébred, hiába keresi a lányt. Ha jól értette Mila és Ayrine párbeszédét, az ő kis Húsifalatja tovább fogja élvezni a gazdag asszony vendégszeretetét. Mivel őt senki se marasztalta, meg amúgy sem az a lecövekelős típus, ezért elindult megkeresni Ayrine-t, hogy megköszönje a vendéglátást. Alig hogy kilép a folyosóra, Danis áll előtte. "Hihetetlen, hogy ez a kis vakarcs mindenhol ott van."*
- Jó reggelt! Gazdád hol van? Elköszönnék tőle.
- Ó, Ayrine nagyon elfoglalt, nem ér rá *feleli negédes hangon Danis*
- Főleg nem rád *teszi hozzá suttogva, majd eliszkol.*
*"Szóval nem ér rá. Remek. Különben is, mit gondoltam? Ez az úriasdi már rég nem az én stílusom, sőt, soha nem is volt az. Még hogy megköszönni... örüljön, hogy nem lopom meg!" - agyal sértetten Syl, majd se szó, se beszéd, elhagyja Ayrine csodálatos színekben pompázó palotáját.*
*Másnap mikor felébred, hiába keresi a lányt. Ha jól értette Mila és Ayrine párbeszédét, az ő kis Húsifalatja tovább fogja élvezni a gazdag asszony vendégszeretetét. Mivel őt senki se marasztalta, meg amúgy sem az a lecövekelős típus, ezért elindult megkeresni Ayrine-t, hogy megköszönje a vendéglátást. Alig hogy kilép a folyosóra, Danis áll előtte. "Hihetetlen, hogy ez a kis vakarcs mindenhol ott van."*
- Jó reggelt! Gazdád hol van? Elköszönnék tőle.
- Ó, Ayrine nagyon elfoglalt, nem ér rá *feleli negédes hangon Danis*
- Főleg nem rád *teszi hozzá suttogva, majd eliszkol.*
*"Szóval nem ér rá. Remek. Különben is, mit gondoltam? Ez az úriasdi már rég nem az én stílusom, sőt, soha nem is volt az. Még hogy megköszönni... örüljön, hogy nem lopom meg!" - agyal sértetten Syl, majd se szó, se beszéd, elhagyja Ayrine csodálatos színekben pompázó palotáját.*
1978. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-09 16:09:49
Üzenet elküldve: 2012-02-09 16:09:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Ayrine kitörését látva pislog néhányat. Látta már ilyennek a nőt, bár nem túl sűrűn. Jó, az is igaz, hogy nem sokat töltötték egy fedél alatt idejüket. Hiszen talán ha két hét lehetett az a mizéria. Utána pedig Rína meg is lépett. Azóta már vagy egy hónap is eltelhetett. A sötételf nemigen számolta a napokat, ahogyan most sem teszi. Kel, fekszik és éli a megadatott órákat. Ennél többet nem igen tehet, csak azt, hogy kiélvezi az eltöltött időt.
Az inasra tett megjegyzésen elneveti magát. Nem tudja, hogy Ay most miért mondta ezt, de igazán szórakoztatja az embernő mérgelődése. Kedve hamar komolyra fordul, mikor valami fontos személy elvesztéséről van szó. Az éjnőnek fogalma sincs mire utalhat a másik. Elvégre akit elvesztett, azokat Ayrine még csak nem is ismerte. Akiket pedig ismerhetett, azok sem miatta hullottak el, hanem csakis Rína miatt, mellyel tisztában is van.
Meglepetten figyeli a távozó nőt, majd várja, hogy visszaérjen. Közben csendben mosakszik. Örül, hogy végre tiszta vizet érezhet bőrén. Ritkán volt alkalma ilyesmire az elmúlt napokban. Ez persze szintén önnön hibájának eredménye. Most azonban lehunyt szemmel élvezi a forró fürdő kényeztető és olykor csípő érintéseit.
Hamarosan léptekre lesz figyelmes. Nem nyitja ki szemét, csak fülel. Mikor becsukódik az ajtó, csak akkor tárulkoznak ki íriszei a külvilág felé. A zöld szemek felkutatják a másik bent lévőt. Ayrine már az ágyon ül, kezében valamivel. Rína halványan elmosolyodik. Mikor meglátja, hogy pontosan mi is az a valami, mosolya szélesebbé válik.
"Ez a kutya... Nekem hozta? De hát... miért? Azt hiszi, hogy Gwath... De hisz ez ostobaság! Viszont nem hiszem, hogy meg tudnám győzni. Ráadásul az a szőrpamacs... nagyon aranyos. Na és persze harcias, ahogy elnézem."
gondolja. Ezen gondolaton el is neveti magát, melyet tovább erősít Ay látványa, amint a kutyussal játszik.*
- Ayrine... én... köszönöm!
*mondja végül. Legszívesebben azt mondta volna, hogy ez túl nagy ajándék és hogy nem fogadhatja el. Mégis, a nő szavai parancsnak hangzottak és nem szívesen idegesíti fel. Elvégre utána az lenne, hogy az ember idegesíti fel őt. Akkor pedig megeshet, hogy Rína kárt tesz a másik személyben.*
- Szóval akkor holnap iszunk. Rendben, elvégre mi bajunk lehet belőle? Leszámítva azt, hogy talán Danisnek jó napja lesz.
*neveti. Lassan be is fejezi a fürdést. Kér magának egy törölközőt, majd ha megkapja, akkor ki is kászálódik a dézsából. Testén jó néhány vágás. Komolyabbnak nem tűnik egyik sem, vagyis olyan komolynak mint múltkorában nem. Most, hogy az éjelfen nincs ruha, oldalán horzsolások láthatók, hátán apróbb karcolások. Rína a horzsolások és a sebek láttán elhúzza száját, majd lepakolt holmijához megy. Fehérneműt húz fel, arra az esetre, ha bárki is benyitna. Amíg sebei el nincsenek látva úgy, ahogy Ayrine szeretné, nem öltözik fel teljesen.*
- Kezdhetnénk a kezemmel? Utána majd fogom Zuthot.
*mosolyogja az ágyra ülve.*
Az inasra tett megjegyzésen elneveti magát. Nem tudja, hogy Ay most miért mondta ezt, de igazán szórakoztatja az embernő mérgelődése. Kedve hamar komolyra fordul, mikor valami fontos személy elvesztéséről van szó. Az éjnőnek fogalma sincs mire utalhat a másik. Elvégre akit elvesztett, azokat Ayrine még csak nem is ismerte. Akiket pedig ismerhetett, azok sem miatta hullottak el, hanem csakis Rína miatt, mellyel tisztában is van.
Meglepetten figyeli a távozó nőt, majd várja, hogy visszaérjen. Közben csendben mosakszik. Örül, hogy végre tiszta vizet érezhet bőrén. Ritkán volt alkalma ilyesmire az elmúlt napokban. Ez persze szintén önnön hibájának eredménye. Most azonban lehunyt szemmel élvezi a forró fürdő kényeztető és olykor csípő érintéseit.
Hamarosan léptekre lesz figyelmes. Nem nyitja ki szemét, csak fülel. Mikor becsukódik az ajtó, csak akkor tárulkoznak ki íriszei a külvilág felé. A zöld szemek felkutatják a másik bent lévőt. Ayrine már az ágyon ül, kezében valamivel. Rína halványan elmosolyodik. Mikor meglátja, hogy pontosan mi is az a valami, mosolya szélesebbé válik.
"Ez a kutya... Nekem hozta? De hát... miért? Azt hiszi, hogy Gwath... De hisz ez ostobaság! Viszont nem hiszem, hogy meg tudnám győzni. Ráadásul az a szőrpamacs... nagyon aranyos. Na és persze harcias, ahogy elnézem."
gondolja. Ezen gondolaton el is neveti magát, melyet tovább erősít Ay látványa, amint a kutyussal játszik.*
- Ayrine... én... köszönöm!
*mondja végül. Legszívesebben azt mondta volna, hogy ez túl nagy ajándék és hogy nem fogadhatja el. Mégis, a nő szavai parancsnak hangzottak és nem szívesen idegesíti fel. Elvégre utána az lenne, hogy az ember idegesíti fel őt. Akkor pedig megeshet, hogy Rína kárt tesz a másik személyben.*
- Szóval akkor holnap iszunk. Rendben, elvégre mi bajunk lehet belőle? Leszámítva azt, hogy talán Danisnek jó napja lesz.
*neveti. Lassan be is fejezi a fürdést. Kér magának egy törölközőt, majd ha megkapja, akkor ki is kászálódik a dézsából. Testén jó néhány vágás. Komolyabbnak nem tűnik egyik sem, vagyis olyan komolynak mint múltkorában nem. Most, hogy az éjelfen nincs ruha, oldalán horzsolások láthatók, hátán apróbb karcolások. Rína a horzsolások és a sebek láttán elhúzza száját, majd lepakolt holmijához megy. Fehérneműt húz fel, arra az esetre, ha bárki is benyitna. Amíg sebei el nincsenek látva úgy, ahogy Ayrine szeretné, nem öltözik fel teljesen.*
- Kezdhetnénk a kezemmel? Utána majd fogom Zuthot.
*mosolyogja az ágyra ülve.*
1977. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-09 15:33:25
Üzenet elküldve: 2012-02-09 15:33:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
*Elbambulva nézelődik és keresgél, amíg pillantása meg nem ütközik a kisasszonyon. Döbbenten méregeti. Észre sem veszi, hogy kicsúszik markából az idáig szorongatott hajtincs. "Az egyetlen igazi kincse.." Sejlik fel benne a gondolat Garend hangján, hiszen még ő mondta neki, amikor megmutatta a lány festményét. Teljes értetlenségben figyeli a lépcső tetején állót. Garend régebb óta tudhatta, hogy Alana meghalt. Talán keresett helyette egy hasonmást, viszont akkor igazán említhette volna. "Mi folyik itt?" Nem akar addig visszamenni a szolgálóhoz, amíg meg nem találja az urat, de talán a lány tudja, hogy merre van.*
- Várjon kisasszony! Ne fusson el. *Siet utána és csak reméli, hogy nem egy átkozott kísértetlak nyughatatlan szellemei űznek vele tréfát. Fellépked a lépcsőn, de a másik gyorsabb nála. Ennek ellenére mégis továbbmegy.*
*Elbambulva nézelődik és keresgél, amíg pillantása meg nem ütközik a kisasszonyon. Döbbenten méregeti. Észre sem veszi, hogy kicsúszik markából az idáig szorongatott hajtincs. "Az egyetlen igazi kincse.." Sejlik fel benne a gondolat Garend hangján, hiszen még ő mondta neki, amikor megmutatta a lány festményét. Teljes értetlenségben figyeli a lépcső tetején állót. Garend régebb óta tudhatta, hogy Alana meghalt. Talán keresett helyette egy hasonmást, viszont akkor igazán említhette volna. "Mi folyik itt?" Nem akar addig visszamenni a szolgálóhoz, amíg meg nem találja az urat, de talán a lány tudja, hogy merre van.*
- Várjon kisasszony! Ne fusson el. *Siet utána és csak reméli, hogy nem egy átkozott kísértetlak nyughatatlan szellemei űznek vele tréfát. Fellépked a lépcsőn, de a másik gyorsabb nála. Ennek ellenére mégis továbbmegy.*
1976. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-09 15:05:29
Üzenet elküldve: 2012-02-09 15:05:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
* Miközben Naeth az előcsarnok felé halad, Garend felkecmereg ülő helyzetéből, majd pár pillanattal később eltűnik a szobából. Egy rejtett ajtót használt, ám a lovagnak erről sejtelme sem lehet, hisz sokkal jobban lefoglalja amit az előcsarnokból induló lépcső tetején lát.
A lépcső tetején Alana áll. Vagyis egy lány, aki nagyon hasonlít Alanához. A haja ugyanolyan, az arca ugyanolyan, az egyetlen dolog ami különbözik az a szeme. Ámbár Naeth igen messze áll a lánytól, azt látja, hogy szeme sötétebb, mint a festményen oly rikítóan kéklő szempár, melyet Alana birtokolt.
A lány amint meglátja a lovagot zavarosan kémlel körbe, s elfut egy szoba irányába.
Bármennyire is legyen gyors Naeth, nem tudja utolérni a lépcső tetejéről is eltűnő lányt - főként, hogyha ő is egy rejtett szobába iszkol, mint Garend, amiről persze a lovag nem tud.
Ez persze nem kizárólagos ok, hogy ne kövesse a lányt. Elvégre a kíváncsiság nagy úr.*
* Miközben Naeth az előcsarnok felé halad, Garend felkecmereg ülő helyzetéből, majd pár pillanattal később eltűnik a szobából. Egy rejtett ajtót használt, ám a lovagnak erről sejtelme sem lehet, hisz sokkal jobban lefoglalja amit az előcsarnokból induló lépcső tetején lát.
A lépcső tetején Alana áll. Vagyis egy lány, aki nagyon hasonlít Alanához. A haja ugyanolyan, az arca ugyanolyan, az egyetlen dolog ami különbözik az a szeme. Ámbár Naeth igen messze áll a lánytól, azt látja, hogy szeme sötétebb, mint a festményen oly rikítóan kéklő szempár, melyet Alana birtokolt.
A lány amint meglátja a lovagot zavarosan kémlel körbe, s elfut egy szoba irányába.
Bármennyire is legyen gyors Naeth, nem tudja utolérni a lépcső tetejéről is eltűnő lányt - főként, hogyha ő is egy rejtett szobába iszkol, mint Garend, amiről persze a lovag nem tud.
Ez persze nem kizárólagos ok, hogy ne kövesse a lányt. Elvégre a kíváncsiság nagy úr.*
1975. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-09 14:51:31
Üzenet elküldve: 2012-02-09 14:51:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
*Tényleg elég hamar megérkeznek, a szolgálónak pedig nem maradna ideje válaszolni úgy, hogy az őr se sejthessen semmit. Így jobb is, hogy csendesen lépnek a kapuhoz. Naeth nem felel semmit, hiszen Garend megteszi helyette. Csak rákacsint az őrre, mikor kinyitja nekik az ajtót, hogy bebattyoghasson rajta. Egyenesen abba a szobába megy, ahol várakoznia kellet, mivel tudja, hogy oda biztosan leteheti Garendet. Ahogy elengedi, hirtelen sokkal könnyebbnek érzi magát, mintha súlytalan lenne és elszállhatna. Már nem sokáig bírta volna tartani, így örül, hogy hamar visszaértek.*
- Majd én megkeresem. *Mondja egyből és elkiáltja magát.*
- Aleny úr! *Tekintetével az uraság után fürkészik, miközben fülét hegyezi, és néhány lépést tesz abba az irányba amerre távozni látta mikor először találkozott vele.*
- Lastor uram! *Szólítja még egyszer és amennyiben meghallja, hogy merről érkezik, úgy elé siet.*
*Tényleg elég hamar megérkeznek, a szolgálónak pedig nem maradna ideje válaszolni úgy, hogy az őr se sejthessen semmit. Így jobb is, hogy csendesen lépnek a kapuhoz. Naeth nem felel semmit, hiszen Garend megteszi helyette. Csak rákacsint az őrre, mikor kinyitja nekik az ajtót, hogy bebattyoghasson rajta. Egyenesen abba a szobába megy, ahol várakoznia kellet, mivel tudja, hogy oda biztosan leteheti Garendet. Ahogy elengedi, hirtelen sokkal könnyebbnek érzi magát, mintha súlytalan lenne és elszállhatna. Már nem sokáig bírta volna tartani, így örül, hogy hamar visszaértek.*
- Majd én megkeresem. *Mondja egyből és elkiáltja magát.*
- Aleny úr! *Tekintetével az uraság után fürkészik, miközben fülét hegyezi, és néhány lépést tesz abba az irányba amerre távozni látta mikor először találkozott vele.*
- Lastor uram! *Szólítja még egyszer és amennyiben meghallja, hogy merről érkezik, úgy elé siet.*
1974. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-09 13:45:18
Üzenet elküldve: 2012-02-09 13:45:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
* Garend válaszolni akar a nő kérdésére, azonban meggondtolja magát, mikor meglátja a kapuőrt. A strázsa kikerekedett szemekkel nézi az érkezőket, de nagyobb érdeklődéssel figyeli a nőt, mint a vérző szolgálót.*
- Hát a lány? *kérdezi az őr, bár a kérdés mintha Naethre, és nem Alanara vonatkozna*
- Neked nem tartozom számadással * válaszol Garend haragosan, ám a nő vállán feküdve csöppet sem tűnik veszélyesnek, inkább nevetségesnek * Engedj be minket!
* Az őr dühös ábrázattal ugyan, de szó nélkül beengedi őket, de közben szemét a lovagon tartja.
- Nyissa csak ki az ajtót. Általában ez az én feladatom de most ugye... * mondja Garend az ajtóhoz érve, s reméli, hogy a villába már a saját lábán léphet be.*
* Garend válaszolni akar a nő kérdésére, azonban meggondtolja magát, mikor meglátja a kapuőrt. A strázsa kikerekedett szemekkel nézi az érkezőket, de nagyobb érdeklődéssel figyeli a nőt, mint a vérző szolgálót.*
- Hát a lány? *kérdezi az őr, bár a kérdés mintha Naethre, és nem Alanara vonatkozna*
- Neked nem tartozom számadással * válaszol Garend haragosan, ám a nő vállán feküdve csöppet sem tűnik veszélyesnek, inkább nevetségesnek * Engedj be minket!
* Az őr dühös ábrázattal ugyan, de szó nélkül beengedi őket, de közben szemét a lovagon tartja.
- Nyissa csak ki az ajtót. Általában ez az én feladatom de most ugye... * mondja Garend az ajtóhoz érve, s reméli, hogy a villába már a saját lábán léphet be.*
1973. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-09 09:27:16
Üzenet elküldve: 2012-02-09 09:27:16
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
- Azért, mert azt mondtam. Mert én így érzek és kész.
*Dölyfösségét képtelen fékezni. Mivel nagyon ritkán van a gyakran eszméletlen betegeknél több társasága, a Danis-szal szemben megszokott hangvétel tör elő belőle. Mivel ő az egyetlen 'értelmes' lény a házban általában, akivel képes lehet szóban kommunikálni, s igen nehezen viseli, ha az kérdőre vonja, általában így mordul rá. Most is maguktól folynak ki a szavak ajkai közt.*
- Hülye Danis! Ha nem lenne ennyire eszetlen...
*Gondolatai elkalandoznak, ahogy magában előző, kisebbfajta kirohanása okát fejtegette.*
- Szóval úgy érzem, elveszítettél valamit, ami fontos volt neked. Vagyis inkább valakit. Magam érzem felelősnek ezért, hiszen ha nem marasztallak olyan eltökélten...
*Egy pillanatra elhallgat, mikor rájön, hogy olyan emlékeket idéz fel, amilyeneket nem akar.*
- Persze, nem is én lettem volna, ha nem marasztallak. Akkor azt kívánta meg az egészséged és kész. De a lényeg az, hogy szeretném leróni a tartozásom. Várj meg.
*Kilibben a teremből, kis ideig latolgatja, nyitva hagyja-e annak ajtaját, de mivel Danist nem látja sehol és annyi sütnivalót nem feltételez részéről, hogy azt higgye, az meglapul és épp erre a pillanatra vár; valóban nem használja a kulcsot. Negyed órányi idő múltán, kezében egy apró barnás-szürke szőrgombóccal tér vissza. Leül Rína ágyának sarkán, s puhán ölébe helyezi a valamit. Az felemeli kis buksiját, rózsaszín orrocskájával szaglász körbe, felemás szemeivel ugyancsak érdeklődve kandikál ki bundájának fehéres, álarc-szerű foltja alól. Ezt követően hamarosan felfedező útra is kívánna indulni, ha Ay kezei nem fognák vissza minduntalan.
- Kis ravasz. Már most okos fiú, nagyon élelmes. Igaz, nem farkas, hanem valami nagy testű, hosszabb szőrű kutya féle, de azt mondják, tanulékony, mozgékony, ügyes, de mindenek előtt életre szóló társ ez a fajta. Én őt Zuth-nak hívom. Persze úgy nevezed majd, ahogy szeretnéd. Tudom, nem ugyanaz, de szeretném, ha elfogadnád. Vagyis... el kell fogadnod.
*Helyesbít, a 'kell' szót még külön ki is hangsúlyozza.*
- Nézd csak, kicsit olyan, mint én.
*Mutatja mosolyogva az állat szemeit, majd sunyi módon körbefogja Zuth pofáját, de épp csak annyira, hogy az egy apró erőfeszítéssel is képes legyen kiszabadulni. A kutya ez után már rettentő harciasan támadja az ideiglenes gazda kezeit, harapásai közben elszántan morog és vakkant is néha.*
- Au, te kis vakarcs! A fogad, akár egy tű! Nesze!
*Nevetve játssza kezeivel a levadászni valót, s közben tekintetét időnként Rínára szegezi.*
- Ha meggyógyulsz, azaz talán holnap este, te is letudod a tartozásod. Berúgunk, mint a szamár. Emlékszel? Megígérted, még... akkor. Még az is lehet, hogy... Danisnak szerencséje lesz, ha lazulnak az erkölcseim.
*Ismét felnevet, bár valóban lát valami halvány kis esélyt erre.*
A hozzászólás írója (Ayrine Chassis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.09 09:50:50
*Dölyfösségét képtelen fékezni. Mivel nagyon ritkán van a gyakran eszméletlen betegeknél több társasága, a Danis-szal szemben megszokott hangvétel tör elő belőle. Mivel ő az egyetlen 'értelmes' lény a házban általában, akivel képes lehet szóban kommunikálni, s igen nehezen viseli, ha az kérdőre vonja, általában így mordul rá. Most is maguktól folynak ki a szavak ajkai közt.*
- Hülye Danis! Ha nem lenne ennyire eszetlen...
*Gondolatai elkalandoznak, ahogy magában előző, kisebbfajta kirohanása okát fejtegette.*
- Szóval úgy érzem, elveszítettél valamit, ami fontos volt neked. Vagyis inkább valakit. Magam érzem felelősnek ezért, hiszen ha nem marasztallak olyan eltökélten...
*Egy pillanatra elhallgat, mikor rájön, hogy olyan emlékeket idéz fel, amilyeneket nem akar.*
- Persze, nem is én lettem volna, ha nem marasztallak. Akkor azt kívánta meg az egészséged és kész. De a lényeg az, hogy szeretném leróni a tartozásom. Várj meg.
*Kilibben a teremből, kis ideig latolgatja, nyitva hagyja-e annak ajtaját, de mivel Danist nem látja sehol és annyi sütnivalót nem feltételez részéről, hogy azt higgye, az meglapul és épp erre a pillanatra vár; valóban nem használja a kulcsot. Negyed órányi idő múltán, kezében egy apró barnás-szürke szőrgombóccal tér vissza. Leül Rína ágyának sarkán, s puhán ölébe helyezi a valamit. Az felemeli kis buksiját, rózsaszín orrocskájával szaglász körbe, felemás szemeivel ugyancsak érdeklődve kandikál ki bundájának fehéres, álarc-szerű foltja alól. Ezt követően hamarosan felfedező útra is kívánna indulni, ha Ay kezei nem fognák vissza minduntalan.
- Kis ravasz. Már most okos fiú, nagyon élelmes. Igaz, nem farkas, hanem valami nagy testű, hosszabb szőrű kutya féle, de azt mondják, tanulékony, mozgékony, ügyes, de mindenek előtt életre szóló társ ez a fajta. Én őt Zuth-nak hívom. Persze úgy nevezed majd, ahogy szeretnéd. Tudom, nem ugyanaz, de szeretném, ha elfogadnád. Vagyis... el kell fogadnod.
*Helyesbít, a 'kell' szót még külön ki is hangsúlyozza.*
- Nézd csak, kicsit olyan, mint én.
*Mutatja mosolyogva az állat szemeit, majd sunyi módon körbefogja Zuth pofáját, de épp csak annyira, hogy az egy apró erőfeszítéssel is képes legyen kiszabadulni. A kutya ez után már rettentő harciasan támadja az ideiglenes gazda kezeit, harapásai közben elszántan morog és vakkant is néha.*
- Au, te kis vakarcs! A fogad, akár egy tű! Nesze!
*Nevetve játssza kezeivel a levadászni valót, s közben tekintetét időnként Rínára szegezi.*
- Ha meggyógyulsz, azaz talán holnap este, te is letudod a tartozásod. Berúgunk, mint a szamár. Emlékszel? Megígérted, még... akkor. Még az is lehet, hogy... Danisnak szerencséje lesz, ha lazulnak az erkölcseim.
*Ismét felnevet, bár valóban lát valami halvány kis esélyt erre.*
A hozzászólás írója (Ayrine Chassis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.09 09:50:50
1972. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-08 22:19:54
Üzenet elküldve: 2012-02-08 22:19:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Ayrine okfejtésén elneveti magát. Most, hogy jobban belegondol, külsőre tényleg nincs semmi gond a segéddel. Bár nem emlékszik rá túl jól és most sem látta még túl sokszor. Talán mégis hibádzik valahol az intelligenciáját és modorát leszámítva. Azokról már valószínűleg mindenki tud, aki valaha is találkozott és beszélt vele.*
- Valamiért én nem hiszek az előre kiszabott útban. Mindenki a saját életét irányítja, holmi célok kitűzésével és egyébbel. Reménykedik, sokszor feleslegesen, de nem fogják fel, hogy azért, hogy az teljesüljön, tenni is kell. Viszont van amikor az irányítás kisiklik a kezeink közül és katasztrófába torkollik az élet egy-egy szakasza.
*mondja komolyan saját véleményét. Persze esze ágában sincs vitába szállni Ayrinenel. Mindenkinek meglehet a saját véleménye erről. A vége úgyis mindnek ugyanaz. Egyik emberé, vagy más lényé sem különb.
Bár mindeddig maga mondogatta, hogy nem más, mint egy gyilkos, Ay szájából valahogy másként hangzik. Biztosan nem szándékosan, de most, hogy a nő rámondta ezen jelzőt, rosszul érzi magát. Feltör bensőjéből megannyi emlék, melyeket nagy erőkkel tartott vissza. Most gond nélkül átszakad a fal, bár ez nem olyan súlyos, mint ami másik énjét rejti. Ezeken a képeken, vagyis nagy részén már túltette magát. Valahol épp ez aggasztja, viszont tudja, hogy ha nem sikerült volna, már rég az őrületben tobzódna valahol a semmi közepén.
Végül csak megértően néz az emberre. Az ajtó feltárul és Danis meg az ork lépnek be rajta. Most alaposan megfigyeli a férfit, kiről nemrégiben szó volt. Persze cseppet sem olyan feltűnően. Elvégre ezt is alaposan kitanulta. Mikor Ay nevetni kezd, nem bír magával és csatlakozik. Hamar elfojtja a kényszert és várja, hogy az újonnan érkezők távozzanak.*
- Köszönöm, de megoldom magam is. Egyébként maradj csak nyugodtan. Nem zavarsz.
*mondja. Óvatosan felkel, majd levetkőzik. Szomorúan figyeli nadrágját, mely csupa lyuk. Nem foglalkozik öltözékével sok időt, inkább bemászik a dézsába. Kezére ügyel, hogy ne érje víz, miközben kényelmesen elhelyezkedik.*
- Egyébként igazad van, tényleg rendben van kinézetre.
*neveti, utalva ezzel Ayrine inasára és külsejének nem olyan régen történt taglalására. A nő szavain nagyot néz. Figyeli mozdulatait, közben pedig értetlenül bámulja. Azzal tisztában van, hogy tartozik az embernek. A fordítottjával viszont nem ért egyet.*
- Miért is tartozol nekem?
- Valamiért én nem hiszek az előre kiszabott útban. Mindenki a saját életét irányítja, holmi célok kitűzésével és egyébbel. Reménykedik, sokszor feleslegesen, de nem fogják fel, hogy azért, hogy az teljesüljön, tenni is kell. Viszont van amikor az irányítás kisiklik a kezeink közül és katasztrófába torkollik az élet egy-egy szakasza.
*mondja komolyan saját véleményét. Persze esze ágában sincs vitába szállni Ayrinenel. Mindenkinek meglehet a saját véleménye erről. A vége úgyis mindnek ugyanaz. Egyik emberé, vagy más lényé sem különb.
Bár mindeddig maga mondogatta, hogy nem más, mint egy gyilkos, Ay szájából valahogy másként hangzik. Biztosan nem szándékosan, de most, hogy a nő rámondta ezen jelzőt, rosszul érzi magát. Feltör bensőjéből megannyi emlék, melyeket nagy erőkkel tartott vissza. Most gond nélkül átszakad a fal, bár ez nem olyan súlyos, mint ami másik énjét rejti. Ezeken a képeken, vagyis nagy részén már túltette magát. Valahol épp ez aggasztja, viszont tudja, hogy ha nem sikerült volna, már rég az őrületben tobzódna valahol a semmi közepén.
Végül csak megértően néz az emberre. Az ajtó feltárul és Danis meg az ork lépnek be rajta. Most alaposan megfigyeli a férfit, kiről nemrégiben szó volt. Persze cseppet sem olyan feltűnően. Elvégre ezt is alaposan kitanulta. Mikor Ay nevetni kezd, nem bír magával és csatlakozik. Hamar elfojtja a kényszert és várja, hogy az újonnan érkezők távozzanak.*
- Köszönöm, de megoldom magam is. Egyébként maradj csak nyugodtan. Nem zavarsz.
*mondja. Óvatosan felkel, majd levetkőzik. Szomorúan figyeli nadrágját, mely csupa lyuk. Nem foglalkozik öltözékével sok időt, inkább bemászik a dézsába. Kezére ügyel, hogy ne érje víz, miközben kényelmesen elhelyezkedik.*
- Egyébként igazad van, tényleg rendben van kinézetre.
*neveti, utalva ezzel Ayrine inasára és külsejének nem olyan régen történt taglalására. A nő szavain nagyot néz. Figyeli mozdulatait, közben pedig értetlenül bámulja. Azzal tisztában van, hogy tartozik az embernek. A fordítottjával viszont nem ért egyet.*
- Miért is tartozol nekem?
1971. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-08 19:32:26
Üzenet elküldve: 2012-02-08 19:32:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Csendben ballag szülei után. Fogalma sincs, hogy mi lehet ilyen sürgős. Nem is nagyon örül a hirtelen jött komolynak tűnő beszélgetésnek. Ma jött haza, öt évig nem látta szüleit, erre most, hogy viszont látja őket, így fogadják. "Lehet, hogy a levélről van szó? El kellett volna olvasnom... Most viszont ez már mindegy. Úgyis megtudom, hogy miről van szó." gondolja.
Az ajtó becsukódik mögötte. Apja asztala mögé ül, mellé felesége társul. Yelane velük szemben helyezkedik el, egy igencsak kényelmes széken.*
- Szóóóval? Mi ilyen sürgős?
- Kérlek légy türelemmel. Először hagy élvezzük, hogy itthon láthatunk. *szól rá anyja. A félvér ezt igencsak furcsállja. "Hagy élvezzék, hogy itt vagyok? Mi a fene folyik itt? El akarnak zavarni? Vagy máris azon gondolkodnak, hogy mikor megyek el?" kérdi magában.*
- Rendben, de lesz még időtök bőven... Nem terveztem, hogy mostanság elmegyek itthonról. Vagyis a városból. *mondja a félszerzet. Imelda mintha megkönnyebbülten sóhajtana. Geldew viszont gyanakvóan méregeti lányát.*
- Olvastad a levelet? *kérdi. Yel enyhén zavarba jön. Szégyenlősen lehajtja fejét, majd kis idő után feltekint.*
- Ő... hát... izé.. próbáltam. De épp az erdőben jártam és beleestem a tóba. Annyira el voltam foglalva vele, hogy nem vettem észre egy csúszós követ. *feleli. Apja mintha nemigazán hinne neki, de végül beletörődőn sóhajt.*
- A dolog, amiért küldtem és amiért most itt vagy... Holnap, vendégünk lesz. Szeretném, ha itthon lennél amikor ideér és nem mennél el, amíg itt van. *A mondandó kezd gyanússá válni. Még mindig nem érti teljesen a dolgot a fél-elf, de kezdi sejteni. Amit pedig sejt, az cseppet sem kecsegtető. "Kérlek, most dicsekedtem el azzal, hogy ti nem tesztek ilyesmit! Ne, nagyon kérlek..." rimánkodik. Kezd kétségbe esni. "Ha azzal állnak elő, én még ma este meglépek. Talán sejtették? Ezért mondta azt anya?" elmélkedik.*
- Az a férfi aki jön, igencsak jómódú. És... megkérte tőlem a kezed. Épp ezért, szeretném, ha megismernéd. *nyögi ki végül a családfő a lényeget. Yelane szemei elkerekednek. Felpattan a székből, melyben feszengve ugyan, de kényelmesen üldögélt mindeddig.*
- Hogy? Csak úgy megkérte? Látatlanba? Ennek... elment az esze? *kérdi hirtelen.*
- Yelane! Viselkedj kérlek! Az úriember igen jól nevelt. És igen, látatlanba. Pontosabban látta a rólad készült portrét.
- Melyiket? Amelyiken tíz év alatt voltam, vagy amelyiken afelett? *kérdi gúnyosan.*
- Az az alak, aki látatlanba hajlandó elvenni valakit, csak a pénzre hajt. Nem megyek hozzá senkihez! Főleg nem egy ilyen személyhez. *mondja végül ingerülten. Az ajtó felé indul reakcióra nem várva. Keze már a kilincsen van, mikor még egy pillanatra hátrafordul.*
- Van még valami? Vagy ezt szántátok szíves fogadtatásnak? *kérdi. Mikor nem kap egy ideig semmi reakciót, távozik.*
Az ajtó becsukódik mögötte. Apja asztala mögé ül, mellé felesége társul. Yelane velük szemben helyezkedik el, egy igencsak kényelmes széken.*
- Szóóóval? Mi ilyen sürgős?
- Kérlek légy türelemmel. Először hagy élvezzük, hogy itthon láthatunk. *szól rá anyja. A félvér ezt igencsak furcsállja. "Hagy élvezzék, hogy itt vagyok? Mi a fene folyik itt? El akarnak zavarni? Vagy máris azon gondolkodnak, hogy mikor megyek el?" kérdi magában.*
- Rendben, de lesz még időtök bőven... Nem terveztem, hogy mostanság elmegyek itthonról. Vagyis a városból. *mondja a félszerzet. Imelda mintha megkönnyebbülten sóhajtana. Geldew viszont gyanakvóan méregeti lányát.*
- Olvastad a levelet? *kérdi. Yel enyhén zavarba jön. Szégyenlősen lehajtja fejét, majd kis idő után feltekint.*
- Ő... hát... izé.. próbáltam. De épp az erdőben jártam és beleestem a tóba. Annyira el voltam foglalva vele, hogy nem vettem észre egy csúszós követ. *feleli. Apja mintha nemigazán hinne neki, de végül beletörődőn sóhajt.*
- A dolog, amiért küldtem és amiért most itt vagy... Holnap, vendégünk lesz. Szeretném, ha itthon lennél amikor ideér és nem mennél el, amíg itt van. *A mondandó kezd gyanússá válni. Még mindig nem érti teljesen a dolgot a fél-elf, de kezdi sejteni. Amit pedig sejt, az cseppet sem kecsegtető. "Kérlek, most dicsekedtem el azzal, hogy ti nem tesztek ilyesmit! Ne, nagyon kérlek..." rimánkodik. Kezd kétségbe esni. "Ha azzal állnak elő, én még ma este meglépek. Talán sejtették? Ezért mondta azt anya?" elmélkedik.*
- Az a férfi aki jön, igencsak jómódú. És... megkérte tőlem a kezed. Épp ezért, szeretném, ha megismernéd. *nyögi ki végül a családfő a lényeget. Yelane szemei elkerekednek. Felpattan a székből, melyben feszengve ugyan, de kényelmesen üldögélt mindeddig.*
- Hogy? Csak úgy megkérte? Látatlanba? Ennek... elment az esze? *kérdi hirtelen.*
- Yelane! Viselkedj kérlek! Az úriember igen jól nevelt. És igen, látatlanba. Pontosabban látta a rólad készült portrét.
- Melyiket? Amelyiken tíz év alatt voltam, vagy amelyiken afelett? *kérdi gúnyosan.*
- Az az alak, aki látatlanba hajlandó elvenni valakit, csak a pénzre hajt. Nem megyek hozzá senkihez! Főleg nem egy ilyen személyhez. *mondja végül ingerülten. Az ajtó felé indul reakcióra nem várva. Keze már a kilincsen van, mikor még egy pillanatra hátrafordul.*
- Van még valami? Vagy ezt szántátok szíves fogadtatásnak? *kérdi. Mikor nem kap egy ideig semmi reakciót, távozik.*
1970. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-08 10:53:51
Üzenet elküldve: 2012-02-08 10:53:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Az inasát - mert noha tanoncként vette őt föl, annak már nem igen nevezné - minősítő szavakon először csak elmosolyodik, majd hangos nevetésben fakad ki. Mikor megnyugszik és végre levegőhöz jut, meg is szólal. Akkor viszont előbújik belőle a tudós.*
- Tudod, ez az 'idióta' jó ideig azon volt, hogy behízelegje magát az ágyamba. Valljuk be, annak ellenére, hogy nem sok az esze, igen tetszetős jelenség. Legalábbis engem elragad a felépítése meg az a csinos kis pofikája. Ránézésre is megállapítható, milyen erősek a csontjai, az izomrendszere is tökéletes, és ha még kicsit dolgozna is az erőnlétén, akkor... Minden bizonnyal bárkit megkaphatna a városban. Sokan bolondulnak az efféle modortalan fickókért. Elborultabb pillanatokban már... szinte beadtam a derekam én is. Olyankor, mikor annyira anyává akartam volna válni, hogy még arról is hajlandó lettem volna lennondani, hogy eszes gyermekem szülessen.
*Újra kuncogni kezd, majd kiveri fejéből a gondolatokat és megkomolyodik.*
- Én hiszem, hogy mindenkinek megvan már születése pillanatában a rá kirótt útja. Van, akié kellemes, van, akié gyötrelmes. Úgy tűnik, mindkettőnknek az utóbbiból jutott.
*A mellette ülő nőre néz. Előző találkozásuk óta mintha sokat komolyodott, megnyugodott volna. De az sem kizárt, hogy csupán a rideg beszédtéma oka, hogy nem mocorog, fészkelődik folyton, mint akit besóztak.*
- Te gyilkos voltál, annak neveltek. A tanítód felelőssége lett volna, hogy kiírtsa belőled az érzelmeket. Gondolom én. Nem tudom, hogy működik ez nálatok. Csak azt, hogy én megtanultam elfogadni az elmúlást. Engem az már nem érint meg, az örök álomba küldött gyermekeké sem. De Mirko...
*Hanyagul megrántja vállát, majd elhallgat. Már csak azért is, mert feltárul az ispotály ajtaja, s Dan és Rufian hozzák be a méretes dézsát, majd fel is töltik meleg vízzel. Az ork távozik, számára nyilván nem vonzó egy más fajú nőnemű lényt mustrálni, azonban Danis téblábolva vár még. Ay végigméri őt a maga cseppet sem szégyenlős módján, felidézi magában mindazt, amit Rínának mondott a férfiről, majd ismét nevetni kezd, aztán, kiparancsolja a férfit a helyiségből.*
- Gyere, fürödj meg. Besegítelek. Ha nem zavar, maradnék még. Elteszem a holmikat, meg előkészítem a fekhelyem itt, a másik oldalt.
*Valóban segít a nőnek a dézsába kászálódni, ha igényli ezt, s marad is, ha az nem utasítja ki. Valóban helyükre rendezi eszközeit, s megigazítja a kiszemelt ágyon fekvő holmikat, áthajtogatja a pokrócokat, felrázza párnáját, majd ugyanígy jár el Rína fekhelye esetében is.*
- Egyébként én úgy érzem, tartozom neked. Meg persze te is nekem.
*Hirtelen megtöri a csendet, aztán ismét elhallgat.*
A hozzászólás írója (Ayrine Chassis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.08 11:02:27
- Tudod, ez az 'idióta' jó ideig azon volt, hogy behízelegje magát az ágyamba. Valljuk be, annak ellenére, hogy nem sok az esze, igen tetszetős jelenség. Legalábbis engem elragad a felépítése meg az a csinos kis pofikája. Ránézésre is megállapítható, milyen erősek a csontjai, az izomrendszere is tökéletes, és ha még kicsit dolgozna is az erőnlétén, akkor... Minden bizonnyal bárkit megkaphatna a városban. Sokan bolondulnak az efféle modortalan fickókért. Elborultabb pillanatokban már... szinte beadtam a derekam én is. Olyankor, mikor annyira anyává akartam volna válni, hogy még arról is hajlandó lettem volna lennondani, hogy eszes gyermekem szülessen.
*Újra kuncogni kezd, majd kiveri fejéből a gondolatokat és megkomolyodik.*
- Én hiszem, hogy mindenkinek megvan már születése pillanatában a rá kirótt útja. Van, akié kellemes, van, akié gyötrelmes. Úgy tűnik, mindkettőnknek az utóbbiból jutott.
*A mellette ülő nőre néz. Előző találkozásuk óta mintha sokat komolyodott, megnyugodott volna. De az sem kizárt, hogy csupán a rideg beszédtéma oka, hogy nem mocorog, fészkelődik folyton, mint akit besóztak.*
- Te gyilkos voltál, annak neveltek. A tanítód felelőssége lett volna, hogy kiírtsa belőled az érzelmeket. Gondolom én. Nem tudom, hogy működik ez nálatok. Csak azt, hogy én megtanultam elfogadni az elmúlást. Engem az már nem érint meg, az örök álomba küldött gyermekeké sem. De Mirko...
*Hanyagul megrántja vállát, majd elhallgat. Már csak azért is, mert feltárul az ispotály ajtaja, s Dan és Rufian hozzák be a méretes dézsát, majd fel is töltik meleg vízzel. Az ork távozik, számára nyilván nem vonzó egy más fajú nőnemű lényt mustrálni, azonban Danis téblábolva vár még. Ay végigméri őt a maga cseppet sem szégyenlős módján, felidézi magában mindazt, amit Rínának mondott a férfiről, majd ismét nevetni kezd, aztán, kiparancsolja a férfit a helyiségből.*
- Gyere, fürödj meg. Besegítelek. Ha nem zavar, maradnék még. Elteszem a holmikat, meg előkészítem a fekhelyem itt, a másik oldalt.
*Valóban segít a nőnek a dézsába kászálódni, ha igényli ezt, s marad is, ha az nem utasítja ki. Valóban helyükre rendezi eszközeit, s megigazítja a kiszemelt ágyon fekvő holmikat, áthajtogatja a pokrócokat, felrázza párnáját, majd ugyanígy jár el Rína fekhelye esetében is.*
- Egyébként én úgy érzem, tartozom neked. Meg persze te is nekem.
*Hirtelen megtöri a csendet, aztán ismét elhallgat.*
A hozzászólás írója (Ayrine Chassis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.02.08 11:02:27
1969. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:52:26
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:52:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
*Némán igyekszik előre, ami most a szokottnál is jobban megy neki. Valahogy megérti a férfit és együtt érez vele. Naethnek szerencséje volt, hogy apja az udvarra bízta, mert szeret lovagként élni és más feladatot igazából el sem tudna képzelni magának. Nem próbálta még a többit, de biztos benne, hogy nem is lesz rá szüksége.*
- Nem szabadott volna feladnia az álmait. Arra nem gondolt, hogy meglopja az urát és megszökik? Vagy egyszerűen mondja meg, hogy szabad életre vágyik. Más is elvégzi a maga munkáját ugyanannyiért, nem? *Feltekintve a házakra veszi csak észre, hogy már egy ideje a gazdagok utcáit róják. Számára viszonylag hamar a kapuhoz is érnek, ahol úgy köszön az őrnek, mintha egy ideje már ő is a háztartás részese lenne.*
- Megjöttünk! *Kissé gyerekesen nyújtja el a szó végétt, aztán egy értelmes, mégis könnyed mosolyt enged meg magának, amíg a másik kaput nyit nekik.*
*Némán igyekszik előre, ami most a szokottnál is jobban megy neki. Valahogy megérti a férfit és együtt érez vele. Naethnek szerencséje volt, hogy apja az udvarra bízta, mert szeret lovagként élni és más feladatot igazából el sem tudna képzelni magának. Nem próbálta még a többit, de biztos benne, hogy nem is lesz rá szüksége.*
- Nem szabadott volna feladnia az álmait. Arra nem gondolt, hogy meglopja az urát és megszökik? Vagy egyszerűen mondja meg, hogy szabad életre vágyik. Más is elvégzi a maga munkáját ugyanannyiért, nem? *Feltekintve a házakra veszi csak észre, hogy már egy ideje a gazdagok utcáit róják. Számára viszonylag hamar a kapuhoz is érnek, ahol úgy köszön az őrnek, mintha egy ideje már ő is a háztartás részese lenne.*
- Megjöttünk! *Kissé gyerekesen nyújtja el a szó végétt, aztán egy értelmes, mégis könnyed mosolyt enged meg magának, amíg a másik kaput nyit nekik.*
1968. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:33:39
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:33:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Csendben marad. Látja, hogy Ayrine még tartogat mondanivalót. Legalábbis válaszra mindenképp számít megjegyzése után. Az nem is késlekedik sokáig. A nő szépen kifejti, hogy miért lenne nehézkes egy újabb gyereket összehozni. Nos tény, hogy ahhoz férfi kell. Méghozzá normális... Rína megértően sóhajt, majd tovább figyel. Hirtelen nem tud mit mondani.
Ay kiviharzik a szobából. Ez ad némi időt a gondolkodásra a sötételf számára. Folyamatosan azon agyal, hogy mit is mondhatna. Valamennyi válaszlehetőség, mely elméjében kering, tartalmaz hátulütőt, vagy esetleges kudarc lehetőséget. Viszont mindenben ott a kockázat, ezt be kell tökélni. Mikor az embernő visszatér még gondolkozik kicsit, majd megszólal.*
- Ha nem próbálod meg, nem tudod meg, hogy sikerülne-e. Nem minden férfi olyan, amilyennel megjártad. Csak... keresni kell és akadnak normális alakok. Ja és nem, most nem Danisre gondolok. Ő egy idióta...
*neveti. Próbálja valamicskét jobb kedvre deríteni Ayrinet. Nem tudja miért, de egyszer csak azon kapta magát, hogy ezen igyekszik. Ezzel azonban hamar felhagy. Pontosan akkor, amikor a nő kérdezősködni kezd. A naiv hibákról sokat lehetne mesélni. Az éjbőrű találkozott már néhány olyan személlyel ki legalább egyet elkövetett életében, de igazán jellemezni csak egyet tudna. Egyet, akiről úgy hiszi jól ismeri, de így is tud újat mutatni, meglepve ezzel a gyilkost. Tekintete elkomorul, ábrázata szomorúvá válik. Maga elé bámul, miközben egy pillanatra megszorítja Ayrine kezét.*
- Óh... ne haragudj!
*mondja azonnal, amint észreveszi ezen cselekedetét. Inkább elengedi az ember kezét és ölébe ejtve összekulcsolja saját ujjait.*
- Nem találkoztam sokkal... De... azért vannak néhányan hozzád hasonlók. Jó páran pedig képesek voltak túljutni ezen az állapoton. Nehezen, de... sikerült nekik.
*mondja szaggatottan.*
- A gond csak az... hogy én is a sokasághoz tartozom. Tudod... Te megöltél egy gyereket, míg én legyilkoltam... nos, elég sokat. Naivságból, éhbérért, vagy azért, mert jobb sorsot reméltem utána. Bár ha belegondolok az utóbbi megegyezik az előzővel.
*neveti keserűn.*
- Azt hiszem bánom, akárcsak te. Vagy mégsem. Egyet mindenképp... Az első gyereket. Azt mondták azért, mert mindig az a legszörnyűbb. De ez nem így van. Valamennyire mindet bánom, de ez más volt. Nem, nem volt gyerekem. Valószínűleg nem is lesz... De mindegy, most kár ezzel szomorítani magunkat nem gondolod? Azt hiszem nem csak te ragadtál a múltban. Az árnyak visszajárnak kísérteni...
*fejezi be végül mondandóját. Nem szívesen traktálná Ayrinet saját nyavalygásával. A nő már így is megszólta amiért csak sajnáltatja magát. Ebben pedig tökéletesen egyetért.
"Én lettem az önsajnáltatók mintapéldánya. Nálam jobban ezt senki nem tudja, mernék rá fogadni."*
Ay kiviharzik a szobából. Ez ad némi időt a gondolkodásra a sötételf számára. Folyamatosan azon agyal, hogy mit is mondhatna. Valamennyi válaszlehetőség, mely elméjében kering, tartalmaz hátulütőt, vagy esetleges kudarc lehetőséget. Viszont mindenben ott a kockázat, ezt be kell tökélni. Mikor az embernő visszatér még gondolkozik kicsit, majd megszólal.*
- Ha nem próbálod meg, nem tudod meg, hogy sikerülne-e. Nem minden férfi olyan, amilyennel megjártad. Csak... keresni kell és akadnak normális alakok. Ja és nem, most nem Danisre gondolok. Ő egy idióta...
*neveti. Próbálja valamicskét jobb kedvre deríteni Ayrinet. Nem tudja miért, de egyszer csak azon kapta magát, hogy ezen igyekszik. Ezzel azonban hamar felhagy. Pontosan akkor, amikor a nő kérdezősködni kezd. A naiv hibákról sokat lehetne mesélni. Az éjbőrű találkozott már néhány olyan személlyel ki legalább egyet elkövetett életében, de igazán jellemezni csak egyet tudna. Egyet, akiről úgy hiszi jól ismeri, de így is tud újat mutatni, meglepve ezzel a gyilkost. Tekintete elkomorul, ábrázata szomorúvá válik. Maga elé bámul, miközben egy pillanatra megszorítja Ayrine kezét.*
- Óh... ne haragudj!
*mondja azonnal, amint észreveszi ezen cselekedetét. Inkább elengedi az ember kezét és ölébe ejtve összekulcsolja saját ujjait.*
- Nem találkoztam sokkal... De... azért vannak néhányan hozzád hasonlók. Jó páran pedig képesek voltak túljutni ezen az állapoton. Nehezen, de... sikerült nekik.
*mondja szaggatottan.*
- A gond csak az... hogy én is a sokasághoz tartozom. Tudod... Te megöltél egy gyereket, míg én legyilkoltam... nos, elég sokat. Naivságból, éhbérért, vagy azért, mert jobb sorsot reméltem utána. Bár ha belegondolok az utóbbi megegyezik az előzővel.
*neveti keserűn.*
- Azt hiszem bánom, akárcsak te. Vagy mégsem. Egyet mindenképp... Az első gyereket. Azt mondták azért, mert mindig az a legszörnyűbb. De ez nem így van. Valamennyire mindet bánom, de ez más volt. Nem, nem volt gyerekem. Valószínűleg nem is lesz... De mindegy, most kár ezzel szomorítani magunkat nem gondolod? Azt hiszem nem csak te ragadtál a múltban. Az árnyak visszajárnak kísérteni...
*fejezi be végül mondandóját. Nem szívesen traktálná Ayrinet saját nyavalygásával. A nő már így is megszólta amiért csak sajnáltatja magát. Ebben pedig tökéletesen egyetért.
"Én lettem az önsajnáltatók mintapéldánya. Nálam jobban ezt senki nem tudja, mernék rá fogadni."*
1967. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:29:14
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:29:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
* A szolgáló először vonakodik elfogadni a nő ajánlatát, ám végül csak beadja a derekát. Naeth a hátára veszi a valóba nem olyan súlyos férfit, s máris gyorsabban kezdenek haladni.*
- Amióta az eszemet tudom szolga vagyok. A családom nagyon régóta szolgálja az Aleny famíliát, s az én koromban nem is volt kérdéses, hogy mi is lesz a feladatom: halálomig szolgálni az uramat, s az ő halála esetén a következő örököst. Én azonban másra vágytam, s ezért aligha ítélhet el. Mindig is világot akartam látni, s mikor gyermekkoromban egy vándorszínházat fogadtak a birtokon, arra az elhatározásra jutottam, hogy ez lenne a legjobb elhelyezkedés a számomra - megjátszani ugyanis megtudom magam, ezt sokszor kellett alkalmaznom uram szolgálatában. Persze az álom az idő múlásával egyre fakóbb lett, egészen addig, míg végül már nem is emlékeztem a célomra. Azonban a tisztáson tartott mulatságon volt szerencsém ismét látni azt a vándorszínházat, s akkor olyan erővel támadt rám a változásra való kényszer, hogy elhamarkodottan döntöttem.
Eredetileg csupán megakartuk zsarolni a gazdám, s a legtöbb pénzt a lányáért adta volna, tehát megvolt a tökéletes célpont. Nem kellett sok pénzt adni ennek az alaknak * utal itt a halott férfira *, hogy elvállalja a dolgot, de sajnos... rossz embert választottam. Nem bírt magával, s megölte Alanát. Ekkor azzal az ötlettel álltam elő gazdámnak - ki már számolta a kifizetendő aranyat , hogy fogadjon fel valakit, aki visszahozza a lányát. Őrlődött ugyan egy darabig, de aztán csak úgy döntött, ahogy én akartam.
Most már nyilván érti, hogy az őrség miért nem segített: valójában be sem avattuk őket. Erre én magam ügyeltem.
* Garend ezek után némaságba burkolózik, s érezhetően összerándul mikor szemük elé tárul az Aleny-birtok.*
* A szolgáló először vonakodik elfogadni a nő ajánlatát, ám végül csak beadja a derekát. Naeth a hátára veszi a valóba nem olyan súlyos férfit, s máris gyorsabban kezdenek haladni.*
- Amióta az eszemet tudom szolga vagyok. A családom nagyon régóta szolgálja az Aleny famíliát, s az én koromban nem is volt kérdéses, hogy mi is lesz a feladatom: halálomig szolgálni az uramat, s az ő halála esetén a következő örököst. Én azonban másra vágytam, s ezért aligha ítélhet el. Mindig is világot akartam látni, s mikor gyermekkoromban egy vándorszínházat fogadtak a birtokon, arra az elhatározásra jutottam, hogy ez lenne a legjobb elhelyezkedés a számomra - megjátszani ugyanis megtudom magam, ezt sokszor kellett alkalmaznom uram szolgálatában. Persze az álom az idő múlásával egyre fakóbb lett, egészen addig, míg végül már nem is emlékeztem a célomra. Azonban a tisztáson tartott mulatságon volt szerencsém ismét látni azt a vándorszínházat, s akkor olyan erővel támadt rám a változásra való kényszer, hogy elhamarkodottan döntöttem.
Eredetileg csupán megakartuk zsarolni a gazdám, s a legtöbb pénzt a lányáért adta volna, tehát megvolt a tökéletes célpont. Nem kellett sok pénzt adni ennek az alaknak * utal itt a halott férfira *, hogy elvállalja a dolgot, de sajnos... rossz embert választottam. Nem bírt magával, s megölte Alanát. Ekkor azzal az ötlettel álltam elő gazdámnak - ki már számolta a kifizetendő aranyat , hogy fogadjon fel valakit, aki visszahozza a lányát. Őrlődött ugyan egy darabig, de aztán csak úgy döntött, ahogy én akartam.
Most már nyilván érti, hogy az őrség miért nem segített: valójában be sem avattuk őket. Erre én magam ügyeltem.
* Garend ezek után némaságba burkolózik, s érezhetően összerándul mikor szemük elé tárul az Aleny-birtok.*
1966. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:14:57
Üzenet elküldve: 2012-02-07 22:14:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
*Ahogy haladnak, feltűnik neki Garend átázott kötése, amit nem akar egész úton nézni, mivel elég lassan mennek.*
- Biztos ne vegyem a hátamra? Nem tűnik nehezebbnek a felszerelésemnél. *Állapítja meg egy rövid pillantásból, persze pont ezért nem is biztos, hogy igaza van a lovagnak.*
- Remélem, hogy beválik a terve. Nem harcoltam még eleget ahhoz, hogy máris meghaljak. *Vigyorodik el biztatóan, viszont ha a szolgáló tényleg elfogadja az ajánlatot, akkor egy kicsit rogyaszt térdein, hogy a férfi könnyen felülhessen. Utána dob egy kicsit a súlyon és a lábakba kapaszkodva sietősebben elindul. Minél előbb odaérnek, annál biztosabb, hogy a férfi túléli.*
- Tehát miért is csavarta meg így a szálakat? *Veti fel a kérdést csak úgy mellékesen. Ha akar válaszol rá a másik, ha nem, az sem baj. Nem erőlteti, csak ne legyen olyan nagy csend. Persze Garendnek inkább pihennie kellene, de a lovag úgy sem bírná ki, hogy ne kíváncsiskodjon.*
*Ahogy haladnak, feltűnik neki Garend átázott kötése, amit nem akar egész úton nézni, mivel elég lassan mennek.*
- Biztos ne vegyem a hátamra? Nem tűnik nehezebbnek a felszerelésemnél. *Állapítja meg egy rövid pillantásból, persze pont ezért nem is biztos, hogy igaza van a lovagnak.*
- Remélem, hogy beválik a terve. Nem harcoltam még eleget ahhoz, hogy máris meghaljak. *Vigyorodik el biztatóan, viszont ha a szolgáló tényleg elfogadja az ajánlatot, akkor egy kicsit rogyaszt térdein, hogy a férfi könnyen felülhessen. Utána dob egy kicsit a súlyon és a lábakba kapaszkodva sietősebben elindul. Minél előbb odaérnek, annál biztosabb, hogy a férfi túléli.*
- Tehát miért is csavarta meg így a szálakat? *Veti fel a kérdést csak úgy mellékesen. Ha akar válaszol rá a másik, ha nem, az sem baj. Nem erőlteti, csak ne legyen olyan nagy csend. Persze Garendnek inkább pihennie kellene, de a lovag úgy sem bírná ki, hogy ne kíváncsiskodjon.*
1965. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-07 21:37:35
Üzenet elküldve: 2012-02-07 21:37:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Kissé megrázza a fejét, de mikor késznek érzi magát arra, szavakkal is válaszol. Hangja enyhén élettelen, ahogy véleménye azon formát ölt.*
- Piszkosul nehéz volt. Eddig csak ketten tudjátok ezt a kis... titkomat. A családomon kívül. Te, meg a vörös. Akivel az erdőben voltunk, biztosan emlékszel rá. Eléggé... feltűnő jelenség. Neki nem akartam elmondani, valahogy egyszerűen kicibálta belőlem a szavakat.
*Sóhajt, s a hirtelen jött vidámság helyét arcán-szívében ismét átveszi a bánat.*
- Ez a gyermek dolog sem olyan egyszerű, mint hiszed. Ha sikerül is valaha túllépnem azon, hogy önkezűleg vetettem véget a bennem növekvő törékeny, kiszolgáltatott kis életnek, akkor sem biztos, hogy valaha lehet újra sajátom. Ahhoz, hogy gyermekem lehessen, férfi kell. Ahhoz, hogy férfim legyen...
*Sóhajt, tenni-venni kezd a már egyébként rendben összepakolt holmik közt.*
- Nem ártana, ha nem fogna el az émelygés a közelükben, vagy ha csak rájuk gondolok. Míg úgy érzem, hogy taszítanak és viszolygok a gondolattól, hogy esetleg hozzám érjenek... nehéz lesz gyermeket nemzenem.
*Kérdőn pillant Rínára, bár sejtése szerint a nő osztja majd a nézetet. S bár valószínűleg a másik nem kíváncsi minden részletre, további kifogásait is elé tárja.*
- Ha pedig ezt le tudnám küzdeni, és az ágyamba engednék valakit, akkor sincs rá semmi garancia, hogy valóban lesz gyermekem. Talán nem látszik rajtam, de kezdek benne lenni a korban. Meg egyébként is nagy a valószínűsége, hogy az a szer... nos, kárt tett bennem is. Előfordulhat, hogy ha valóban várandós lehetnék is, nem bírnám kihordani a gyermeket. Az a kudarcélmény pedig még mélyebbre taszítana, mint ahol most vagyok. Nem tudom, megéri-e így próbálkozni.
*Újabb bátortalan, beletörődő mosoly, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülötte, s szíve maradéka nem szakadna újabb ezer darabra. Holmijait a szomszéd ágyra halmozza, majd kis időre magára hagyja Rínát, míg Danist szólítja a fürdővíz miatt. Visszatérve hangja már kevésbé megtört, de még mindig nem a tőle megszokható erőteljes, határozott orgánum.*
- Nincs szükséged lovas ízére. Az a láz miatt kellett. Most olyan veszély nem fenyeget, ha képes leszel két-három napig veszteg maradni.
*Az éjbőrű mellé telepszik, majd némi tanakodás után, hogy merje-e ismét átölelni vagy ne - csupán mert így esne jól megköszönnie a másik megértését, s hogy hosszú idő után őszintén beszélhetett valakinek legnagyobb félelmeiről -, s végül annak kezét ragadja meg, s szemeit lesüti. Keresi a szavakat, hogy kérdése semmiképp ne hasson sértőnek vagy tolakodónak. Bár nem szokta ezt fontosnak tartani, Rínával szemben másként gondolja. Tudja, hogy óriási kockázatot vállal, azzal, hogy közel engedi őt magához, hisz nem tudhatja, nem fog-e az ismét se szó, se beszéd meglépni.*
- Az előbb, mikor a naivságról beszéltél, úgy tűnt, mintha jól ismernéd már ezt. Találkoztál más hozzám hasonlóval is? Ilyen sokan lennénk?
*Maga elé mered a padlóra, majd egy pillanat múlva meg is szólal.*
- Mirko a napokban lenne tizenegy esztendős...
- Piszkosul nehéz volt. Eddig csak ketten tudjátok ezt a kis... titkomat. A családomon kívül. Te, meg a vörös. Akivel az erdőben voltunk, biztosan emlékszel rá. Eléggé... feltűnő jelenség. Neki nem akartam elmondani, valahogy egyszerűen kicibálta belőlem a szavakat.
*Sóhajt, s a hirtelen jött vidámság helyét arcán-szívében ismét átveszi a bánat.*
- Ez a gyermek dolog sem olyan egyszerű, mint hiszed. Ha sikerül is valaha túllépnem azon, hogy önkezűleg vetettem véget a bennem növekvő törékeny, kiszolgáltatott kis életnek, akkor sem biztos, hogy valaha lehet újra sajátom. Ahhoz, hogy gyermekem lehessen, férfi kell. Ahhoz, hogy férfim legyen...
*Sóhajt, tenni-venni kezd a már egyébként rendben összepakolt holmik közt.*
- Nem ártana, ha nem fogna el az émelygés a közelükben, vagy ha csak rájuk gondolok. Míg úgy érzem, hogy taszítanak és viszolygok a gondolattól, hogy esetleg hozzám érjenek... nehéz lesz gyermeket nemzenem.
*Kérdőn pillant Rínára, bár sejtése szerint a nő osztja majd a nézetet. S bár valószínűleg a másik nem kíváncsi minden részletre, további kifogásait is elé tárja.*
- Ha pedig ezt le tudnám küzdeni, és az ágyamba engednék valakit, akkor sincs rá semmi garancia, hogy valóban lesz gyermekem. Talán nem látszik rajtam, de kezdek benne lenni a korban. Meg egyébként is nagy a valószínűsége, hogy az a szer... nos, kárt tett bennem is. Előfordulhat, hogy ha valóban várandós lehetnék is, nem bírnám kihordani a gyermeket. Az a kudarcélmény pedig még mélyebbre taszítana, mint ahol most vagyok. Nem tudom, megéri-e így próbálkozni.
*Újabb bátortalan, beletörődő mosoly, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülötte, s szíve maradéka nem szakadna újabb ezer darabra. Holmijait a szomszéd ágyra halmozza, majd kis időre magára hagyja Rínát, míg Danist szólítja a fürdővíz miatt. Visszatérve hangja már kevésbé megtört, de még mindig nem a tőle megszokható erőteljes, határozott orgánum.*
- Nincs szükséged lovas ízére. Az a láz miatt kellett. Most olyan veszély nem fenyeget, ha képes leszel két-három napig veszteg maradni.
*Az éjbőrű mellé telepszik, majd némi tanakodás után, hogy merje-e ismét átölelni vagy ne - csupán mert így esne jól megköszönnie a másik megértését, s hogy hosszú idő után őszintén beszélhetett valakinek legnagyobb félelmeiről -, s végül annak kezét ragadja meg, s szemeit lesüti. Keresi a szavakat, hogy kérdése semmiképp ne hasson sértőnek vagy tolakodónak. Bár nem szokta ezt fontosnak tartani, Rínával szemben másként gondolja. Tudja, hogy óriási kockázatot vállal, azzal, hogy közel engedi őt magához, hisz nem tudhatja, nem fog-e az ismét se szó, se beszéd meglépni.*
- Az előbb, mikor a naivságról beszéltél, úgy tűnt, mintha jól ismernéd már ezt. Találkoztál más hozzám hasonlóval is? Ilyen sokan lennénk?
*Maga elé mered a padlóra, majd egy pillanat múlva meg is szólal.*
- Mirko a napokban lenne tizenegy esztendős...
1964. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-07 21:33:32
Üzenet elküldve: 2012-02-07 21:33:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 11
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Esemény - A gondos apa//
- Nem, ez nem lesz jó * mondja Garend kissé lihegve, s kezét a mellkasán tartva, melyen átázott a kötés * Gondoljon csak bele, én hoztam önt el ide. A gazdám úgy tudja, hogy én derítettem ki, hogy hol ez a férfi. A felhívást figyelembe véve, csak akkor járhattak volna el, hogyha eljönnek hozzánk. De maga volt az egyetlen, és nem is tudom, hogy ezért átkozzam a nevét, vagy imába foglaljam.
* A szolgáló elhallgat, sziszeg egy keveset, majd egy pillanatra megállásra készteti az őt támogató nőt, ám hamar újra útnak indul.*
- A legegyszerűbb az lenne, ha azt mondjuk: megtaláltuk Alanát és a férfit, s a lányt sikerült meggyőznünk, jöjjön vissza az apjához. A férfi erre féktelen haragra gerjedt, leszúrt engem - s valahogy magát is ártalmatlanná tette -, és ilyenkor alkalma volt végezni Alanával is. Ennél jobbat nem igazán tudok, de az uram nem fogja háborgatni a lánya holttestét, nem kell félnünk tőle, hogy meghatároztatja a halál beálltát.
- Nem, ez nem lesz jó * mondja Garend kissé lihegve, s kezét a mellkasán tartva, melyen átázott a kötés * Gondoljon csak bele, én hoztam önt el ide. A gazdám úgy tudja, hogy én derítettem ki, hogy hol ez a férfi. A felhívást figyelembe véve, csak akkor járhattak volna el, hogyha eljönnek hozzánk. De maga volt az egyetlen, és nem is tudom, hogy ezért átkozzam a nevét, vagy imába foglaljam.
* A szolgáló elhallgat, sziszeg egy keveset, majd egy pillanatra megállásra készteti az őt támogató nőt, ám hamar újra útnak indul.*
- A legegyszerűbb az lenne, ha azt mondjuk: megtaláltuk Alanát és a férfit, s a lányt sikerült meggyőznünk, jöjjön vissza az apjához. A férfi erre féktelen haragra gerjedt, leszúrt engem - s valahogy magát is ártalmatlanná tette -, és ilyenkor alkalma volt végezni Alanával is. Ennél jobbat nem igazán tudok, de az uram nem fogja háborgatni a lánya holttestét, nem kell félnünk tőle, hogy meghatároztatja a halál beálltát.
1963. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-06 23:16:11
Üzenet elküldve: 2012-02-06 23:16:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Ez előtti hozzászólás:
Szallashely
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Ez előtti hozzászólás:
Szallashely
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Oroszlánfejesek-kaland//
*Támadása sikertelensége és visszább vonulása után sejthető volt, hogy Chothal támad. Bár a Megtorló védekezésre készült fel, jól látja, hogy az erőteljes roham ellen nem sokat érhet pengéje. Gyorsan hátrébb lép, majd oldal irányba tesz még egy lépést, hogy ezzel kikerüljön a csapás vélhetőleg kaszáló mozdulatban véget érő teréből. A fegyver így is súrolja vértjét, de a súlya elől legalább kitér. Kihasználva a rendelkezésére álló néhány másodpercnyi időt, tesz egy újabb próbát. Fegyverét az ork karja felé lendíti, az alá igyekszik csapni vele, hogy gyenge páncélzatának kevésbé megerősített pontját, vagy az által egyáltalán nem védett területet találjon el. Támadásába minden erejét beleadja, gondolkodását elhomályosítja a düh és vérszomj vörös köde.*
*A fosztogatók egyike, az óvatoskodó Saira egyszer csak valami csillogóba botlik. Az egyik áldozat karja részben takarta azt, de még így is sikerül lábbelije orrának bele akadnia. Ha felemeli, kezében egy vastag láncra függesztett medalliont láthat. Azt jobban megnézve, a nemesfém foglalatban díszelgő kékes-lilás színekben pompázó jó két ujjnyi átmérőjű kőbe egy virág, a Holdviola mását vésték. Igazán értékesnek tűnik a darab, ha másért nem is, súlya alapján mindenképp.*
*Támadása sikertelensége és visszább vonulása után sejthető volt, hogy Chothal támad. Bár a Megtorló védekezésre készült fel, jól látja, hogy az erőteljes roham ellen nem sokat érhet pengéje. Gyorsan hátrébb lép, majd oldal irányba tesz még egy lépést, hogy ezzel kikerüljön a csapás vélhetőleg kaszáló mozdulatban véget érő teréből. A fegyver így is súrolja vértjét, de a súlya elől legalább kitér. Kihasználva a rendelkezésére álló néhány másodpercnyi időt, tesz egy újabb próbát. Fegyverét az ork karja felé lendíti, az alá igyekszik csapni vele, hogy gyenge páncélzatának kevésbé megerősített pontját, vagy az által egyáltalán nem védett területet találjon el. Támadásába minden erejét beleadja, gondolkodását elhomályosítja a düh és vérszomj vörös köde.*
*A fosztogatók egyike, az óvatoskodó Saira egyszer csak valami csillogóba botlik. Az egyik áldozat karja részben takarta azt, de még így is sikerül lábbelije orrának bele akadnia. Ha felemeli, kezében egy vastag láncra függesztett medalliont láthat. Azt jobban megnézve, a nemesfém foglalatban díszelgő kékes-lilás színekben pompázó jó két ujjnyi átmérőjű kőbe egy virág, a Holdviola mását vésték. Igazán értékesnek tűnik a darab, ha másért nem is, súlya alapján mindenképp.*
1962. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-05 14:16:39
Üzenet elküldve: 2012-02-05 14:16:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 29
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 29
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Ekler teljesen belelkesül a szerencsejátékok miatt. Vörös köpenye alatt toporzékol. Természetesen, mikor elindulnak ő az első, aki kilép az ajtón. Persze aztán eszébe jut, hogy nem is ismeri a házat, és amit tesz, az elég nagy illetlenség a házigazda felé nézve. Így hát, előre engedi Yelanét és annyira kapkodja a lábaid, hogy ha még egy fokkal gyorsabban menne talán 'bedarálná' Yelane sarkát. Most eszébe sem jut, hogy elbámészkodjon a gyönyörű dekorációkban. Izgatottságát, ha mérni lehetne már régen eltörött volna az eszköz, amivel mérnék.
Jelenlegi hangulata egy szempillantás alatt érdeklődéssé változik, amikor két fura alak lép be a ház bejárati ajtaján.*
- Yel.
*Suttog a lánynak és gyengéden belemarkol a karjába.
Az idegenek felfedik önnön valójukat és Ekler rájön, hogy aggodalomra semmi ok, hisz Yelane szülei azok a fura figurák. Elsőnek a lány édesanyja mutatkozik be, majd az édesapja.*
- Igazán örülök, hogy megismerhetem önöket! Az én nevem Ekler Cesairo.
*Monológját egy mondatban el is intézi, nem akarja ismételgetni magát. Ezzel nem sért meg senkit és mindenkit üdvözöl, akit kell. Természetesen a kézfogást viszonozza egy-egy szemkontaktus kíséretében. Odébb lép, hogy a szülőknek teret adjon rég nem látott lányuk felé és üdvözölni tudják őt. Mosolyogva nézi a jelenetet, amit rendeznek. "Szóval ilyen egy igazi szülő". Ekler érzi, hogy a szórakozásból ma már nem lesz semmi, de nem is bánja. "Biztos sok megbeszélni valójuk van"Ekler mintha csak fején találta volna a szöget. Yelane a következő pillanatban be is jelenti, hogy ma elmarad a kiruccanás és szüleivel elvonul, hogy átrágják magukat valami fontos dolgon. "Vajon miről lehet szó?" Tudja nagyon jól, hogy nem lenne helyes az, amit tenni fog. De bizonyára nem arról fognak trécselni, hogy az egyik unokatestvér összeverekedett egy fagyi miatt a szomszéd kisfiúval. Valószínűleg bizalmasabb témát fog érinteni.*
- Rendben Yel. Elfoglalom magam valahogy.
*Úgy tesz, mintha a hálószoba felé kezdené az útját. De mikor Yelane és a szülei kellő távolságba kerülnek, utánuk iramodik. Követi őket egészen Geldew Beworken dolgozószobájának ajtajáig. Amint kattan a zár lehasal elé, hogy a résen kiszűrődő hangokból megállapítsa a beszélgetés tárgyát. Haját, a most felvett hasaló pózban gyors megigazítja. Isten ments, hogy pont a méterekkel utána loholó hosszú szőke lobonc buktassa le, ha esetleg futásra kerülne a sor.*
Jelenlegi hangulata egy szempillantás alatt érdeklődéssé változik, amikor két fura alak lép be a ház bejárati ajtaján.*
- Yel.
*Suttog a lánynak és gyengéden belemarkol a karjába.
Az idegenek felfedik önnön valójukat és Ekler rájön, hogy aggodalomra semmi ok, hisz Yelane szülei azok a fura figurák. Elsőnek a lány édesanyja mutatkozik be, majd az édesapja.*
- Igazán örülök, hogy megismerhetem önöket! Az én nevem Ekler Cesairo.
*Monológját egy mondatban el is intézi, nem akarja ismételgetni magát. Ezzel nem sért meg senkit és mindenkit üdvözöl, akit kell. Természetesen a kézfogást viszonozza egy-egy szemkontaktus kíséretében. Odébb lép, hogy a szülőknek teret adjon rég nem látott lányuk felé és üdvözölni tudják őt. Mosolyogva nézi a jelenetet, amit rendeznek. "Szóval ilyen egy igazi szülő". Ekler érzi, hogy a szórakozásból ma már nem lesz semmi, de nem is bánja. "Biztos sok megbeszélni valójuk van"Ekler mintha csak fején találta volna a szöget. Yelane a következő pillanatban be is jelenti, hogy ma elmarad a kiruccanás és szüleivel elvonul, hogy átrágják magukat valami fontos dolgon. "Vajon miről lehet szó?" Tudja nagyon jól, hogy nem lenne helyes az, amit tenni fog. De bizonyára nem arról fognak trécselni, hogy az egyik unokatestvér összeverekedett egy fagyi miatt a szomszéd kisfiúval. Valószínűleg bizalmasabb témát fog érinteni.*
- Rendben Yel. Elfoglalom magam valahogy.
*Úgy tesz, mintha a hálószoba felé kezdené az útját. De mikor Yelane és a szülei kellő távolságba kerülnek, utánuk iramodik. Követi őket egészen Geldew Beworken dolgozószobájának ajtajáig. Amint kattan a zár lehasal elé, hogy a résen kiszűrődő hangokból megállapítsa a beszélgetés tárgyát. Haját, a most felvett hasaló pózban gyors megigazítja. Isten ments, hogy pont a méterekkel utána loholó hosszú szőke lobonc buktassa le, ha esetleg futásra kerülne a sor.*
1961. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-05 14:13:05
Üzenet elküldve: 2012-02-05 14:13:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 17
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 17
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//A Csaló//
* Engur csöppet sem zavartatja magát az előző cselekedete miatt, ám 'társai' mozdulataiból egyértelműen kivehető, hogy ők nem örülnek neki. A szalmakalapos a nemes szavába vágna, azonban hirtelen légszomj kezdi sanyargatni, amitől egy pillanatig pánikba esik, ám az érzés amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan távozik is.
Engur ezek után nem igazán figyel az öreg szavaira, csak arra koncentrál, hogy minél több levegőt tudjon a tüdejébe szívni.
A lábai előtt heverő zsák arany, amit a vörös ruhás dob eléje hihetetlen nagy erőt önt a szalmakalapos emberbe, ám a két kardos egyén máris árnyaltabban mutatja be a helyzetet.
Engur kis ideig mérlegeli a a lehetőségeket. No persze az a kis idő elég nyomasztóan hathat a többiekre, mert az egykori orvgyilkosnak az is több percbe telik, míg egy kecskeszakállas emberről megállapítja, hogy nem az a négylábú állat - már ha nem öli meg az egyént ijedtében, látván az életnek ezen torz megcsúfolását.
Több perc némaság után Engur megszólal:*
- Én szabadúszó vagyok, így ha a Consiglio-ház követőinek erejét akarja felmérni, úgy őket ajánlanám * azzal rámutat a mágusra és a nőre* Ha pedig engem akar felmérni, úgy egyszerre egy embert kérnék magam ellen. Mert ha ez a kettő is fejenként kettő ellen állt ki, és győzött - tekintve, hogy a maga szolgálatában állnak - úgy nekem most négy ellenfél erejével kéne küzdenem. Ha a feltételeim nem elfogadhatóak, úgy nem kötünk üzletet.
* Engur csöppet sem zavartatja magát az előző cselekedete miatt, ám 'társai' mozdulataiból egyértelműen kivehető, hogy ők nem örülnek neki. A szalmakalapos a nemes szavába vágna, azonban hirtelen légszomj kezdi sanyargatni, amitől egy pillanatig pánikba esik, ám az érzés amilyen hirtelen jön, olyan gyorsan távozik is.
Engur ezek után nem igazán figyel az öreg szavaira, csak arra koncentrál, hogy minél több levegőt tudjon a tüdejébe szívni.
A lábai előtt heverő zsák arany, amit a vörös ruhás dob eléje hihetetlen nagy erőt önt a szalmakalapos emberbe, ám a két kardos egyén máris árnyaltabban mutatja be a helyzetet.
Engur kis ideig mérlegeli a a lehetőségeket. No persze az a kis idő elég nyomasztóan hathat a többiekre, mert az egykori orvgyilkosnak az is több percbe telik, míg egy kecskeszakállas emberről megállapítja, hogy nem az a négylábú állat - már ha nem öli meg az egyént ijedtében, látván az életnek ezen torz megcsúfolását.
Több perc némaság után Engur megszólal:*
- Én szabadúszó vagyok, így ha a Consiglio-ház követőinek erejét akarja felmérni, úgy őket ajánlanám * azzal rámutat a mágusra és a nőre* Ha pedig engem akar felmérni, úgy egyszerre egy embert kérnék magam ellen. Mert ha ez a kettő is fejenként kettő ellen állt ki, és győzött - tekintve, hogy a maga szolgálatában állnak - úgy nekem most négy ellenfél erejével kéne küzdenem. Ha a feltételeim nem elfogadhatóak, úgy nem kötünk üzletet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2312-2331
