//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Eleonornak//
*Épphogy csak beteszik lábukat az étkezőbe, Eleonor váratlanul terem Zetriat előtt, és hívja el egyelőre egy ismeretlen céllal. Az elf nem is sejti, mi jár a nő fejében, egyáltalán nem számított az ebben a pillanatban számára fura lépésre. Ha tudná milyen buja érzések kavarognak a másik fejében, hogy végre önző módon meg akarja kaparintani nem csak a szívét, de testét is, hogy kedve szerint játszadozhasson a vállára hulló szőke tincsekkel, és végigszánthasson vékony ujjaival a férfi felsőtestén. Egy tökéletesnek ígérkező éjszakának néznek elébe, végre egymással lehetnek, úgy, hogy bárki is beleszólhatna viharos kapcsolatukba. Most egymás karjaiba fonódva várhatják meg az ablakokat eltakaró függönyökön átszűrődő felkelő Nap sugarait. Még ELeonor sem tudhatja mennyire várta ezt a pillanatot az ifjú elf, az elmúlt napokban sokszor álmodozott a szépségről, és arról, hogy bármi veszély nélkül forrón csókolhatják egymást.
Hiába tűnik úgy, a férfi már nem teljesen az ki volt, mielőtt találkoztak, akkoriban egy a külvilágtól elzárkózó vándor volt, ki nem lelte helyét a városban, és vágyakozott a veszélyes kalandok, mik felpezsdítették vérét, és kirángatták a fájdalmas hétköznapok fogságából. Mikor pedig megkaparintotta ezt az izgalmat sajnálta amiért erre vágyott. Veszélybe sodorta egy fiatal társa életét, és semmit sem tehetett azért, hogy megvédje a többieket. Őt kellett megvédeni, mert gyenge volt, ez a sötét gondolat már akkor befészkelte magát az elméjébe, azóta hetek teltek el, de nem tudott megszabadulni tőle. Azóta beleszeretett egy nemes hölgybe, ki viszont szereti, és persze ott van Emma is, kire úgy tekint, mintha a lánya lenne. Sokkal nyitottabb lett a külvilág felé, már nem zárkózik el mindenkitől.
Nem lesz szükség elhallgattatni Zetriatot, engedelmesen követi a nőt a céljuk felé, mi kiderül a másik szobája az. Most van ideje újra megcsodálni a csinos testet, még a hajába is beletúr, miközben az elől haladva mutatja az utat. Puha, selymes, és ragyogó, mi a pompás hajkoronát jellemzik. Pár tincset ujjai közé fogva tekergetni kezd, és reméli a nőstény nem bánja. A hálóban aztán annak ellenére is elválik tőle a másik, hogy legszívesebben visszahúzná, és magához ölelné. Egyetlen dolog vigasztalja, a nemes elkezdi ledobálni magáról a gyönyörű testét takaró textíliákat. E tevékenység nem csak vigasztalja, de meg is fagyasztja, lábai mintha legyökereznének, száját sem képes mozgatni. Alig tudja elhinni a körülötte zajló eseményeket. Itt áll egy számára hatalmas szobában, előtte a nő akit szeret egy szál alsóneműben, és felé lépdel. Zet ajkain csak egy elégedett sóhaj képes kipréselni magát. Ahogy a felfogja a meglepetést, jobb keze a nő arcához emelkedik, és gyengéden rátapad a puha bőrre, majd lassan elindul a füle felé, hogy beletúrjon a szőkésbarna tincsekbe. Eztán a két test összeér, a feszes keblek a férfi mellkasához simulnak, miközben valamit súg kedvese fülébe.*
-Gyönyörű vagy!
*Úgy gondolja ez tökéletesen elég bizonyíték, ő is szeretne vele lenni. A tettek mezejére lép, és bal karjával átkarolva a csípőjét, araszolva az ágyhoz vezeti a másikat, itt pedig lehuppan az ágyra, és az ölébe ülteti. A manőver közben néhány csókot lehel a puha ajkakra, míg a fekvőhelyhez nem érnek. Ajkát kicsit elválasztja az ölében ülő nőjétől, hogy íriszeivel is újra, jobban szemügyre vehesse. Ez nem tart sokáig, enged a késztetésnek, ujjaival nyaktól lefelé haladva cirógatja végig a nő egész testét, néhol meg-megállva.*