//Családban marad//
*A férfi morgásán már meg sem lepődik. Olyannyira utálja a mélységi nőstényt, hogy talán a legszorultabb helyzetekben sem tudna vele normálisan szót váltani. Jobban mondva, csak akkor. Nem sok minden motiválja a normális beszédre. Egész pontosan Luna is csak egy dologról tud, az pedig a hím torkához szoruló, hideg, éles fém. Talán gyakrabban kéne alkalmaznia eme módszert, és olykor talán némi vérét is vehetné. Bár második alkalommal már egész biztos nem hagyná meg életét.
Most azonban több szüksége van rá ezen a világon. Ezért is tűri meg maga mellett, még ha nem is túl szívesen. Nehéz lenne eldönteni, ki örülne jobban, ha a másik lélek vesztett porhüvelyében gyönyörködhetne, amint élettelenül fekszik vérbe fagyva, fetrengve vörös életének kiontott tócsájában. Minden bizonnyal a melák sem kedvelte meg, amiért kis híján erre a sorsra juttatta.
Néhány gyors mozdulattal kinyitja a ház úrnőjének ajtaját, mely mögött a sötét sörényű hamar el is tűnik. Ő pedig már indul is, néma lépteivel szelve át a távolságot, mi a két bejárat között van. Egyik tőrét időközben helyére csúsztatja, másikat azonban nem ereszti. Szabad ujjait már épp a kilincsre fonná, mikor az lenyomódik, mielőtt még hozzá érhetne. Az ajtó kinyílik, és egyenesen felbérlője meghökkent valóját pillantja meg. Ő azonban egy csöppet sem tűnik meglepettnek. Ajkaira legbujább, legcsábosabb mosolyát ülteti ki. Szemei felcsillannak, amint meglátják a férfit. a sötét bőr borította kezek az uraság mellkasára csusszannak, miközben finoman megpróbálja visszatessékelni szobájába.*
- A neje halott. Nem gondolja, hogy ezt meg kellene ünnepelnünk valamivel? *suttogja egészen közel hajolva az egyébként cseppet sem vonzó alakhoz. Ha rögtönzött játéka beválik, hamar becsukja maguk mögött az ajtót. Tudja, nincs sok ideje játszadozni, és ezúttal nem is igazán volna ínyére ez a dolog. Ha a kulcs az ajtóban, akkor elfordítja azt, bezárva magukat. Ezután cserkésző ragadozó módjára járja kőrbe az urat, kezével lágyan végigsimítva vállán, egészen a nyakáig. Amikor mögé ér, gyengéd karja hirtelen rémisztően erősen ragadják meg az alak nyakát. Talán nem is sejtené az ember, hogy ennyi erő lakozik egy női testben. És erre még csak rátesz a meglepetés ereje is. Ujjai mélyen áldozata torkába fúródnak, hogy az levegőt is alig tudjon venni, nem hogy kiáltson egyet utolsó pillanataiban. Másik kezében lévő fegyvere is a nyakhoz siklik, hogy fojtó keze fölött elmetssze azt. Mozdulatai olyan gyorsak és váratlanok, hogy talán a szerencsétlen fel sem fogja, hogy nyomban vége szakad életének.
Ha bája - valami egészen érthetetlen okból kifolyólag - nem hatná meg az urat, akkor erőszakkal löki be az ajtón. Ha kell, bele is rúg, vagy már a küszöbön szívébe döfi a pengét. Nem várakoztatja sokáig a közelben ólálkodó halált. Ha az ajtóban végez vele, berántja a testet a szobába, és becsukja az ajtót. Ha már egyébként is bent volnának, nem időzik ezzel. Az egész nem tart tovább néhány másodpercnél. Gyors halál. Nem elkínzott, nem jár szenvedéssel. Mondhatni, egész kegyes volt ehhez az alakhoz a halál. Csak úgy, mint az élet, elnézve házát, vagy csak az azt körülvevő kerítést, min nemrégiben szökkent át.
A hullával nem törődik tovább, ott hagyja a padlón, szunyókáljon nyugodtan! Megfosztja értékeitől, majd ott is hagyja, és az asztalhoz siet, majd a szekrényekhez, hogy mindent, ami fellelhető, és megéri eltenni, magához vegye. Mint már oly sok szakmájához tartozó apróságot, ezt sem most csinálja először. Olykor egyébként is célszerűbb volt betörésnek álcázni a vérontást, hogy később ne fogjanak gyanút felbérlőjére. Ezért aztán már jól ismeri azokat a rejtettnek vélt zugokat, ahova a pénzeszsákok vagyonukat helyezik. Igyekszik minél gyorsabban kirámolni, nagy részét egy táskába, többit gondosan ruhájába gyömöszölve. Amint végez, vagy félbeszakítják, úgy dönt, időszerű távozni. Az ablakon.. A holttest épp az ajtó előtt hever, nehezítve a kintiek bejutását, ezzel is kevés időt nyerve a nőnek. Egy emelet gyermeki magasság! Könnyedén veti ki magát rólam, talpra érkezvén, mint egy macska. Vagy mint egy rutinos fejvadász. Persze csak ha gondosan megvizsgálta, tiszta e a menekülési útvonal? Mivel az őrök már valószínűleg észrevették, hogy valaki betört, ezért mindenki a házba tömörül, azt gondolván, hogy aki az ajtón érkezett, az majd szintén az egyik ajtón fog távozni is.
Amint földet ér, lábait megindítja, miközben íriszeivel felméri a terepet, majd ha semmi nem akadályozza, ismét átlendül a kerítésen, elhagyva a tetthelyet.*