//Kotin Aesty//
*Az okfejtés elég érdekesen hangzik. Ennyire még senki nem elemezte a nőt, csupán azért, mert a foglalkozását akarja kitalálni. Ami azt illeti, nem is hitte volna, hogy a sötételf belemegy ebbe a kis játékba, még akkor sem, ha valójában ő maga kezdeményezte az egészet. Ahány kormos képűt csak ismert, az mind csak addig élvezte a játékot, amíg ő szórakozhatott. Azok után viszont elfordult és már nem is érdekelte az egész. Pedig az ilyesmiben pont ez az élvezet. Az, hogy az elmét használva, elemezve a másikat, összeillesztve a kirakós apró darabjait, megtaláljuk a jó választ. A megoldást, amit... Nos, nem mondta a másik, hogy nem lett volna jó, így valószínűleg ő eltalált.*
- Egész érdekes okfejtés. De mégis mi baja az alakommal?
*kérdi, bár választ nem vár. Ezen kérdés feltételét csak a kíváncsiság hajtotta, semmi más. Az, hogy hogyan reagál majd rá a férfi. Nem konkrétan a válasz érdekli, sokkal inkább a kérdés felfogása utáni arckifejezés és a testbeszéd többi érdekessége.*
- Egyébként nincs mit kijavítanom. Bár még nem mondhatom magamat mágusnak. Ahhoz kemény órákat kellene eltöltenem a templomban, amire még nem vettem rá magam. Talán majd holnap.
*von vállat. A tekintet váratlan változása kíváncsivá teszi Zryet. Hamarosan már azon kapja magát, hogy ő is nézelődik, bár azt sem tudja, hogy mit kellene keresni. Mikor aztán meghallja a kérdést, leesik neki, hogy bizony az éjbőrűekről van szó. Mielőtt azonban válaszolna, a félvér megáll. Csizmája koppanása abbamarad, s mielőtt még Kotin tovább haladna, karjáért nyúl arra az időre, míg megállítja. Ezek után el is ereszti, majd ördögien elmosolyodik.*
- Azokra gondol, akik itt laknak?
*mutat a jobbra lévő hatalmas épületre, mi igencsak hajaz egy nemesi építményre, méghozzá a gazdagabbak közül.*
- Nos, az már biztos, hogy hamar belopták magukat az itteniek szívébe. Többek között egy puccos bállal. Na meg a város által tartott rendezvényeken is megjelentek, nem kis létszámban.
*tájékoztatja a férfit, majd az épület felé fordul és felméri magának.*
- Nem kis tákolmány, az már egyszer biztos. De, lényeg, ami lényeg, itt volnánk. Ez az az épület.
*mondja, miközben egyetlen pillanat alatt ismét oldalt fordít neki, hogy megnézhesse magának az állítólagos éjbőrű gyűlölő sötételfet.*