*Figyelmesen hallgatja az útvonalat, majd beleegyezően bólint. Már épp lépdelne tovább, mikor hirtelen eszébe jut valami.* ~Ha átvágunk itt egyenesen, szerintem pont a fogadóba jutunk.~ *Mélázik el egy kicsit, de úgy dönt, még véletlenségből sem fogja megbántani a lányt, azzal, hogy megjegyzést tesz bonyolult bekerítési tervére. Inkább bölcsen hallgat, amit nem is bán meg, hiszen két olyan dologra is felszólították, amit igazán jó néven vesz, sőt!*
-Igen, szép hölgy, ahogy akarod! *Hajol meg ismét egy kicsit, aztán se szó se beszéd belekarol a másik karjába, büszkén kihúzza magát, és peckesen vezetni kezdi a piac felé a lányt. Ha valamelyik nemes úr vagy hölgy fintorogva nézné a párosukat (természetesen az ő sziporkázó, mégis oda nem illő kinézete miatt), akkor nyelvet ölt, hiszen senki más nem érdemelte ki a "vagyonosok" közül, hogy Etriciea ideiglenes kísérője legyen. Mikor elérnek a piachoz, kicsit lehajtja a fejét, hogy átférjen egy orvul alacsonyan elhelyezett falon függő fazék alatt, majd átkarolva a lány derekán, Etriciea táskájára helyezi kezét.*
-Bocsáss meg Höl... Etriciea, de oly sok itt a tolvaj. A szívemre venném, ha kirabolnának a társaságomban! *Mentegetőzik, és igyekszik meredtem maga elé nézni.*