// Lélekbörtön //
*A tömeg egyre nagyobb lesz a gazdagnegyed utcáin. Hiszen ki az a balga, aki ilyen jó időben, ilyen kellemes melegben bent ücsörögne egyedül a szobájában? Az éj egy órán belül beborítja homályos leplével a várost, s az emberek már bőszen készülődnek a mulatságokra - bár a gazdagnegyedet jómódúak lakják, az éjjel itt sem szól másról, mint a szórakozásról! A hangulat tökéletes, mindenki jól érzi magát, hát kell ennél több? Azonban aki jelleméből adódóan nem képes átadni magát az önfeledett jókedvnek, az természetesen olyan momentumokat keres, amik akár egy picit is belerondíthatnak a közelgő estébe. Az ilyen személyeknek úgysem fogja elkerülni a figyelmét az a távoli, fekete csík az égbolton - vihar közeleg, melynek apró előjelei egy-egy hűvösebb szellő formájában meg is érkeztek.
Pár szekér ugyan néha elrobog az utcákon, azonban mindegyik csupán egy embert vesz fel, és sietősen indul is tovább. Ugyanakkor váratlanul, mintha a semmiből tűnt volna elő az a két szekér, mely a tér közepén vár. Szinte senki sem vette észre, honnan jött, mikor jött, azonban nagyon sok tekintetet magára vonz. Éjfekete 'hintó' ében - már-már túl engedelmes - lovakkal, ezüst szegélyekkel, gondosan megmunkált kerekekkel, ám a legszembetűnőbb mégis az oldalán virító 'A. A.', mely akkora, hogy szinte kiszúrja a szemeket!
Két fura alak azonnal le is pattan róluk, s szinte mozdulatlanul áll mindkettő a szekerek előtt. Ruhájuk megegyező: kissé kopottas, fekete, térdig érő ing, mely alatt sötét felső díszeleg; bő nadrág, mely rálóg a kopottas cipőkre, s végül egy fekete kalap. Az egyik egy idősebb férfi, vállig érő, barnás, őszes hajjal, s hórihorgas orral - arca túlságosan is komor, az érdeklődés egy apró jele sem látszik rajta. Tulajdonképpen az ő arcán semmi érzelem nem mutatkozik, ellenben társáéval. Ő néha elereszt egy rejtettebb, sunyi vigyort, ahogy végignéz a gazdagnegyedben magát illegető kisasszonyokon. Az ő haja már hátközépig leér, teljesen szőke, arca borostás, szemei pedig oly kékek, hogy szinte világítanak a sötétben!
Ha a vendégeknek nem tűnnének fel esetleg a szekerek, akkor a két férfi a távolból int mindenkinek, hogy fáradjanak közelebb. Ha a kis társaság körbeállta a hintót, akkor az idősebb férfi felszólal.*
- Üdvözlöm tisztelt vendégeinket, örvendek a találkozásnak, a nevem Gimbor, ő pedig itt Railmhor! Ahogy a levélben is olvashatták, ezek a szekerek fogják Önöket elvinni a kastélyhoz! Ha bármi kérdésük van, azt kérem most tegyék fel! *vár egy pillanatot* Ha nincs kérdés, akkor kérem szálljanak be!
*Mondja igen röviden és közömbösen, azzal Gimbor kinyitja az egyik hintó ajtaját, ahova Rahilt, Timandrát, Rathert és Dakhnator invitálja, Railmhor pedig egy rejtett félmosollyal, szótlanul int Hayrának, Anselnek, Kelteriának és Galinnak. A kis 'járművek' belseje igen kényelmes, nagyon takaros: vörös ülések, bársony függönyök, kellemes illatok! Minden tökéletes(nek látszik)!
Végezetül a két szekérhajtó becsukja az ajtókat, azonban egy apró kattanás is hallatszik, hiszen talán elkerülte a vendégek figyelmét, de egy retesz is bizony ott lapult! Persze, a pánik elkerülése végett felvilágosítják az utasokat, hogy ez csupán biztonsági 'előírás' - függetlenül attól, hogy ilyet egyáltalán nem látni sehol -, nehogy véletlenül a szél kicsapja az ajtókat, s véletlenül valaki kiessen! Amint elhelyezkedett mindkét férfi, az egyik szekéren lehet érezni egy kis nyomást, mintha még valaki beült volna az egyik vezető mellé.. Persze, ezt a vendégek nem láthatják, s talán csak a mozgolódás miatt érződött az egész! Nem kell mindig mindenhol a hátsó szándékot keresni! Vagy tán.. mégis?
A lovak végül engedelmesen megindulnak, mintha csak meg lennének babonázva, oly kecsesen lépegetnek a kövezett úton. Azonban nem a folyó felé veszik az irányt! Nem... Egyenesen az erdő felé igyekeznek, hiszen ott fognak áthaladni, ott gyorsabb, mint várni a hajóra! Vagy esetleg más cél vezeti őket arra..? Az éj pedig mintha cinkostárs lenne, szinte felgyorsította magát, s fátyla gyorsabban teríti be a környéket. Szerencsére még remekül lehet látni az utat, ám a vihar egyre csak közeleg és közeleg..*