//Kettesben Nallával//
*Megelégelni nem fogja, de mint minden gyerek, Nalla is egyszer elér egy kort, amikortól már nem lesz kislányka. Amint elég idős lesz, vagy talán még előbb, Lira kiképzi, hogy alkalmas legyen segédjének.
Most még nem komoly, ez tény. De legközelebb már az lesz, mikor Nallát megköti ezzel a ruhával, az ágyon hagyja, s talán még a nyakörvet is felteszi rá. És örülhet, hogy a ládába nem zárta be a félvér.
A lány ügyesen egyensúlyoz a konyha felé, Lira képes volna tapsikolni, ha sötétebbik fele nem parancsolná örömködő énjét a fenekére...*
- Ez volt a cél.
*Kacsint még rá, mielőtt a vacsorára szentelné minden figyelmét. Aztán már csak ott sürgölődik, minden figyelmét az ételnek szentelve. Fontos is, hiszen új dologgal próbálkozik, csak kitől vette, az árulta el, hogy hogyan használja.*
- Kipróbálok valami újat.
Nagyon fülel, hogy mikor kezd sercegő hangot kiadni a sajt, ahogy megolvadva csorog ki a vékony kenyérszeletek közül a fém lapra. A konyhapultra már előkészített mindent, ami kellhet, így csak ezt kell megvárni.
És amint az első sercenést meghallja, már nyúl is a fa vérért, hogy annál fogva szedje ki a sütőből a fémlapokat. Szétválasztva őket, teszi a pultra és a megfelelő konyhai eszközzel kiemeli egy tálra a kenyereket, és a vödörbe teszi a lapokat. Sisteregnek, ahogy forróságukhoz ér a hűvös víz, ám jobban érdekli, milyen lett az étek. Forró még, nem ajánlatos most enni belőle, ám gonoszsága a lételeme, így a tálra került, gőzölgő kenyeret, amibe a vaj és a sajt teljesen beleolvadt és a hús is egészen megsült benne, most Nalla elé kerül az asztalra. Nem éri el, ha el is érné, rosszul járna az első falatnál, hiszen forró és a lányka nyelvének nem tenne jót.*