// Reszkessetek, favágók! - Elanie-nak, a többi kalandtagnak sipirc!//
- A megbízója küldött már levelet, s kétlem, hogy ez bármivel is előnyösebb lett volna a számunkra. Mi nem engedünk, nem engedhetünk. Túl régóta védelmezzük az erdőt, hogy most meghunyászkodjunk. Sajnálatunkra ezúttal nem élvezzük egyetlen, ámde igen hatalmas pártfogónk segítségét.
*A férfi hangja ekkor elkomorodik. Bárkit is veszítettek el, tényleg nagy űrt hagyhatott maga után.*
- Andarol nem egy... személy. Van egy nagyon ősi történet egy mesés, virágzó birodalomról, melyet Andarolnak hívtak. Népe az elfekénél is hoszabb életet, és a gnómoknál is nagyobb tudással rendelkezett. Nem kellett hozzá sok idő, hogy a birodalom legyen a környező vidék központja, s így minden ellenséges támadás fő célpontja. Ám Andarollal senki sem bírt el, élő ember legalábbis.
- Egy sötét erő megirigyelte mindazt amit Andarol elért, s tovább adott mindenki másnak, lévén, hogy ők nem ismerték az irigységet, vagy a becsvágyat. A gonosz sorra igázta le az országokat, mígnem csak Andarol állt közte, s a világ elpusztítása közt. Ám a hatalmas birodalom sem bírt ezzel a rettenettel. A harc közben, végső elkeseredésében, mikor a megmaradt katonák az utolsó rohamra vártak, Andarol királya egy mérhetetlen nagy varázslattal elpusztította mindazt, mit elődei addig felépítettek, hogy ezzel vessen véget a sötétség terjedésének.
- Andarol népe megmentette a világukat, amiért az isteneik lekötelezetteikké váltak.. Törvényeik nem engedték, hogy beleavatkozzanak a háborúba, ám az sehol sem volt kőbe vésve, hogy az Andaroli hősöket ne tarthatnák életben... legalábbis egy másik világban.
*A férfi iszik egy nagy kortyot, tekintve, hogy a hosszú monológ közepette már-már a torka is kiszáradt, nem is annyira a beszéd, hanem inkább a téma miatt.*
- Gondolom mondanom sem kell, hogy ez a bizonyos sötét erő is élt a lehetőséggel, s szintén kihazsnálta a kiskaput. A hősökkel együtt átlopakodott...a mi világunkba. Ám mindaddig, míg Andarol népe - vagy legabbis jelentős része - életben van, nem nyerheti vissza erejét teljes mértékben.
- Mindezt az Erdő szelleme mondta el egy ősömnek, még réges-régen. A Szellem megmentette az életét, mikor az erdőben barangolt, s ő hála képpen azt kívánta, hogy ősöm leszármazottjai életük fejében szolgálják a Szellemet. Egyik feladatunk az erdő védelme. Szerencsénkre erről nem tudnak sokan, ám sajnálatunkra a bátyám köztük van...
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.11 22:14:44