//Kettesben Lirával//
*Nalla kezdi kapizsgálni, hogy itt nem a gnóm a probléma, ha egyszer Lira szerint is szimpatikus, és jó tanító. na jó, de akkor csak ő marad, és még mindig nem érti, mit rontott el.
Úgy tűnik, semmit, mert folytatódhat a ruhapróba, és már bújik is ki a cseppet sem kedvelt nadrágból, meg blúzbúl, csak azért, hogy egy újabb nadrágos darabbal találja magát szembe. Ez azonban egyben van a felsőrésszel, és a hátán kell belebújni.*
- Ez meg micsoda? *kérdi, miközben Lira felsegíti rá a kezeslábast, ami kicsit puhább anyag, és jobban rá is simul, mint az előzők, ami jó pont - lenne, ha ha Lira nem ragadná meg a csuklóit, és kötné hátra őket, hogy aztán az igen csak megszeppent kislány elé álljon, miután az ágyra ültette.
Rá is jön, hogy mit rontott el, Lira a sértődött első reakciója miatt garagudott meg rá. Sajna azonban már késő bánat, mert közben a lábait is összeköti, a lányka saját ruhájának foglya lesz, erre maga is rájön, mikor megpróbálja valahogy kiszabadítani magát. Esélytelen próbálkozás, annyit ér csak el vele, hogy eldől az ágyon.*
- Lira, sajnálom... *nyöszörgi, még felülni sem tud újra ebben az állapotában, és nem kell zseninek lennie, hogy rájöjjön, a ruha maga a büntetése.*
- Nem csinálok ilyet többet! *leígérné most még a csillagokat is az égről, csak a lehető legkevesebb időt kelljen ebben a kényszerzubbonyszerű izében eltöltenie. Arra már nem lát esélyt, hogy magától kiszabaduljon, próbálkozásai is egyre erőtlenebbek, a végén már csak könnyezve-szipogva fekszik az oldalán, mást nem nagyon tud tenni. Lira jóindulatára van utalva, márpedig abból a nő éppen kifogyott, ahogy azt az ábra mutatja...*