//A csaló - Engur Valis részére//
*Engur előkelő módot választ arra, hogy legyőzze ellenfelét. Megpróbálja elképzelni, ahogy végez az élőholttal, hiszen ha számításai igazak, az egész csata csak a fejében zajlik le. Akaratlanul is becsukja szemét, nekik fut az érdekes műveletnek. Szinte saját szeme előtt látja, ahogy lassan az ellenfele felé magasodik, majd kezében megforgatja fegyverét. A földön fekvő Engur halkan mocorogni kezd, ahogy kezd magához térni, de hősünk gyorsabb. Lábával erősen a varjúhoz hasonlatos emberre lép, könyörtelenül leszorítva őt a földre, majd pengéjével lesújt. A legyőzött egy félelmetes hörgés kíséretében erősen megrándul, majd pedig teste elernyed. Engur fantáziája végett ér, ahogy szépen lassan kiürül fejéből a kivégzés képe, és elméjét halvány derengés tölti el. A harcos gyorsan nyitja ki szemeit, hogy megnézze munkássága eredményét. Furcsa látvány tárul elé, hiszen ahogy volt ellenfelére pillant, egy teljesen átlagos, Consiglio címer által díszített páncélba öltözött katonát lát, akinek hátában még ott áll fegyvere. Úgy tűnik, valahogy mégis csak sikerült kivégeznie ellenfelét, és így elérte azt is, hogy az ördögi Engur eltűnjön. Pár pillanatra örömittasság önti el testét, amikor hirtelen éles fájdalom nyilall hátába, egészen a szívéig. Vajon saját halálát pecsételte meg azzal, hogy kivégezte ellenfelét? A harcos összerándul, majd fájdalmasan zuhanni kezd a sötétségbe, ami egyre jobban körülöleli.*
*Apró, de fájdalmas koccanás ébreszti fel Engurt, ahogy homloka a macskaköves úthoz ér. A csatazaj visszatért, ahogyan az emberek is. A Morfneh család és a Consigliok még mindig harcolnak, bár már mindkét oldalon jóval több az elesett, mint mikor Engur eltávozott közülük. Páran fekszenek körülötte, szépen beolvad a bódult és halott katonák sorába, akik hozzá hasonlóan a köveken fekszenek. Ahogy körbe pillant, újra meglátja fegyverét, ami egy tőle pár lépésre fekvő katona hátából mered ki, mint holmi szörnyű fejfa. A fegyver halványan megcsillan a hold fényében, de a harcost nem ez foglalja le. A penge sziluettje mögött megpillantja Diramel harcoló alakját, aki éppen egy Morfneh gólem törött obszidián páncélját döfi át hátborzongató pontossággal, majd bal lábával letaszítja a szörnyet pengéjéről. Alkalmas pillanat ez Engurnak, hogy felmérje helyzetét és végre támadást indítson a nő ellen, akinek halála nagy valószínűséggel a harc végéhez vezetne.*