*Még nagyban húzza a lóbőrt, mikor Lira kioson a hálóból, ugyanabban a pózban összekucorodva, ahogy az éjjel odabújt hozzá. Csak ennek az összebújásnak köszönhető, hogy gond nélkül elfogadta a most már szokásossá vált nyakörvet éjjelre, bár fogalma nem volt arról, hogy reggel esetleg egyedül ébredhet. Ha tudta volna, hogy egyedül kell lennie, talán kicsit kérlelte volna Lirát, hogy hagyja szabadon. Nem, mintha olyan sok foganatja lett volna...
Egy ruhásszekrényt nem lehet észrevétlenül bevinni a házba és felcipelni egy lépcsőn, főleg nem hang nélkül. Nem csoda, ha felébred rá, és megszeppenve látja az idegeneket, ahogy egy (számára) hatalmas szekrényt becipelnek a szobába. Első meglepetésében nyakig rántja a takarót, csak a tágra nyílt szempár és a barna fürtök látszanak ki, miközben óvatosan figyeli, ahogy a bútordarab a helyére kerül.*
- Igen, jól... *válaszol félénken Lira kérdésére, és csak akkor mer moccanni, mikor a két markos legény távozik a szobából. Akkor viszont négynézláb, láncccsörgés kíséretében araszol az ágynak a szekrényhez legközelebbi sarkáig, onnan lesi megilletődve a bútorzat eme új elemét. Sejti, mi lehet odabent, és hamar izgatottság lesz rajta úrrá, alig várva, hogy Lira visszaérjen, és lecsatolja a nyakából a fémpántot.
Szerencsére ez megtörténik, és már mosolyogva bólogatva felel a kérdésre, miközben a félvér a nyakörv kulcsát keresi.*
- Igen, nagyon szeretném! *hangzik a válasz, és mihelyst lehetősége van rá, már nézi is, mi van odabent... hogy aztán tátott szájjal dermedjen le a ruhatára láttán.*
- Ez rengeteg! *nyögi ki végül, nem is tudja, hol kezdje. Végül úgy dönt, a balról jobbra szisztéma szerint jár el, és nagyon óvatosan ki is veszi a legelsőt, ami könnyű kis tavaszi egyberuha, puffos rövid ujjakkal, hátulgombolós, testhezálló fekete felsőrésszel, és lábszárközépig érő vörös szoknyarésszel. Az ujjak szintén vörösek, ahogy a szalagok is, amikből egy-egy található a vállán, ha nincsenek megkötve, a derekáig érnek, míg a derekán szintén van egy szélesebb, egyszerre szolgálva övként, és a hátán megkötve díszként.*
- Ez annyira szép! *lelkendezik, és azonnal azt nézi, hogyan kell belebújni - de mivel ilyen finom öltözékhez még sosem volt szerencséje, fogalma nincs.*
- Segítesz felvenni? *kérdi végül tanácstalanul. Ha Lira rendelt is bármi extrát ehhez a darabhoz, azt még nem vette észre...*