*Sietősen kapkodja aprócska lábait a szép nagy villa felé amit az elmúlt napokban otthonának mondhat. Hátán egy nagyobb zsákot cipel (már hozzá képest), ami csörög-zörög rendesen. Elég sok kacatot összehalmozott mostanában, másnak legalábbis kacatok, ő inkább kincsként értékeli. De mit tudnak ezek a nagynépek a tudományról... Mindig csak a mágia meg a harc, ez hajtja őket, de hogy használnák is azt a nagy fejüket arra, hogy új csodákat teremtsenek, á, eszükbe sem jut ilyesmi. Pedig szülőhazájában milyen kifinomult vízvezeték és szivattyúrendszerek voltak, itt meg csak a varázslóknak terem kenyér ilyen téren. Ki nem állhatja a mágiát, hiszen teljesen megmagyarázhatatlan, érthetetlen jelenség. Egyenesen az ellenségének, vetélytársának tartja. Na de majd meglátjuk ki nevet a végén, megnézi azt a mágust, aki a mostani ötletét felülmúlja. Nagynehezen beverekszi magát a házba, és felszenvedi magát a lépcsőn egészen a szobájáig. Ott nagy csörrenéssel ér végre padlót a zsák a hátáról, a csöppnyi gnóm pedig szuszogva terül el az ágyon.*
-Nem tudok a földszinten szobát választani, á, az emelet, az kell nekem.
*Korholja magát saját ostobaságáért. Bár sokkal inkább büszkeség mint ostobaság, meg kellett mutatnia, hogy igenis fel tud ő járni az emeletre, hiába ilyen pici, akkor is. Szusszan egy kicsit, majd az asztalához siet, ahol épp egy nagyítórendszer várja az utolsó simításokat a szétterített csavarok, fémdarabok, karok, csuklók, és mindenféle más eszközök között. Felkászálódik a székre, és neki is lát hogy befejezze végre, hisz lassan összegyűlik minden a nagy tervéhez, és szeretné addigra minden apró-cseprő ügyét befejezni.*
~Kéne valami lépcső ehhez a székhez is... Egy-két farönk is megteszi... Bár, legalább nem kell külön időt fordítanom a napi tornára...~
*Ráér bőven gondolkodni, amin épp ügyködik, az számára egyszerű rutin munka. Bár kicsit lassabban halad vele, így hogy inkább az új, nagy ötletén jár közben az esze.*