//Az Alrishul Ház Visszatérése - Daron Siseve, M2//
* AZ elf meglepődik Daron hirtelen válaszán, de ezt nem hozza a külvilág tudomására, arcvonásai rezzenéstelenek és hidegek. " Eddig nem úgy nézett ki, mintha nagyon értene a harchoz és az efféle dolgokhoz, de meg kell hagyni megbízhatóan cselekedett amióta összeverődtünk. " jegyzi meg magában az elf miközben észrevehetetlenül felméri Daront, ahogy óvatosan leengedi a karjaiban lévő lányt a földre. Miután lerakta előre lép Even irányában, figyelmen kívül hagyva az esetleges szavait. Amint Even mellé ér megvárja, hogy mond társa beérje majd határozott léptekkel elindul a lépcső irányába és ahogy fellép az első fokra óvatosabban és nesztelenül halad miközben Kardját előveszi és maga előtt tartva halad. " Sosem lehet tudni mi vár a következő lépés után. Jobb ha óvatosabban cselekszek mint szoktam és figyelek a velem tartóra. Nem tudom mennyire ért ehhez, nincs vele bajom és látszólag a többiek kedvelik és fontos a számukra. " elmélkedik miközben fokozatosan, lassan halad előre.*
- Uram! Bocsásson meg a kérdésért, de volt már része felderítésben esetleg van elképzelése miként kell elvégezni? * kérdezi az elf a vele tartó embertől, hangja kissé halk figyel arra, hogy lehetőleg ne bántsa meg. Miután befejezte megvárja a választ és ezután udvariasan biccent felé.*
* A lépcsőn felérve egy csarnokba jutnak aminek mérete elég terjedelmes. Mielőtt teljesen felérne és belépne a helység talajára szemügyre veszi. " Úgy látom rajtunk nélkül nincs itt senki. Nem hallok és látok semmilyen életjelet, habár ez kicsit zavaró, de jobb mintha mást találtunk volna. " jegyzi meg miközben lassan tovább halad figyelve társára, hogy ne távolodjon el tőle túlságosan. Pár lépés után felkelti figyelmét a talaj puhasága. Tekintetét maga elé szegezi, majd a háta mögé fordítja.*
- Álljon meg, egy lépést se tovább! * hagyja el száját a felszólítás, halkabban, de ellent mondást nem tűrően. majd leguggol és ujjaival beletúr a talajba s majd egy kis marékkal felvesz belőle és ujjai közt morzsolgatja míg el nem tűnik kezéből. *
- Úgy látszik a víz és a nedves levegő idáig nem ért fel. Jó ideje nem járhatott erre senki, ha ilyen egyenletesen áll mindenütt a talajt beborító finom por. * míg guggol körbe fordul testével, hogy jobban lássa a környezettet. *
- Nem látok ember vagy állat hagyta nyomokat a talajon, azaz nem valószínű. hogy társaságra számíthatunk, de jobb ha nem hagyjuk a figyelmünket lankadni. Biztos meg van az oka annak amiért az állatok kerülik ezt a helyett. * Gondolkodik hangosan, nem törődve avval, hogy társa fel-e fedezte ezen jeleket vagy sem. Kezeit össze dörzsölve távolítja el a rajtuk maradt port. *
- Mennyünk tovább, én haladok elől, ön kövessen de figyeljen arra, hogy a lábnyomaimba lépjen. Így elkerüljük a zűrzavart és könnyedén észre vehetjük ha valaki még is jelen van rajtunk kívül. * hangja érzelem mentes s illedelmes, próbálja elkerülni a felesleges kérdéseket ezért próbál kitérni az apróbb részletekre is, még ha nincs is rá szükség. Ha Daronnak nincs kérdése vagy jobb elképzelése akkor lassan feláll és tovább halad megpróbálva felvenni társa lépésének távolságát és ütemét. Először jobbra indulnak el, ahonnan a külvilág fényei nyílásokon keresztül jutnak be a csarnokba ezzel valamennyire eloszlatva a bent uralkodó homályt. Amint eléri kinéz az egyik nyíláson. " Szóval ez lehet a palota fő bejárata. " jegyzi meg magában miközben kémleli a külvilágot. Ha nem lát semmi érdemlegeset a másik irányba indul el a feljáróig lassan, ugrásra készen, lábnyomaikba lépkedve. Amint elérik jobban körülnéz. Egy akadály mentes folyosót és két ajtót vesz észre amik a szokásosnál kisebbek. Tovább futtatva tekintetét egy az iménti ajtókhoz képest nagyobb, de a másik ajtóhoz nézve kisebb ajtót fedez fel, aminek egyik fele nyitva van. Tekintete megállapodik a falakon amelyeken fegyverek által okozott karcolások vannak. " Elég komoly ütköztet folyhatott itt. Elég különös, hogy egyetlen fegyvert, vértett és tetemet sem láttunk. Valószínűleg mikor véget ért az ütközet, össze szedték a halottakat és fegyverüket, hogy szabaddá és járhatóvá tegyék az utat. " jegyzi meg magában és fokozatosan mozgatja tekintetét végig a falon míg egy sötétebb részhez nem ér. Az elf kissé össze rezzen s kardja markolatát erősebben szorítja. " Vajon ez mitől lehet? Lehet elégették a testeket és a por a belőlük származó hamu lenne? Esetleg más rendeltetése volt az ott gyújtott tűznek? " jegyzi meg újfent majd pár mélyebb levegőt vesz.*
- Ön mit gondol arról ott? Mitől származhat? * Kérdi halkan társától miközben szabadon lévő kezének ujjával a kormos falra mutat. Végig hallgatja a válaszát, majd kis csöndbe burkolózik.*
- Ha itt álldogálunk akkor nem jutunk előrébb. Mit gondol, váljunk szét vagy együtt derítsük fel a helyett? Ha együtt maradunk tovább tart, de biztonságosabb. Hogy dönt? * szegezi Daronnak kérdését kis szünet után. " Nagy a hely, együtt nagyon sokáig tartana minden részletét felmérni. Habár nincs lábnyom a miénken kívül még is zavar. A közelben nem lehet veszély, de valamiért elkerülik az állatok a környéket. Ha szétválunk és bajba kerülünk, biztos nem éljük túl. Túl fáradt vagyok most egyedül dönteni, remélem megbízhatok a döntésében, végtére is most nem tudok mást tenni. " elmélkedik magában miközben várja Daron válaszát. *
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.08.29 13:36:16, a következő indokkal:
Csatorna - Csarnok. Tartalmilag moderálva.