//Arten Frei//
*A két utazó többé-kevésbé szótlanul sétálgat a Gazdagnegyed sötétbe burkolózott utcái között. Irdoril Arten barátságos magatartására az őrök irányába alig észrevehetően grimaszol egyet, majd gyorsan vissza alakítja arcát átlagos állapotába. Ahogy mennek tovább, tudja, már közel járnak a célhoz. Egy elágazásnál elfordul jobbra, majd végre megpillantja Breganar, a kétes kapcsolatokkal rendelkező kereskedő házát. Nem sok ember tud róla, pontosan milyen helyeken is üzletel a férfi: a közvélemény szerint tisztes, becsületes ember, aki már túl van élete aranykorán, és belépett a jól megérdemelt időskor nyugalmába. Irdoril, átgondolva mindezt, elmosolyodik.*
- Itt is vagyunk. Ne aggódj, ha magától nem hív meg minket, majd kicsit erőltetem a témát.
*kacsint egyet a sötételf, majd fellépdel a pár lépcsőfokon, fel a bejárati ajtóhoz. Gazdagon díszített, gondos kezek által kifaragott ajtó az, amelyen egy ijesztő sárkányfej található, ami aranyból, vagy valamilyen más nemesfémből készülhetett. Irdoril megragadja a sárkány kinyújtott nyelvét, majd háromszor nekiüti az ajtónak. Várnak egy darabig, majd hirtelen egy lány nyit nekik ajtót, átlagos ruhában. *
- Tessék, miben segíthetek?
- Breganarhoz jöttünk, üzleti ügyben. A nevem Irdoril.
*A név hallatára a lány bólint egyet, és egy barátságos mosollyal beljebb tessékeli a két utazót. Ahogy belépnek Irdoril, leveszi az íját a hátáról, és a lány kezébe adja, aki gyorsan elsiet vele. Kis idő múlva visszatér, és a lovag elé áll, karjait felé nyújtva, az ő fegyvereire vár.
Eközben Irdoril belép egy tágasabb szobába, ahol kellemes melegséggel pattog a tűz a kandallóban. Leül egy karosszékbe, van belőlük bőven a szobában, majd elgondolkozva, a tüzet bámulva elkezd előre-hátra ringatózni. Látszik, nem először jár itt. *
- Ülj csak le nyugodtan, az a fehérnép majd előkeríti nekünk Brenagart. *mondja a lovagnak.*