*Na igen, ha van, ami jelzi a kislány fontosságát Lira terveiben, az az a tény, hogy a látóteréből sem engedi ki, vagy ha mégis, hát előtte gondoskodik róla, hogy ne menjen sehova, és ne tehessen kárt semmiben - magában se. Végül is, ez is egy módja annak, hogy kifejezze, mennyire fontos neki, és vigyázzon rá. Ráadásul még a pszichológiai befolyásolást be sem vetette, pedig tudhatja, mennyit mindent megengedne a kislány, ha meggyőzné, hogy az az ő érdekében van, vagy a róla való gondoskodás része. Nem használta még ki a félelmeit sem - elég lenne egy mese arról, mi történhet a zsúfolt piacon elveszett gyerekekkel, és Nalla kilépni sem lenne hajlandó a házból anélkül, hogy valahova rá ne lenne kötve valami, aminek a másik végét gazdája fogja.
Utána következő gazdát nem szeretne. Lirával akar maradni, és ennek érdekében bármit hajlandó lenne mengtenni. Nem létezik számára jelenleg rosszabb eshetőség, mint elszakadni attól a nőtől, aki fedelet adott a feje fölé, eteti, itatja, ruházza, tanítja és néha még dajkálja is.
A magához való esze megvan, bevárja Lirát, mielőtt bárhova menne, bár utána már szeleburdin szalad fel a hálószobába.
A tanulékonysága pedig most nyilvánul meg, mikor a csuklójára került masnit nem tökéletesen ugyan, de elsőre leutánozza. Hja kérem, nem ember, hanem jóval több évet megélt elf gyermek ő, teste-lelke egy kisgyereké, de az esze jóval élesebb, gyorsan tanul, ha van mit.
A dicséret és a buksisimogatás felér neki egy fanfárok kíséretében átadott aranymedállal. A tükör említésére viszont elhúzza a száját.*
- A tükörben nem úgy mozognak a dolgok, ahogy kéne nekik. *Így tudja elmagyarázni a tükör azon huncut tulajdonságát, hogy fordulnak az irányok, jobb lesz a bal és bal lesz a jobb.
Egyébként nem rossz az ötlet, túl szorosra meg úgyse tudja kötni magának, vagy ha mégis kényelmetlen, hát kioldja és megköti újra.
Már, ha tudja. Most ugyanis bakot lő a lányka, mert Lira nem úgy értelmezi a kérését, mint ahogy azt ő gondolta, és mire kettőt pislog, a kis csuklókat egymáshoz fogja a piros selyemszalag, úgy díszeleg rajta a csinos masni. Kicsit megszeppenve próbálja kihúzni kezeit, de Lira ahhoz túlságosan jól ért a csomókhoz.*
- Nem így gondoltam... *jegyzi meg halkan, de végül viccnek fogja fel a dolgot, ez biztos csak Lira egyik fura tréfája. Végül is, egyelőre nem olyan kényelmetlen, nem baj, ha így marad egy picit. Ezt eldöntve már mosolygósabb, mikor felnéz Lirára.*
- ...de ha neked így tetszik, akkor így is jó lesz, csak majd segíts levenni, ha nekem nem megy. *fejezi be a mondatot, majd ennél is szendébben megkérdi:*
- Akkor mesélsz nekem? *S ha erre igenlő választ kap, akkor már pirulva, szégyenlősen jön a következő kérdés, rá se mer nézni Lirára, inkább masnival megkötött kezeivel a hálóing szegélyét gyűrögeti.*
- Ülhetek az öledben a mese alatt? *és Lira láthatja, hogy abbahagyja a gyűrögetést is, az összekötött kis kezecskék mindkettőjén keresztbe teszi a mutató- és középső ujjait, hátha, hátha... már megérné a selyembéklyó.*