//A Nagy Egyenlőség Napja//
//A hatodik utca//
//Az első//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Élet élet, mocskos élet. A gazdagnegyed fertője lassan terjed, mint az alattomos járvány. Ki tudja hány nő, ki tudja hány gyermek esett már áldozatául, elhullva férgesen. Ki az, aki ezt megállítja? A két kalandor bár jó úton jár, ki tudja ketten elegek lesznek-e ehhez? Lelkük viszont erős, bírja a látványt, mit az egyre gyorsuló ritmikus csattogás zenei aláfestése kísér. Szinte egyszerre dolgoznak az ütemmel, Sydnarus kilép oldalra, Naesala pedig a szemközti férfit veszi kezelésbe, nem úgy, ahogy azt a férfi vélhetően szerette volna. Sydnarus nem lopakodik bár, de a férfi nem veszi észre, szemében az előtte lejátszó jelenet tükröződik, s türelmetlen indulat, várakozással tarkított percek. Nyikk... nyikk... nyikk... nyikk... nyikk... az ágy sem bírja már lassan, ki tudja a rajta hasaló nő még mennyi ideig. Arca hideg és szenvtelen, a mögötte dolgozó férfi feje még mindig a plafonra mered, mintha ettől még mélyebbre tudna jutni, megmerítkezve a testnedvek okozta gyönyörben. Homlokán már izzadság gyöngyöz, s egy csepp elindul hirtelen lefelé, hogy orra hegyén akadjon meg, s onnan himbálódzva essen a nő meztelen hátára.*
- Óóóóóóó... óóóóóóóóó... óóóóó... óó...! *Kiáltás hallik, a férfi szeme tágra nyílik, szája elkerekedik, de még mielőtt a gyönyör hullámai okozta fékezhetetlen remegés, a jellemző hördüléssel elindulna, akkor éri hátában a hideg fegyver lassan szétfeszítő érzése.*
- Óóóó... áááááíííííí! *Ó, mily bohókásan gyorsan vált a basszus szopránba, ó mily szenvtelenül gyorsan vált az élvezet fájdalomba, mert a lomha határ csak ritkán vándorol és oly rövid a kettő között. Naesala kardja, mint kés a vajba úgy hatol át a férfi hátán, hogy aztán mellkasán szakadjon át, vérsugarat spriccelve a kifejezéstelen tekintetű nő hátára, pont az izzadságcsepp mellé, elkeveredve azzal. A nő derekát elengedi a férfi, vörös szélű ujjnyomokat, s körömhegyet hagyva maga után, s meghökkenve kap a mellkasából előtörő kardélre, markolva próbálja továbbhúzni, mintha így ki tudná tépni onnan, így kezeit szinte kettészeli Naesala következő lépése, ahogy testéből a fegyvert kirántja. A letolt nadrág egyenes következménye a szédelgő járás utáni esés. Az élvezet bizonyítéka szemmel láthatóan áll meredten, hogy aztán a nyitott mellkasból pumpálva távozó vér lassan onnan is eltüntesse, talán még épp időben szakította meg a ritmust a fegyver. A férfi hátán fekve széttárt kezekkel végzi, nem mozdul, de a nő sem, mint aki még vár valamire. A férfi távoztával szemérmetlenül előtűnik minden. Sydnarus, Naesalaval szinte egy időben cselekszik. Ha ő a fattyú, a pamlagon ülő férfi tekintete maga a romlás rothadó virága. Keze segítségével játszadozik, elunta már a várakozást, bár szeme sarkából észlelhetné az érkező támadót, valamiért mégsem teszi meg, talán elvakítja a tárulkozó lehetőség, melyet előbb jól bejáratnak részére. Az utolsó pillanatban persze észleli az érkezőt, s meghökkenve merevedik meg lába, szája szólásra nyílik, a két élvezkedő férfi tekintete még találkozik is egy pillanatra, majd Naesala mozdulatával egy időben Sydnarus is lép, így a férfi kéjes tekintete rövid ideig haragvóba, majd meglepettbe lép át, ahogy végighallgatja önnön bordái recsegését, melyek között Sydnarus pallosa tör utat. A bőr hasadását nem hallani, a fegyver éles, mint a beretva, a húsba cuppanva fúrja magát előre, egy apró mozdulat, s immár két borda is törik. Kíméletes és gyors halál, azonban az alatt a pillanat alatt megébredő fájdalom azért kiül a tekintetekre. Úgy dől el, mint egy zsák, melyet túlpakoltak, keze elernyed, szája nyitva marad, egy hang nem sok, annyi sem hagyja el torkát, halott már, mikor Sydnarus a pallosát ismét teljesen magának tudja. Néma csend. Síri és sötét. Most még az utca zaja sem hallik be, csak a fülben doboló vér dübörgése. Talán a nő szuszog, talán még él. Reménykedjünk. A Naesala elé táruló látvány, most azonos a korábban férfi által látottal, Sydnarus pedig a nő most szétvert, egykoron gyönyörű arcában gyönyörködhet. Szinte vétek egy ilyen szépséget, ily módon elpocsékolni. A csendbe hirtelen neszezés keveredik, s közvetlen Naesala mögött hallik, Sydnarus csak hallhatja, de a nő miatt nem láthatja annak forrását. Nem súlyos léptek ezek, s mintha köpeny súrlódna a földön, gyorsuló ütemben. Naesala lábához hirtelen hozzáérnek. Tán nem volt szerencsés dolog hátat fordítani.*