//A Nagy Egyenlőség Napja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A jós semmiféle választ nem kap. Eleinte még csak magasba emelve szemléli a körülötte állókat, de hamarosan az imádat is kevés lesz, hogy kielégítse beteg vágyait.*
~ Én csak a kúriámat akartam. Hát olyan nagy kérés ez? ~ *Gondolja magában, kissé elcsigázva, kissé önsajnálatba burkolózva, de továbbra sem történik semmi olyasmi, mely ki tudná mozdítani ebből az állapotból. A kapuk nem nyílnak meg, hogy tárt karokkal és elnézést kérő mosollyal fogadják. Senki nem siet elé, hogy a kúria tulajdoni papírjára tehesse kézjegyét. Ildhaw, időérzékét is elveszíti, ahogyan ítélőképességének nagy részét is. Nyilván a gnómot megrészegíti az átmeneti hatalom, nyilván azt érzi, végre valamit tehet életéért, mert legyen bármilyen önző gondolat is, Ildhaw tulajdonképpen csak magára gondol és a körülötte állókat, feltüzelteket használja fel eszközeként.*
- Tegyetek le! *Mondja az őt tartóknak, s feltehetően lassan leeresztik a földre. Nem ápol merész álmokat, nem hiteti el magával, hogy kérész életű lázadása eredményt hozhat, de jelenleg nem is érdekli semmi, csak, hogy elégtételt vegyen egész eddigi életét végigkísérő szenvedése miatt. Ebben közrejátszik, hogy a szegénynegyedben és a gazdagnegyed több területén elinduló népharagról fogalma sincs, ahogy arról sem, pletykák indulnak el róla, de arról sem, a városi őrség már lépett. A tanács háza kapujához lépve viszont messziről eloldalgó nemesi polgárokat és immár bedeszkázott ablakokat láthat, melytől dühe csak fokozódik.*
- LÁTJÁTOK?! LÁTJÁTOK?! MENEKÜLNEK A SZARHÁZIAK! *Fröcsögi, immár a nép tömegébe bújva, mutatva a távozók irányába, csak a körülötte állókhoz szólva. Aki távolról figyeli az eseményeket, talán nem is látja már a jóst, de mondandója reményei szerint talán futótűzként terjed, ahogy annak a híre is terjedhet, hogy sokan láthatják a bezsaluzott ablakokat és a gyorsan összekapkodott holmijukkal menekülő elit polgárokat, talán azt is, hogy a katonák szegény polgárokat vernek.*
- Kik itt vagytok mellettem, drága barátaim, drága sanyargatott és elnyomott testvéreim, *mondja gonosz eltorzult mosollyal arcán* AZ _ÉN_ HANGOM IDE KEVÉS!! Adjátok tovább hát, hogy Arthenior főnemessége pucér seggel megfutamodik! Hogy Arthenior gazdagjai elzárják előletek, mi titeket megillet! Nézzétek, nézzétek hát! *Mutat hevesen gesztikulálva a Tanács Háza ablakaira.* Ez a sorsotok, s ez a jövőtök! Elzárva, kitaszítva, hogy a bedeszkázott ablakokon még csak szemetekkel se férhessetek a benneteket megillető boldog élet reményéhez sem. *Nagy levegővel hirdeti, s kérdezi meg a körülötte álló tömeget:*
- HÁT EZT AKARJÁTOK?! HÁT EZT AKARJÁTOK?! *Majd immár az arcára fagyott fennkölt kifejezéssel, ökölbe szorított két felemelt kezével fel-le gesztikulálva ütemre szeretné ismét a népet skandálásra biztatni:*
- VÉR-REL, VEREJTÉKKEL, MOST VAGY SOHA! VÉR-REL, VEREJTÉKKEL, MOST VAGY SOHA! *Ha a tömeg haragja, Ildhaw iránymutatására kellőképpen feltüzelődik, ismét felemelteti magát, majd a körülötte lévőkhöz fordul:*
- Hozzatok mindent, mi gyúlékony, hozzatok olajat, petróleumot, bútorokat, pergameneket, nemesi gúnyákat! *Itt ismét gonoszul kivillantja fogait* Az sem baj, ha gazdag polgárok zászlait tépitek le! MERT ITT MINDEN A TIÉTEK! *Ha a tömeg kérésének megfelelően cselekszik, következő utasításában azt adja ki, hogy a Tanács Háza kapuja és épülete elé kezdjék el felhalmozni az összegyűjtött holmikat, tárgyakat, majd ismét földre száll, s jelképesen ő kezdi el öntözni olajjal, s kezébe fáklyát kér, de utoljára még ismét megpróbálkozik azzal, mi korábban nem biztos, hogy sikerül, s egy láthatóan kissé tagbaszakadt, arra érdemes őt imádó ember felé fordul:*
- Szedjetek össze ütőképes embereket! A tömeg egy kis része menjen a fegyverraktárba, s hozzatok mindent, mi mozdítható! Aki fegyvert ad a népnek, mellém állhat! Hozzatok vasvillákat, ásókat, lapátokat, szerveződjetek! Ha kérdés van kérdezzetek! Az első olyannak, aki említésre méltó fegyverekkel és hadra fogható emberekkel tér vissza, a legszebb házat adom a gazdagnegyedben! *Egy másik, szintén tagbaszakadt emberhez fordul.* A barikádok építése kezdődjön meg, adjátok hírül testvéreiteknek a történteket! Mindenki egyenlő, senkit sem hagyunk egyedül! *Ismét skandálásra biztatja a tömeget:* MOST, VAGY SOHA! MOST, VAGY SOHA! Vesszen a kurva vezetés! *Hogy ebből mi sül ki, az még a jövő zenéje, de tény, hogy Ildhaw szeretné magát arra az esetre is bebiztosítani, ha eldurvulna a helyzet és esetleg ő lenne a célpont. Bár a nemesség vélhetően nem ismerné fel a csőcselék között, hisz csak egy közülük, de nem kívánja magát mutogatni tovább, reméli, hogy szavai így is eljutnak másokhoz, persze a megfelelő túlzó torzítással. Pont, ahogyan kell. A Tanács Háza előtt, körbevéve híveivel, kezében lobogó fáklyával áll tettre készen, csak egy mondat hagyja el egyelőre ajkait, miközben szemei huncutul mosolyognak:*
- Ha nem bírsz a patkányüregbe jutni? Hát füstöld ki őket onnan! *Ég felé fordított tekintete magasztos, s szájából hatalmas ördögi kacaj hallatszik, s reményei szerint lobogó fáklyával áll a petróleummal és olajjal megöntözött, gyúlékony anyaggal körbevett Tanács Háza előtt, körülötte a kissé távolabb álló, de védő tömeggel.*