//Második szál//
//Orcátlan meghívás//
- Nem lehetett valami kellemes hely. -*rázkódik meg a hidegnek még a gondolatára is. Sose bírta a telet és a hűvös időjárást. A hóval nincs gondja, ám a csontig hatoló hideg már sok neki*- Itt sokkal jobb! -*jelenti ki határozottan, persze mindenféle sértő szándék nélkül, hiszen Farkasnak bizonyára a zord időjárási körülmények ellenére is fontos lehet az otthona, így nem szeretné lekicsinylő szavakkal illetni azt a helyet. Pusztán csak örül, hogy ő inkább mégis Artheniorba született és nem a fagyos északra*
- Örülök, hogy hallott már rólunk, uram! Ez igazán megtisztelő! -*vált újra át fellengzős stílusba, ahogy igazi nemesek beszélgetéseit képzeli*- Kicsiny, de annál régebbi ház a miénk! A családfánk több ezer évre nyúlik vissza! -*a végére már ő sem bírja tovább és elneveti magát*- Tudod, kicsit örülök, hogy mégsem vagyok nemes! Borzasztó lenne így beszélni! -*vallja be, ám jókedve a tánc további részében rohamosan alábbhagy, ugyanakkor rövid kirohanását követően a fiúnak hála sikerül újra összeszednie magát*
- De biztos elég volt ennyi? -*kérdezi újra aggodalmasan. ~Remélem, nem csak udvariasságból mondja ezt...~ nyugtalankodik magában, ám mivel úgy látja, a fiú őszintén beszél, végül mégiscsak megfogja a felé nyújtott kezet*
- Rendben! -*bólint rá úti céljukra, miközben Farkas szavai tovább nyugtatgatják háborgó lelkét. ~Milyen könnyű elhinni, hogy minden megoldódik, ha ő mondja!~ mereng el a hallottakon, mikor azonban anya kerül szóba, újra kiérezni hangjából az aggodalmat*
- Nem tudom pontosan. Nagyon csúnyán köhög és már lassan fél hónapja képtelen kikelni az ágyból. Elhagyta minden ereje és tűzforró az egész teste. Már kipróbáltam mindent, amit tudtam, de nem használt. -*ismeri be csalódottan, ám az ezután következő mondat kissé jobb kedvre hangolja*
- Köszönöm! -*feleli őszintén, kicsit jobban megszorítva a fiú kezét, ezzel is jelezve, mennyire hálás a felajánlásért. A bók aztán annyira jól esik neki, hogy még egy igazi mosolyra is futja*
- Hát igen, a kicsit is értékelni kell... -*mondja kis nevetés közepette*- De köszönöm! -*bár nem gondolta volna, de a pár perccel korábbi állapotához képest határozottan jobban érzi magát. ~Talán kezd átragadni rám valami a belőle áradó nyugalomból~ töpreng, ám akármi is az oka, örül a változásnak. Mikor aztán a szeme kerül szóba, egy pillanatra nem is tudja, mit válaszoljon. Úgy értelmezi a szavakat, hogy a fiú vele akar maradni egészen reggelig, amiért még az eddiginél is jobban hálás neki. ~Nem bírnék most egyedül maradni a gondolataimmal~ borzong meg az elképzelésre, hogy mi lenne vele, ha Farkas hirtelen itt hagyná. Ezen érzéseit azonban nem tudja megfelelően kifejezni, így inkább az égitestekről kezd beszélni ő is*
- A hold veszélyes. Ki tudja, ki mit hord össze a fénye alatt? Napvilágnál derül ki az igazság. -*fejti ki véleményét a témában, majd mikor az idő kérdésére kerül sor, őszintén meglepődik*
- Fákat? Miért pont fákat? -*megint sikerült nem azt kérdeznie, mint szerette volna, de az igazi kérdést, hogy miért nem valami hasznosabbat szeretne csinálni, nem meri feltenni, inkább kérdez helyette ismét valami mást*
- Az Erdő Lelkét? -*ő még egyszer sem hallott róla, sem arról, hogy elveszett volna, hogy újra meg kelljen keresni, de igen keveset tud a nagyvilág történéseiről, így csak remélni tudja, hogy nem valami nagyon közismert dologra kérdez rá. Mikor azonban Farkas elakad a beszédben, ő sürgeti az újrakezdésre*
- Folytasd csak nyugodtan! -*biztatja kissé a figyelmes szünet után. Őt már nem zavarja a téma, túltette magát a dolgon, hogy nem lehet gyereke, és őszintén tud örülni, ha mások beszélnek róla. ~A Szegénynegyedbe amúgy sem kell több gyerek!~ nyugtatja magát a gondolattal, hogy úgyse tudna jó életet biztosítani egy gyereknek, így nem is kár, hogy nem lesz neki. Persze ez kicsit kibúvónak is hangzik, de mindenesetre segít neki, hogy könnyebben elfogadja az egészet*
- A kártyát azonban nem ajánlanám! És több ilyen estét se! -*mondja jó adag öniróniával*- Bocsánat mindenért! Igazán sajnálom, hogy így alakult ez az egész! -*folytatja Farkas szemébe nézve. Most jött csak rá, hogy ezt a bűvös szót még nem mondta ki eddig, pedig már jóval korábban szükség lett volna rá. Még mindig nem teljesen biztos benne, hogy nem szúrta-e el egészen a fiú estéjét, és ő nem csak udvariasságból van még továbbra is vele. Az odasúgott javaslat aztán kirángatja ilyen irányú gondolatai közül, ugyanakkor nem pontosan világos számára, mire is gondolt Farkas. ~Egy pletykát? A legcsúnyább dolgot?~ néz vissza értetlenkedve, de kérdezni már nincs ideje, ahogy egyre közelebb kerülnek a kapuhoz. Fogalma sincs, hogy mi sülhet ki ebből az egészből, ám mivel láthatóan a fiút felvillanyozta a javaslat, igyekszik kitalálni valamit. ~A megcsalásos szerelmi civakodás olyan elcsépelt, annál valami izgalmasabb kell!~ töpreng a rendelkezésére álló pár másodpercben, majd előbbi beszélgetésükre gondolva hirtelen beugrik neki egy ötlet*
- Hogy mit csináltál?! -*kezd el kiabálni, miközben a kezét is kirántja Farkaséból, csak hogy hihetőbb legyen a felháborodása*- Már megint fogadtál? Hogy lehet olyan eszement dologra fogadni, mint hogy mit fog legközelebb játszani a zenekar? Ráadásul a házigazdával? Te normális vagy? Még szép, hogy tudja, mi lesz a következő dal! -*jön bele egyre jobban a szerepbe*- De ez még hagyján, de hogy lehetsz olyan idióta, hogy engem teszel meg fődíjnak? Nem fogok mással tölteni egy estét, csak azért, mert te odaígértél neki! Lassan már azt se tudom, veled miért töltök még akár egyet is! Nem érdekel, ha a házat kell is odaadnod érte, hogy rendezd a számlád! Majd visszamegyek a gyerekekkel a szüleimhez, te meg mehetsz, amerre látsz! -*folytatja tettetett hevességgel, majd meg is szaporázza lépteit, hogy sértett asszony látszatát keltve távozhasson. Még az őrökhöz is intéz egy-két szót*
- Megtennék kérem, hogy itt tartják, míg ki nem egyenlíti a tartozását? Ma este sajnos úgysem lesz helye otthon! -*utolsó mondatát már a lemaradó Farkashoz intézni, majd átjutva a kijáraton, nagyjából ugyanott áll meg, mint ahol először egymásba botlottak, és érdeklődve figyeli, hogyan magyarázza ki magát a fiú szorult helyzetéből. Mikor végre Farkas is kijut, karba font kézzel, unatkozást színlelve várja*
- Mi tartott ilyen sokáig? Azt hittem, megyünk, vagy mi... -*jegyzi meg tettetett nemtörődömséggel. Bár eleinte nem látta meg a dolog lényegét, most tagadni sem tudja, hogy határozottan jobb kedve van, mint korábban. És reméli, talán a fiúnak is sikerült egy kis leckét adnia, milyen bajokba sodorhatja magát, ha túl sokszor hódol a szerencsejátékoknak.*