//Lauren//
*Lauren akár tudatosan csinálja, akár nem, az biztos, hogy valóban sikerül figyelmét elterelnie a hibákon való rágódásról.
Jól esik neki a másik lány érdeklődése, főleg, hogy érzése szerint az egész kedvességgel és őszinte kíváncsisággal társul, amit ő egyáltalán nem érez tolakodásnak.
A kezében szorongatott egyetlen példányon kívül még a könyvekről is sikerül megfeledkeznie, miközben igyekszik felidézni ezúttal pár tényleg kellemes emléket, és próbál elmondani csupa olyan dolgot valaki másnak, ami minden bizonnyal csak számára és édesanyja számára egyértelmű és természetes.*
- Talán tényleg igazad van. Elég vigasztaló gondolat, az biztos, hogy minden csak rajtunk múlik, és hogy egyetlen isten, vagy szellem sem szórakozik csak úgy a mi életünkkel. És, ahogy így elmondtad teljesen ésszerűnek is tűnik. Bár nem ismerem a múltadat, de az biztos, hogy talán valóban egyikünk sem állna most itt, ha máshogy döntünk korábban akár csak egyszer. Viszont ettől még szerintem vannak igazi jóslatok is, vagy valamiféle iránya a sorsnak. Elég sok jövendőmondó nézhetne más munka után, ha mindenben igazad lenne. *igyekszik apró mosollyal elütni a közöttük lévő talán csak pár árnyalatnyi nézetkülönbséget, remélve, hogy a másik lány érzi, tiszteletben tartja a véleményét, és nem is akarja meggyőzni semmiről. Ami őt illeti, éppen azért nem képes sem a mellett állást foglalni, hogy minden előre meg van írva, sem pedig abban teljes szívvel hinni, hogy ezzel teljes ellentétben minden tényleg csak rajtuk múlik, mert első esetben szinte majdnem minden értelmét vesztené számára, másodikban pedig sok mindent meg kellene tagadnia mindazokból a dolgokból, amiket édesanyjától tanult.
Mivel pedig reggelig, vagy akár életük végéig is vitatkozhatnának erről, és akkor sem derülni ki, hogy végső soron kinek is van igaza, nem is erőlteti ezt a témát tovább. Válaszol inkább arra ehelyett, ami érzése szerint a másik lányt a legjobban érdekli, hogy hogyan lehetséges, hogy alig látott még kőházat belülről.*
- Egy elég apró kis faluban éltem amúgy, az erdő mélyén, csak elfek között. Mi tisztásokra és ösvények szélére építkeztünk, szigorúan csak fából. *meséli készségesen.*
- Ne egy olyan falut képzelj el, ahol utcák vannak, mint itt! Olyan össze-vissza volt minden, de szerintem pont ettől volt a maga módján szép. És hát körülbelül csak a tűzrakóink voltak kőből odakint a kertben. Meg persze az oltárok. *beszél tovább, és mintha mindezt nem kis honvággyal tenné, holott otthonról igazából csak édesanyja hiányzik.*
- Anyával el-eljárogattunk néha közelebbi ember falvakba, vásárokra, vagy csak úgy, hogy vegyünk vagy eladjunk néhány apróságot. Ilyenkor elbeszélgettünk az emberekkel, de persze sose hívtak be a házaikba, miért tették volna? Aztán egyszer eladtunk füstölőket Sziritánban egy ottani esküvőre. Nagyon finom illatuk volt, jó nagyok is voltak, és nem is kértünk értük sokat, ezért vagy hálából, vagy udvariasságból, vagy talán mindkettő miatt, a férfi, aki megvette őket, meghívott bennünket is a lagzira. Ott véletlenül összeismerkedtem egy Zara nevű lánnyal, aki ott zenélt *mosolyog ezúttal olyan mosollyal, hogy le sem tagadhatná, hogy éppen számára nagyon kedves és kellemes emléket idéz fel* ő pedig bevitt magával egy ottani házba, a konyhába, ahol a táskáját tartotta addig, amíg zenélt. Beszélgettünk kicsit, és nekem ajándékozta a kedvenc gyerekkori babáját is, szóval igazán nagyon kedves volt velem. Akkor láttam kőházat először belülről, valamivel talán több, mint három évvel ezelőtt. Idegen volt, de lenyűgöző, persze nem fogható az itten házakhoz. Ezek, amik itt vannak ebben a kerületben, még sokkal hatalmasabbak, meg díszesebbek kívülről is, belülről is, mint a városban a többi, ezt még annak ellenére is látom, hogy korábban talán csak abban az egy kőházban jártam, ahová Zara vitt be magával, meg a Pegazusban, ahol megszálltam, amikor megérkeztem. Meg Aleimord családjának előző házában. *jártatja végig tekintetét ismét az előtte lévő könyveken, de igazság szerint ennyi minden között most nem igazán tud arra koncentrálni, hogy díszes betűkkel mi van azok gerincére írva.*
- Amúgy több oka is van igazából, hogy miért pont a holdmágia érdekel. Az egyik, hogy nem tudom miért, de valamiért mindig is vonzott a hold, mintha hívott volna magához. Ha a tűz hónapjai közben kint töltöttük az éjszakát anyával, a csillagokról szinte megfeledkezve képes voltam órákig, akár elalvásig is bámulni. Persze rengeteg mesét és történetet is hallottam róla otthon, meg az istennőjéről, akinek anya a papnője, illetve, hát az övé is. Kicsi falu voltunk, ezért nem juthatott minden istenségnek és szellemnek saját papnő *mesél tovább.*
- Persze ezeknek többsége biztosan tényleg csak mese volt, de nagyon megragadták a fantáziámat gyerekkoromban. Meg aztán, anya is mindig mondogatta, hogy nagyon erős holdfénynél születtem, meg teliholdas éjszakán, és szerinte persze ez is azt jelenti, hogy nekem nagyon különleges és erős a kapcsolatom a holddal. Meg azt is mindig mondta, hogy amúgy is olyan fehér az arcom, hogy a fekete hajam előtt olyan akár a legsötétebb éjjelen a hold, én pedig mindig nagyon örültem, amikor ilyeneket mondott, mert ha már rá nem hasonlíthattam, aki magas és szőke, legalább a holdra szerettem volna. Szóval, valahogy természetes volt, hogyha már mágiát kezdek tanulni, szóba sem jöhet semmi más elsőre, csak a hold. És hát, amúgy is erős védőmágia. Semmi értelme nincs hasznos varázslatokat, meg erőseket ismerni, ha egyszerűen nem tudod megvédeni magadat. *teszi hozzá a sok babona és mese után talán az egyetlen ésszerű indokát is végül, bár ettől gondolatai megint csak visszatérnek a tisztásra. Ha képes lett volna megidézni csak egyetlen védő varázslatot, gyáva támadóik minden bizonnyal háromfelé szaladnak ijedtükben. Csak hát, ez megint olyan dolog, amin már nem lehet változtatni, ráadásul eddig esélye sem volt arra, hogy mágiát tanuljon, szóval, ha valamiért, hát ezért tényleg nem hibáztathatja magát. Ettől még persze ugyanúgy fáj, ami ott történt, nem csoda, hogy igyekszik is minden erejével nem gondolni rá.*
- Na és te? *kérdez inkább vissza ezért is, még is sokkal inkább azért, hogy önző módon ne csak ő beszéljen magáról. Bár reméli nem fog túl tolakodó kérdéseket feltenni, a lány válaszára legalább annyira kíváncsi, mint amennyire azt reméli, hogy nem kérdez elsőre rögtön olyat, amire ő nem válaszolna szívesen.*
- Azt mondtad társalkodónő voltál Nai féltestvére mellett. Hogyan lesz az valakiből, és egyáltalán mit csinál egy társalkodónő? Gondolom nem csak annyi volt a dolgod, hogy beszélgetned kellett azzal a lánnyal. *állapítja meg, legalább is első szándéka szerint, de amikor rájön, hogy ez a megállapítás bizony inkább csak tipp, kicsit elbizonytalanodva azért visszakérdez a biztonság kedvéért.*
- Vagy igen?