//A Csaló//
// Andreasel D Morra //
Az ajtóban a sokszor látott segéd jelenik meg, rögtön le is intve az őröket akik vidáman szólalnának fel a mágus visszatértére.* Örömmel látom hogy visszatért Andreasel úr. Remélem Consiglio úr pénze elég volt arra, hogy egy kis segítséget nyújtson majd a Morfneh család ellen. Bármilyen óhaja, sóhaja, panasza van, csak forduljon hozzám.* Hangja száraz ám tisztelettudó. Enyhén biccent fejével, majd beljebb engedi a varázslót.*
//Engur Valis//
*A mágus egy kisebb rángás erejéig újra megszorítja a kezében lévő gömböt, majd nagy nehezen újabb lépést tesz Engur felé. A 'dolog' már csak pár centire lehet a férfitól. A sistergés újra és újra feltör, a hullámok pedig olyan érzést keltenek, mintha két kőtömb között zögykölődne a férfi. A csuhás még motyog pár szót, mire a gömb egy pillanat alatt, mintha tudná mit kell tennie, Engur felé ugrik. A harcos még látja a varázsló fellélegzését mikor elengedi a gomolygó sötétséget, ám nincs sok ideje gondolkozni. Alig telik egy pislogásnyi időbe, mikor Engur-t hihetetlen érzés járja át. Mintha egy hatalmas ököl szorítaná össze a férfit. Akaratlanul is a földre esik, bár még képes térden maradni. Látása kezd homályosodni, hirtelen fájdalmas érzés hatol ereibe. Mintha a vére lassabban folyna. Mintha a vére megállna. Ütőerek düllednek ki a bőrén, szörnyű látványt nyújtva a már így is alig látóképes férfinak. Akármit is tesz, az érzés nem múlik el.* Kezd hatni.* Hallja még elhalva a mágus szavait.* Krog, innentől már...* A név szöget üt Engur fejébe, mielőtt elájul. "Krog." Ez az utolsó emléke a világból, mely most már sosem lesz a régi.
//Svysis Senra//
*A folyosón nem sok lelket találni. Néhány ajtó nyitva van, ám bent csak sürgő forgó cselédeket látni, akik nem veszek, vagy nem akarják észrevenni a nőt. Pár percig sétálgathat, mikor egy hang szólítja meg.* Svysis kisasszony, nem kellene még egyedül sétálgatnia. Egyelőre nem lehetünk biztosak abban hogy teljesen stabil az állapota.* A barátságosan féltő hang az Consiglio ház orvosáé. A nő könnyen felismeri, sokat beszélt hozzá vizsgálata közben.* Még a végén leesik a lépcsőn és foltozhatom össze.* Finoman a nő vállára helyezi kezét, segítő készen tereli a nőt a szobája felé. A férfi, habár kissé koros, egyértelműen az egyik legjobb gyógyító lehet. Ápolt külseje és komoly tekintete tiszteletet parancsol még a legnagyobb harcosokban is.* Hogy érzi magát mellesleg? Erősödik?* Kérdezi kedves mosollyal félúton a szoba felé.*
//Diramel Zaler Wymor//
*Oliander egy halvány mosolyt ereszt meg mikor Diramel elugrik lába elől. Nem tűnik úgy, hogy túlságosan komolyan venné a viadalt. Míg ellenfele újra lecsap, ő csak lábát rántja hátra és felemeli kardját. Ilyen pózban képes megtartani a nő fegyverét, bár biztosan nagy nehézséget jelent neki, hisz az ő fegyvere jóval kisebb is könnyebb. A kardok újra összecsapnak, majd Diramel könyöke megindul a férfi gyomra felé. Oliander arcán egy pillanatra meglepődöttség ül ki, de egy törzsfordítás szerű lépéssel eltér az ütés elől. Jobb, ha most már minden lépését megfontolja, hiszen akár egy rossz lépés is okozhatja vereségét. Gyorsan kihasználja az alkalmat, míg képes mozdulni, és kardjával a nő fegyvere felé csap. Nem a testet célozza, sokkal inkább játszik még egy kicsit a férfi a nővel, mielőtt tényleg használni kezdené képességeit.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.21 20:20:39