* A mélységi lányon látszik, hogy örül a Miriam társaságának, emiatt az elf lány nagyon jókedvű. Együtt mennek végig a kissé kifakult, és hihetetlenül poros lépcsőn. A lépcsőt két oldalról fakorlát fogja körül és természetesen tiszta kosz és por, ezért Miriam elfojtja magában a késztetést, hogy kezét végighúzza rajta, mint gyerekkorában sokszor tette. Amikor felérnek a nyikorgó lépcsőn, egy ugyancsak vörös szőnyeggel leterített folyosóra érnek."De jó, hogy verőfényes nappal van, mert sötétben bizony fel nem merészkednék erre a kísérteties emeletre"gondolja Miriam és tétován lépdel előre. A folyóson a falon kézzel festett képek lógnak az ősökről, díszes aranyozott vagy arany keretben. A képek eredetileg élénkek és színesek lehettek, de az idő múltával annyi por rakodott rájuk, hogy fakónak és szürkés áranyalatúnak tűntek még nappal is. A képek között öt darab tölgyfaajtó található, és minden kép között fent a falon, egymástól egyenlő távokra aranyozott gyertyatartók, amelyeket eléggé megviselt az idő vajfoga. A gyertyák csonkig égtek és porosak. A furcsa állott, dogos szag, a poros, koszos folyosó, a nemesi ősöket ábrázoló képek egyfajta ősi magányos hangulatot árasztanak. Miriamban ennek hatására sok emlék elevenedik fel, amelyeket egy határozott sóhajjal űz tova.*"Most nem ezért vagyunk itt"*gondolja dühösen és kissé elérzékenyedve.Meredien a hozzájuk legközelebb eső ajtót szemeli ki és azonnal mellé lép. Mikor a mélységi kinyitja az ajtót, nem csak ő maga de az aranyelf leány is elkezd köhögni. Annyi por áramlik ki az ajtón, hogy Miriam nem is lép be körülbelül egy-két percig, amíg le nem ül a por.Várnak, majd belépnek az ajtón. A szoba körülbelül olyan, mint amire számítottak: tiszta por, kosz, porcica és pókháló."Itt is el kéne egy alapos takarítás"gondolja Miriam mosolyogva saját gondolatán.*
A hozzászólás írója (Gaiaea Miriam Letisse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2010.04.28 18:06:30