Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 597 (11921. - 11940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

11940. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-09 08:50:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Hivatali Ügyek//
//Bányászok//

*Talán a télvíz, talán a háború, vagy egyéb más okok miatt, amelyek rejtve maradnak a törpék szemei elől, de úgy tűnik az első emeleten nincsenek annyian, mint az megszokott lenne. Már már olybá tűnhet, hogy a hivatalnokok és közszolgák létszáma meghaladja a várakozókét. Ez jó hír lehet a törpék számára, viszont a bürokratáknak mindig akad teendőjük, ennek okán a két várakozó akár egyedül is állhatna, a terem közepén sem foglalkozna velük senki ember fia. Azonban ez a nap most más. Mintha a hivatal elfoglalt és szorgos kis szolgái rossz lábbal keltek volna fel és egy egy szempár mégis csak rájuk szegeződik.
Ahogy telnek a kínzóan hosszúnak tűnő percek úgy toppan eléjük egy karcsú magas és tekintetében igen kimért taláros közszolga. Hosszú csontos újai között számtalan papirost szorongat a mellkasa bal feléhez szorítva. Kimért tekintetét már csak mértéktartó hangja is tovább erősíti.*
- Miben lehetek az urak szolgálatára? *Feleli hűvösen és egyik szemöldökét felhúzva tekint le a nála alacsonyabb tömzsi kis érdeklődőkre.*

11939. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-08 22:32:05
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Nai//

- Ha csak a víz és a levegő közül választhatnék és gyorsan kellene döntenem, akkor így hirtelen magam sem tudom, hogy melyik is lenne az, amelyik mellett végül döntenék. *bólint a lány szavaira elgondolkodó arccal.*
- Az élethez mindkét elem nélkülözhetetlen, így nyilván mind a kettő nagyon fontos és hasznos. Mégis, talán azt hiszem, hogy én inkább a vizet választanám. *jön aztán rá hirtelen a megoldásra, bár meglehet, hogy az "elmélet" amit kifejteni készül kissé gyerekes, vagy naiv spekuláción alapszik.*
- Levegő végül is mindenhol van, víz viszont sok helyen nincsen. Akár a sivatag mélyén is jól jöhet, akár akkor, ha eltévedsz az erdőben. Persze, gondolom, hogy a víz varázslatai nem csak arra jók, hogy vizet teremts a semmiből *ismeri el* de ettől még nem sok hasznosabb dolgot tudok elképzelni éppen ennél. Az is igaz, hogy inkább vándoroknak jöhet jól, te viszont, ha jól sejtem nem tervezed bejárni a világot. *állapítja meg a másik lányról szerzett eddigi benyomásai alapján. Sőt, nem csak így gondolja, határozottan szeretné is, ha Nairada nem tenne így. Nem csak az ajándék ruhák miatt, hanem egyébként is elkezdte határozottan megkedvelni őt, így természetesen azt sem bánná, ha egymás közelében maradnának.
Aztán hallgat egy kicsit, amikor a lépcsőkön lefelé a nyomába szegődik. Nem szívesen hozza fel, de hát a tényeken, különösen akkor, ha azok már egy lezárult múlt részei, nem tud változtatni.*
- Aleniával különben már beszélgettünk erről. Elmondta, hogy merre találom a mágustornyot, és, hogy kit kell ott keresnem. *mondja, éppen csak azt nem említi meg, hogy a szőke lánnyal pont az elrablása előtti pillanatokban beszélgettek erről.*
- Viszont elég körülményes lenne minden egyes alkalommal odamenni, vagy máshol keresni könyveket, ha valamit meg akarunk tanulni. Mit szólnál ahhoz, hogyha én megtanulnám használni a hold varázslatait, aztán megtanítanám utána őket neked valahogy? Te pedig cserébe vagy a vizet, vagy a levegőt nekem, amelyik mellett döntesz végül. *mondja mosolyogva, remélve, hogy ez tényleg van annyira jó ötlet, mint amennyire számára elsőre hangzik. Azért amúgy is különösen hálás, hogy Nai nem nevette ki őt álmai miatt, sőt még bátorította is. És tényleg, miért ne lehetne pont ő, aki minden elemi varázslatot ismer, és, ha már úgy is mind a ketten tanulni szeretnének, miért ne könnyíthetnék meg egymás életét?*
- Egek! *torpan aztán meg, amikor a másik lány újabb kincseskamrába vezeti. Valóban varázslatos látvány, de egyben nagyon ijesztő is. Ráadásul most még inkább úgy érzi magát, mint korábban a ruhák között. Azt sem tudja, hogy hová nyúljon és mihez kapjon, merre nézzen, vagy melyik könyvet emelje le a polcról.*
- Minden tiszteletem az őseidé, akik felhalmozták itt ezt a hatalmas mennyiségű tudást. *suttogja szinte áhítattal, sápadtan. Aztán a hozzá legközelebb eső polchoz lépve óvatosan érinti meg a könyveket, mintha azok egy durvább érintéstől, vagy gyorsabb mozdulattól széteshetnének. Végül bármennyire is nehezére esik legyőzi mohóságát.*
- Segítenél kicsit kérlek? *néz tényleg eléggé segélykérő arccal a lányra.* Rengeteg könyv van itt, de ha te már olvasgattad őket valamennyire biztosan kiismered itt már magadat. Valami olyasmire lenne szükségem, ami az alapoknál kezdi, de nem nagy általánosságokról szól, olyan már volt több is a kezemben. Inkább olyan könyv kellene nekem most, ami gyakorlati tanácsokat ad... kezdőknek.


11938. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-08 20:38:33
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Luni//

- A holdnak nagyon szép varázslatai vannak. Már amit olvastam róla.
*Jó sok vaskos kötetet átrágott már, így van pár információja a mágiáról. Már csak egy ágat kell választania, hogy megkezdhesse a tanulást, de azzal még vacillál.*
- Én vizet szeretnék tanulni... Vagy levegőt. Még nem tudom pontosan, igazából mindkettő érdekelne.
*A lány következő mondatán azonban meglepődöttségében kikerekedett szemekkel mered rá.*
- Az összeset? Ugye tudod, hogy az nagyon-nagyon sok idő lesz? Meg nem is nagyon hallottam olyanról, aki erre képes lett volna eddig. De miért ne lehetnél te az első? *Mondja mosolyogva.
Elindul közben a könyvtár felé. Ugyanazon a lépcsőn mennek le, ahol feljöttek, csak most a nappali másik végében lévő, hatalmas, tölgyfajtó irányába mennek. Amit viszont az az ajtó rejt, talán egy leendő mágus számára még varázslatosabb lehet, mint a rengeteg ruha. Nai persze az utóbbitól kicsit jobban odavan, de embere válogatja.
A könyvtár - bár nem akkora, mint egy városi levéltár, vagy a templomban lévő könyvtár - magángyűjteményhez képest így is említésre méltó. A nagy ablakokon a fény tökéletesen beszűrődik a szobába, de ha esetleg mégsem így lenne, rengeteg olajlámpás és gyertyatartó áll az olvasó rendelkezésére, ami szépen megmunkált állványokon van elhelyezve. Középen kényelmes kanapék és asztalkák, a szoba túlsó végébe lévő sarokban pedig egy dolgozósarok féleség van kialakítva. De ami a lényeg, a rengeteg szekrény, telis-tele különféle könyvekkel és jegyzetekkel.*



A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.08 20:53:40

11937. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-08 17:19:21
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az Aquista kúria//

*Nos, ha már sok értelemben különböznek, a maguknak kiszedett étel mennyisége legalább hellyel-közel egyforma.*
- Nehát, ezt... Felettébb meglepő hallanom. Mármint, én pont az ellenkezőre vágyom.
*Egy szabad leány, ki szolgának s alárendeltnek vágyik? Azon tűnődik, vajon mi játszódhat le az ő fejében s lelkében. Talán az összetartás teszi, mely Effy esetében közötte és atyja között már rég nincs meg? Talán a sanyarúbb, szegényes életkörülmények? Vagy egyszerűen csak tapasztalataiból adódóan tisztábban lát mindent? Az igaz válasz Ephemia szemei előtt egyelőre homályos. Most oktalan, makacs gyermeknek érzi magát.*
- Bölcsen beszélsz. Ez becsülendő.
*Ő maga a meggondolatlanság és a vak érzelmek jegyében éli életét. S ami a legszörnyűbb, hogy ezt sokan látni vélik rajta, csak épp ő huny felette szemet.*
- Én imádom a könyveket, nagyon szeretek olvasni. Gondoltam már rá, hogy egyszer írnom kellene, sőt gyarapítanom a tudásom egy bizonyos területen. Erre a legtöbb nemes hölgynek nincs igénye, atyám sem örül neki túlzottan, de én ilyen vagyok. Na és te? Az említetteken kívül voltak, illetve vannak nagy vágyaid, céljaid?


11936. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-07 19:24:40
 ÚJ
>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Eilixi Daphirhana//

*Egy picit elszégyelli magát, az jut az eszébe, talán Lixi is örömmel vett volna részt a kis csacsi elnevezésében, hisz feltűnően nagy szeretettel simítja végig az állatot, aki meglepve Sfettset is, békés szemekkel álldogálva tűri a két gnóm adjusztálását. Aztán látja, hogy Lixi továbbra is vidáman, talán nagyobb bizalommal tekint rá és kész követni őt. Ennek azonnal hangot is ad:*
- Hát ez nagyszerű, akkor induljunk! Sajnos a gazdagnegyeden keresztül ismét át kell mennünk, remélem nem esik majd rosszul. *Néz elnézését kérő szemekkel Lixire. Majd nem is vár tovább, tekintve, hogy Lixi felpakolt, sétálni kíván, így máris indulhatnak a Kikötői erdőség irányába, illetve előbb Arthenior főterére, a szegénynegyeden át.*
- Gyere Ignác! Nézd milyen csinos társaságunk is lesz útközben! *Rikkantja a csacsinak, ki még talán bólogat is hozzá. Nevetve indul el. A csodás épületek annyira már nem nyűgözik le korábban, a távoli helyiségek utáni vágyakozás izgalma hajtja. Közben arra gondol, hogy szeretné jobban megismerni Lixit, talán már jobban bízik benne, ahhoz, hogy kissé megnyíljon.*
- Lixi! Mit csináltál a Mecénásodnál, ha megkérdezhetem? Mivel foglalkoztál? Vagy tanulmányaid voltak? Ha igen, mit tanulsz? *Kissé szórakozott, régen beszélgetett már másokkal, s annyi kérdés eszébe jut hirtelen, hogy azt sem tudja melyikkel kezdje. Ha a lány válaszol ezekre, s nem veszi rossz néven, további kérdéseket tesz fel, ha úgy látja, hogy inkább zárkózott maradna, természetesen nem kérdezi többet.*
- Szüleid? Barátok? *Mosolyog őszintén a lányra. Tudja, hogy Lixi nem túl beszédű, azt is tudja, hogy nincsenek együtt régóta, mégis oly kíváncsi, szeretné jobban megismerni ezt a fiatal teremtést. Ami azt illeti kis szótlanságából is szeretné kimozdítani, a lány mosolygásából gy érzi, jó úton halad.*

11935. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-07 19:23:31
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Nai//

*Nem csak annak örül, hogy a másik lány hasznos tanácsokkal látja el úgy általában a ruhákról, amelyekre mosolyogva bólint, jelezve, hogy értette őket, hanem annak is, hogy szavaival megerősíti abban is, amit korábban gondolt az itteni világról. Még az sem különösebben lepi meg, amit Nai arról mond neki, hogyha gazdag, az errefelé többet ér jó pár tudománynál, vagy a valamilyen témában elmélyült tudásnál.
Végül is, még otthon, náluk is léteztek különbségek a gazdagabb és a szegényebb családok között, és ha nagy néha előfordult valami apróbb vita, a vének bizony inkább a nagyobb, híresebb vadászoknak és tekintélyesebb elfeknek kedveztek döntéseikkel.
Kívülállóként nézve persze az otthoni házak valószínűleg szinte teljesen egyformának látszanának, de, aki ott nőtt fel, mint ő a legapróbb jelekből is képes volt olvasni.
Artheniorban ellenben, nem volt szüksége hasonló, kifinomult valóság érzékelésre, hiszen még az ő gyakorlatlan, nagyvárost először látott szemei is képesek voltak szinte azonnal kiszúrni az égbekiáltó különbséget a Gazdagnegyed és a város többi általa eddig látott része között. A közöttük lévő ellentétek mértéke számára határozottan természetellenesnek tűnt és ijesztőnek, elsőre legalábbis, de hát gyanítja, hogy ez is csak megszokás kérdése. Ez pedig nem az a pillanat, hogy mindezek okain gondolkodjon, de, ha még is megtenné, megfejteni őket minden bizonnyal akkor sem fejtené, ha minden mást kikergetne az agyából, csak éppen azt az erőfeszítést nem, hogy ráleljen a válaszra minél hamarabb. De hát nem tesz így. A mágia jelenleg amúgy is sokkal érdekesebb téma számára, mint a nagyváros társadalma, és annak ijesztő ellentmondásai.*
- Legelőször is holdat. *válaszol készségesen.*
- Valahogy mindig vonzott már gyerekkoromban is. Ráadásul erős holdfénynél születtem, éjszaka, és anya szerint ez számít, mintegy már akkor előrevetítette a sorsomat. Én ettől még nem igazán hiszek az ilyesmiben, hogy előre meg lenne írva, vagy legalább nagy vonalakban határozva a sorsunk. De az mondjuk biztos, hogy mindig is nagyon szerettem bámulni esténként, vagy éjjelenként a holdat, ha kicsit tovább fent voltunk anyával, és sok történetet is hallottam róla. Nagy részük persze biztosan tényleg csak mese, de szerettem őket, talán a legjobban az otthoni történetek közül. *meséli.*
- Ráadásul anya szerint talán ő adja a legerősebb védő varázslatokat. És minden erő az erős védelemmel kezdődik. Szerintem igaza is van ebben. Lehetnek bármilyen erős támadó varázslataid, ha képes leteríteni mondjuk egyetlen pofon, amit lekever neked egy piaci kofa. Szóval először a hold által adott varázslatokat szeretném megtanulni, hogy meg tudjam védeni magam, aztán pedig szépen sorban az összes többi elemet, bármilyen nehéz is lesz. De, ha már belekezdek, nem szeretnék félmunkát végezni. Minden egyes varázslatot ismerni akarok, amihez nem kell az istenek kegye, hogy egy napon akár újakat is kitalálhassak. *mosolyog, bár tisztában van azzal, hogy álmai ilyen téren talán túlságosan is nagyra törőek. De hát végül bármit is valósítanak meg a létezők az életben, mindig az álmodozással kezdődik minden, ez alól pedig nyilván nem kivétel ő sem.*
- Ó, nagyon érdekelne a könyvtár! Nagyon örülnék, ha körülnéznénk ott kicsit együtt. *csillannak fel aztán szemei legalább olyan lelkesen, mint amikor a lány bevezette őt a ruhákkal teli szobába. Félre is rakja gyorsan az utolsó keze ügyébe kerülő ruhát. Tényleg egy kissé nagy rendetlenséget csináltak, de Nai nélkül mindenesetre csak úgy magában akkor sem turkálna itt, már csak azért sem, mert egyedül úgy sem tudná kitalálni, hogy melyik az a ruha, vagy kinőtt cipő, amihez esetleg a másik lány mégiscsak ragaszkodna.
Inkább gyorsan csinál egy csinos kis halmot az eddig kiválasztottakból, visszahúzza nadrágját, visszagombolja ingét és követi is Nairadát nem is leplezett izgatott kíváncsisággal.*


11934. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-07 15:15:17
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Luni//

- A mágiával valóban sokra lehet vinni, főleg, ha még tehetséges is mellé az adott személy. Ha pedig neked van érzéked hozzá, érdemes lehet vele foglalkoznod. És mégis ágat akarsz tanulni?
*Közben körbepillant a szobában, hogy mekkora rumlit csináltak mindössze tíz perc alatt. De megmozdulni, hogy akár egy ruhát is elrakjon esze ágában sincs. Arra vannak a szolgálók, azért kapják a pénzt. Majd ha végeztek, szépen összepakolnak helyettük.*
- Az írás-olvasás alap dolog. Ha ki akarsz tűnni a tömegből, vagy valami másban kell hogy legyen nagyon elmélyült tudásod, vagy nagyon gazdagnak kell lenned. Hiszed vagy sem, az utóbbi gyakran hatásosabb...
*Hogy sajnos, vagy nem sajnos, azt maga sem tudja. Persze ha alapjában véve nézi a dolgokat, nem szép dolog, de saját helyzetének nyilvánvalóan kedvez, amit egyáltalán nem bán.
Luni arcán az egész beszélgetés alatt vegyes érzelmeket vél felfedezni. Hol komoly, aztán szomorkás, máskor pedig csillognak a szemei a rengeteg ruha láttán.*
- Igen a színesebbek jobban állnak. De ezen is sokat tud segíteni egy ruha. Szerinted én miért vagyok mindig ilyen világosokban? A fekete épp hogy még inkább sápaszt. De egyébként nagyon szívesen, használd őket egészséggel!
*Mondja mosolyogva, majd ha Luni sem szeretne tovább válogatni, elindul kifelé.*
- Tudod mit! Van egy könyvtárunk, telis-tele könyvekkel, megmutatom, ha szeretnéd. Van amelyiket még apukám dédnagypapája vette, ami azért elég rég volt, ha azt nézzük, meddig élnek az elfek. Mágiákról szóló is. Én is szoktam őket olvasgatni, mert érdekel a dolog. Lenne hozzá kedved?

11933. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 21:37:58
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Nai//

- Igazad van. *bólogat a lány szavaira, mert megérti, hogy mit szeretne mondani neki.*
- De legalább annyira szeretném magamért, mint azért, mert nekik bizonyítani akarok. Más célom is van ezzel az egésszel, nem csak az ő megleckéztetésük, vagy lenyűgözésük. *áll meg kezei között ismét egy ruha, miközben elgondolkodik.*
- Ráadásul, most, hogy Aleimord befogadott, amúgy sincsen nagyon más választásom, ez pedig még egy újabb indok. Azt hiszem, valahogy mindig úgy éreztem, hogy nekem van, illetve lenne érzékem a mágiához, és anya is álmodott olyat, ami erre utalt. És hát én is. Ráadásul egy jó mágus mindig hasznos bárhol. Bárhogy is, nem nagyon értek semmihez a világon, semmi olyasmihez, amit bármelyik szolgáló ne tudna. Ugyan írni és olvasni tudok, kicsit számolni is, de nem hiszem, hogy itt a nemesek között és a nagyvárosban ez valami nagy tudománynak számít. Szóval, ha nem tudom valahogy hasznossá tenni magam, akkor nem leszek senki, csak a lány a nyulaival, az Alenia melletti szobában. Csak a helyet foglalnám feleslegesen a házban.
*Erre megint elhallgat kicsit, inkább ki sem mondva, hogy mire gondol. Ettől még nagyon szeretne arra hazamenni, hogy miközben ők itt válogattak a ruhák között és beszélgettek, az az egész átkozott rémálom, ami egy kellemes kis tisztásra tett sétával kezdődött, véget ért, és már "csak" azt kell kitalálniuk, hogy hogyan növesztik vissza Alenia levágott ujját.
Erőszakkal kergeti el magától a gondolatot megint. Hagy rágja csak lelke legmélyét, és ne kínozza tovább, legalább is ne most!
Szerencsére a ruhák, a cipők és maga Nairada segítenek ebben neki valamennyire. Valaki teljesen másvalakinek kellene lennie ahhoz, hogy ne varázsolják el még mindig. Örül neki, hogy a lány által kiválasztott ruhák között akad egy-két színesebb és feltűnőbb darab is.*
- Ezek is nagyon tetszenek. *mondja.* Jobban belegondolva egész életében feketében, fehérben és lilában jártam, más szín szinte nem volt rajtam soha. Mondjuk persze elég sápadt a bőröm, szóval jól áll hozzá a fekete, de lehet nem árt kis változatosság.
- Neked ilyen téren szerencséd van. *próbál valami kedveset is mondani végre.* Neked sincs éppen sötét bőröd, de az enyémhez képest szerintem valahogy sokkal élettel telibb és egészségesebb. A lényeg, hogy nagyon szép.
*A cipős dobozokba belepillantva aztán szemei ismét elkerekednek.*
- Ó, ezek tényleg nagyon szépek, pont ilyesmire gondoltam korábban. *ismeri be. Mondjon bármit is a másik lány, ő biztos benne, hogy pont azért nem vált meg már kinőtt cipőitől, mert régen nagyon szerette őket és a szívéhez nőttek. Így azonban csak még hálásabb azért, hogy neki adja őket. A bunda miatt azért persze kicsit csalódott, de hát nem csak hálátlan, hanem szavakkal kifejezhetetlenül udvariatlan is lenne akkor, ha ezt még ki is mutatná. Amit pedig ezek után mond, pontosan azt is gondolja.*
- Semmi baj, ne viccelj! Így is nagyon sokat segítettél már. Sőt, rengeteget. Bundát majd veszek a piacon, amikor legközelebb arra járok. Biztosan fogok még. Ennyi új ruhával pedig még a végén tényleg szép leszek. *neveti el magát, és bár elég szörnyű két napon vannak túl mind a ketten, ráadásul elég komor témákat is érintettek beszélgetésük során, az igazság az, hogy az új ruháknak és cipőknek, valamint Nairada kedvességének mégiscsak sikerült felvidítania kicsit. El is szégyelli magát emiatt, de valahol közben arra is rájön, hogy talán pont az kell ahhoz, hogy boldogabb életet éljen a jövőben, hogy képes legyen még a legsötétebb órák közepén is meglátni a fényt. És most úgy érzi látja. Más lányok nyilván, ha nem is a fél életüket, de nagyon sok mindent megadnának hasonló ruhákért és cipőkért. Ő pedig most mind megkapja őket - csak úgy. És megint csak mondjon Nai bármit, megérti és látja is, hogy a ruhája és cipője tényleg rengeteg és megválni pártól, amit már nagyrészt amúgy is kinőtt, számára semmiség, ő ettől még tudja, hogy ezzel most igenis teljesen önzetlenül áldozatot hoz érte, és megtenné akkor is, ha sokkal kevesebb minden közül lenne most alkalmuk válogatni.*
- Egyszerűen imádlak! *csúszik ki a száján a fejében kavargó gondolatok végeredménye, és megint csak elneveti magát.*


11932. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 21:29:28
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Az Aquista kúria//

*Örül, amikor végre ketten maradnak csak, s jobban is tud figyelni a lányra. Az étel nagyon ínycsiklandó, de Kaiyko csak keveset szed magának. A gyomra nagyjából dió nagyságú lehet az elmúlt időszak után. Amúgy se volt soha igazán nagyétkű. Kallan szokta volt mindig mondogatni, hogy annyit eszik, amitől egy kismadár éhen pusztulna.*
- Szabad? *kérdez vissza a kifejezésre, ami határozottan magára vonja a figyelmét. Ephemia további szavai pedig megerősítik a gyanúját. Leteszi a villát a tányér szélére és hagy egy kis csöndet a mondandója előtt.* - Kisasszony, én azóta vagyok szabad, hogy nincs senkim és semmim. Nyomorult érzés. *Fekete, hihetetlen mélységet tükröző tekintete Ephemia pillantásába merül.* - Mindent megadnék érte, hogy csak még egy napig szolgálhassam azokat, akiket szerettem, akik gondoskodtak rólam. Az erdőben nehéz az élet. Keményen meg kell küzdeni érte, hogy étel jusson az asztalra és hogy ne bitorolja el a hideg a házat. Gyermekként sokszor éreztem igazságtalannak, amit rám osztottak, de amikor a bácsikám ágynak esett... Akkor jöttem rá, ő mennyi mindenben vállalt többen, csak azért, hogy nekem jusson, hogy én könnyebben boldoguljak.
*Egy kissé elbizonytalanodik, mikor ráeszmél szavai súlyára. Gyorsan a vízért nyúl és tölt magának.*
- És *köszörüli meg a torkát* - mi lenne, amit Te szeretnél? Amiben megvalósítanád magad? *kérdi, hogy egy kicsit oldja a komor hangulatot.*

11931. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 18:14:50
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Luni//

*Eddig ő nem tudta, hogy Luni mágiát akar tanulni, ez újdonság neki. Ő is erősen gondolkodik rajta, de koránt sem ilyen eltökélt, és jelenleg célja sincs vele. Még azt sem tudja, mit szeretne tanulni. Mondhatni, csak egy időtöltés volna, drága hobbi, ha úgy tetszik.*
- Nos, akkor már valóban nem rúghatnának melletted labdába, és szép kis lecke volna nekik. De ne miattuk tedd, és ne haragból vagy bizonyításvágyból. Magadért! Abból sülnek ki a legjobb dolgok.
*Mondja mosolyogva Luninak.*
- És egyáltalán nem haragszom, tényleg érdekelt.
*Örül, hogy megbízik benne a lány. Na meg átérzi, milyen is kiadnia magából a dolgokat, amik nyomják a lelkét.*
- Vigyed nyugodtan, ha tetszik, én nem hordom. Ruhákból pedig az a három-négy, amit kiraktam neked, szerintem elég jól állnának.
*Kérése hallatán átmegy a szoba másik végébe, és a kabátok között kezd kotorászni.*
- Hááát... Az a baj, nekem csak nagyon-nagyon drága bundáim és köpenyeim vannak, azoktól meg nem szívesen válnék meg. Ne érts félre, nem tőled sajnálom, csak nagyon szeretem őket. Viszont cipő... *Levesz egy dobozt a polcról.* Ha jól látom, neked kisebb lábad van, mint nekem. Szerencsére elraktam pár régi cipőmet, amik jobb állapotban vannak, ezek jók lesznek rád.
*Nyújtja oda neki a dobozt.*

11930. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 17:20:39
 ÚJ
>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Eilixi Daphirhana//

*A lány válaszára nevetve rikkant egyet, ha igazából őszinte akar lenni magához, nem számít arra, hogy igent mond. Első ránézésre bátortalan és önállótlan, így hirtelen Sfetts nem is tudja, ugyan mihez kezd vele majd Pitypangosban, de biztos feltalálják majd magukat és találnak a lánynak való munkát is. Ha nem, akkor meg megpróbálja kitanítani valami egyszerű dologra.*
- Hát ez nagyszerű! Remélem jól fogod magad érezni, de készülj, mert hosszú utunk lesz, persze mit sem számít, ha megveszem a szamarat. Akkor talán még kényelmes is lesz! *Ezzel persze nem elijeszteni akarja a lányt, csak felhívja figyelmét, hogy esetleg nehézségekbe is ütközhetnek útközben, mégiscsak két kis gnómról van szó, kik közül egyikük sem harcos, még a legenyhébb mértékben sem. Hosszat sóhajt, majd időközben kialvó pipájára tekint bosszúsan, amit csuhája rejtett zsebében süllyeszt el. Botját jobb karjába fogja, ruháját megigazítja, majd ismét a lányra néz, immár nem fürkészőn, csak mosolyogva:*
- A piactér után, utunk kivezet majd Artheniorból, onnan a Vaserdőbe megyünk. A Vaserdőből sajnos Amon Ruadhon érdeklődnünk kell a továbbiakról, mert nem tudom, hogy a Pitypangosba odaért-e már a vezér, aki a leendő megbízónk lehet. Van még egy feladatom, de talán arról később. *Hallgat el hirtelen, egyelőre nem kívánja megosztani a lánnyal, hogy más célt is kitűztek számára.*
- De ha velem akarsz tartani, csak szólítanom kell téged valahogy, kicsi lány! *Rikkant ismét, huncutul mosolyogva, közben lassan szedelőzködik és elindul a piactér irányába, ahol a bevásárlást tervezi. Közben, csak úgy a válla felől kiált vissza a lánynak, remélve, hogy követi őt:*
- Ha útközben meggondolnád magad, csak szólj bátran, nem harapok. Nem mindenkit ugyanoda rendelnek az istenek! *Kacagása talán még a legtávolabbi gazdagnegyedi házba is elhallatszik. Segítségét nem ajánlja ismét fel, gondolja megnézi, mit bír a lány, azért fél-fél szemmel olykor hátrasandít, hogyha nem bírja, odalépjen hozzá, közben hangosan dudorászni kezd egy általa kedvelt kis dalocskát.*


11929. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 16:31:54
 ÚJ
>Eilixi Daphirhana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sfetts F'iux//

- Hát, nekem nincs semmi ilyesmim, szóval...
*Nem fejezi be a mondatot, inkább hangosan sóhajt. Nem tudja, hogy mit csináljon, eddig sosem kellett önállóan csinálnia semmit.*
- Hát... édesanyám intézte még el, mikor élt.
*Még saját maga sem tudja, hogy miért van így, talán csak megszokásból teszi, amit tesz.*
- Megszokás, de biztos, igazad van. Csak nem tudnám, hogy hol kezdjek neki a dolgodnak.
*Érdeklődve hallgatja a másik ajánlatát, fejét kissé oldalra billenti fejét, az arca enyhén kipirul.*
- De... veled tarthatok.
*Eszébe sem jut, hogy a fajtársa át akarná verni vagy esetleg kihasználná fiatal naivságát, úgy tűnik, feltétel nélkül bízik benne.
Megerősítésképpen megragadja bőrből készült táskáját, majd kedvesen mosolyog.*

11928. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 14:30:00
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az Aquista kúria//

*Nem az asztalfőn foglal helyet, hanem a másik oldalon a leány mellett. Így kényelmesebben érzi magát.*
- Szóval a városon kívül nőttél fel? Én születésem óta itt élek. ~Sajnos.~ Mindig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a hozzád hasonló, szabad emberek hogyan s mint élnek. Mellesleg szerettél ott lakni?
*Közben lassacskán az étel is megérkezik az asztalra: egy tál gazdagon fűszerezett tormaleves némi sonkával, főétel gyanánt csirkehús párolt zöldségekkel, desszertként egy kisebb tál válogatott édes és sós sütemény. Az étkek mellé két ezüstkancsó is érkezik: az egyikben színtiszta víz, a másikban némi kitűnő minőségű bor. Ennyi bőven elég lesz kettejüknek.*
- Köszönjük. *Biccent a sürgő-forgó szolgálók felé, majd Kaiykohoz szól.* Egyél bármit, amit csak a szemed megkíván.
*Ki tudja, milyen úton-módon lett ily sovány a leány, itt van hát az ideje hogy visszanyerje elvesztett energiáját és erejét. Ephemia ugyan továbbra sem annyira éhes, mégis szed magának egy keveset a tormalevesből. Megvárja, míg a szolgálók továbbállnak, s csak azután folytatja mondandóját.*
- Ezt a feszültséget jómagam is nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem, a probléma valahol ott gyökerezhet, hogy mi ketten nagyon különbözünk. Más a felfogásunk, másak az általunk fontosnak tartott értékek. Ő mindent a családért tesz, annak érdekeit képviseli és csak azokat tartja szem előtt. Még akkor is, ha emiatt át kell gázolnia másokon. *Megköszörüli a torkát, majd elkapja a tekintetét a leányról.* Én inkább az egyénben és az önmegvalósításban látom a jövőt. A szabad akaratban, önmagunk tisztelete mellett mások tiszteletében, valamint a becsületben. De sajnos nem ilyen világban élünk, és ami azt illeti, elég kívülállónak érzem magam.
*Közben megfogja kanalát és nekilát a levesnek.*


11927. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-06 10:49:50
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Nai//

- Persze, hogy hülyeség az egész! *rázza meg hevesen a fejét, mielőtt még a lány azt hinné róla, hogy valaha is képes lett volna azonosulni az egész életében belé sulykolt "igazsággal."*
- Anya is mindig ezt mondta, de én is tudom, ösztönösen valahogy mindig is tudtam. Ha már megszülettem akkor ugyanúgy minden jogom meg van élni, mint bárki másnak, és semmi természetellenes, vagy eretnek dolog nincsen a létezésemben. Ha hinnék ebben az egészben, ezzel az erővel levethetném magam a legmagasabb fa tetejéről, hogy biztosan ne éljem túl a földet érést.
- Viszont, gondolhatod, elég sok időm volt gyerekkoromban mindenfélén gondolkodni, és azért persze anya is elmondta a véleményét nekem sokszor. Szerinte otthon azért ennyire... hát merev és megcsontosodott minden, mert túlságosan is el vagyunk zárva a világ többi részétől, emberekkel pedig alig érintkezünk. Ha abban a tudatban élsz az erdő mélyén évszázadok, vagy inkább évezredek óta, hogy a te néped a legszebb, legősibb, legjobb, az erdő mélye a leggyönyörűbb hely a világon, és a többi, ugyan miért is jutna eszedbe megkérdőjelezni ezt? Más lehet itt a városban, ahol még az elfek is kőházakban laknak, más népekkel is érintkeznek, különösen persze emberekkel, akik mindig képesek kitalálni valami újat és merészet, ami otthon senkinek eszébe sem jutna. Elhiszem, hogy innen nézve az otthoniak többsége a nézeteikkel együtt... nos hát elég furcsa. De hát ott ez a természetes. Én viszont mindig inkább csak megtűrt voltam arrafelé, mint része a közösségnek. Igazából kívülálló. Így hidd el, az én szemszögemből nézve is egy rakás idióta az egész falu, anyát kivéve persze.
*Ha Aleniát nem hurcolják el mellőle a tisztásról, akkor minden bizonnyal ő lett volna az első, akinek elmondja. Így viszont most Nai fogja először hallani. Azt ugyan nem tudja, hogy számít-e az, kinek mondja el először, de az biztos, hogy valamiért nagy megkönnyebbülés számára kimondani végre, mert úgy érzi, hogy ezek az eddig kimondatlan szavak már nagyon régóta terhelik a lelkét.*
- Köszönöm az együttérzést, tényleg! De tudod, az igazat megvallva, azt hiszem, egész életemben gyűlöltem őket. *vallja be, bármennyire is keményen csengenek ezek a szavak.* A vénjeinket mármint. Nem hiszem, hogy lesz türelmem kivárni, amíg megenyhülnek az irányomban, és kegyeskednek újra beengedni a szent határon belülre, mint holmi megtűrt és lenézett valakit. Persze, nem csak ezért szeretnék mágiát tanulni, sőt! De ettől még két dolgot mindenképpen el akarok érni vele. Az egyik, hogyha hatalmas mágusként térek haza, nagyobbként, mint amit otthon egyáltalán elképzelni tudnak, sohasem mondhatja rám többé senki azt, hogy haszontalan, értéktelen, értelmetlen vagyok, meg természetellenes! Hogyan is lehetne ilyesmi az, aki képes még az őselemeknek is könnyedén parancsolni? A másik pedig, hogy akkor se állíthassanak meg, ha esetleg akarnának.
*Bár tisztában van vele, hogy utóbbi mondat kissé talán rejtélyes, és nincsen egyértelművé téve a jelentése, azért nem hiszi, hogy Nairada ne értené. Ha hazatérése napján erőt fognak vele szembeszegezni, akkor erővel fog visszavágni, ennyire egyszerű az egész. Éppen eleget volt már másoknak kiszolgáltatva az életében ahhoz, hogy ne legyen egy életre elege belőle. A végső leckét arról, hogy teljesen kiszolgáltatottnak lenni mennyire reménytelen, undorító és lélekromboló érzés, pont tegnap délután, a tisztáson kapta meg.
Ezúttal már nem fojtja el mély sóhajtását, hagyja, hogy feltörjön belőle.*
- Ne haragudj, hogy ezzel terheltelek! *kér tényleg a lehető legőszintébben bocsánatot.* De te is kíváncsi voltál a történetemre, és az igazat megvallva, nekem is jól esett, hogy beszélhettem valakinek erről. *néz Nairada szemébe mélyen.*
- A blúz nagyon tetszik, és el is vinném, de egybe ruhák tekintetében természetesen rád bízom magam. Te értesz ehhez. Viszem, ami neked már nem kell, és szerinted jól állna nekem. *mosolyog, majd elkezdi felpróbálni azt a mélyebb dekoltázsú ruhát, amit Nai mutatott neki nem sokkal korábban.*
- Hát, kicsit nagyobb mellekkel biztosan jobban állna. *állapítja meg végül, amikor a tükör előtt illegeti magát.* De biztos van olyan férfi is, akinek nem a hatalmas kebel a fő szempont, szóval vinném őt is akkor.
*Már újra mosolyog, bár ezúttal megint olyan arcot vág, mintha az istenek égi palotájába vezette volna be kézen fogva valaki. Reméli Nai nem neveti ki még egyszer, bár az is igaz, hogy korábbi nevetésén egyáltalán nem sértődött meg. Ő maga fejtegette az imént, hogy földijei minden bizonnyal azért olyanok, amilyenek, mert ott nőttek fel, ahol. Elhiszi hát, hogy egy olyan lány szemével, aki ennyi elképesztő ruha között és ilyen gazdagságban töltötte el eddigi életét, az ő reakciója kissé komikusnak hatott. Bántó szándékot pedig amúgy sem érzett belőle.
Ettől még nagyon nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne részegüljön meg teljesen a bőség zavarától újra, és ne akarjon mindent felpróbálni, amit csak meglát és a kezébe kerül.*
- Nem szeretnék nagyon visszaélni a kedvességeddel, de az utazó köpenyem már eléggé kopott. Szükségem lenne valami szép bundára is, most, hogy nyakunkon vannak a hideg hónapk. És, ha lenne valami szép cipőd, magasított sarokkal, vagy talppal, ami kicsit magasabbnak mutat... hát annak is nagyon örülnék.


A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.06 10:55:05

11926. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-05 22:46:09
 ÚJ
>Nairada Cray'ra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Luni//

*Luni csodálkozására a rengeteg ruha láttán csak elneveti magát. Nem gúnyosan, egyszerűen csak újdonság, hogy így megrökönyödött a lány. Neki ez csak természetes, közemberekkel meg olyan szintű kapcsolatot nem ápolt még soha, hogy megmutassa neki a ruháit, a nemesek meg szintén nem ámuldoznak. Mégis milyen volna, ha két fontos eseményre ugyanabban a ruhában menne? Aztán az egész negyed azon csámcsogna, hogy biztosan elszegényedtek, vagy nem megy jól az üzlet!
Például arra sem emlékszik, hogy azt a blúzt valaha hordta volna, amit éppen Luni néz. Valószínűleg ajándékba kaphatta valakitől, mivel apja biztosan nem venne neki ilyen, tudván, hogy Nairada kivétel nélkül mindig egyberuhákat hord, ahogy az egy nemeshez illik is. Na meg szép darab, nem átlagos, de a gardróbszobában lévő márványpadló, az aranyozott szélű tükör és a kristálycsillár mellett aligha látszik ez. És ez csak egy gardrób.*
- Az nagyon szép blúz, de nem akarsz valami... Valami szebbet, mutatósabbat? Például hordhatnál te is ruhákat, mint egy nemes hölgy.
*Megjegyzésében semmi rosszindulat nincs, csak nem érti, hogy a rengeteg ruha közül miért pont az fogja meg a lányt.
Luni közben belekezd a történetben, Nairada pedig kíváncsian hallgatja. Az események hallatán inkább megint csak értetlenség az, ami megfogalmazódik benne, de ezt arcáról egyáltalán nem lehet leolvasni. Bár apja mesélt neki az elfekről, akik még mindig a vadonban élnek - bár már ő sem köztük született, csak látogatóban volt párszor ilyen közösségekben - nem hitte volna, hogy ennyire fura népség, jobb szót nem talál rá.*
~Először is, hogyhogy nem volt plüssük... A piacon lépten-nyomon lehet venni, nem hiszem, hogy ők még nem találták fel, ha egy szegény paraszt meg igen... Másodszor, miért tulajdonítják ennyire élőnek? Ez csak egy játékszer, könyörgöm! Harmadszor pedig: Egy kis gyerekvitából ekkora ügyet csinálni csak azért, mert valaki fél elf. Milyen visszamaradott, babonás, konzervatív nép ez?~
*Nairadát szinte még sosem érte megkülönböztetés származása miatt. Ezt nyilván köszönheti a vagyonnak, hisz mint ól tudjuk, a pénz mindent felülír.
Terméketlensége bár nála is egy érzékeny téma, hisz melyik nő ne szeretne anya lenni, de arca sem rezdül ennek említésére. Már elfogadta. De ami a fő indok, hogy inkább meg van rökönyödve. Ekkor már nem tudja megállni, hogy közbe ne szóljon.*
- Luni, drágám, ez nagy butaság, amit mondasz... Nincs köze ennek semmi olyanhoz, hogy természetellenes lenne a létezésed, csak mert csupán nem tudsz életet adni egy gyereknek, és ez szentségtörés, vagy mi a jó ég! Egyszerű biológia, nincs itt szó ilyen babonákról vagy mesékről.
*Tanítói ezt is megtanították neki, részletesen elmagyarázták, ezzel elfogadtatva vele meddőségét, és megértetve, hogy ez teljesen természetes és rendben van. Kamaszkorában pedig már érdekelte is a dolog, hisz érintett benne, így nagyon részletes magyarázatot adtak neki a miértekről, amit ő nem fog most elmondani Luninak, hisz az egy nagyon hosszú beszélgetés lenne.
Ezután ismét csendben hallgatja a lányt, többet tényleg nem szól közbe.
A történet végeztével nem tudja mit mondjon, hisz leginkább őt az egészben az ottani elfek életmódja és logikátlan gondolkodása háborítja fel, nem is az, hogy Lunit elüldözték. Persze, érdekli, de az előbbi számára sokkal felfoghatatlanabb.*
- Igazán sajnálom a történteket. Megértem, hogy haza szeretnél menni édesanyád miatt, de ha engem kérdezel, várj még vele kicsit, amíg lenyugodnak a kedélyek, és kissé feledésbe merül a dolog.
*Luni kérésére, ismét levesz a fogasról pár egyberuhát, ezúttal kicsit merészebbeket, melyeknek mélyebb a dekoltázsa, vagy mutatósabbak.*
- Ezeket nézd meg, hátha valamelyik megtetszik.

11925. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-05 21:19:25
 ÚJ
>Kaiyko Di'Arie avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 339
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Az Aquista kúria//

*Halványan elmosolyodik Ephemia megjegyzésére, amikor atyját korholja az ital miatt. Talán furcsán veheti ki magát a dolog, hiszen a férfi egészségéről van szó, de a mosolyra hajtó gondolatot nem mondja ki hangosan.
Az mindenesetre megnyugtatja, hogy nem egyedül kell ennie, így legalább nem szorongatja az érzés, hogy csak miatta ugrál a személyzet. Így is kicsit kellemetlen az egész. Nincs hozzászokva, hogy kiszolgálják.
Kaiyko az asztal hosszabbik oldalához ül a sarokhoz, hogy Ephemia az asztalfőn foglalhasson helyet. Nem húzza be a székét egészen, sem a lábát az asztal alá, mintha arra számítana, hogy akármelyik pillanatban fel kellhet ugrania. A tekintete is folyamatosan a helyiséget pásztázza, s szemmel láthatólag zavarja, ha valaki a háta mögött sertepertél. Csak a kérdésre kapja pillantását a kisasszonyra.*
- Hogy én? *kérdi, de mire kimondja, rá is jön, hogy igen, egyértelműen neki címezték a szavakat. Még meg kell szoknia ezt az új szerepkört.*
- Nos, igen *mondja némileg bizonytalanul.* - Bár nem mondhatnám, hogy sikerült megvetnem a lábam itt. A város még mindig furcsa nekem egy kissé, miután az életem legnagyobb részét egy erdei kunyhóban töltöttem a bácsikámmal meg egy volt fegyvertársával.
*Beszéd közben továbbra is forgolódik, ahogy a szolgálók hozzák-viszik a dolgokat, de azért igyekszik újra és újra felvenni a szemkontaktust Ephemiával.*
- Nem riasztott el *mondja, aztán bizonytalanul hozzáteszi* -, csak... *egy kissé tétovázik, hiszen nem tudja, mennyire beszélhet nyíltan* - ez a feszültség a kisasszony és atyja között... Nem tudom mire vélni *vallja be végül.*

11924. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:11:51
 ÚJ
>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Eilixi Daphirhana//

*Felajánlott segítségére a lány nem reagál semmit, így zavartan veszi ki szájából a pipáját. Azonban nem az a típus, aki ne tudná túltenni magát a dolgokon, így rögtön a lány által elmeséltekre reflektál:*
- Köszönöm! *Rikkant vidáman.* - De ne gondolj valami csodaszép palotára, mindösszesen egy kis kajiba, épphogy az ágyam és a felszereléseim elférnek benne. Mellette tervezek majd egy kis konyhakertet is, eleinte magokat szerettem volna a piactéren megvásárolni, de aztán letettem róla. Ráér. *Legyint lemondóan, majd ismét a lányra mosolyog.*
- De miért van szükséged mecénásra? Hisz a gnómok ügyes szerzetek, hamar feltalálják magukat, biztos értesz te is a dolgok feltalálásához, kisebb építkezésekhez, hisz a vérünkben van! *Kiált fel elcsodálkozva, szeretné meggyőzni a lányt, hogy önállóan is elég ügyes, úgy gondolja nincs önbizalma. Ez talán amiatt van, hogy még sohasem próbálta meg egyedül, támogatók nélkül. Ezt persze Sfetts nem ítéli el, arca is erről árulkodik, sajnálja kissé a lányt, bár az láthatóan nem szorul sajnálatára. Majd hirtelen kibukik a száján:*
- Én nem vagyok mecénás! De úgy hallottam a Pitypangos Nagymajorba munkásokat keresnek, hogy kipofozhassák. Nincs kedved velem tartani? Ott minden bizonnyal lenne koszt és kvártély is, *közben a lányra kacsint, majd folytatja* - talán némi arany is csurran, cseppen. *Majd, hogy a lány kérdésére is válaszoljon, nevetve hozzáteszi:*
- Nem gyalog, persze. Most tervezek egy jószágot vásárolni, aki holmimat is, esetleg ha úgy van, téged is vihet a hátán. Megmondom őszintén, magam a gyaloglást részesítem előnyben. *Mosolyog.* - De ne tévesszen meg hosszú szakállam látványa, még nem léptem aggastyánkorba, s a tempóm bizony fiatalos, tán az a szamár elbír kettőnket is. *Pipáját ismét szájába téve, fürkészőn a lányra néz. Nem tudja eldönteni, hogy csupán a könnyű élet reményében keresi mecénását, vagy tényleg ily bizonytalan saját sorsában. Esetleg csak ezt az egyetlen életformát ismeri, vagy tanulta valahol. Mindenesetre a gnóm nem buta, úgy gondolja a lány következő válaszából ez ki fog derülni, s akképp dönti el, hogy egyedül, vagy adott esetben társaságban folytatja-e útját.*


11923. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-05 19:43:36
 ÚJ
>Eilixi Daphirhana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sfetts F'iux//

- Ha sírok, és összeomlok, attól nem lesz jobb semmi. Persze nem esik jól, de ettől még nem veszthet el az önuralmat.
*Persze, hogy fáj neki a mecénása halála. Tisztességes, rendes ember volt, aki nem érdemelt meg ilyesmit. De ha Elilixi hagyja, hogy a bánat a földbe tiporja, akkor értékes időt veszteget el, amit valami hasznos dologgal tölthetne.*
- Hosszú útra? Gyalog?
*Gondolkodik el.*
~Zarándok?~
- Ügyes. Épített magának egy könyhót.
*Bólint elismerően.*
- Én nem tudnék.
*Mondjuk az is igaz, hogy a karjai túl gyengék hozzá. De talán ha adnánk elég időt a lánynak... Meg pénzt és alapanyagot. Szereti a kihívásokat.*
- Nem, dehogy ott terveztem.
*Rázza meg a fejét.*
- Új mecénást keresek. Állítólag van itt egy elf a városban...
*Kicsit elcsendesedik a hangja.*
- Majd kiderül.
*Próbál kedves, bájos mosolyt varázsolni az arcára.*

11922. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-05 16:41:48
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az Aquista kúria//

- Úgy terveztem én is.
*Nem, nem úgy tervezte. Egyáltalán nem éhes, ám Kaiyko miatt először mégis az étkező felé indul el. Megkönnyebbülés számára kilépni az ajtón és maga mögött hagyni a bent uralkodó, feszült légkört. Nagyot szippant a levegőbe: mintha a folyosón frissebb lenne, és nem hatná át az alkohol bűze.*
- Mindig mondom neki, hogy ne igyon. *Töri meg a kialakulóban lévő csendet kettejük között.* Nem tesz jót az egészségének.
*Szimpatikus neki Kaiyko, ehhez kétség sem fér. Olyan típusnak tűnik, akiben megbízhat, de nem szeretne elhamarkodottan ítélni. Közben a díszes, festményekkel tarkított falak és szőnyegekkel borított padlózat mentén elérkeznek az étkezőig és Ephemia kitárja a kétszárnyú ajtót előttük. Odabent Arave és egy másik, idősebb szolgálóasszony sürögnek-forognak, valószínűleg épp a terítéket szedik.*
- Arave, kérlek terítsetek két főre. *A leány bólint, majd a másik asszony társaságában elmennek a konyhába.* Kaiyko, ülj csak le, ahová szeretnél.
*Az asztal egész hosszú, bár rövidebb mint a díszétkezőben, s két oldalán négy-négy, két végén egy-egy szék vár gazdára. Újdonsült testőre s egyben társalkodónője így kívánsága szerint bárhová leülhet. Amennyiben a hölgy választ, úgy Ephemia a mellette lévő széken foglal helyet.*
- Mesélj magadról. *Kezdeményez beszélgetést, mely valahogy sohasem könnyű menet.* Mi szél hozott téged Artheniorba? Netalán itt élsz? Remélem, atyám nem riasztott el nagyon. Vagy esetleg én.
*Míg az étel érkezik, s míg beszélgetnek, van ideje tüzetesebben is megvizsgálni a leány kinézetét. Ami a legjobban feltűnik neki, hogy nagyon vékony, ám mellette mégis szívós. Harcos típusnak tűnik, mind alkatilag, mind elvont, szellemi értelemben, s mindemellett tisztalelkűnek.*



11921. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2018-02-05 15:38:54
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Nai//

*Ha eddig képes is volt visszafogni magát, most látva a szobányi ruhát, és a két hatalmas szekrényt, ami ki tudja még mit rejt, nem képes megállni, hogy ne nyissa tágra a szemeit és tátsa el a száját, mint aki valamiféle istenség megjelenéséhez hasonlatos csodát lát éppen.*
- Hú! *összegzi véleményét elsőre, jó hosszan elnyújtva az aprócska szó második és egyben utolsó betűjét, aztán már csak kapkodni képes a fejét, és azt sem tudja hirtelen, hogy mihez nyúljon, vagy hova is nézzen. Az őszinte elképedés, aztán szép lassan csak átadja arcán a helyét egy lelkes mosolynak.*
- Édes istennőim, ez tényleg nem semmi! Sose gondoltam volna, hogy valaha az életben fogok ennyi ruhát egyben látni. Olyan az egész, mint valami álom!
*Engedelmesen kinyúl a ruhákért, amiket a lány elsőnek kinéz neki, majd a tükör elé állva el is kezd vetkőzni és öltözni, és közben maga is meglepődik azon kicsit, hogy mennyire szégyenérzet nélkül teszi mindezt és villantja elő saját meztelen bőrét. Talán azért, mert hasonló otthon is elég természetes volt, (édesanyjával legalábbis nem bujkáltak egymás elől vetkőzés és öltözködés közben) talán azért, mert kedveli a másik lányt, és meg is bízik benne. Nem sok értelme volna, hogyha pont előtte legyen szégyellős és szemérmes. Hasonló amúgy is megnehezítené kicsit a megfelelő ruhák kiválasztását.
Elsőnek ugyan egy szép, éjszakát idéző fekete blúz kelti fel a figyelmét, amely rövid ujjának és gallérjának széle sötétkék, és mintha valami rúnaféleség lenne belehímezve, egyelőre még is a lány által felkínált ruhákért nyúl, és azokat próbálja fel.*
- Anyát tényleg nem tudjátok pótolni, de hát ez elég természetes valóban, és nyilván nem is a ti hibátok. *bólint a másik lány szavaira.* Örülök, hogy nem kell egy ekkora városban egyedül lennem.
*~ Még annak ellenére is, ami történt. ~ teszi hozzá inkább csak gondolatban. Igazán felesleges folyton emlékeztetnie magát is, és a másik lányt is mindazokra, amelyeken az elmúlt két napban keresztülmentek, vagy a jövőre, ami meg ki tudja még mit hoz.*
- Különben egyáltalán nem tolakodó kérdésed, inkább teljesen érthető. Befogadtatok, segítettetek rajtam és nem hagytatok egyedül, amikor védelemre volt szükségem. A világon minden jogotok meg van ahhoz, hogy tudjatok róla, hogy ki vagyok, és miért vagyok itt. *mondja ruhapróba közben, bár a beszédnek köszönhetően mozdulatai azért lassulnak kicsit*
- Persze az igazat megvallva nem könnyű beszélni róla, és eléggé hosszú történet is, de hálátlanság és ostobaság is lenne a részemről, hogyha hazudoznék, vagy titkolóznék, szóval elmesélem szívesen. *mondja. Persze a "szívesen" enyhén szólva is elég nagy túlzás. Igazából egyáltalán nincsen kedve újra felidéznie magában saját történetét, különösen, hogy a végét utoljára magának Aleniának mesélte el. Bár természetesen tisztában van vele, hogy saját története és a lány elrablása között nincs semmilyen összefüggés, még is valahogy rossz érzése lesz attól az egésztől, hogy most Nainak is elmondja, éppen csak nem a végét, hanem az egészet.*
- Tudod, a falu, ahonnan jöttem jó mélyen van bent az erdőben, és nem is nagyon érintkezik a világ többi részével a mai napig.*kezd is bele a "mesébe."* Ősi és szigorú hagyományok, elf büszkeség, mindennek megvetése, ami emberi, idegen, vagy városias, és hasonlók, ilyen ott az élet. Egy időben egy ork horda ólálkodott a közelben. Apám állítólag véletlenül vetődött arra körülbelül akkor. Máskor a falu közelébe sem jöhetett volna, de abban a helyzetben, amikor mindenkire szükség volt, aki képes harcolni, felfogadták őt a vének, mint zsoldost. Viszont hiába harcolt bátran, súlyosan megsebesült, miközben védte a falut, anya pedig, aki papnő és gyógyító, ápolta őt. Képzelheted, hogy nem dicsérték meg érte, amikor eközben összemelegedett vele, az után pedig főleg nem, hogy én megszülettem. Apám addigra persze már régen továbbállt. Mivel pedig rajta kívül azóta sem nagyon jártak arra emberek, természetesen én voltam az egész faluban az egyetlen félvér. Anyán kívül senki se volt velem igazán kedves, a gyerekek pedig nem akartak velem játszani soha. Szóba sem nagyon állt velem senki. Néhányan a vének közül egyszerűen csak átnéztek rajtam, mintha ott sem lettem volna. Tudod, szerintük… a mi puszta létezésünk természetellenes. Mert, hogy az élet szent, mi pedig élünk, létezünk, de nem tudjuk továbbadni ezt az életet senkinek. *hallgat itt el kicsit, hiszen biztos abban, hogy ez a másik lány számára is elég érzékeny téma. Még hogyha valószínűleg nem is olyan durván és könyörtelenül, részvéttelenül és hidegen szembesítették Nairadát ezzel a szörnyű igazsággal, mint annak idején őt, ettől még a terméketlenség olyan teher, amit minden egyes félvér közösen cipel ezen a világon. Büntetés a vérkeveredésért, ahogyan odahaza mondták. Éppen csak azt nem értette soha, hogyha az úgynevezett "bűnt" a szülei követték el, miért pont neki kell bűnhődnie érte?*
- Anya persze mindent elkövetett, hogy ellensúlyozza ezt. Szinte tüntetően vitt magával mindenhová, és úgy bánt velem és úgy is szeretett, mintha igazi elf lennék én is. *mesél tovább.* De ettől még igazából egyedül voltam.
- Aztán egy nap hazahozott nekem egy gyönyörű, fehér játéknyulat, egy kislányt. *mosolyodik el szeretettel és boldogan. Le sem tagadhatná, hogy első találkozásuk napja mennyire kellemes emlék számára még mindig.*
- Onnantól kezdve nem voltam többé egyedül. Nem sokkal később pedig szerzett hozzá egy fiút is, hogy legyen neki párja. Őt már te is láttad, velem volt a piacon is tegnap. Otthon is mindenhová vittem őket magammal, akár mindkettőjüket, akár külön-külön. Rengeteget játszottunk együtt, még rendes, szabályos esküvőt is rendeztünk nekik otthon, varrtam nekik ruhákat, csillagokat és felhőket néztünk együtt, írni és olvasni tanítottam őket, szóval egész jól elszórakoztunk. Persze ettől a faluban csak még jobban elkezdtek utálni. A felnőttek azt hitték megőrültem, a gyerekek pedig irigykedtek rám, amiért annyira jól el tudtam lenni a nyuszikkal. És hát biztosan azért is, mert egyiküknek sem voltak otthon ilyen szép és aranyos játékai, mint nekem. Azt se vették jó néven, hogy a ruháikat finomabb anyagból varrtam, mint amilyen sokaknak otthon a legjobb ruhája volt.
- Aztán egyik reggel… olyan sok minden történt azóta, hogy szinte alig hiszem el, hogy talán még másfél, vagy két hattal ezelőtt sem volt, kint teáztunk egy tisztáson, és körbevett egy kisebb csapat gyerek. Azt mondták rám, hogy hülye vagyok, és, hogy a legjobb barátnőm csak az én képzeletemben létezik! Szét akarták őt tépni, de előtte belefojtani a patakba. Tudod, ha csak szétlökdösöm őket, és hazaszaladok, talán nem lett volna semmi baj, de nagyon dühös lettem, és nagyon megijedtem, amikor tényleg érte nyúltak, hogy elvegyék őt tőlem. Kicsit hevesebben védekeztem, mint az indokolt lett volna, amikor ki akarták tépni őt a kezemből. Még is csak gyerekek voltak. Volt, akit megütöttem, volt, akit fellöktem. Az egyiküket meg is karmoltam a karján, és pár csepp vér valahogy odahullott a földre. Talán nem is lett volna még ebből sem olyan nagy baj, de volt a közelben egy oltár, és az egész tisztás, de még az odavezető rövid kis ösvény is meg volt szentelve már nagyon régóta. A kölykök persze hazaszaladtak, elmesélték otthon, hogy mi történt, a vének pedig nagy hisztit csináltak miatta, és fellármázták az egész falut, hogy a hülye korcs megőrült és gyerekeket támadott meg, és, hogy most ezzel a vérrel a falura vonta a szellemek haragját. Tulajdonképpen első felindulásukban száműztek is örökre, éppen csak két napot adtak arra, hogy felkészüljek az útra. Persze, anya talán még ki tudta volna könyörögni valahogy, hogy maradjak, és egy-két engesztelő áldozat segíthetett volna, de néhányan azoknak a kölyköknek a szülei közül, akiket szétkergettem, titokban felkerestek még aznap este, és finoman az értésemre adták, hogyha anyámnak sikerül elintéznie valahogy, hogy közöttük maradhassak, akkor az ő életét fogják pokollá tenni. Szóval… eljöttem. Nem nagyon hagytak más választást. Előbb-utóbb úgy is el kellett volna jönnöm, hiszen ott nem vett volna feleségül soha senki, akkor sem, ha annyira gyönyörű vagyok, mint a szerelemistennő maga. Anya hiányzik csak. Neki majd megszakadt a szíve, hogy ez lett a vége az egésznek. Nem jöhetett velem mindenesetre, mert hát papnő. Az oltárok és az istennők, meg a szellemek, mind-mind helyhez kötöttek. Nem hozhatta volna őket magával a városba, és a nekik tett szent esküt sem szeghette meg. Engem viszont száműztek. Sőt, ki is átkoztak gyakorlatilag. Még az is lehet, hogy sosem vonják vissza, és sohasem mehetek haza.
*Kicsit elgondolkodva hallgat. Talán el is sírná magát, ha nem zokogta volna már át a fél délelőttöt, miután elrejtette a borospincében az Alenia levágott ujját rejtő dobozt. Bármilyen furcsán is hangzik számára, most hálás azért, hogy ma egyszer már ott állt a teljes lelki összeomlás határán. Akkor úgy tűnik olyan sok érzelmet sikerült elhasználnia, hogy most már szinte meg sem érzi, hogy ismét felidézi azt, amit inkább elfelejtenie kellene.
Persze tudja, hogy ez sohasem fog megtörténni. Ugyanúgy része fog maradni az egész, mint a tegnapi nap, és a mai annak minden kétségbeesésével, kegyetlenségével és bizonytalanságával együtt.*
- Nem mintha bármikor is szerettem volna ott élni, de hát még is csak az otthonom volt. Anya pedig most is ott van. Kiátkozás ide, vagy oda, egy nap mindenképpen haza fogok menni. *jelenti ki végül. Bárhogy is, ezúttal már sokkal inkább tűnik elszántnak, mint kedvetlennek, vagy összetörtnek.*
- Esetleg tudnál olyan ruhát mutatni, ami kihívó is, jól is állna, és még sem lépi át az illem határait? *igyekszik is mindezt ezzel a kérdéssel demonstrálni. Bár próbál mosolyogni, most azért ez a mosoly egy kicsit erőltetettre és mesterkéltre sikerül.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343