//Worenth és Krollnel//
-Ez így van.
*Krollnel is jól formálja a szavakat, láthatóan mindketten tisztában vannak az illemszabályokkal.*
-Legközelebb, ha nyugodtabbak lesznek a körülmények, mesélhetne erről bővebben!
*Érdeklik a részletek, több minden kiderülhet belőle, ámbár ez olyan téma, amit dióhéjban nem érdemes összetömöríteni, mert több felé is elkanyarodhat a történet.*
-Remek, akkor az alapokat már tudja. Ön az első, akit tájékoztatok személyesen az ügyről! A Vashegy vezetése kapott egy levelet, mielőtt elindultam önhöz.
*Azért az sem mindegy, hogy valakihez elfárad, vagy levelet küld. A Vashegy is csupán azért kapott, hogy ne az legyen, hogy nem tudtak róla, na meg ez a minimum. Mivel az ügy javarészben mágiaügy, így Krollnel a legfőbb személy, akivel beszélni kell.*
-Az lesz. *bólint.* -Minden apró részletet el szeretnék mondani. Egy tea jól esne.
*Meginna egy jó szíverősítőt is a mágiaügyi felelőssel, de talán majd később.*
-Dehogy, épp ellenkezőleg!
*Egyébként javasolta is volna a varázsos pennát, de Krollnel megelőzi ebben.*
-Szóval a Karavánpihenő romjainál járunk. *kezd bele a mesélésbe.* -Két mágustársam kísért el, de nem a hagyományos módon érkeztünk meg, hanem hála az egyik mesternek, láthatatlanul! Nem tudtuk, mi vár ránk, így ez volt a lehető legoptimálisabb megoldás. Mikor vizsgálódni kezdtünk, köd telepedett a vidékre, de inkább csak a szemünk elé. A távoli tereptárgyak körül mintha kevésbé lett volna sűrű a köd. Aztán a szürkeségből megjelent egy fekete ruhás alak! *tart egy kis hatásszünetet.* -Magassága öt-hat láb között volt, alkatra emberi, de minden más részletet eltakart az öltözete. Ez az alak kiszagolt minket. Egyszerűen a levegőbe szimatolt és behatárolta, hogy hol lehetünk, majdnem teljes pontossággal. Mikor megpróbáltam eltávolítani a ködöt, hogy az idegen ne vesszen a homályba, azt mondta: a köd a szemünkön van, nem pedig körülöttünk. Utazónak mondta magát, aki északról jött körülnézni. Kölcsönös üzletet ajánlott. Meséljük el, amit tudunk, ő pedig elmondja, hogy mit talált eddig. Hosszas beszélgetés következett. Elmesélte, hogy a furcsa köd valaminek a hiánya, ugyanis a hely nincs itt teljesen. *eleveníti fel az Utazóval lefolytatott beszélgetést.* -A távoli tárgyak azért voltak élesek, mert csak azok voltak a biztos pontok. Kapaszkodnak egymásba. Én röviden felvázoltam neki Sa'argathot eseményeit és a Grombari ütközetet. Mindeközben a háttérben fura zajok hallatszottak. Puffanás, csörömpölés, és ami a legnyugtalanítóbb volt, fémes csikorgások, koppanások. Utóbbiról több elméletem van, hogy mi is lehetett, de nem akarok eltérni a mondandómtól, így is van még bőven. Legfeljebb a végén visszakanyarodunk hozzá. Hol is tartottam? Áh, igen! Az Utazó azt mondta, hogy azok a valamik, amiknek halljuk a hangját, Őrök. Élőholtak, de szerinte olyan is van ott, ami még egyszer sem halt meg, de lehet, hogy nem is tud! Az volt az elmélete, hogy a démonok át akarnak jönni az ő világukból a miénkbe méghozzá úgy, hogy egyikőjük egy rituálé segítségével kaput nyit a két világ között és azon hozná át fajtársait. Megmondom őszintén, azok után, amiket láttam, nem kételkedem a szavában. Tudom, hogy nem ismerem és bárki lehetett, de nem úgy tűnt, hogy hazudna. Miért tette volna? Semmiféle indítéka nem volt rá és aligha származhatott volna haszna belőle. Szóval, valami oknál fogva a robbantás nem járt száz százalékos sikerrel, de megtépázta a valóság szövetét, mi sem bizonyítja ezt jobban az eltüntethetetlen ködnél. Elvileg már elözönlötték volna a helyet a démonok, ha a hely nem kapaszkodna ennyire egymásba. Így a hely olyan lett, mintha oda lenne horgonyozva. Az Utazó szerint a kapaszkodók tartják itt a helyet, amiket ha kiiktatunk, bezárjuk a kaput. Egyébként láttunk is kis vörös fényeket, amik már a másik világból jönnek. Mintha egy csirke félig lenne kibújva a tojásból. *tart ismét egy kis szünetet, hogy Krollnel tudja tartani a ritmust a hóhajúval.*
-Az Utazó az Őröket tartotta a legveszélyesebbnek. Szóval vagy az volt, hogy nyomozni kezdünk, hogy mi áll a háttérben, vagy behatolunk és megközelítjük az egyik horgonypontot. Utóbbi mellett döntöttünk. Viszont, az információknak még nincs vége, sőt, itt jön egy nagyon komoly! Az Utazó azt mondta, hogy a szellemeken, lidérceken, démonok és egyéb válogatott finomságokon kívül van még valami. Méghozzá egy gonosz tudat, ami kifigyeli a technikánkat és a döntéseinket, majd ellenünk fordítja!
*Egy pillanatra ránéz a varázsos pennára, mintha csak meg akarna győződni arról, hogy az teszi a dolgát. Kemény lenne mindezt ismét eldarálni...*
-Az Utazónak megtalálta a gyenge pontját, ellene fordította, ezért nem is számíthattunk arra, hogy segítsen az információkon túl. Hozzáteszem, itt még mindig láthatatlanok voltunk mindhárman, de pontosan tudta, hogy hol és mennyien vagyunk. Volt egy wargja is, méghozzá egy igen szép warg! Na szóval, a dögök szerinte csapatban dolgoznak, és igen ügyesen keverik a kártyákat, tehát nem agyatlan, eszement lények. Ami elég aggasztó. *húzza el a száját.*
~Pedig mennyivel jobb lenne, ha tudatlan birkák lennének.~
-Egy dolog volt még érdekes az Utazóban. *mondja kicsit mosolyogva.* -Ez nem tartozik szorosan a lényeghez, csupán személyes észrevételem, de... mintha mindhármunkból lett volna benne valami! A sötét ruha és a csuklya... Krestvir jár így. A warg... Taitos mesternek van wargja. És a kő, ami eztán került elő... mint az én kövem, amit még Hiqel Wegtoreni főmágustól kaptam. Persze bizonyítékot nem találtam arra, hogy ennek bárminemű köze lenne hozzánk, csak mégis... furcsa volt, mikor már a warg után a kő is előkerült. Innentől egy kis üzletelés következett, aminek során két tárgyat kaptunk meg, amiket magamhoz vettem. Az egyik ez a kő. *nyúl bele zsebébe és Krollnel elé teszi a tenyérnyi követ ügyelve, hogy ne karcolja meg az üvegasztalt.*
~Kár lenne érte.~
-Lidérckő a neve, erős mágia dolgozik benne. Vörösen felizzik és jelzi a viselőjének, ha valami láthatatlan közeledik, ami a lélekre pályázik. A kőért cserébe én is adtam valamit, méghozzá információt. Elmondtam, hogy a háborúból származó Pirtianesi fegyverek és vértek miért olyan különlegesek. *nyúl bele a zsebébe és elő is vesz egy papírost, amire felírta magának anno, amiket tapasztalt.* -Mágiával vizsgáltam meg anno ezeket a fegyvereket és azokat tapasztaltam, amit leírtam erre a papírra.
*Krollnel átnézheti, bár meglepődne, ha a mágiaügyi felelős nem tudna ezekről, mert már lassacskán régi történet.*
-A másik tárgy egy DEM-nevű, bőrszíjra erősített sötétszürke kristály volt. Lényege, hogyha felvesszük, akkor egy kis parazita szívogatja az életerőnket, cserébe a kis parazita, ha halálos veszedelem érkezik, meg akar védeni minket, azaz a gazdatestet. Szimbiózis. Megkaptuk ezt is, cserébe Taitos mester jegyzeteket adott neki Kék Hold keringéséről, ami kedvezően hathat. Sajnos miután hátrahagytam a Karavánpihenő romjait és a Mágustoronyba mentem elmélkedni, a DEM egyszerűen eltűnt! Felszívódott, mintha soha nem lett volna nálam! Egészen biztos vagyok benne, hogy nem hagytam el, hanem valami varázs útján eltűnt. Na, eztán indultunk el az egyik horgonyponthoz! Én ekkor már látható voltam, az volt a cél, hogy csak rám figyeljenek fel. Ahogy haladtunk előre, legyőztem tizenegy élőholtat. Kezdetlegesek voltak, nem voltak ellenfelek. Hat belőlük a földön kúszott, a többi öt meg alig tudta vonszolni magát. Amolyan előőrs voltak. Előkerült még egy irbisszerű lény is, akit feltartóztattunk, majd elmenekült. Aztán meghoztuk azt a döntést, hogy távozunk. Nem haladtunk semmire, csak sétáltunk és sétáltunk a horgonyponthoz, de a távolságból egy kicsit sem tudtunk lopni. Mentünk, meneteltünk, de mintha mégsem tettük volna. Vagy a hely ültette el bennünk ezt az illúziót, vagy ténylegesen fizikailag sem lehet közelebb jutni. Elhatároztam, hogy visszatérek, vagy visszatérünk, de ehhez kellenek harcosok. Ez tehát a teljes történet. *fúj egyet a végén, mert tényleg sokat beszélt. Ami mondjuk tőle nem szokatlan, de ez még a szokottnál is több volt.*
-Ha azok a démonok átjutnak és rászabadulnak Artheniorra, nagyobb lehet a baj, mint azt jelen pillanatban gondoljuk. Egy célja van a gonosznak. Áthozni az ő világukat a mi világunkba. Ha nem nézünk szembe velük, nem az lesz a legégetőbb probléma, hogy a Kikötő a bűnözők és gyilkosok kezére jutott, hanem az, hogy marad e halandó lény ebben a világban! Tekintetünket a Karavánpihenő romjaira kell irányítanunk! Sorsdöntő eseményeknek adhat otthont az elkövetkező hatokban!
*Mint valami buzdító szöveget, úgy adja ezt elő. Azért teszi, hogy a varázsos toll ezt is rögzítse még a végére.*
-Nos, Krollnel úr? Mit szól az elhangzottakhoz és ön mit gondol erről az egész történetről? Nagyon érdekelne a véleménye. Továbbá. Mennyire van jó kapcsolatban, vagy egyáltalán bármiféle kapcsolatban Abogr mesterrel? Mert hát, a tornyától nem messze történt az esemény és nekem furcsa lenne, ha ő ebből semmit sem érzékelt volna. Ne értsen félre, nem vádolom Abogr mestert semmivel, csak hát mégis egy hatalmas mágusról beszélünk! Neki is tudnia kell róla, és Creton Helwy parancsnoknak is. Felkeressem őt is, vagy kapjon egy példányt abból, amit most elmondtam? *kérdezi Krollneltől.* -Gondolom nem kell a pánik a népnek, de mégis. Valamit mondanunk kell...