//A Gazdagnegyed utcáin, majd később a Sayqueves házban//
*Figyelmesen hallgatja a lány válaszát, nem mintha nagyon kétségei lettek volna arról, hogy valami hasonlót fog majd mondani az átkokkal kapcsolatban, amivel őket ijesztgették.
Eeyrt említi meg, mint családja védelmezőjét, és ez sem lepi meg különösebben, ugyanakkor megnyugtatni megnyugtatja, bár természetesen eddig sem tartott attól, hogy bátyja és ő, valamint Wilhorp, akit gondolatban hozzájuk kapcsol, mint testőrt, esetleg Sa'Tereth hívei lennének.
Nem élt azért annyira a világ többi részétől elzárt helyen, hogy az új istenek híre ne érjen el hozzájuk. Viszont mindabban, hogy az itteniek Eeyrt imádják, csak egy újabb bizonyítékát látja annak, hogy mennyire elszakadtak már a városi elfek, ha úgy tetszik távoli rokonai mindattól, amit odahaza hagyomány, tradíció, ősi hit, és hasonló nevekkel szokás illetni.
És ez persze nem baj. Sőt. Kifejezetten kellemes változás, ha csak saját személyes példájából indul ki, és ugyan miből másból is indulhatna ki, ha nem pont ebből?
Eddigi otthona nemesnek tartott, és minden áron őrzött hagyományainak köszönhetően volt édesanyja szajha, ő pedig idegesítő kis korcs egész eddigi életében.
És még is, hazudna magának, ha azt gondolná, vagy mondaná, hogy mindent megvetett, hogy ne lett volna pár történet, legenda, vagy istenség, amire, vagy akire szeretettel gondol, és ne lett volna olyan titkos, erdő mélyén megbúvó oltár, ahová szeretett eljárni virággal és füstölővel kezében. Nem tagadja az istenek létét, sem a régiekét, sem az újakét, éppen csak abban nem hisz, hogy fikarcnyit is törődnek közönséges halandók ügyes-bajos dolgaival. Ha pedig innen nézi, akkor igazán teljesen mindegy, hogy erős entitásoknak tartja őket, vagy igazi isteneknek.
Amúgy sem azért jött a városba, hogy megtérjen valakihez és erőt vegyen rajta a vallási buzgalom. Az ilyet csinálják csak azok, akin már tényleg segítettek valaha is az istennők, vagy az istenek! Köszöni szépen, őt tökéletesen boldoggá fogja tenni, ha megtanulhatja használni végre az elemeknek, valamint a holdnak és a napnak az erejét, amelyek valamennyi istennel ellentétben, bizonyíthatóan és kézzelfoghatóan léteznek, és nem csak néhány kiválasztott számára.*
- Persze, hogy nem. *bólint gyorsan a lány szavaira.* Mindig arra gyanakodtam, hogy csak azért mondogatnak ilyeneket nekünk, mert nem akarják, hogy bárki is elhagyja az erdőt.
- Elég, hogyan is mondjam *hallgat el kicsit bizonytalanul ameddig gondolkodik a megfelelő szavakon* hagyománytisztelő közösség volt az, ahonnan én jöttem. Finoman fogalmazva sem nagyon bátorítottak hasonló utazásokat. Sem semmi mást, ami kicsit is különbözött attól, ami megszokott. Biztosan rájöttek arra, hogy aki túl hosszú útra megy, már nem ugyanaz az elf lesz, amikor hazatér.
*Minderről azonban elég hamar eltereli figyelmét az a gyönyörű földalatti folyó, vagy inkább tó, amit a másik lány magyarázata nyomán elképzel magának.*
- Ó, biztos nagyon szép lehet akkor odalent. *mosolyodik el, de ezt inkább csak félhangosan és magának mondja. Nem is nagyon érti Wilhorp megjegyzését, hogy mit kell tisztítani a vízen, amivel mindent tisztítanak. Közben azonban megérkeznek, és mindez egyelőre elvágja a lehetőségét, hogy többet is megtudjon arról, hogy miféle vízfolyás hömpölyög odalent és miért. Alenia és Wilhorp ráadásul gondolatban már a vacsoránál járnak, így muszáj közbeszólnia gyorsan, mielőtt még felesleges gondot okozna a családnak, és értelmetlen munkát valaki másnak.*
- Igazából, köszönöm, de nekem azt hiszem, hogy elég lesz majd pár falat, esetleg egy szelet kenyér. Megettem egy egész tányér rántottát mielőtt eljöttek értem. Nem szeretném, ha kárba veszne a nekem szánt étel, vagy valaki feleslegesen dolgozna vele, mert nem tudom megenni.