//Sayqueves ház//
*Ha Nairada tudná, mennyire őszinte is Alenia a véleményével kapcsolatban. Ő nem fog jó pofizni senkivel, akivel nem akar, nem erre tanították. Az, hogy a lány kimondta, hogy kedveli a másikat, felér egy igazi győzelemmel.*
- Az vicces lett volna. Legalábbis nekem, neked kellemetlen.
*Nevet játékosan. Esze ágában sem volt kiszúrni szegény "bajba jutott" lányon, de így utólag belegondolni, hogy mi történt volna ha... eléggé muris. Közben ő is helyet foglal egy másik fotelban. Szintén egyenes háttal ül, de ő nem azért, mert tanították, hanem a fűző miatt megszokta, még ha most nem is azt, hanem csak egy blúzt visel. Lábait keresztbe rakja, egyik térdét picit felhúzza és átkarolja.*
- Időtök annyi mint a tenger. Nem kell elsietnetek semmit. *Mosolyog.* Igazad van, beszéljünk egy kicsit rólam.
*Vigyorodik el. Nairada nem is találhatott volna ki jobb témát, mint maga a Sayqueves ház hercegnője. Persze csak a legszebb álmaiban hercegnő, de amikor magát hívja így, az jól hangzik.*
- Nem vagy tolakodó, szeretek magamról beszélgetni. *Úgy látszik, nem is titkolja az előbbit.* Nem csak tegnap, az elmúlt hat egészében Amon Ruadh városában voltam, ezért is furcsa, hogy a bátyám nem tudott az egészről. Na mindegy. A város nagyon szép, de sajnos nem úgy alakult az út, ahogy szerettem volna. Az erdőségben találtam egy törpét a sárban fekve. Igen, szó szerint! *Nevetgél.* Megállíttattam a kocsit, hátha valami baja esett, de nem, élt és virult. Elmesélte, hogy ő egy világhírű hős, és a hatalmas baltájával körbe-körbe pörögve egy csapatnyi óriást is legyőzött! A kikötőbe tartott, de beleegyezett, hogy a testőröm lesz némi aranyért cserébe. Együtt utaztunk Amon Ruadhra, ám a kapun már nem jött be velem. Nagyon hirtelen hagyott ott, de máig nem értem, hogy miért. Talán nem tetszett neki a társaságom. Pedig még azt is megengedtem neki, hogy egyszerűen Niának hívjon, mert az Aleniát nem tudta megjegyezni.
*Látszik rajta, hogy őszinte lelkesedéssel beszél. Ez volt az első igazi, önálló élménye a védelmet nyújtó otthonán kívül, és Galin társaságát is kifejezetten élvezte, de eléggé szomorú is, hogy olyan gyorsan faképnél hagyta őt a törp.*
- Aztán egyedül maradtam, megnéztem a várost és hazajöttem.
*Zárja rövidre a történetet.*