//Sayqueves ház//
- Csoki? Az bármikor jöhet. *Felcsillan a szeme a szó hallatán, mint egy kislánynak.* Egyébként lemehetünk, lehet, az tényleg táplálóbb lenne, mint egy tábla csoki.
*Már kelne ki az ágyból, mikor eszébe jut, hogy a ruháit este otthagyta a fürdőszobában, így meg azért mégsem mehet ki.*
- A fürdőben vannak a ruháim. Idehoznád, kérlek? Nem ugráltatni akarlak, csak hát na.
*nevetve meglengeti magán a pólót, mutatva, hogy ő most kicsit sem szalonképes.*
- Aleimord? *kiált utána, mielőtt kilépne az ajtón.* Nem lehetne, hogy abból a csokiból mégis csak megkínálsz? *Arcán játékos mosoly játszadozik. Kicsit előrébb dől, és az ajkába harap.* Mondtam, a csoki mindig jó.
*Ha a férfi odavisz neki valamit, akkor azt szinte azonnal el is kezdi majszolni. Míg vár rá, megeszik pár kockát, majd az ágy mellett lévő asztalkára leteszi a maradékot, és visszadől a párnák közé, hogy a reggeli fényben sütkérezzen kicsit a hatalmas ágyban.
Az ajtó hamarosan nyílik is, ő pedig egyből odakapja a fejét, de meglepetésére Aleimord üres kézzel tért vissza.*
- Elvitte? *Kelletlenül húzza el a száját. Nem a ruhák miatt aggódik, azokat úgyis visszakapja majd, ha meg nem, az sem fog neki túl nagy törést okozni. Azon töri a fejét, hogy így nem hogy haza, de egyáltalán ebből a szobából hogy jut haza. Aleimord megjegyzése hallatán mégis felnevet, annyira azért nem aggódik.*
- Reméltem, hogy így lesz! De kétlem, hogy a szüleid, vagy bárki más így fogja gondolni, ha meglátnak majdnem hogy meztelenül. ~Még szerencse, hogy legalább a bugyimat magammal hoztam este.~ Nem tudsz nekem szerezni valamit? A húgodtól esetleg? Vagy... Még esetleg az is megoldás, hogy kiugrom az ablakon, és hazalopódzok úgy, hogy senki ne lásson meg. *Felnevet a fejét rázva.* Ez is jó, de ha nem haragszol, az elsőt támogatom, ha lehetséges.