//Nairada//
- Biztosan valahogy meg lehet oldani. Majd kitalálunk valamit.
*Ha sikerül, és eszükbe jut valami, akkor biztosan támogatni fogja Nairadát. Talán az egyik rokon tud valamit, ami alapján el tudnak indulni.
Gyorsan megtörölközik, ekkor ám a nő felhívja a figyelmét egy problémára.*
- Ó elfelejtettem! Ne haragudj, gyere! Máris kerítek valamit.
*Kiles az ajtón, majd mikor látja, hogy nincs senki a folyosón, a gyertyák fényénél suttogni kezd a lányhoz.*
- Holnap körbevezetlek jobban. Ott, bal oldalt a szüleink része van.
*A falak mindenfelé elfek festményeivel vannak tele, idősebbekével, fiatalabbakéval, már ahol nem drága, puccos díszek vannak mindenfelé. Ahogy végigvezeti a lányt a szobájáig, mezítelen talpukat finom szőnyeg simogatja.
Benyit a középső szobába, és előre megy, hogy fényt csinálhasson. Még saját maga is meglepődik, hogy a szolgáló napközben mennyire kitakarított.
Aleimord egyik rossz szokása, hogy mindent széthagy maga körül, és akkora rumlit tud csinálni fél óra alatt, hogy a szolgák megnyalják mind a tíz ujjukat az aranyért, amit kapnak a takarításért cserébe.
De most, kivételesen a világos, barnás szőnyegen nincs egy darab ruha sem széthagyva, baloldalt, a nagy íróasztalon rendezve állnak a papírok. A hatalmas ágya szépen bevetve, a festőállványa körül nincsenek használt, kidobásra váró vásznak...*
- Hmmm...
*Becsukja maguk mögött az ajtót, a töröközőjét ledobja, majd az egyik szekrényéhez sétál. Be van építve a falba, szinte eggyé válik vele, de nem túl mély. Kinyitja, kotorászik benne egy ideig, majd kis idő után a lány felé dob egy pólót.*
- Tessék, remélem, hogy jó lesz. Ha nem, akkor szólj.
*Saját magának is keres valamit, majd pár pillanat múlva már egy kényelmes, puha anyagú, szürke nadrágban ácsorog.*
- Egy pillanat.
*Mondja Nairadának, majd kisétál a folyosóra, az ajtót résnyire hagyva.
Kiskorában gyakran neki kellett vigyáznia a húgára, és Aleina annyira naiv és gyámoltalan még, hogy a férfinak mindig az a kislány jut eszébe róla, aki régen volt. Akkor esténként, lefekvés előtt mesét olvasott neki, vagy ha már édesanyja megelőzte ebben, akkor csak benyitott, betakargatta a lányt, és megnézte, hogy jól van-e.
E szokás miatt megy most Aleina szobájához, és nyitja ki az ajtót. Picit beljebb lép, hagyja, hogy a folyosó fénye bevilágítson a testvére szobájába.*
- Hogy az orkok vinnék el!
*Kiáltja, majd becsapja az ajtót. Lerohan a lépcsőn, megnézi az ebédlőt, a konyhát, kirohan az udvarra, legalább kétszer körbejárja, de semmi. Visszamegy, újra megnézi a lakásban, még Eeyr oltára körül is, de semmi. Azon csodálkozik a legjobban, hogy ezzel a rohangálással a szüleit miért nem nem veri fel, de valószínűleg a vastag falak nem engedik át a hangokat.
Végül mérgesen fújtatva áll meg.*
- Ha bárki is egy ujjal hozzá ért, annak a vérével fogom locsoltatni a kertet.