//Gyűrűvásárlás//
*Nem rohan, elvégre nem akar megizzadni, elfáradni, kipirulni, helyette inkább vállalja a rizikót, hogy késik egy kicsit. Még ha gyűlöli is, ha nem ér oda időben valahová, azt még jobban, ha nem tárgyalóképes állapotban teszi azt. Nem szeretné nagyon elhúzni a dolgot, viszont nyilván a létező legnagyobb nyereséget akarja majd leakasztani az egészből, szóval jobb híján úgy készült, ma már legfeljebb annyira lesz ideje ezután, hogy visszamenjen a fogadóba, és aludjon.
Már-már gyönyörködtető, mennyire más egy nemesi rezidencián alkudozni, mint a piacon az egyszerű kofákkal. Ez nem úgy néz ki, hogy odamegy, és beszélgetést kezdeményez, ehhez be kell kopogtatni egy ajtón, és az esetek többségében el kell mondania egy szolgálónak, hogy milyen céllal érkezett, meg ilyen apróságok, amik egyszerre zavaróak a felesleges időpazarlás okán, de közben egyfajta hangulatot adnak az egésznek. Ezúttal is bekopog az ajtón, majd pedig vár, hogy valaki kinyissa neki, amennyiben pedig nem az ékszerész maga, a ház ura volna az, úgy illedelmesen ismerteti majd a célját, elsődlegesen - de nem kizárólagosan - azt hangsúlyoztatván, hogy megbeszélt találkozóra jött.*
- Üdvözletem, Iliwary Pedricon vagyok, többnyire ismert kereskedője a városnak. A ház urához érkeztem bizonyos gyűrűvásárlás ügyében, volna szíves bejelenteni nála?
*Talán ritkán érkeznek nők gyűrűt vásárolni, hiszen ez alapvetően olyasmi, amit főként a férfiak tesznek, még ha nem is maguknak, inkább kedvesüknek, feleségüknek, szeretőjüknek. Ha pedig mégis megfordul itt néhány hölgy, azok is jobbára a férjük vagy apjuk pénzét költik csak. Ha úgy vesszük, ő is csak Daranel pénzét költi most, de a sajátját is, ha másik oldalról nézzük, így szemben az elkényeztetett úri hölgyekkel és nemesi fruskákkal, neki a minimumra kell törekednie.*