//Nagytanács//
//Az első teljes létszámú ülés//
//Alrishul-rezidencia//
*Nos igen, boldogsággal tölti el, hogy a tündér valóban mellette szavaz, ellenben úgy fest, a szőkeség határozottan ellene volt a témának.
~ Nos, drágám, úgy látszik, a mi szerelmünk mégsem az égben köttetett... Fájó az elválás, de se sírj, hisz mindketten találunk majd jobbat. Vagyis jobban mondva én, te már aligha... ~
Sóhajt is egyet, sajnálja a hölgyet, de nem tekintgethet folyton a múltba. Mint tanácsos és fontos személy, kötelessége előre nézni, a jövőbe. És ha már jövő, az a tündér is elég aranyos. Viszont ha már jövő, akkor eléggé kimerítették a témát, amelyben érdeklődése volt, így az eddigi minta alapján valami olyan kéne következzen, ami cseppet sem érdekli. Nem is csalódik, most már pecselhetnek az adó mértékével, és mennyivel kellemesebb így. Nagyjából hét tanácsos gyűlöletét érezheti magán, ez pedig kellemesen csiklandós érzés.
~ Bőven megér napi kétszáz aranyat némelyik arc. ~
A százalékot lejjebb viszi javaslat szintjén a hölgy, aki ért a pénzügyekhez.
~ Kellemes váltás Nestar után. Kiegészítik egymást. Lehet már össze is szűrték a levet? ~
Persze ez csak baráti érdeklődés, amíg Fayeval nem szűröget senki semmit, addig minden rendben. Worenth közben elkezdi Kagan javaslatát cincálni, és Lorew tökéletesen biztos benne, hogy félreértette a mágus szavait. Persze a hadúr épp csak beböfögte a dolgot nemrég, a dolog még egy jó nagy ráncfelvarrásra vár, ettől függetlenül kénytelen rákérdezni:*
- Ezt most kérlek magyarázd meg, Mester *pillant Worenthre* Épp te magad soroltad fel most, hányféle hozzájárulási forma létezik egy háborúban, és szerintem a pénz sem utolsó. Ha valaki inkább a pénzét küldené maga helyett, hát legyen úgy. Ha adott egy gazdag úr, kinek kard még nem volt a kezében, legfeljebb sétapálca, de néhány ezer arannyal megtámogatja a csapatokat... Szerintem remek üzlet. Egy gyakorlóbábu helyett inkább lesz pénz a fronton, amit például fordíthatunk a valódi harcosokra, felszerelésükre, ellátásukra, ilyesmikre.
*Nem mintha nem lenne neki jócskán mindegy, hogy ki mivel járul hozzá, vagy el tudja-e mismásolni a frontszolgálatot. A Kagan-féle verzió jobban tetszett neki, hogy az menjen, aki nem tudja fizetni az adót. A szerzetes szilárd meggyőződése, hogy inkább azt kéne megakadályozni, hogy valaki semmilyen formában ne járuljon hozzá, semmint erővel kiküldeni boldog-boldogtalant a frontra.*