*A Gazdagnegyed utcáit járva nem is kell sokat keresgélnie, szinte elsőre megtalálja a jó ajtót. A kapura tűzött kopogtatóként szolgáló kis, vas boroshordó, olyan részletes, hogy még csappal is el van látva. Csengetés és egy percnyi pipázás után nyikordulással jelzi a vaskapu, hogy szabad a bejárat. Az inas beviszi hírét, és később őt magát is. A tündér nem nézelődik, csak azzal a sunyi félmosollyal megy át a növények között. Az elő folyosó után rögtön jobbra, az ebédlőben azt asztalnál ül, az utolsó találkozásuk óta igencsak elhízott, Boros Bhoeb. Méltóképpen üdvözli, miközben megkínálja magát hellyel, és még az asztalra is felpakolja a lábát.*
-Szevasz Boros. De felvitték a dolgod!
*Ingerült válasz érkezik a hájas fickótól.*
-Vedd le a szutykos lábad, és ne nevezz Borosnak! A nevem Rekanzar Bhoeb... Neked Bhoeb úr.
*Hangsúlyozza ki a megszólítását jelző nemesiséget amit megvásárolt a fellendülő borkereskedelemből. Cinikus kacaj visszhangzik a házban, a tündér szájából.*
-Tényleg?
*Teszi fel levegőért kapkodva a kérdést.*
-Még ahhoz is volt képed, hogy az én nemesi nevemet használd fel, miután megvásároltad az úriságodat? Te disznó.
*Kacag fel még hangosabban, és az asztalkendőre veri ki a pipamocskot.*
~A jó öreg Boros a régi. Gőgös, és hamarabb költ ételre, és olyan asszonyokra akik mozognak helyette, mint testőrökre.~
*Ez a gondolat menet arra engedi következtetni, hogy nincs kivel kidobassa, vagy megfenyegesse. Ezenkívül, biztos érdekelné a vörös köpenyeseket, hogy honnan szerezte a hamis papírjait. Az Dagadt is tudja, hogy csapdában van, így vicsorogva túri a sértegetést, és a szurkálódást.*
-Na ide figyelj Boros! Látom te már úri ember vagy a fekete üzletekhez, de hiába jött valami szellő és kifújta a szemetet a csatornából, attól még az bűzlik. Biztos tudsz valamit, hol szerezhetnék egy kis pénzt.
*Mondja, és nem is kell ellenszolgáltatást ajánlania. Ismerik már egymást. Meg is kapja a kellő információt. Még egy búcsúpuszit nyom a férfi tokájára. Csípőből küldte bele az öklét. Nem ütött nagyot, de épp eleget ahhoz hogy az ő kedve jobb legyen.*
~Ezt azért mert feldobtál múltkor.~
*Mondja magának, de ezt már a piactér felé tartva, mikor törölgeti a kézfejéről az izzadtságot.*