Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 21:42:33
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Emma, Hodrel//

*Nagyon jól esik neki, amikor Emma hozzábújik és próbálja megvigasztalni. Egyszerűen átjárja a melegség, amikor a kislány megöleli és azt mondja, hogy nem lesz semmi baj, és minden rendben lesz.*
"Hát persze, hogy így lesz, kicsi Emma. Hiszen ez az élet rendje. Egyszer mindenki meghal, és apámnak most jött el az ideje." *gondolja magában és simogatja Emma hátát. Ahogy ott ülnek, és Eleonor próbál megnyugodni, kopognak az ajtón. Eleonor ijedten néz végig magán, és látja, hogy szörnyen néz ki. A ruhája gyűrött, a szeme kisírt, az arca maszatos a könnyektől. Gyorsan megtörli az arcát, felpattan és úgy mondja.*
-Persze, szabad.
*Sejti, hogy Hodrel jött vissza. Valamelyik szolgáló biztos szólt neki.*
-Saj...Sajnálom. *motyogja és lehajtja a fejét. Érzi, hogy Hodrel még tartani kívánja a pár lépés távolságot, így nem megy közelebb, de szívesen az erős férfi karjaiba vetné magát... vagy legszívesebben Zetriatot tudná maga mellett. Hodrel annyira zárkózott, hogy nyílhatna meg neki?*
-Kérem, ne haragudjon, hogy iderángatták. *suttogja* - Össze fogom szedni magam, de szükségem van egy kis időre.
"Nem így képzeltük el ezt a találkozást." *gondolja magában. Emmára vetődik a pillantása.*
-Magadra hagyhatunk egy kicsit? *kérdezi, leguggolva a kislány mellé.*
*Amint a kislány bólint és elengedi őket, Eleonor kilép a folyosóra és megvárja, amíg Hodrel is utána jön.*
-Legalább Emma mellett tartanom kellett volna magam.
"Most biztos gyengének tart és azon gondolkodik, hogy miért is vállalta el, hogy elvesz feleségül."
*A pillantása megint a férfire téved, és ha válaszol valamit neki, meghallgatja, és utána ennyit mond*
-Szeretném megismerni Önt, Hodrel Devir Saahl. Kérem, meséljen magáról!

A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 21:51:17

1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:59:08
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eleonor, Hodrel//

* Odafent csöndesen eljátszadozik, nem zajong. Nem is tudja mióta játszik, de őszintén szólva aligha érdekli. Kissé bele is feledkezik ebbe az elfoglaltságába és a kinyíló ajtó zökkenti ki belőle. Kíváncsian pillant fel a kirakós felől, egyenesen a betérő Eleonor-ra. Valahogyan sejtette, hogy a nő lehetett a halkan nyikorduló hang gazdája, mivel Hodrel nincsen tisztában vele melyik is az ő szobája. A mosolyt amit kap nem érez igaznak, feltűnik neki a benne lakozó keserűség, amit a gyász okoz. Figyelmesen hallgatja végig El mondanivalóját. Amikor az általa szeretett nő szomorúan sírva fakad maga is eléggé elszontyolodik. Mindig is fájt neki, ha egy hozzá közelállót könnyeket hullajtani látott, szemtanúja volt a bánatának. Ez bizony most sincs máshogyan. Nem is igazán tudja mit is tehetne Eleonor felvidítása érdekében. Óvatosan odabújik hozzá, mint holmi kiscica és együtt érző, bús ábrázattal tekint fel a felnőttre.*
- Cemmi daj. Minfen jendfen jec.*motyogja halkan. Ezeket a szavakat még az édesanyjától hallotta, mikor a házi kedvence kimúlt. Maga sem igazán értette akkor hogy is jöhetne bármi is rendbe, azonban sikerült megnyugodnia. Hirtelen egy nem várt kopogás hallatszik a fából készült ajtó túloldaláról. A kérdés nem kerüli el az aprócska füleket, viszont válaszolni Emma nem válaszol. Nem tudja Eleonor vajon mit szeretne felelni, igent-e, avagy nemet. A válaszadást így a nőre bízza, maga nem szólal meg.*

1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:38:43
 ÚJ
>Hodrel Devir Saalh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor, Emma//

*A férfi csak mélyebbre kerül a szomorúság tengerében, mikor meghallja története után a lány szavait. Fejét lehajtja, s egy ideig nem is bír a másik szemébe nézni.*
- Bár ne az utolsó napjai lettek volna... És... Attól tartok, nem adhattam meg neki mindent. Önt nem tudtam elvinni neki. Pedig ez volt a legfontosabb, amire vágyott. Mégis... Nem mertem megkockáztatni, hogy önt is megtámadják út közben. Úgy véltem, hiába teljesítem a kívánságát, ha közben ön megsérül, akkor nem bocsájtotta volna meg... És magának sem, mert tisztában lett volna, hogy az ő kérése miatt cselekszem... *sóhajtja.
Fejét végül felemeli, tekintetét, s megpillantja az éppen lecsorduló könnycseppet. Szíve szerint kezét emelné, hogy eltörölje azt a szépen ívelt, csodaszép arcon. Elméje azonban megálljt parancsol neki, neveltetésének hála. Éppen így van ez az öleléssel is, melyre most úgy véli, nagy szüksége lenne Eleonornak, még akkor is, ha nem tőle. Némiképp azonban biztosan segítene.*
- Kérem! Előttem felesleges titkolnia az érzéseit!
*A gyermekről szívesen meghallgatja a kis beszámolót. Minél többet tud meg az itteniekről, annál jobb. Elvégre mostantól itt fog tartózkodni. Ez volt Iskandar kérése. Az effélékkel viszont még inkább nem zargatja a lányt. Úgy véli jobb, ha előbb túl teszi magát az első megrázkódtatásokon.*
- Tényleg nagyon értelmes lánynak tűnik. Amennyiben pedig itt kaphat megfelelő neveltetést, helyénvaló, hogy itt él. Nemesi családokban gyakran előfordul, hogy egy rokont magukhoz vesznek, hogy jobb sorsban nevelkedjen és egyszer nagy ember lehessen belőle. Az ilyesmi sosem árt. *fejti ki véleményét.
A kérést meghallgatja és bólint. Ez ellen semmi kifogása. Úgy véli, ha már lányát nem vitethette el otthonába, Iskandar kéréséhez híven, legalább elhunyt felesége mellé temettetheti. A pihenést sem ellenzi. Tényleg ráférne egy kicsit. Illedelmesen elbúcsúzik hát a kisasszonytól, majd megy dolgára. Előbb még küldet az intézkedő emberének egy üzenetet, a temetéssel kapcsolatban, utána egy szolgálóval szobájához irányíttatja magát.
Odabent nem húzza az időt. Véleménye szerint gyorsan ki kell pihennie magát, hogy aztán kipihenten végigjárja a házat és kiismerje némiképp. Öltözékét elkezdi magáról lehámozni. Felső ruházatával kezdi. Holmijai, mi csak egyetlen táskából áll, melyet vállán hordott, már itt vannak. Abból egy kevés kötszert varázsol elő és lecseréli a vállán lévő fedést. Alatta egy szúrt seb vonala piroslik. Nemigen szereti reklámozni, ezen friss sérülését. Főleg nem akarja az itteniek előtt. A kötést lecseréli, ekkor viszont egy szobalány ront be hozzá, gyors kopogás után.*
- Uram! Eleonor kisasszony...
- Hol van? *vág szavába Hodrel, kicsit rémülten.
Amint meghallotta a lány nevét, aggódni kezdett. Nem tudja, hogy mi történt, de máris oda irányíttatja magát. Az ajtóban megáll. Hallja a sírást. Egy pillanat alatt elszorul szíve. Keze ökölbe szorul és átkozza magát, mint a rossz hír hozóját. A szolgálónak parancsolja, hogy a szakáccsal készíttessen valami finomságot. Csak az otthoni példákból indul ki. Ha az édesség nem is válna be, enni akkor is kell valamit. Mindezek után kopog az ajtón. Határozottan, kissé vontatottan. Ezt azonban hamar megismétli.*
- Bejöhetek?

1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:59:57
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//16+ jeleneteket tartalmazhat//

*Sötét sejtelemként kúszik elméjébe a gondolat: nem ő az egyedüli, aki a halál nyújtotta megnyugvásra vágyik. Honnan is tudhatnák, hogy ezernyi megélésre érdemes dolog létezik, ha ezekkel csak elvétve, messziről sóvárogva találkozhattak?
A hím szavainak értelme valahol elveszik kettejük között, miközben Radlina továbbra is a vonzó arcot figyeli. Olyan kortalannak tűnik, ahogy megadóan fürdik a Hold fényében. Barna sörényét, ezüstös szálakkal fonja át, és mintha a magányos égitesttel egyek lennének a túlvilágon. A túlvilágon?
És ő? Maradjon egyedül tolvajéletmódjának mocskában fürödve?
Azután a zöld szempár elkerekedik és surranva nyúl a kéz, hogy elkapja a kulcsot. Pillantása értetlenül cikázik a holdfényben fürdő sötét herceg és a markába szoruló, hideg fém között. Minden gondjának megoldóját birtokolja épp, de valami mégsem engedi, hogy az öröm felkússzon arcára. Megkövülten, tekintetében a meglepettség fényével, csendesen veszi a levegőt. Most kéne felkelnie és az éjszakában eltűnnie... Hiszen már tudja merre keresse álmainak netovábbját. Igaz?
Radlina mégsem mozdul, és a várt öröm helyett, harag költözik lelkébe. Az ismerős érzés egyre jobban magáévá teszi, míg a zöld tekintet szinte már izzik a belső indulattól. A kulcs megcsillan a levegőben, mielőtt gazdájának ütődne, majd ujjai élesen csattannak a hím verejtékben fürdő arcán, hacsak Lothaire meg nem állítja.
Egyelőre még nem szólal meg, csak szapora légzése hallatszik. Miért gyúlt benne ilyen tomboló düh? Talán nem akar egyedül maradni ismét? Vagy mert élvezi azt az illúziót, hogy valaki fontosnak tartja? Egyelőre még ő maga sem tudja a válaszokat, csak elméje ontja magából fáradhatatlan ötleteit...Az is lehet, hogy csupán megsértette a tény, hogy valamit kegyesen nekiadjanak, ahelyett, hogy ő venné el. Esetleg az életről való lemondás ilyen közönyös formája bosszantja?*
- Hogy merészeled...* Sziszegi dühtől elhaló hangon. Bár arra nem derül fény, hogy Lothaire miben is hibázott ilyen végzetesen.*
- Te gusztustalan mocska ennek a rohadt világnak! Hogy bár soha ne kerültél volna elém azon az átkozott hajnalon. Mégis mit akarsz? Azt hiszed ilyen egyszerűen megnyugvást hoz a halál? Nagyon tévedsz... Amint az éjszakai mocskok előjönnek rejtekükből, darabokra tépnek és röhögve fetrengenek kiontott beleidben. Én pedig csalódottan fogom nézni, ahogy elélveznek, miközben sikoltva könyörögsz a halálért. Többet vártam tőled.* Szinte már remeg benne az indulat, ahogy fájdalmas szavai visszhangot vernek a falak között. A méregzöld szempárban könny csillan, de hogy ez a düh, a rémület vagy a szomorúság jele, azt nehéz lenne megmondani.*

A hozzászólás írója (Radlina Tenios) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 20:29:39

1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 18:41:54
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Emma, Hodrel//

*Kifelé próbál erősnek mutatkozni, de belül érzi, hogy nem sokáig bírja már. Annyi minden történt az elmúlt napokban, kezd egy kicsit besokallni. Éppen ezért rövidre akarja zárni első beszélgetését Hodrellel. Holnap és a későbbiekben bőven elég idejük lesz megismerni egymást. Arra már rájött, hogy a férfi nagyon zárkózott, de - és itt magában felsóhajt - ki nem zárkózott körülötte.*
-Jöjjön, menjünk be az ebédlőbe. *Vezeti be a férfit az említett helységbe, és amikor Hodrel leül, ő egy kicsit habozik, hova is üljön, de végül úgy dönt, hogy a férfihez eső legközelebbi széket választja. Meg kell szoknia Hodrel közelségét. És őszintén szólva, nagyon is örül, hogy van egy felnőtt férfi mellette ezekben a percekben. Szüksége van valakire, aki határozott és erős tud maradni.*
*Végighallgatja Hodrel történetét, és a végén azt mondja*
-Köszönöm, hogy gondját viselte apámnak az utolsó napjaiban. Tudom, hogy Önöknél mindent megkapott, amit lehetett és tudom, hogy békében hunyt el.
*A férfira néz, akinek szintén mély gyász ül a szemében, habár más nem tanúskodik a férfi részvétéről. Eleonor nem tudja sokáig állni a pillantását, lehajtja a fejét és kibuggyan egy könnycsepp a szeme sarkában.*
-Elnézést! *motyogja és letörli. Hodrel ekkor próbálja elterelni a figyelmét. Kedves szavai jól esnek Eleonornak, és amikor Emmáról kérdez, úgy dönt, csak nagyjából mondja el az igazat. Felesleges Hodrelnek tudnia, hogy Emma mennyire rossz körülmények közül származik, bőven elég annyit tudnia, hogy...*
-Emma az egyik unokatestvérem gyermeke. Apám húgának a fia Emma édesapja. Megkértek, hogy neveljük fel mi a kislányt, hiszen otthon nem lát megfelelő női szerepeket. Én pedig úgy döntöttem, hogy befogadom. Annyira értelmes kislány. Már az első pillanatban láttam.
"Viseld el a kedvemért!" *teszi hozzá gondolatban, mert nem szeretné, ha Emmát vissza kellene küldeni az édesanyjához.*
-Mielőtt elengedném, hogy megpihenjen... *vesz egy mély levegőt és visszanéz Hodrelre.* - Szeretném, ha apám édesanyám mellett nyugodhatna. *Elmondja, hogy hol van a temetőben a családi sír.* - Kérem tudassa az emberével, hogy oda temetjük apámat.
-Még egyszer köszönöm, hogy elmondta, mi történt. El sem tudja képzelni, mennyire hálás vagyok, hogy itt van, és a rendelkezésemre áll. Viszont szeretném, ha kipihenné magát. Látom, hogy rettentő fáradt, és pihenésre van szüksége.
*Feláll, megvárja, amíg elbúcsúzik tőle Hodrel, és miután a férfi elindul a szobája felé, ő is lassan elindul. Még tartja magát, erősnek kell maradnia, mert be akar menni Emmához. Belép a kislány szobájába, és halványan rámosolyog a játékban elmélyült Emmára. Odalép hozzá, és megsimítja.*
-Elküldtem Hodrelt pihenni. *mondja halkan.* - Azt hiszem, apám jól választott. Rettentően mérges volt rám, mégis jót akart nekem. *Tudja, hogy erősnek kellene lennie, tudja, hogy csak megrémiszti Emmát, de sírva fakad. Csak ül Emma mellett és sír, elsiratja az édesapját.*

1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 17:44:05
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem néz a lányra. A mosolyt sem látja hát, mik olyannyira szelíddé teszik annak vonásait. Pedig minden bizonnyal kedvére való lenne, ám az életet minden egyes szívdobbanás kifele pumpálja belőle, ahelyett, hogy szövevényes érhálózatán lökné tovább. Hogyan is foglalkozhatna mással hát, mint amire feltétlen szükséges időt szakítani? Hogyan nézzen rá, amikor a fáradtság ólmos súlyként nehezedik rá, s még a fejét is túl kimerítő lenne oldalra fordítani?
Szép metszésű arcát megvilágítja a Hold sápadt fénye, ahogy borostyán tekintete kitartóan bámulja azt. Mint magányos farkas, kinek sosem volt falkája, s már egyetlen barátja, e szeszélyes égitest is elhagyta volna örökre. Ő pedig már rég belefáradt, hogy minden hónapban egyszer megalázkodjon előtte, s vonítson kerekded alakjának.*
- Valóban. Miért is?
*Hangja mintha csak az álmok közül csendülne fel, s pusztán sötét ajkainak mozgása az, mi nem hagyja kétségek között a megfigyelőt: valóban ő beszél. Kérdésre ő is kérdéssel válaszol, mert így illik tudtára hozni a nőnek, hogy pontosan azt kapja, amit ő ad neki. Csak a szerelem az, mi feltétel és elvárás nélküli, ő pedig nem érdemes, se nem képes ilyen mély érzelmekre.
A tolvajhercegnő következő szavai arcára csalják azt a bizonyos mosolyt. Túlságosan is fanyar ez azonban, az elmúlók öniróniájának sajátja.*
- Tisztában vagyok vele.
*Pár pillanatnyi néma csend támad, majd a hím végre megerőlteti magát és fejét oldalra fordítja. Tisztes távolság ide, vagy oda, pillantása elég bensőséges ahhoz, hogy túlságosan is közelinek érződjön. Mintha amaz a nő lelkébe látna és minden apró részletét felprédálná önmagának.*
- Jobb lesz ez így, Hölgyem. Mindenkinek.
*Még használható jobbjával lassan a zsebébe nyúl és a szűk zsebből ódon, tízcenti hosszú kulcsot vesz elő. Még fáradtan is végtelenül precíz és elegáns a mozdulat, ahogy a nősténynek hajítja.*
- Fogd! Két utcával előrébb az első balra. A tiéd lehet, Hölgyem, hálám jeleként. Remélem, te több örömöd leled majd benne, mint én tettem.
*Azzal visszafordul a Hold felé és lehunyja szemeit. Felrémlenek előtte a képek múltjáról. Tengernyi év, mit abban a házban töltött magányosan. Van ugyanis, amit nem mondott el Damonnak. Nemzőjük nem csak bátyját hagyta el, őt magát is.*

1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 16:49:50
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Kevés olyan dolog van, mely vetekedhet a néha már őrületbe hajló, sötét gondolatokkal terhes női elme végletességével. Az élet viharos tengere olyan könnyedén mossa el a sziklának hitt elveit, mintha ott sem lettek volna vagy habos halált halva a hullámok törnek meg... Mégis ki tudná megjósolni, hogy melyik fog épp megtörténni? Ó, bár a férfiak, a balga hímek sokszor próbálkoznak vele, s nem látják be, hogy nincs értelme időt szánni olyasmire, ami ennyire az érzelmes sötétség homályába vész.
Radlina félrehajtja szép fejét, miközben a hideg, üres választ hallgatja. Arcvonásait szelíden elmossa a hold ellenfénye, s hangjából sem tűnik ki érzelem, mikor megszólal.*
- Túl jól ismersz, hercegem. Megvárom, amíg kiszenvedsz... Biztos szép összeget kapok majd a hátadon keresztezett pengékért.*Örömtelen kis nevetés hagyja el ajkait, mely ezúttal hamar elhal a házak között.
Sokszor látta már, hogy a halál elvitte magával a tekintetek szikráját, de sosem töltötte el boldogsággal. Egyszerűen csak megtanult közönyös lenni, hogy a hátrahagyott javakkal saját életét hosszabbítsa meg.
Szavaihoz híven, sötét árnyékával nem takarva el többé Lothairetől a Holdat, leül a ház tövébe. Épp csak annyi távolságot hagy, hogy ne kelljen a forró bőrhöz érintenie vállát. Tekintete továbbra sem árul el semmit, noha belsejében őrjítő lakomát ülnek az érthetetlen rémképek.
Ekkor a hím szavai, szépséges történetet kezdenek varázsolni egyszemélyes hallgatójuk elé. Mesél, az elmúlás küszöbén állva, ahelyett, hogy segítséget kérne...
Életében, amennyire vissza tud emlékezni, még sosem fordult elő, hogy bárki olyan egyszerű figyelmet szentelt volna neki, mely túlmutatott a testi vágyak keltette érdeklődésen. Ez a hirtelen jött felismerés oly kínzó fájdalommal tölti el, hogy az utolsó haragszikrát is kiűzi lelkéből. Finoman sóhajt, de még nem csillan könny a zöld szempárban.
Eközben a halál szerelmének bús legendája, csendes húrokat pengetve remeg a holdfényben.
Radlina lecsukja a bársony pillákat. Most nem fél tőle, hogy a hím bármit is tervez ellene, így zavartalanul végigélheti a halál fájdalmát. Érdekes, hogy milyen könnyedén párhuzamot tud vonni az elme a finom részletek között. Önmagát látja, miközben a lány görcsösen kapaszkodik az életébe. Ugyanezt éli meg minden nap... eladja a lelkét, megjátszott érzéseit, hogy pénzhez jusson, s mikor a történet véget ér megkönnyebbülten sóhajt fel ismét. ~ Értem is eljön majd a halál...~ Szinte nevetni lenne kedve, ahogy arcára simul a holdsugár. Hosszú idő óta, először mosolyodik el szívből, s ez helyes kis ráncokat vet a zöld szempár sarkába.
Sokáig üldögélne így, miközben a másik testének melege és verejtékének illata körbelengi. Lelkének sötét mélyébe írja ezt a pillanatot, hogy sose felejtse el... Ha másért nem, ezért érdemes volt eddig nyújtani az életnek csúfolt szenvedést.
Ekkor azonban Lothaire megszólal, tekintetében láztól csillogó értetlenséggel.*
- Miért érdekelne téged, hogy mit akarok?* Ezúttal hangjában inkább a kíváncsiság érződik a gúny helyett, mikor a kérdésre kérdéssel felel. Egy szívdobbanásnyi ideig még vár, mielőtt újra megszólalna.*
- Ha itt maradsz, meg fogsz halni.* Közönyös tekintettel kutatja a borostyánszín szempárt. Messze van attól, hogy aggódjon érte, de a remény, befészkelte magát gondolatai közé. Talán létezhet több is abból a tökéletesen nyugalmas pillanatból?*

A hozzászólás írója (Radlina Tenios) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 17:00:32

1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 15:37:00
 ÚJ
>Északszél Ándeholm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Szelíd

//A hajtóvadászat//

*Ándeholm visszateszi a kardját az övébe.*
- Ne haragudj, barátom, de erre szükség volt! - *mondja Sidának.
Ezután Napbarnított gróf felsegíti őket a gödörből.*
- Nem tudom, mi a valóság és mi a látomás, Abdin. De valamit cselekednünk kell!
*Odarohan a kivezető nyíláshoz, majd hozzáér a kőhöz, hogy megnézze igazi-e.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 15:53:38, a következő indokkal:
Jeljavítás.

1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 14:08:26
 ÚJ
>Balastrom Dorlo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

- Egy félre értés volt!* Nyögi Balastrom, miközben az egyik városőr grabancánál fogva löki az utca közepe felé.*
- Félreértés, mi? Mit képzelsz, hogy csak idejössz és elkezdesz koldulni?* Mordul rá a borostás férfi mérges arckifejezéssel.*
- Nem koldulok, nyugalom!* Szólal meg Balastrom batyujába nyúlva, ahonnan egy apró kavicsot vesz elő, amin ismeretlen mintázatok vannak.*
- Csak gondoltam, hogy itt majd érdekel valakit egy hihetetlen üzlet. A híres neves Balastrom csodakövét mindenkinek megkéne ismernie!* Büszkén magasba emeli a kődarabot, ami homályosan csillan meg a déli napsütésben. Az őr szemeit forgatva elfordul, majd visszasétál őrhelyére.*
- Bolond.* Mondja maga elé, miközben távozik.*
- Hallottam ám! Majd ha én leszek a legnagyobb kalandor egész Artheniorban, akkor majd meglátjuk ki a bolond.* Motyogja orra alatt Balastrom, majd leporolja ruháját.*
- Nem ismerik el a géniuszokat... Milyen szép kő.* Jegyzi meg cipője elé pillantva. Lehajol, majd felkapja az apró kavicsot. Zsebéből egy széndarab kerül elő, amivel gyorsan motívumokat rajzol új kincsére.*
- Egy újabb varázskő!* Jelenti ki mosolyogva, majd büszkén zsebébe süllyeszti új tulajdonját.*


1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-03 10:41:22
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Észreveszi a nőstényt, mikor amaz megáll előtte, ám nem pillant rá. Ajkaira ezúttal nem csal édes mosolyt érkezése és a késztetés sem lángol fel benne, hogy itt helyben a földre teperje. Tudni illik, ha egy férfi szenved, akkor azt halálosan teszi és igazán nem várható el tőle, hogy közben valami másra is koncenctráljon.
Mikor a nőstény megszólal, borostyán tekintete rá villan. Továbbra sem biccenti előre a fejét, s ettől - annak ellenére, hogy a hím lényegesen alacsonyabban van - úgy tűnik, mintha lenézne vágyainak szeszélyes tárgyára.*
- Miért is fárasztanád helyes kis kacsódat ily értelmetlen dolgokkal, mikor amúgy is jobban élvezed, ha szenvedni látsz?
*A tekintetében uralkodó hideg fény nem jellemző rá. Nem akkor, amikor nővel van, főként nem, ha amazt leghőbb vágyaként szignózta gyűlölt mágiája. Igen, vágyik a nőre. Még úgy is, hogy a lány ujjlenyomatát viseli a mellkasán vörös vágatként, még akkor is, ha a láz félig bódult állapotba helyezi... örökké vágyni fog rá. Ám mi értelme lenne beteljesíteni-e vágyat? Mit ér, ha egyetlen éjszakáig tart és legközelebb új prédát talál? Belefáradt ebbe. Itt és most végtelenül elgyötörtnek érzi magát, ám tudja azt is, hogy mindez kérészéletű. Ha nem hal bele e nevetséges sebbe, ha túléli az elkövetkező időszakot, akkor egy napon, mikor ismét önmaga, fel fog ébredni. És Lothaire-ként ébred majd ismét, az elátkozott, bármily nemű szerelemre képtelen szörnyetegként, aki mindig is volt és mindig is lesz. Akkor pedig újra vadászik majd rá, újra megpróbálja a magáévá tenni és talán ezúttal tényleg el is veszti majd a fejét. Nem menti meg a lányt, ha sokáig ellenáll és nem menti meg őt sem. Ha a mágia túlcsordul, egyszerűen elveszi erőszakkal, amire vágyik. Ez ő. Kifacsart, elátkozott személyiség, kit még a pokol sem merne önmagába nyelni.*
- Hallottad már a Halál szerelmének történetét?
*A mély hangján zengő kérdés pusztán költői, hisz a hím anélkül folytatja, hogy különösebben érdekelné a nőstény válasza.*
- Halált sosem szerették. Kezdetekben angyal volt, ám ő túl érzelmes volt a többiek közt uralkodó hideg semlegességhez képest, így sosem talált megnyugvásra. Egy napon fellázadt a magasabb hatalmak ellen, s kérdőre vonta őket, amiért azok jobban szeretik a halandókat, mint őket. Megkísérelte elpusztítani a világot, ám kudarcot vallott és letaszíttatott arra ítélve, hogy örökké rója a halandók és a halál határmezsgyéit, egyikhez sem tartozva.
*Üres tekintettel beszél és a hangjából sem süt más, csak elkárhozott érzéketlenség. Mégis... annak ellenére, hogy a földön ücsörög, hogy bal karja bénán lóg mellette, hogy mellkasából folyamatosan vér csörgedez, lélegzetelállító jelenség. Mintha ő maga is bukott angyal lenne, ki egykor valamiért szúrta a szemét az égieknek.*
- Évszázadok teltek el, Halál mégsem tanulta meg a halandók szeretetét. A Holtak Felvigyázója lett azonban, s mint olyan, elkísérte őket a túloldalra. Egyik világból a másikba, olyanokba, melyeket szellemként járhatott csupán.
Egy napon fiatal lánynak jelent meg. A nő gyönyörű volt, szemei feketék, mint a legsötétebb éjszaka, bőre sápadt, mint a Hold, ajkain csillagok fénye ragyogott. Halál még sosem találkozott nála lélegzetelállítóbb teremtménnyel, különleges szépsége felülmúlta az angyalokét is. Halál képtelen volt magával vinni a nőt, akit csak ebben a világban csodálhatott. Nem akarta elvenni értelmét, hogy az örök enyészetbe küldje, így meghagyta a halandó világban.
Eljött a lányért másodszor is hát, ám ugyanúgy járt. Amaz könyörgött neki és örök szerelmet fogadott, ha az Elmúlás hagyja még élni néhány évig. Mikor harmadszorra érkezett, átkos csapdában találta magát. Hatalmas börtönbe zárták, mit égi mágia kovácsolt és örökre elvágta szabad mozgását. A Halált halandók zárták láncok közé, hogy megszabaduljanak az elmúlástól és örökké élhessenek. Élükön a nővel, akit képtelen volt magával ragadni, aki örök szerelmet ígért. A veszte lett a szerelem, mi fényként gyúlt sötét lelkében, s mit oly könnyűszerrel árultak el.
Ám Halál Végtelen volt. Tudott várni, hisz mellette akár az egész mindenség elmúlhatott, ő akkor is tovább létezett. Évszázadokat várt, mire fogvatartói rájöttek, mekkora hibát vétettek. Senki nem halt meg többé ugyan, ám idejük lejártával élő-holtakká váltak, s a világot járták, képtelenül arra, hogy örök nyugovóra térjenek. Tán csak nem Időt kellett volna csapdába ejteniük?
Amikor Halál kiszabadult, már csak maroknyian maradtak az élők közül. Akkor Halál mind összehívta őket és végigtekintett rajtuk. Amazok könyörögtek, hogy váltsa meg őket az élőholtak seregétől, ám Halál megtagadta tőlük e kegyet, s a világ lassan elpusztult.
*A hím ajkaira fagyos mosolyt mar a hűvös esti szellő. Szemei láztól tüzelnek, ahogy a nőre tekint.*
- A lehetséges jövőt Idő mutatta meg neki, mint figyelmeztetés első félrelépése miatt. Szívében az árulás tüzével ezúttal a valóságban is meglátogatta a lányt, másodszor. Amaz könyörgött neki, hogy ne vigye el, örök szerelmet ígért az Elmúlásnak. Halál mindentudó, keserű mosollyal ragadta magával a nőt, aki az egész világ vesztét okozta volna önző hazugságaival. "Sosem szerettél" - közölte a halál, amire a lány ekként felelt "Hogyan is szerethettelek volna? Te vagy a Halál. Téged senki nem szerethet."
*Abbahagyja a mondókát és kiismerhetetlen tekintettel pillant a nőstényre. Ki tudja, miért mondta el e furcsa történetet? Ha a nőstény ismerné a hímet, ha tudná, mennyire hasonlít egymásra Lothaire, s a Halál, tán érthetné. Így azonban maximum érdekesság egy elborult elmétől.*
- Nehéz titeket megérteni, nőket. Egyik percben felkínálkoztok, a másikban soha többé nem akartok látni. A harmadikban pedig magatok követtek. Kérlek magyarázd el nekem, szép hölgyem, hogy most akkor mi az igaz? Mert nem teljesen egyértelmű számomra, mit is óhajtasz egész pontosan.

1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 23:13:32
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*A sötétség és a lopakodás, mint két hűséges társ sietett mindig a segítségére. Miért változtatna bármin is a gazdagok kedvéért? Tán csak nem bűn, hogy bájait óvva inkább kerüli a feltűnést? A városőrség kiszámítható időközönként halad végig az utcákon, nem a kedvükért mártja arcát a sötétségbe, hanem a lassú léptekkel haladó Lothaire miatt. Hosszú idő óta ő az egyetlen lény, mely felkeltette érdeklődését...
Néha el-el időzik, ha úgy érzi túl közel jutott, de nem unja meg a játékot. Őszintén szólva egész nap éhezett egy kis izgalomra, és sötét hercegének megjelenése épp kapóra jött. A csuklója szinte teljesen meggyógyult, de az unásig ismételt mozdulatok fojtogatva emlékeztették a monoton valóságra.
A méregzöld pillantás rebbenve siklik a fal tövében gubbasztó alakra. Talán meglátta és be akarja várni? Bosszút akar állni, mert elutasította? Gondolatban megcsóválja a fejét. Valószínűtlen. Hisz akkor el sem hagyta volna a fogadót anélkül, hogy levezette volna a haragját. Lassan formálódik benne egy gondolat, hogy talán most még sebezhetetlenebb... Egy egyszerű vágás és senkinek nem tűnne fel, hogy eltűnt. Radlina nem tudja elképzelni, hogy bárki is hazavárná ezt a szemtelen flótást. ~ Túl könnyű. ~ Minek ölje meg, ha semmi kihívást nem jelent? Nem arra vágyott egész nap, hogy az izgalom átjárja testét? Még mindig nem akarja megérteni, hogy nem a gyilkolás az, amire igazán vágyik, ha a hímre tekint.
Vesz egy mély levegőt, mielőtt kilépne a fényre, majd óvatosan megközelíti az egyik ház tövébe roskadt elfet. Mikor odaér, csuklyáját lehajtja a fejéről és egy ideig csak szótlanul áll. Pillantása nem árul el érzelmeket, csak mellkasában dörömbölő szíve mutatja izgatottságát. Talán örök időkig így maradna, élvezve a hím egyszerű közelségét és az ereiben száguldozó vér keltette melegséget, de egy jeges fuvallat jobb belátásra bírja.*
- Megkönnyítsem a szenvedésedet, jóképű idegen?* Ajkain mézédes mosoly játszik, ahogy a szavak sisteregve cseppennek a macskakőre. Napok óta elégtételre szomjazott a csúfos kudarc óta és most végre... Rátalált vágyainak gyűlölt tárgyára, hogy ítélkezhessen felette vagy csak kesernyés szavaival kínozza még kicsit a fizikailag már így is megtört hímet.*

A hozzászólás írója (Radlina Tenios) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.03 01:31:32

1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 22:18:54
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Nem veszi észre a nőstényt. Hogyan is vehetné? Bármennyire is hozzáköti most saját sanyarú mágiája, ettől még nem fog jelzőtűz világítani rosszindulatú kis hölgye helyes fejecskéje felett. Nem érzékeli tehát, s amaz elég jól lopózik ahhoz, hogy ilyen állapotban meg se gondolja a különösebb figyelmet. Ez a hely alapvetően biztonságos, épp elég városőr tanyázik errefelé. Részben a Barakk miatt, részben mert a gazdagokat védik leginkább. Radlina tehát hosszú távon jobban teszi, ha nem bujkál oly kitartóan, mert ezen a helyen kétféleképpen érdemes területet bitorolni: Határozottan, mintha ide tartozna a betévedő, avagy sehogy.
Egyelőre azonban nem szúrják ki a tolvajlányt, ahogy Lothaire sem. Ugyanazokkal a ködös, keserűen üres gondolatokkal halad tovább, szíve pedig kitörni készülő rémlényként dörömböl odabenn. Mintha a mellkas, melybe zárták ezúttal túl kicsi lenne neki, s mindenáron szabadulni óhajtana eddig kényelmesnek ítélt börtönéből.
Lothaire rossz állapotban van. Eddig hajtotta az adrenalin, ám most, hogy megszabadult tőle és célját is elérje, elfogyott belől a hajtóerő. Egyetlen célja van csupán: hazaérni, ám láthatóan ez is komoly gondot fog okozni neki. Végül nem is sikerül elérnie ajtajáig, egy házhoz botorkál és a falhoz vetve hátát lecsúszik rajta. Térdei felhúzva, a pengék hüvelye kényelmetlenül nyomul hátába, ám jelenleg ez sem zavarja. Jobb karjával térdén támaszkodik, balja élettelenül csüng a föld felé, s csupán kézfeje simul a talajra.
Fáradt, ám képtelen lenne aludni most. A lázálom nem vár még rá, tekintete viszonylag tiszta, még ha sötét bőre kegyetlen lángtól tüzel is. Fejét hátrahajtja és kifejezéstelen tekintettel figyeli a gúnyosan mosolygó Holdat. Maximum egy óra és úgyis megtalálják. Őrségváltás idején mindig nagyobb erre a forgalom. Ilyenkor persze jól jön, hogy testével fizetett itteni háborítatlan békéjéért és védelméért. Vajon ez az egyszerű tény pont olyan szintre tolja le, mint ahol Damon anyja volt?
Ajkai megrándulnak e gondolatra. Ha bátyja tisztában lenne azzal, milyen nyomorúságos életet él valójában - minden látszat ellenére is -, minden bizonnyal csak még jobban megvetné érte. Az átkok már csak ilyenek, ő pedig rég feladta a próbálkozást sajátjának megtörésére. Ha Fuaran képtelen volt segíteni rajta, mindenki más is az lesz.*

1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 21:46:54
 ÚJ
>Radlina Tenios avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

*Kiüresedett tekintettel figyeli a csillagok elé sodródó felhőket. Olyan megmagyarázhatatlan érzések kerítik hatalmukba, melyekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Kérdések nyalogatják körbe hűséges kiskutyaként, egy percnyi nyugalmat sem hagyva a lánynak.
Ma még a szokásosnál is több aranyat sikerült a gazdagoktól meglovasítania és ez máskor elégedettséggel tölti el. A pár napja történt események azonban végérvényesen nyomot hagytak benne és már alig-alig talál megnyugvást a csengő aranyak számlálásában. El akarja felejteni a hímet, de hol a gyűlölet, hol a vágy hívja újra táncba, miközben a gúnyosan izzó szempár szinte beleég a tudatába. Hányszor elátkozta már azt a hajnalt, mikor Lothaire megjelent...*
- Barátom, csúnyán ellátták egymás baját. Tíz aranyat nyertem a fogadásból.* Durva röhögés töri meg az éjszaka csendjét, ahogy a két alak Radlina felé közeledik. Milyen együgyűek az emberek...Az éjszaka alattvalóinak orra alá dörgölik, ha pénzhez jutottak.*
- Az az idegesítő ficsúr még így is nyert, pedig valami seb volt a mellkasán.* Böki meg kicsit dülöngélve a társát, majd helyeslően, kerekre nyílt szemekkel bólint a következőkre.*
- Tudtam, hogy a mélységiek jó harcosok, de hogy ennyire... * Az elhangozott szavakra megcsóválja a fejét, mintha nem tudna napirendre térni a dolog fölött. Valószínűleg új itt, azért nem tudja, hogy az est leszálltával jobban jár, ha befogja a száját.*
Radlina arcára egy szívdobbanásnyi ideig, sápadt maszkot lehelnek a hallottak. ~ Biztosan valaki másról beszéltek. Annyi sötételf mászkál Artheniorban...~
Gondolatait lecsendesítve nagy levegőt vesz és elindul feléjük. Ezúttal azonban nem kér bocsánatot, mikor beléjük botlik. Mire a borgőzös idegennek egyáltalán feltűnne, hogy aranyai eltűntek, addigra a csinos tolvajt már rég elnyelte az éjszaka.
Hátát a falnak veti, hogy kicsit kifújja magát, de az emlékképek gonoszul visítozva cikáznak elméjében. Hiába próbálja nyugodt álcája mögé rejteni érzelmeit, ujjai a fal tégláiba marnak, ahogy lassan a földre csúszik. Összehúzza magán köpenyét, de ekkor ismerős ütem töri szét a nyugodt sötétség burkát. Talán megint a képzelete játszik vele? Ahogy az ismerős alak kicsit bizonytalanul lépkedve, furcsán lógó karral, elhalad a sikátor előtt, szinte nevetni lenne kedve. Halkan, mint az árnyék, közelebb kúszik, hogy a meztelen mellkasra villanjon méregzöld pillantása. ~ Ez teljesen megőrült... Ilyen időben? Fedetlen mellkassal? ~ Hitetlenkedve rázza meg dús sörényét és valami megmagyarázhatatlan indoktól vezérelve, felkel, hogy Lothaire után osonjon. Árnyéktól, árnyékig suhan, mindig takarásban maradva, nehogy leleplezze magát. Esze ágában sincs közelebb menni, a húsz lépés távolságot, mindig szigorúan betartja. ~ Csak megnézem, hol lakik...És talán nevetek egy jót, ha az út közepén összeesne.~ Szaporán dobogó szívvel játszik bújócska-fogócskát az idegennel, miközben egyre mélyebbre jutnak a negyed belsejébe. Mára úgyis elég aranyat gyűjtött... többet is a szükségesnél. Miért ne szórakozhatna még egy kicsit, mielőtt visszaindulna a fogadóba?*


1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 20:41:33
 ÚJ
>Lothaire Daelmorth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Az alak, aki keresztülhalad a Gazdagnegyeden több, mint ijesztő jelenség ezen az éjjelen. A felhők mögül elő-előbukkanó Holdfény megvilágítja árnyszerű alakját. Meztelen felsőtestén vérző vágás csurgatja magából az éltető nedűt. Három napos, újonnan felszakadt seb csupán, mégis gyengíti minden pillanatban. Komoly küzdelmen van túl, s ezt támogatja a jóvágású arcra maszkként telepedő üresség is. Kócos tincsei nedvesen tapadnak tarkójára, elől pedig rendezetlenül lógnak borostyánfényben izzó íriszei elé. Tekintete nem keres társaságot, szép metszésű ajkain nem játszik sokat ígérő mosoly. Felsőtestén mindössze két fekete pánt fut X alakban elrendezve, izmos hátán egy-egy keresztbe vetett hosszúkardot rögzítve. A fegyverek fenyegetően csillannak a Hold sápadt, ezüstös fényében, ahogy a testét elszínező vér sem közvetít túl bizalomgerjesztő benyomást.
Az egyetlen ok, amiért a városőrök sem állítják meg, az azon egyszerű tény, hogy igen jól ismerik már a jövevényt. Számtalan összetűzésük volt ugyan, ám a hím régi lakos itt, s a parancs fentebbről jött, hogy hagyják végre békében. Közszájon forgott a pletyka igen sokáig, s még a mai napig előjön egy-egy túl hosszúra nyúlt, sörtől bűzlő éjjelen, hogy az utasítás a városőrség kapitányának feleségétől érkezett közvetett módon. Amaz ugyanis egyenesen rajong a botrányhősért, e tényen azonban kevesen merik köszörülni nyelvüket. A kapitány felesége ugyanis igazi hárpia, s még saját ura is örül, hogy néha-néha más felé fordítja acélszürke, kegyetlen szemeit. A kapitány csupán azért könyörög, hogy Lothaire lehetőleg minél többször látogassa meg a borzalmas házisárkányát. Ez a kölcsönös szimbiózis az oka tehát, hogy nem zaklatják őt. Amíg a nej boldog, a kapitány boldog és a városőrséget is boldog. Boldog, boldogtalan hátán.
Lothaire érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Árnyéka önmagának, teste forró láztól tüzel és már meg sem érzi a pőre bőrét nyaldosó éjszakai hideget. Sebláz? Csak homályosan jut eszébe a gondolat, miközben hazafelé tart. Otthon ledől majd és átalussza az éjszakát. Akkor biztosan elmúlik.
Számtalan sebet látott már, ma mégsem képes törődni azzal a ténnyel, hogy ez tán nem is lesz olyan egyszerű és főleg nem veszélytelen. Lám-lám. A nőstény nem ölte meg pengéjével azonnal. Damon sem tudott végezni vele. Ám ketten együtt tökéletes párost alkottak és talán mégis sikerül elérniük céljukat.
Ajkaira fanyar mosolyt húz e gondolat. Milyen végtelenül nevetséges.*

1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 17:41:50
 ÚJ
>Diramel Zaler Wymor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Szelíd

//A Csaló//

*Diramel Adder szavait hallva csak sóhajt, majd mosolyogva bólint.*
- Igenis... *toldja meg biccentését egyetlen szóval, azzal hozzá lát teendőihez. Elég hamar lándzsához jut. Ezzel legalább nem kellett időt húzni. Amint a lovak megérkeznek, ő felül az egyik hátára és előbb sétába, majd gyors vágtába kezd. Nem néz hátra. Nem akar, az csak összezavarná. Bízik a többiek erejében és abban, hogy ők majd megnyerik ezt a csatát. Ha úgy adódik, legalább az ő emlékére. Furcsa, de teljesen késznek érzi magát a halálra. Már jó ideje így van ezzel. Talán most egy kicsit mégis élne, ezekért a harcosokért, de ha kell, bátran néz szembe a sötétséget hozó, legyőzhetetlen démonnal.
A lovak felé nyilak záporoznak.*
- Íjászok, próbáljátok leszedni a lövészeiket! *kiált hátra, de nem fordul meg. Csak vágtat előre. Mikor társa kibukik mögüle, még gyorsabban hajtja a hátast. Végül azonban annak sem jön hosszabb jövő. Mielőtt elérné az ellenség sorait, paripája kap egy végzetes találatot. Vele együtt borul előre, de lándzsáját végig az ellen felé tartja. Az állat elsodorja a Morfneh kutyákat. A nőnek úgy tűnik, nincs komolyabb baja, így felpattan és megrázza magát. Elégedetten konstatálja, hogy átjutott. Hála az elesett ménnek. Bocsánatkérően néz az állat tetemére, majd előhúzza fegyvereit. A hold fénye egy pillanatra előtör és megvilágítja a környéket. Ezt a harcos jó jelnek veszi. Adder pedig hamarosan meg is érkezik az erősítéssel és megkezdődik a harc nehezebb része.*
- Ne siessetek annyira, először a kintieket intézzétek el! Nem bízhatunk semmit a véletlenre, nem hagyhatjuk bekeríteni magunkat! *adja ki a harcos a parancsot, majd a másik parancsnokot keresve megindul. Amerre ellenséget lát, ott igyekszik beszállni a harcba, mindkét megmaradt kardját használva és segíteni embereiknek. Ez a legkevesebb, amit megtehet bizalmukért cserébe. Közben igyekszik Adder közelébe férkőzni, hogy ígéretéhez híven, védhesse társa hátát.*
- Mire ideértetek, volt időm felkelni... Késtél! *szól neki jókedvűen, cseppet sem szemrehányóan. Csupán egy bajtársias, játékos megjegyzés volt az egész, de ez hangjából is kihallatszik. Diramelen kezdenek úrrá lenni a régi, kellemes emlékek, mikor vállvetve küzdött embereivel, miközben hol az egyikkel, hol a másikkal szurkálódtak, mikor találtak valami megjegyezni-valót.*

1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:05:05
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

//A hajtóvadászat//

*Abdin gróf csak a fejét vakarja az egészre. Látszik, hogy teljesen össze van zavarodva, az ál-Ándeholmon viszont látszik, hogy semmiképp nem akar leugrani, hogy megmentse Sidát.*
- Ám legyen *mondja Adbin gróf* mindenki börtönbe megy, aztán kiderítjük az igazságot.
*Erre az ál-Ándeholm felhorkan:*
- Én semmiképp nem megyek börtönbe, ha így nem úszom meg, majd úgy! *ezzel kezeit a magasba emeli, és a szoba hirtelen egy barlanggá válik* Abdin gróf, hát hitte volna, hogy barlangban él?
*Majd kihasználva a pillanatnyi döbbenetet kirohan az egyetlen kivezető nyíláson, és elé húz egy követ.*
- Ez eldöntötte a kérdést *mondja Abdin, és gyorsan lenyúl a gödörbe, hogy kihúzza Ándeholmot és Sidát* A kérdés már csak az, hogy ez az illúzió, amit most látunk, vagy az, amit eddig láttunk?

1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:34:27
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Eleonor, Hodrel//

*Örül annak, amikor Eleonor azt mondja már valamivel jobban érzi magát. Persze az apróság azzal nincs tisztában, hogy a szavak valószínűleg csak részben igazak és a nő még közel sem tette magát túl a gyász nehezebb időszakán. Annak se áll ellent, amikor felemelik, majd végül le is teszik. Mikor El elkezd a halál körülményeiről kérdezni Emma érzi hogy magukra kell hagynia a felnőtteket, ő most valószínűleg csak aggatna, láb alatt lenne. Megtanították arra ha a nagyok komoly témába kezdenek, amihez neki semmi köze, akkor szépen hagyja őket nyugodtan társalogni, vonuljon félre. Felmegy a lépcsőn, be a szobájába. Ott felül az ágyra és elkezd a babájával játszani. Lassan már kezd a szívéhez nőni a játékszer, ha teheti nem is felejti otthon mikor elindulnak valahova. Ha a babázása beleunt előveszi az egyik fa kirakósát, hogy azt próbálhassa meg kirakni. Jól el tölti vele az időt, közben kirajzolódik a szép kis kép, mely egy vízhez totyogó anya kacsát ábrázolja, aki mögött libasorban halad a hét kicsi, sárga pihetőlakkal rendelkező gyermeke. Csodálja egy darabig a sikerrel összeillesztett kirakós darabokat, végül szétszedi és nekilát egy másik képnek,ami már egy szép megcsinált fekhelyen alvó barna szőrű kutyát ábrázol, ki kényelmesen pihen bent a szobában. Élvezi a játékot, le is köti a fiatal figyelmét. Közben nem is ejti miről beszélgethetnek a földszinten, bár ez jelenleg nem zaklatja az elméjét. Mikor már a kirakósozásba is beleunt kifele tekint az ablakon az ágyán feküdve, kezében a babájával. Nem gondolkodik, inkább csak a tájat nézi, mely ilyenkor is eléggé szép látvány nyújt.*

1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-01 21:27:27
 ÚJ
>Hodrel Devir Saalh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//Eleonor, Emma//

*A kislány szerencsére teszi, amit Hodrel mond. A férfi csak biccent köszönetképp, majd várja, hogy Eleonor visszatérjen. A lányka már megy is oda hozzá, hogy megölelje őt. Csak nézi a családiasra sikerült, ámbár gyászos jelenetet. Elcsodálkozik azon, hogy El mennyire erős személyiség. Most tisztázódik benne, hogy jól döntött. Jól döntött, hogy ígéretet tett Iskandarnak. Még egy régebbi találkozásukkor. A kisasszony elbűvölő és erős. Senki nem kívánhatna jobbat.*
- Köszönöm! De... Kérem... A csomagjaimmal ne fáradjanak, nincsenek. Siettünk ahogy tudtunk, nem volt idő olyasmivel foglalkozni. Az embereim majd beszerzik, amire szükségem van és le is szállítják. Csak kérem... Mutassák meg nekik, hogy melyik lesz az én szobám. És... Természetesen, csak akkor maradnék, ha nem zavarok. Ellenkező esetben megfelel nekem a fogadó nyújtotta kényelem is. Mellesleg ne aggódjon, cseppet sem vagyok fáradt! *mondja.
A kérdés kissé hirtelen éri, pedig számíthatott volna rá. Azt viszont nem hitte, hogy Eleonor ily hamar feleszmél az apja elvesztése okozta sokkból. Csak reménykedik benne, hogy a neheze nem ezen beszélgetés után fog a lányra törni.*
- Ő... Természetesen... Előtte azonban... Kérem... Helyet foglalhatnánk valahol? *kérdi, meghajolva a nő akaratának.
Amint helyet foglalnak, csak akkor kezd el mesélni.*
- Igazából... Sajnálatos módon én sem tudok sokat. Az édesapja felénk tartott, ezt jól tudtam, hiszen megbeszéltük, hogy eljön, megbeszélni néhány részletet. Én elé mentem néhány emberemmel. Még jó, hogy így tettünk. Bárcsak még korábban érkeztünk volna. Néhány bandita támadta meg. Túlontúl túlerőben voltak egyetlen emberrel szemben. Mert akkorra már csak édesapja maradt, aki teljes erejével küzdött. Akkor már sebesült volt. A segítségére siettünk, kimenekítettük és hazavittem a házamba. Ott orvosok figyeltek rá. Sajnálatos módon... Halála pillanatát el tudták húzni ugyan, de megmenteni nem voltak képesek... Kérem... Bocsásson meg! Ha korábban érkezem, vagy ha én jövök el önökhöz, ez másként történik! *mondja érzelemmentes arccal.
Ismételten csak szemei beszélnek érzelmeiről és a kínról, mely marcangolja. Saját magát hibáztatja mindazért, ami történt. Hiszen a férfi dolga, hogy a nőért menjen. A részletek megtárgyalása végett is neki kellett volna jönnie, csakhogy túlontúl lekötötték az otthoni ügyek és az, hogy apja nem akarta elengedni, bármennyire akart ő jönni. Most viszont... Mindennek már nincs túl sok jelentősége. Hiszen ami történt, megtörtént...*
- Tudja... Bár szörnyűséges körülmények között, de örülök, hogy találkoztam önnel, kisasszony! És annak is, hogy azzal az igazán értelmes kislánnyal... Önök... nagyon erős hölgyek, ezt bizton állíthatom. Nem mellesleg... A lányról nem hallottam semmit... Megtudhatom, hogy ki is ő? *kérdi kicsit értetlenül.*

1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-01 21:17:52
 ÚJ
>Sida Ryali avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Szelíd

*A következő pár percben gyorsan történnek a dolgok. Feltűnik az öreg, csapdába csalja Sida-ékat, Ándeholm kardot szegez a nyakához.*
"Jó ötlet! Remélem, Myrto rájön, hogy ki az ártatlan és ki a bűnös."
*Belép a szobába társuk és a gróf. A bezárás szóra Sida megrémül.*
"Lehet, hogy mégsem kellett volna beszállnom ebbe a kalandba? Pénzt és dicsőséget vártam, erre lehet, hogy mindjárt meghalok, vagy rács mögé dugnak."
*Sóhajt egyet, várja a következő történést.*

1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-02-01 19:15:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Szelíd

//A csaló//

//"Ha pajzsok törnek..."//

/Diramel Zaler Wymor részére/

*Adder-t láthatóan kissé lesokkolta a nő kijelentése. Éppen nyitná a száját, de sajnos be kell látnia, hogy Diramel-t nem győzheti meg. Rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben ismételgeti a hozzá intézett szavakat.* Légy te a megfontolt...* Sóhajtja maga elé, majd pár pillanatra lehunyja a szemét. Mély levegőt vesz, majd a harcosra emeli a tekintetét.* Rendben, menj! De ha egyszer áttörsz, rögtön ott leszek az embereimmel és újra egymás hátát védjük, rendben?* Kérdezi ellentmondást nem tűrően. Figyelemmel kíséri végig, ahogy az egyik lándzsás büszkén nyújtja át fegyverét a nőnek, majd ujjait a kardra fonja. Büszkén forgatja meg az acélt, majd egy apró bólintással köszönetet mond Diramel-nek.* Nem is tudja, hogy egy hős kardját markolja...* Nyögi Adder alig észrevehetően, majd elordítja magát.* Emberek, áttörésre készülj! Mindenki, alakzatba!* Kezével kört ír le a levegőben, mire az egész sereg mozgásba lendül.* Mágusok, a lovakat egy vessző sem találhatja el, megértettétek?* Kérdezi a csuhásoktól, akik összenéznek, majd varázslatok idézésébe kezdenek.*

*Rövid percek következnek, míg a csapat formációba nem áll. A consiglio ház katonái V alakzatban zárják el az utcát, míg elöl két daliás ló nyerít. A nyeregben Diramel és egy lándzsás ül, csak is a parancsra várva. Fegyvereiket maguk mellett tartják, hátuk mögül csatakiáltások zengenek fel. A harcos nő érzi, hogy egy apró szellő lengi körül őket. A mágusok suttogása járja át a körülöttük lévő levegőt. Úgy tűnik, ez lehet a mindent eldöntő támadás. Adder újra magasba emeli kardját, majd suhint, mire egy pillanatra mintha az egész város megállna.* Pusztuljanak!* Kiáltja harciasan, mire a sereg megindul.*

/Engur Valis figyelmébe/

*A Morfneh család katonái már alig bírnak magukkal. Harci kiáltásaik nem apadnak el, sőt, egyre erősebbek lesznek. Harcoló társaik látványától csak még jobban feltüzelik magukat, ami a harcban biztosan hasznukra lesz. Az utca közepén harcoló pirtianes-i katonák szinte már teljesen elvesztették józan ítélő képességüket. Veszetten csapnak a Consiglio katonák közé, nem féltve testi épségüket. Nem mintha bármi miatt is félniük kellene, hiszen az obszidián átkozott ereje már szinte teljesen eluralkodott rajtuk. Bőrük majdnem teljes felszínét rusnya kőpáncél borítja, mely félelmetes külsőt kölcsönöz nekik. Őrült gólemek áthatolhatatlan falát alkotják. Egyetlen erős csapás, hogy az egyik Consiglio harcos a földre kerüljön, így megtörve csapata támadását. A szörnyeknek nem is kell több, kihasználják az alkalmat, és ellentámadásba lendülnek, könyörtelenül aprítva mindent, amihez hozzáérnek.*

//Mindkét fél számára//

*A Consiglio-k serege lassú mozgásba kezd. A lovasok árnyékként vágtatnak elől, kezükben hosszú lándzsáikat előre tartva. Mintha egy acélból és kiáltásokból összegyúrt özönvíz közeledne a Morfneh család kúriája felé. Itt az idő, hogy Arthenior serege áttörjön a kőfalon.*

*A csata elviselhetetlen zaját most már nyílvesszők suhogása is kiegészíti. A gyilkos nyilak gyorsan röppenek a lovasok felé. A lövedékek furcsamód célt tévesztenek, vagy egyszerűen csak széttörnek a levegőben. Levegő mágia veszi körül a lovasokat, ez menti meg őket a haláltól. A Consiglio sereg megállíthatatlanul tör előre, mígnem elérik a kritikus pontot. A szörnyekké vált pirtianesi katonák üvöltve, fegyverüket csapkodva várják a halált. A két lovas is csak arra várhat, hiszen nem lassítják hátasaikat. Hirtelen az egyik patás meginog. Egy végzetes nyílvessző találta el, pontosan a nyakán. Egy diadalittas üvöltés zeng fel az egyik nyilas torkából, ahogy a lándzsás lovával együtt a földre zuhan. A Consiglio férfi rögtön talpra ugrik, lándzsáját megfeszítve. Úgy tűnik a varázslat
mégsem nyújt teljes védelmet. A másik lovas, aki méretes lándzsája mellett két kardot is visel, még gyorsabb vágtába kezd. Alig pár lépésre a gólemektől, előre nyújtja fegyverét, és ugyanabban a pillanatba egy nyílvessző suhan hátasa mellkasába. Az állat felnyerít, fájdalmasan botlik a szörnyek közé, akiket elsöpör a súlyos állat rohama. A lándzsás harcos feltápászkodik, majd megrázza magát. Mellette hörögve, kínok közt vergődik az a pirtianes-i, akit lándzsája torkon talált. A hold gyenge fénye előtörekszik a felhők közül, megvilágítva a harcost. Diramel Zaler Wymor harcias, bár kissé véres sziluettje rajzolódik ki Engur Valis szeme előtt a sötét utcában, oldalán a halványan csillogó Consiglio pengével. Csak egy pillanatig tart ez a látvány, az arthenior-i sereg rögtön előtör háta mögül, egyenesen megcélozva a kúriát.

A tengernyi ember és az obszidián ereje most végre összecsap.*




1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343