//Suudra Whramm//
-Mondom én, a nagyvárosiak ilyen minden hájjal megkent lusta népség, akik még a saját portájukon sem hajlandóak rendet rakni! Viszont aranyuk az van, amiért meg is éri velük komálni!
*Kajla vigyora végül is sokat árulkodik például arról, hogy volt már ilyen pénzes hölgyekkel, urakkal dolga a nem is olyan távoli múltban. A gazdag szőke szépséget tehát még mindig nem sikerült kivernie a fejéből, s kicsit még mindig sajnálja, hogy magára kellett hagynia, de nem tudta elviselni az amoniak goromba vendégfogadását. A törpök kirívó vendégszeretete után ez egészen szokatlanul hatott még ennek a gátlástalan tárnajárónak is.
A gazdagnegyed építészeti remekműveit azonban mindig is alaposan végigmérte, mikor erre járt, és olykor el-elmélázott szemei számára legkiemelkedőbb épületeken. Most sincs ez másképpen. Ahogy Suudrat kíséri végigsiklanak gesztenyebarna íriszei az ódon kőfalakon, a díszes, néhány helyen boltívvel cifrázott vaskapukon, és egyéb látnivalókon. Már régóta tervezgeti, hogy megveszi az egyik itteni lepukkant kúriát, és a saját kedve szerint felújítja. Aztán ha megvan, és a vagyonát is sikerült befektetnie valami jövedelmező gazdasági ágazatba fogadásokat rendezne, és élné a nemesek szemérmetlenül tékozló életét. Persze ez egyelőre csak egy hiú álom, előtte még szüksége lenne egy gyorsan összeharácsolt kisebb vagyonra.*
-Majd megszokja, higgye el nekem! Ezek a csecse kis lakások hamar elfeledtetik a törppel a hatalmasok érthetetlen játszadozását.
*Úgy beszél, mintha bármit is értene a politikához, pedig semmi sem áll távolabb tőle, mint az udvari intrikák, és a szívét terhelő hazugságok. Egyenes személyiség, aki nehezen tűri, ha becsapják.
De naivan azt hiszi, az ilyesfajta galibáktól ő jó eséllyel távol tarthatja majd magát, ha egyszer felemelkedik a vagyonosok közé. Bármennyit is él ez a széltében termetes harcos sosem fogja kinőni ezt a káros naivitást, mi a pipája elvesztéséhez is vezetett.
Mesélés közben aztán rendesen elragadtatja magát, s csak azért hogy mindketten jobban bele tudják élni magukat a feszült történetbe alaposan el is mutogatja hogyan következtek szépen sorban az események egymás után. Séta közben kinyújtja kezét, mintha csak pipáját kínálná fel a láthatatlan talmidnak, majd egyik pillanatról a másikra egy lomha, de súlyos esést imitálva magasba emeli mancsait. Meglehet, nem is vándor zsoldosnak kellett volna elmennie, hanem egyszerű cirkuszi mutatványosnak. Legalább lenne egy teljesen biztos keresete, amivel úgy gazdálkodik ahogy akar. Persze, erre ő egy pillanatig sem gondol, hisz nem tartja magát komédiásnak, sőt néha olyannyira átéli képtelen történeteit, hogy maga is elhiszi azokat.*
-Úgy ahogy mondja!
*Helyesel, miután a meséje után Suudra jelzi förtelmes felháborodását, és együttérzését szerencsétlen pipája miatt. Erre egy pillanatra el is érzékenyül Galin, így muszáj letörölnie a szemébe szökő, alig látható könnyek egyikét, amely hamar lekúszik vörös szakállkölteményének a tövébe.*
-Akkor megeskettem magam arra, hogy a talmidok ellen nevelem összes leendő leszármazottamat. Ha eljön az idő, a nemzetségem majd leszámol az alávalókkal!
*Említésre kerül az is, amiről már hősünk is régóta gondolkodik. Ideje lenne egy új pipát beszerezni, de még nem talált senkit, aki alkalmas lenne egy legalább olyan értékes csibukot kifaragni, mint amilyen az ő családi öröksége volt. Silány utánzatokat meg bizony nem venne csak úgy a szájába, mert akkor nem lenne különb az egyszerű pórnépnél, kik mindenféle jelentéktelen eszközökkel pöfékelnek.*
-Bárcsak ilyen egyszerű lenne az, kérem! Nem egyszerű füstölő volt az, hanem mágikus eszköz! Azt beszélték róla, hogy csak az szívhat bele, ki Dargeroth, illetve akinek a család egyik tagja kedélyesen felkínálja! Na meg azt is beszélték a regősök róla, hogy ha az abból a csibukból származó pipamocsokkal bekented az arcod biza rögtön megfiatalodtál! Ilyen pipa volt ez, kérem szépen!
*Lelkesen beszéli el az ő misztikus eszközéről szóló képtelen történeteket, majd miután áttérnek kellemetlenebb témákra összeráncolja bozontos, vörös szemöldökét. Nem szereti, ha sokáig bámulják, bár az is igaz, hogy ritkán figyel annyira a külvilágra, hogy észrevegye. Ám mivel most felhívják a figyelmét a gyanakvóan vizslató strázsákra kissé elkomorodik.*
-Nem hinném, hogy ennyire rossz arcúak lennénk! Azt hiszem ritkán látnak efféle formás hátsót, mint az Öné!
*Amilyen hirtelen jött a törp goromba arckifejezése, olyan gyorsan vált csalafinta vigyorrá, mikor egy határozott mozdulattal, de rossz szándék nélkül megpaskolja a nála valamivel biztos idősebb asszonyság emlegetett formás részét.*