//Második szál//
//Látogatóban a Tündértanács//
*Kezd kicsit belezavarodni a tündér kacifántos észjárásába. Mármint nem is a gondolatainak bonyolultságáról van szó, inkább arról, hogy neki ennyi életenergia már túl sok. Irana csak pörög, újabb, s újabb mondatok hagyják el kicsike száját.*
- Ömm. Igen, a bizalmat néha meg kell előzni, de ezzel a lépéssel veszíthetsz a legnagyobbat. Mi történik, ha valaki olyannak szavazol bizalmat, akiben nem lenne szabad megbízni?
*Őt mindig az óvatosságra tanították, és ehhez tartja is magát. Általában akkor bízik meg valakinek, ha az illető bebizonyította, hogy megérdemli azt. Addig pedig csak egy közömbös alakról van szó, aki lehet jó ember, de ugyanannyi eséllyel rossz is.
A lábfej megszagolós mutatványtól húzza a száját, ez már neki kicsit túl sok. Nem sokon múlik, hogy rászóljon, viselkedjen rendesen, de a Tündértanács... Igen, a Tündértanácsnak még mindig meg kell felelnie, így most nem Iriana, hanem ő az, akinek megfelelően kell viselkednie, a kiakadás pedig talán nem tartozik a megfelelő viselkedés címszó alá.
A következőkben Irianának nem csak magát, de Aleniát is sikerül összezavarnia. Ő már nem érti, hogy a tündér mit ért, vagy nem ért, de talán jobb is, ha ebbe nem akar belebonyolódni. A válaszból viszont kiderül, hogy inkább nem értésről van szó.*
- Teljesen mindegy, mennyire jó ember a bátyám, ha a szüleink kérését figyelmen kívül hagyja. Ők adtak nekünk életet, ők neveltek fel, tartozna nekik annyival, hogy megteszi, amit kérnek. Vagy nem?
*Ez az, amit soha nem fog felfogni. Az olyan tiszteletre méltó emberekkel, mint a szüleik, senki nem bánhat úgy, ahogy azt Aleimord teszi, legyen bármilyen kötelességtudó is a közéletben.
A vicc nem igazán jön át neki, azt pedig különösen rossz néven veszi, hogy ha gyengén is, de megüti vállát a másik. Rögtön oda is nyúl, végigsimít vállán, hogy ez nem volt túl jó érzés, de nem nyafoghat. Még mindig nem.*
- Helyes. *Azon már felnevet, ahogy a lépcsőn közlekedik a tündér. Alenián van a magassarkú cipő, amiknek kopogása hangosan visszhangzik, ahogy lemegy a lépcsőkön, mégis ő ér le előbb a földszintre.*
- Azért az óvatosságot nem ennyire komolyan gondoltam. Nem fog leszakadni alattad, ha kényelmes tempóban lejössz.
*Mosolyog.* Hány éves vagy egyébként? *Erre azért kérdez rá, mert viselkedése alapján nagyon fiatalnak tűnik még Iriana. Annyi mindenre rácsodálkozik, és annyi mindenre eltúlozva reagál, mint azok a gyermekek, akik még csak most fedezik fel a világot.*