//Aenor Agerach//
*A folyó sajnos semmi garanciát nem ad a tisztaságra, ellenben a megállapítás, amelyben a fertőzések mennyisége alapján azonosítja a kutya nyelvét egy kétlábú kezével, annak valóban van valóságalapja, olvasott már ő maga is ilyenekről, de igazából nem látja át, min változtat ez.*
- Minden bizonnyal lehetne tisztább, de valóban értékelendő, hogy gond fordítódik a tisztán tartására *mivel abban nem lehet biztos, hogy a páros mely tagja indítványozta a folyóban való megmártózást, így meglehetősen furcsa, és cselekvő személy nélküli mondatot fogalmaz meg. Arra tökéletes, hogy jelezze: nem könyvelte el még egyikük érdemének sem* Az aggodalmad megható bár, de egyszersmind felesleges is, nagyon apró, már-már elhanyagolható annak a valószínűsége, hogy a beszélgetésünk bármilyen módon is a szokásaim jövőben történő megváltoztatására sarkall. A mindenféle testi kontaktust amúgy is kerülöm mindenkivel, amennyiben ez lehetséges, így az általad felvázolt példát a nemessel való kézfogásról szintén rég lezárt kérdésnek kell titulálnom. Ezzel együtt, illetve néhány korábban elhangzott dolog felhasználásával tehát számodra is világos lehet a konklúzió, amire már korábban is utaltam: meglehetősen rosszul érintene, ha a kutya megnyalna.
*Ezt jelezvén el is lép annak közvetlen közeléből, nehogy véletlenül valami hasonlatos baleset következzen be. Alapvetően jól nevelt állatnak tűnik, de még messze nem volt annyi ideje megfigyelni a viselkedését, hogy legalább jelentős magabiztossággal állíthasson ilyet. Mivel a férfi láthatóan tovább szeretné folytatná a beszélgetést, így mindenek előtt kicsit félretessékeli a barakk ajtajából, hiszen útban lehetnek azoknak, akik esetleg rendeltetésszerűen szeretnék használni a létesítményt, legyenek azok városőrök, vagy egyszerű, edzeni vágyó kardforgatók.*
- Álljunk odébb, ne zavarjuk az ittenieket *ennyi megjegyzést hozzá is kapcsol a művelethez, remélhetőleg ennél bővebben nem kell megindokolnia, miért hasznos ez. A gazdagnegyed szélén jóval kevesebb embert zavarnak, ha egyáltalán akad olyan. Előbbi helyzetben sem volt valószínű, de minimális energiabefektetéssel sokkal kényelmesebb helyzetet tudott teremteni a tündér.*
- A lélek egy megfoghatatlan dolog, pusztán egy fogalom, nem tudsz tényleges fizikailag megfogható tartalmat társítani mellé, éppen így értelmetlen az embereket a lelkük tisztasága alapján rangsorolni. Nem valósítható meg precízen a besorolás, így pedig nem állítható egyértelműen, hogy a kutyád felettük áll e téren, illetve ha így is lenne, az akkor sem lenne semmilyen szinten összefüggésbe hozható a testének a tisztaságával. Ugyanakkor az eddig elhangzottak alapján úgy vélem, hogy azon szint felett állsz, minthogy megpróbálj egy gondolati fogalmat összefüggésbe hozni egy ténylegesen létező dologgal, pusztán egy kifejezés miatt, esetünkben a tisztaság. Esetleg ez valamiféle vicc volt?
*A kérdést úgy teszi fel, mintha legalábbis egy másik nyelvről, vagy másik világnézetről kérdezne. Amíg a többség számára követhetetlenek a gondolatmenetei, addig számára a humor ilyen jellemétől és felfogóképességétől idegen dolog. A kutyát szemügyre veszi, és az előző gondolatmenet nyomán erkölcsi tisztaságot keres benne - számára egyedül ilyesmihez lehet kötni a lélek fogalmát, ha megfosztjuk annak gyakori használatból bekövetkezett elcsépelődésétől -, amivel igazából nem is tud vitatkozni. Valóban jobb szándékok lapulhatnak a szemei mögött, mint a kétlábúak többségének szeme mögött, ennek ellenére ez továbbra sem garantál semmit a külsejével kapcsolatban, bár lényegesen kedvelhetőbb színben tünteti fel.*
- A deduktív képességeid meglepően jók, bár a tapasztalat szerint legjobb esetben is csak átlagosnak mondhatók. Meglepő módon a többség rá szokott jönni a fajomra, noha az ennél primitívebb összefüggések már sok esetben meghaladják az értelmi képességeiket. Nekem sosem voltak szárnyaim, ami meglehetősen sok fajtámból valóra igaz. Ami azt illeti, hogy vajon miért nem leledzem abban az érzelmi állapotban, mint a tündérek nagy része, erre nem mondhatok biztosat. Talán szerencsés vagyok, talán egyszerűen rossz korban születtem, már ha létezik ilyesmi, de a fajtám láthatóan nem nőtt még fel a gondolkodásomhoz. Ahogy a legtöbb más faj egyedeinek döntő többsége sem. Mégis jobban érzem magam a bőrömben így, hogy nem zavarnak meg az érzelmek, és helyettük tudok logikusan gondolkozni. Ezt egyfajta adományként élem meg.