//Namos ház//
//Közös vacsora//
//Mindenki//
*Nem mindenki mutatkozott be, ami kissé bántja, ugyanis ő sem tette szívesen, tiszteletlenségnek, erősebb szóval élve bunkóságnak érzi, hogy ők megtartják maguknak a mondanivalójukat. Nolie sem azért állt fel és mutatkozott be, mert úgy tartotta kedve...*
-Szívesen... *Köszörüli meg a torkát, majd megpróbálva túlkiabálni a hangzavart, folytatja.* Szívesen meghallgatnám azok bemutatkozását is, akik még nem tették meg!
*Nem felszólítás, még annyira sem parancs, csupán egy kérés. Mindenkinek jobb, ha ismeri a másikat, legalább névről, és tisztában van azzal, van-e közös érdeklődési körül, esetleg ugyanazt szeretnék tanulni, vagy nem is érdemes szót váltaniuk. Erre persze lehet, szebben is meg lehetett volna kérni a társaságot, de azt már tudhatják róla, nem kenyere a cifra beszéd.*
//Bato, Iri, Rinon//
*Jóízűen majszolja a kenyeret, amit Bato vágott neki.*
-Ne aggódj, ismerem a helyet. *Nem szeretne másokat azzal fárasztani, hogy miatta aggódnak. Felesleges. Ha bajba kerül, az aggódás nem old meg semmit.* És mivel kicsi vagyok, ha valami baj is történne, gyorsan el tudok tűnni.
*Kivéve persze, ha hulla fáradt. Egyetlen egyszer került a végkimerülés szélére, amikor ájultan esett össze a kikötőben, pont a legrosszabb környéken. Nem meglepő, hogy arra ébredt, hogy egy kardot szegeznek a torkához. Megpróbált elmenekülni, de esélye sem volt, végül ép bőrrel, de teljesen meztelenül és megalázva kellett visszamenekülnie a fogadóba. Szörnyű élmény volt, de nem szörnyűbb, mint a többi, amit át kellett élnie. Néha, mikor számba veszi azokat a rémálomba illő kalandokat, amiken keresztülment, elgondolkodik, hogy miért ilyen szerencsétlen. Nem hiszi, hogy van még egy olyan lény lanawinon, akit fejvadászok üldöznek, háromszor kiraboltak, megkínoztak, megfenyegettek, és mind ezt egyedül kellett túlélnie. Se barát, se család, de még egy nyavalyás kisállat sem szegődött soha mellé. Csoda, hogy nem kötötte fel magát.
Na, de elég a baljós gondolatokból! Lemegy a tisztásra, és épen, egészségesen fog visszatérni onnan.*
-Csak egy fél órát szeretnék ott ölteni, kipihenni a nap fáradalmait. Nem kezdenék nagy meditációba, nem is nagyon tudok ellazulni, kiüríteni a fejem... Így belegondolva, még sosem meditáltam.
*Ismét elpirul, mintha ez olyan nagy szégyen lenne. Ám mielőtt belemerülhetne, mennyire is kínos, amit mondott, Iriana hozzá szól, amire felkapja a fejét.*
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! *Tiltakozik rögtön.* Izé... *Nem szeretne elutasítónak tűnni, de azért megy a tisztásra, hogy egyedül legyen, semmi kedve erőltetett beszélgetést folytatni közben.*