//Az őrület határán//
//Daldsh//
*Amint kiejti a szót, a táj, és vele együtt minden gusztustalanság szertefoszlik. A hűvös levegőjű szobában találja magát a padlón fekve, ahonnan a játék indult. Minden úgy van, ahogy utoljára látta, kivéve az ajtót. Az tárva nyitva van, előtte a fekete hajú lány áll, komoly aggodalommal tekint Daldshra.*
-Üdv újra köztünk! Remélem jól vagy.
*Két szikár fiú érkezik a segítségére, hogy felsegítsék a földről. Ha ütni próbál, vagy bármilyen hirtelen mozdulatot tesz ellenállásba ütközik, de ha lassan és nyugodtan mozdul, semmi ilyet nem tapasztal. Mintha vízben lenne, minél gyorsabban akar mozogni, annál lassabban fog neki sikerülni.*
-Nagyon szépen bírtad, majdnem harminc percet voltál benn.
*A fiúk kikísérik, ha addig nem lökte el őket magától.*
-Hadd nézzelek! *Nem ér hozzá, csupán tekintetével pásztázza végig a kissé sápadt, de amúgy épnek tűnő Daldsh-t.* Úgy látom nincs semmi baj. Ügyes voltál, megérdemled a jutalmat!
*Ereszt meg egy mosolyt, majd int, hogy kövesse. Egy kis asztalkához vezeti, amin két erszény van egymás mellett, egy nagyobb és egy kisebb.*
-Két jutalom közül választhatsz. *Kezdi magyarázni Enola.* Az egyik erszényben 700 arany van. Ha ezt választod, akkor megkapod a pénzt, és mehetsz az ég segedelmével. A másikban csak 500 van, de e mellé kapsz egy mágiát is. Ha ezt választod, akkor mikor kilépsz a kapun, elfelejtesz mindent, ami idebent történt, és folytathatod a megszokott életed. Nem fognak rémálmok gyötörni, rossz érzések és lelkiismeret, szabad leszel. Nos, melyiket szeretnéd?
//Xalema//
*A káromkodása, hisztije teljesen hasztalan, a lány semmivé foszlik, és ő egyedül marad. Hosszú, talán óráknak tűnő percek telnek el, mire történik valami. Ismét a sápadt lány jelenik meg tőle pár méterre, de csillogó aranyruháját egyszerű, fiú ruhákra cserélte, épp olyanokra, amiket Boti is viselt.*
-Milyen kétségbeesett valaki! *Kacagja a fiú hangján.* Csak nem elvesztél? Gyere, drága Xalema, majd én segítek neked hazajutni! *Idegesítő mosolya egyre szélesedik, beteg élvezettel hecceli az elfet, de ha az mozdulna felé, eltűnik, hogy aztán a háta bökött bukkanjon fel újra.*
-Egy elkeseredett, nyomorult kis tolvaj vagy. *Gyúnyolja a nyelvét nyújtogatva.* A szüleid is mocskos férgek voltak, nem meglepő, hogy te sem lettél különb!
*Egyre durvább szavakat vág hozzá, de csak úri hölgyhöz méltóan.*
//Amine//
*Elégedetlen morgás morajlik végig a nézőseregen. Már nagyon ki vannak éhezve a vér és harc látványára, semmi kedvük Amine nyafogását hallgatni.*
-Fogd be! *Morran rá a vénasszony.* Ne nyelvelj, hanem cselekedj, puhán nőstény!
*A kislány nagyra nyílt szemekkel figyeli minden mozdulatát, lassan, remegős hanggal válaszol.*
-Én... Én nem tudok harcolni... Meg fogsz ölni... *Nem kérdezi. Mindketten tudják, hogyha komolyra fordul a dolog, esélye sincs a mélységi ellen.* Szörnyetegek vagytok... *Szipogja.* Föld alatt élő, szürke szörnyek, akik megölik az embereket... Szörnyek, akik bántanak... *Hangja elhalkul, az utolsó pár szó már nem is hallatszik, mert ismét felszólal a vénség.*
-Ha neked nem elég fajtársaid szava, az nem a mi gondunk. De biztosíthatlak, ha nem ölöd meg a lányt, akkor nem engedünk ki, és ebben a nyomorúságos gödörben fogsz megdögleni.