//Városnézés//
*Ahogy Ana magához tér a szavaitól, nagy megkönnyebbülést érez. Arra igazán nem számít, amit hall tőle - látván a korábbi reakcióit -, ezért nagyon meglepődik, alig bírja kinyögni a mondanivalóját.*
- Köszönöm a szavaidat, el sem tudod képzelni, mennyire örülök. Dehogy vagy buta, sose gondolj ilyet magadról, és nem bántódtam meg, csak megijedtem. *Boldogan mosolyog a lányra. Amikor viszont Ana megfogja a kezét, és a szemébe nézve mondja neki, hogy elfogadja őt olyannak amilyen, ez a legmerészebb álmait is felülmúlja. Nem tudja megállni - és nem is akarja magát visszafogni -, hogy ki ne csorduljanak a könnyei, és hosszan megcsókolja Ana kezét. Érzi, hogy ez mennyire fontos, komoly, érzelmekkel telített pillanat mindkettőjüknek.* Nem is én vagyok a bátor, hanem te. Mindent meg fogok tenni, hogy megháláljam a bizalmadat. Bízom benne, hogy semmi nem fogja megakadályozni azt, hogy a városnézés után is együtt maradjunk. *A szíve majdnem kiugrik a helyéről, csak akkor nyugszik meg egy picit, amikor elengedi Ana a kezét. Amikor odaröppen közéjük, és Syával kapcsolatban figyelmezteti, nem veszi zokon, hanem fülig érő szájjal mosolyog. Igyekszik komolyan válaszolni, hogy mutassa, nem Anát neveti ki, hanem örül annak, hogy elmondja neki a véleményét, hogy valóban megtört a jég.* Igazad van, bocsássatok meg, ha túllőttem volna a célon. *Hajol meg a két lány felé. Amíg a választ várja, Lors felé fordul.*
- Rendben, a Lorst valóban sokkal könnyebb kimondani, csak egyszer bicsaklik ki a tündér nyelve. *Kuncog, most már felszabadultabban. A bátorítására mosolyogva biccent.* Köszönet és szívesen. *Mondja szintén halkan, maga sem tudja, hogy miért. Amikor megérzi a vállán Lors kezét, kicsit furcsállja, megfeszülnek az izmai az ing alatt, aztán ellazítja. ~Lehet, hogy a férfiakat is szereti? Nincs abban semmi rossz, sokáig csak férfiak között élni, nem lenne csoda, sőt. Akik ilyenek, azokat szinte irigylem, nekik a kenyér mindkét fele vajas...~ Sóhajt. Megörül, hallva az ajánlatát, hogy megmutatja nekik a bajvívás művészetét.* Jó lenne, ha kicsit tanítanál engem, szeretném, ha nem lennék hasznavehetetlen, ha harcra kerül sor. ~Nahát… Először azt hittem, hogy csak emberpúp lesz a tündérhátunkon, most meg már úgy beszélgetünk, mintha legjobb cimborák lennénk.~ *Csodálkozik ezen a tényen, saját magán és a másikon egyaránt, de teljesen rendben valónak érzi. Pedig nem könnyen barátkozik férfiakkal. Nellara végre elmondja, hogy mit gondol, és mit érez, először arról, hogy azt mondta korábban róluk, hogy most ők helyettesítik a családját. Pedig ő tényleg ezt érzi, és sajnálja, hogy másokat ez zavar. Aztán a vallomására válaszol, de igazából mégsem. Amit állít Nellara, nem tudja elfogadni, ezért elmondja, hogy mit gondol erről.*
- Igaz, hogy még nem fordult elő velem eddig olyan, hogy azonnal beleszerettem volna valakibe, hiszen idegeneket pár héttel ezelőttig nem is láttam. De néhány könyvben olvastam, hogy elég volt megpillantaniuk egymást, máris szerelembe estek. Én hiszek ebben, hogy van ilyen. Van aki meg nem hisz abban, hogy van férfi és nő között barátság, vagy azt mondja, hogy a barátságból nem lehet később szerelem. Velem mindkettő megtörtént, én ezt tudom.
Akkor áruld el nekem, hogy Vokattä ezek szerint szerinted nem érezhet irántad semmit, mert őt is annyi ideje ismered, mint engem, csupán a testedet kívánja, ezért ölelt át?
*Vokattä erőteljes fellépése először megdöbbenti, aztán kis idő múltán felnevet.*
- Ugyan, dehogy akarok én bármit is bárkire ráerőltetni. Syát nem érdekli még egy átlagos szerelem se, Nellarának nem tetszik, viszont Ana elfogad olyannak, amilyen vagyok, sőt még Lors is értékeli az őszinteségemet. Nellara azt mondta, hogy őt nem birtokolhatja senki. Te pedig pont úgy viselkedsz, mint aki birtokolni akarja, kisajátítani, és olyan féltékeny vagy, hogy legszívesebben leharapnád a fejemet. Mondjuk ez is engem igazol Nellara állításával szemben, hiszen ha nem lennének erős érzelmeid iránta, csak legyintenél egyet az egészre, és azt gondolnád, hogy megint bohóckodik itt ez a kis tündérke. *Vonja meg a vállát.* Azt sem hiszem, hogy egy ilyen vallomás lenne a legjobb taktika valamelyiküket az ágyamba csalogatni. Mindegyikkel úgy beszélni, hogy a többi ne lássa, ne sejtse, és ha valamelyikük hajlandónak tűnne erre, akkor kihasználni az alkalmat. Így talán sikerülhetne. Igaz, hogy csak egy napja ismertek, de szerintetek ilyen vagyok? Hogy Nellaráról többet képzeltem, hogy kipróbálna egészen új dolgokat is, hát kiderült, hogy tévedtem. Nem vagyok tévedhetetlen. Egyébként nincs mitől és nincs kitől megvédened, megvédi ő magát ha kell, de tőlem ugyan nem kell, mert senkire sem vagyok veszélyes. Ha egy nő nekem azt mondja, hogy nem, az nemet is jelent a számomra, nem hiszem azt, hogy csak kelleti magát. *Elgondolkodik egy kicsit.* No talán néha önmagamra veszélyes vagyok, ha nem tartom a számat. *Nevet.* Arra pedig rátapintottál, hogy mással megosztani azt akit szeretsz, a legnehezebb dolog a világon. A legtöbben nem is képesek erre. De ha érzem, tudom, hogy szeret, - és nem azért keres valaki mást a hátam mögött, mert rám unt, ha jól tudom, ezt hívják megcsalásnak - nem keres mást, de megtörténik az, hogy beleszeret még valaki másba is rajtam kívül, ezt elmondja nekem őszintén, aztán hajlandó velem találkozni az a másik férfi is, és elbeszélgetek vele, hogy megtudjam, mennyire őszinte, rendes, becsületes, hogy tényleg szereti őt, akit én is szeretek. Ha nem viselkedik velem ellenségesen, nem akarja kisajátítani, birtokolni ő sem, utána elmondom mindkettőjüknek, hogy mit érzek, mi a meglátásom, és valamilyen döntést hozok az összkép alapján. De nem dühöngök, őrjöngök, nem kergetem el azt, akit szeretek, nem akarom legyilkolni a másik férfit vagy mindkettőjüket, mert megsértették a büszkeségemet. Részemről feléd, Nellara és Sya felé a téma lezárva, számomra minden világos. Aki szeretne még kérdezni valamit, annak szívesen válaszolok.