//Sillerforw Villa//
* Mikor meglátja, hogy az ajtó nyílik, rögvest tesz egy fél lépést hátra és ijedten kapja fejét a bejárathoz. Onnan valami ficsúr kandikál ki, s egyből köszönti Pardent, illetve kérdést is feltesz neki. Olyan kérdést ráadásul, amire a férfi nem tud választ adni, mivel éppen ezt a kérdést akarta feltenni annak, akivel először találkozik itt. Csak éppen olyan formában, hogy "segítesz valamiben?". Így azonban, hogy neki szegeződik a kérdés, homlokráncolva kezdi figyelni az ajtónállót, majd miután legyőzi - vagy legalábbis ideiglenesen félreteszi - azt a feltételezését, hogy egy fehér ruhás alakkal áll szemben, megszólal. *
- Jónap'! Keresünk valakit, valami furcsa nevű fickót... Valami Quer... Queron Sillerforwot...? * Nem teljesen biztos benne, hogy jól mondja ki a nevet, ezért hangja meginog és a végére inkább kérdésbe megy át, mintsem közlésbe. A "Sillerforw"-ot már a kovácsnak is, illetve Ald'as őrmesternek is mondta, és egyikük sem javította ki, így a név azon felében biztosabb, de, hogy "Queron"-t hallott, vagy valami egészen mást, azt nem tudja.
Bár nem biztos benne, hogy a komornyikkal kéne megosztania feladatának minden apró szegletét, de nem jártas túlzottan a nemesek világában, így akár azt is el tudná képzelni, hogy maga a ház ura nyitott neki ajtót. Ismét beszédre nyitja hát a száját. *
- Sydmanus * Ezt már egyszer így mondta Ald'as előtt és ezt a nevet sem javította ki az őrmester, így bizonyára ezt is jól jegyezte meg. * őrmester uram küldött, hogy keressük meg Que... Azt, akit az előbb mondtam és kövessük az utasításait. * Az egyes szám első és többes szám első személy közötti ugrálásnak nincsen különösebb oka, Parden mindig így beszél. Sőt, általában többes számban beszél - ami jelenesetben a válláról figyelő macskának köszönhetően talán nem annyira feltűnő -, az egyes számot leginkább a barakkban tanulta, mikor hallgatta mások beszélgetéseit, s eszébe jutott, hogy valamikor nagyon régen – még jóval a fehér ruhásokkal való találkozás előtt – ő is gyakran beszélt oly módon. *