//Az őrület határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Amine//
*A megállíthatatlanul kebelezi be a mélységi nőstényt. Az asszony gonosz vigyorral az arcán halk monológba kezd.*
-Vedd magadhoz s lányt! Legyen a tied, őt, az elveszett sarjat áldozzuk tenéked, hogy segíts minket! Ne legyen több éhínség... *A beszéd közepette lehunyta a szemét, így nem láthatja a felé suhanó tőrt. Aminét nagyban akadályozza a célzásban és a dobásban a nyálkás, sűrű anyag, ami a kezeire is rámászott már, de mégis sikerül eldobnia a fegyvert, ami a nő bal vállába fúródik.*
-Átkozott!
*Sziszegi, arca fájdalmas grimaszba fordul.*
-Ez nagy hiba volt, bolond lány! *Vicsorog rá.* Eddig talán megúszhattad volna élve, így viszont nem kegyelmezek neked.
*Az utolsó pár szó már teljesen elhalkul, mivel a fal a fejét is beborította, teljes sötétségbe burkolva. Hosszú percekig nem is érez mást, csak az életre kelt anyag tapicskolását a bőrén, majd hirtelen eltűnik lába alól a talaj, és egy kerek, pár lépés sugarú veremben találja magát. A fal legalább hat méter magas, nem valószínű, hogy ki tud mászni belőle. A verem pereménél sötételfek sorakoznak, mind némán, rezzenéstelen arccal figyeli Aminét. Ha alaposabban körül néz, fegyvereket is láthat a földön elszórva. Véres kardok, széttört dárdák, meghajlott dobófegyverek.*
-Amine de Niiso. *Szólal fel egy, talán még az előzőnél is vénebb asszonyság a tömegből.* Üdvözlünk, elveszett lány! A mai nap alkalmad adódik, hogy beteljesítsd a sorsod, amit a szüleid hagytak rád örökül. Kérünk, járj szerencsével... vagy pusztulj el!
*Azzal újabb lény érkezik a ringbe. Föntről pottyan ő is be, nagyot nyekken a porban. Egy egész apró, alig másfél méter magas, szőke hajú, kék szemű kislány az, aki ijedten pislog körbe. Több külső segítséget nem kap egyelőre, Aminén áll, hogy mit kezd a helyzettel.*
//Xalema//
*Habár néhányszor sikerül meglepnie az erdőnek a lányt, mégis sikerül kiérnie a tisztásra, ahonnan már csak a szakadék vezet tovább. Boti lihegve rohan utána, alig ha fél másodperce van dönteni, hogyan cselekszik. A fiú üvöltve rohan neki, kezében a hatalmas fegyvert lóbálva.*
-Nem menekülsz!
*Visítja, majd Xalemára veti magát. Már biztosan el is képzelte, ahogy véres cafatokra darabolja, annál nagyobb meglepetés a számára, mikor lábai elemelkednek a talajról, ahogy a másik a lábaival átveti magán. Arcára egy pillanatig rémület ül ki, de hamar önelégült vigyorba fordul. Egyik kezével elengedi a nyelet, és ujjai szorosan a lány karjára fonódnak, őt is magával rántva a mélybe. A lendület mindkettőjüket átdobja a peremen, ahonnan erős gyökerek, zöldes színű indák lógnak lefelé. Ha ügyes, elkaphatja az egyiket, hogy ne itt érjen véget számára a játék, ha viszont elvéti, nagy valószínűséggel nem éli túl a zuhanást.*
//Daldsh//
*A férfi elvakultan vagdalkozik, egy kis ügyességgel könnyedén kitérhet a csapások elől. Az ablakhoz ugrik, kitöri az üveget, és már mehet is. Már a párkányon van, mikor hosszú, erős ujjak ragadják meg a bokáját.*
-Nem menekülsz! Nem menekülhetsz! Annyi ideig vártam rád! *Sziszegi hörögve, és próbálja visszarántani a lányt a szobába. Ha az engedelmeskedik, akkora még mindig kezében szorongatott tőrt a torkához emeli, így tartva sakkban. Ha a menekülést választja, és kiveti magát az ablakon, akkor sem lehet még teljesen szabad. Szeretett vőlegénye nem engedi, így ő is félig kihajolva, Daldsh fejjel lefelé, nagyjából két méterre a földtől lógva hadakozhatnak egymással. Egy egyszerű halandó nem lenne képes ilyen helyzetből visszahúzni valakit, talán csak, ha az egy vékonyka tündérkéről van szó, a lány mégis érezheti, hogy lassan emelkedik, és alsó teste már a szobában van. Hamar ki kell találnia valamit, ha nem akar visszakerülni a házba.*