//Második szál//
//Namos ház//
//Hall és emelet//
*A merengést az összeütődő tányérok és a fémes csörömpölés zavarják meg. Elsőre megijed, mert akár az is szólhatna így, ha valaki összeesik kezében a mosogatnivalóval, de elég merész rögtön ezt feltételezni. ~Az is lehet, hogy Bato már most elkezdte a kiképzést!~ Teszi hozzá a lehetséges magyarázatok listájához a konyhából érkező hangokat.
Épségben térnek vissza Batoék a konyhából, a mester pedig azonnal fel is invitálja őket az emeletre. Iriana minden egyes lépcsőfok megmászása előtt erősen koncentrál, mert hát azt már tudni, hogy ez bizony egy veszélyes tákolmány. Mintha minden lépés után egyel több tövis szőné át a kis szívét, úgy válik egyre agitáltabbá a lépcsőzés közben. ~Mit keresek én itt?~ Reggel még az oldala sajgott, és az volt a legmagasztosabb terve a mai napra, hogy este majd megpróbál háton feküdni, hátha úgy jobb lesz. Most meg? Fene tudja már, hogyan, de egy híres-neves rend házában fog éjszakázni. Igaz, még nem teljes jogú tagként. Nem támadtak másodgondolatai, csupán csak most realizálódik benne, hogy ezek a lépcsők hosszútávon sokkal messzebbre és magasabbra is vezethetnek, mint az emelet. A gondolatmenet frappáns zárásaként nem is említhetne jobbat a szerzetes Eralil mester szemben lévő szobájánál. A belépés tilos, de az egyszeri tündérben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy mégis mit találna ott az, aki benyitna? A képeket lehet, hogy valóban nem járja át mágia, de hiába a rend háza ez, felelőtlen lenne egy ilyen nagy hatalmú és nagy tudású varázslótól, ha nem védené be a saját szobáját valamiféle mágiával. De épp ez a feltételezés az, ami miatt valószínűleg soha, senki nem merné megpróbálni még csak megfogni sem a kilincset. Akkor meg minek bármilyen védelemmel is bajlódni, és azt fenntartani? Már lent is sok kérdése volt Irianának, de ha így fog haladni az emeleten, akkor egy magatehetetlen összezuhanás lesz a vége, úgy dolgozik a fáradt agya. Aminek viszont most lett vége, az Bato türelmes szobabemutatója. Nem tudni, hogy ingatlanosként is dolgozott-e már valahol, vagy csak természet adta tehetsége van mindent a lehető legtömörebben, mégis legérthetőbben előadni, elmagyarázni és bemutatni. Egy szóval sem mond többet a szükségesnél, és ezt tiszteletreméltónak találja a lány, de persze esze ágában sincs ilyenekkel dicsérgetnie a kopaszt. ~Mégis mit mondana? Számára ez lehet nem is erény, csak egy alapvető tulajdonság. Olyan ez, mint a szép szem: a nagyja öröklött, arra meg nehéz büszkének lenni. Lehet, jobb lenne nekem is kevesebbet beszélnem a társaságában, mert ma elég cserfes voltam. Az biztosan nem értékeli.~ Minek beszélgetni másokkal, ha egyedül is el lehet jutni ilyen, és ehhez hasonló következtetésekre? Az ilyenek nagy része gyakran teljesen fals, és csak a félreértéseket emelik a keblükre, hogy aztán szép, nagy problémákká nőhessék ki magukat.*
- Köszönünk szépen mindent! Ez egy nagyon szép emelet, és... ~Ennyi elég lesz!~ szóval, köszönjük!
*Nem tudja, hogy most mégis melyik szobában szállásolja el magát - nem tud mit kezdeni az efféle döntéshelyzetekkel. Talán élete végéig ott szobrozott volna a folyosó közepén, de Tuneth - aki minden bizonnyal nem tudta, hogy mekkora szívességet is tett neki - a rivaldafénybe helyezi.*
- P-persze! *Vágja rá, mintha mi sem volna természetesebb, aztán gyorsan át is gondolja, hogy mi volt a kérdés, és milyen választ is adott rá az imént.* Azt sem tudtam, hogy Meiráék együtt alszanak, de biztos ők is azért döntöttek így, mert hát egyedül itt mégiscsak félelmetes lehet! Meg hát, együtt is tanulhatunk, vagy ilyesmi. Nem? Hát de! *Fejbólintással jelzi a sötételfnek, hogy egyrészt egyetért saját magával, másrészt nyugodtan fáradjon be elsőként a szobába.* Ha meg egyikünk sem tud valamit, akkor legalább ebben vigaszt lelhetünk. Nagyon jó ötleteid vannak. De egy percig se aggódj *csukja be mögöttük az ajtót, ha már beléptek a szobába*, amint nekem is támad valami okos gondolatom, te leszel az első, akivel megosztom. *Ennél kézzel foghatatlanabb és jelentéktelenebb gesztust aligha kaphatott ifjúnak tűnő élete során a mélységi.*