//Az őrület határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Daldsh//
*Úgy látszik a lánynak eszében sincs feladni a játékot, inkább szembe száll a támadójával remélve, hogy sikerül harcképtelenné tennie.*
-Ahogy kívánod, Édesem! *Forró csókot lehel a lány ajkaira. Azt viszont nem tudhatja, hogy a férfinek is vannak hátsó szándékai, szintén a csók ideje alatt próbálja meg beledöfni a tőrt a lány gyomrába, így viszont mindkettőjük próbálkozása sikertelen. A fegyver beleakad Daldsh kezébe, aki valószínűleg nem számított rá, hogy ilyen közel a testéhez fog találkozni vele, és felhasítja a gyűrűs- és középső ujja között a kézfejét. Először csak a hasadó hús hangja hallatszik, és a fájdalom is csak azután tudatosulhat benne, mikor a sebre tekint. A tenyere szétnyílt a vágás mentén, a vér széles patakban folyik végig ujjain. A fájdalom egy pontból indul ki, és lassan terjed szét az egész karjában a válla felé. Égető, szúró érzés, amit rövid időn belül zsibbadás válthat fel a vérveszteség miatt. Minél hamarabb kötést kell szeretnie, ha nem szeretne perceken belül erőtlenül heverni a földön. Előtte viszont a vőlegényét kell elintéznie, aki miután látta, hogy a támadása célt tévesztett, újra megpróbálja, és a penge meglendül a szíve felé. Oldalra, a fal mentén kitérhet, de előre menekülni nem érdemes, egyenesen belerohanna a tőrbe. Az egyetlen menekülési útvonal viszont csak az ablak lehet, ami a szoba túlsó végében van. Ha nem jut ki innen, és csak ugrabugrál össze-vissza, hogy elkerülje a csapásokat, akkor azzal alá is írja a halálos ítéletét.*
//Xalema//
*Boti is nekiiramodik, a lány után veti magát.*
-Hiába menekülsz, az enyém vagy! *Üvölti torka szakadtából. Xalemának jó harminc méternyi előnye van, de ez egyre csökken, mivel úgy tűnik, az erdő összeesküdött ellene. A fák felemelik gyökereiket boka-térd magasságba, amikbe beleakadva, színpadra illő hasra esést mutathat be; a bokrok a legváratlanabb pillanatban ugranak elé; éles kövek, kisebb sziklák emelkednek ki a földből, amiket ha súrol, mély vágásokat szerezhet tőlük. Ha ügyes, és mindenre elég gyorsan és ügyesen reagál, az erdő szélére érve egy hegyoldal végén találhatja magát. A föld véget ér, mély szakadékba tekinthet. Alatta, a völgyben sebes folyású patak zubog, a túloldal legalább hat méterre van tőle, amit elég kis eséllyel ugrana meg. Maga mögött hallhatja a fiú közeledő lépteit.
Ha nem sikerül mindent elkerülnie, és valami miatt elesik, vagy túlságosan lelassul, Boti egy pillanat alatt beéri, és a hátának vetődik, ezzel szorítva le a talajra.*
//Arsenor//
-Hogyhogy miről? *Vigyorog az öccse, miközben szüntelenül sorozza a támadásokkal.* Nem mondd, hogy nem emlékszel! Gordule, a szomszéd fiú elvette egyszer a labdánkat, és csak úgy szerezhettük vissza, hogy elkaptuk, és kitörtük a nyakát. Biztos emlékszel... Emlékszel! *Elég szegényes a szókészlete, mégis nagy hatást gyakorol Arsenorra. Emlékképek úsznak a szeme elé, ahogy egy kedves arcú, vörös hajú, szeplős fiú vigyorog rá egy kerítés mögül, kezében egy labdával. Menekül előle, üres kezeit lóbálja maga mellett, a sárga, bőrből varrt labda elgurul mellettük. A fiún térdel, egyik kezével leszorítja a fejét. A vörös már sír, és könyörög.*
-Tedd meg, bátyó! *Kántálja a mellette ácsorgó Aern. Keze megindul, szorosan satuba fogja a nedves arcot, és egy határozott mozdulattal eltöri a nyakát.*
-Emlékszel? *Visszatér a valóságba, öccse pár lépéssel tőle áll. Legutóbbi támadását, ha csak tudat alatt is, de sikerült kivédeni, és azóta nem kezdte újra.*
//Amine//
-Amine Shy'alei? *Gondolkodik el az asszonyság.* Pedig mennyire... De ha nem... *Félhangosan suttog maga elé, mindenki feszülten figyeli, mit fog szólni a fejleményekhez.*
-Elnézést kérek a tévedésemért! *Ereszt meg egy halvány biccentést a lány felé.* Nem is tartanánk fel tovább.
*Ezzel lezártnak is tekinthetné az ügyet, de valakinek más véleménye van. Ha távozni óhajt, észreveheti, hogy nincs hol. A kapu eltűnt, csupán a hideg kőfalat látja maga mögött. Mikor visszafordul a terem felé, az szinte teljesen kiürült, csak a vénasszony áll vele szemben alig néhány méterre.*
-Azt hitted, át verhetsz engem? *Kacag fel érdes hangján.* Tévedtél bogaram, nagyot tévedtél.
*Kinyújtja előre a jobb karját, tenyerét Amine felé tartja, és a lány érezheti, hogy hátulról rögtön elkezdi bekebelezni a barlang fala. Tud mozogni, már amennyire a sűrű péppé váló anyag engedi, de csak nagyon lassan, és így sem tud eléggé ellenállni, hogy elmeneküljön. Egy perc alatt el is nyeli, csak az asszony vigyorgó arcát láthatja, mielőtt teljesen elsötétül előtte a világ.*