//Az őrület határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
//Daldsh//
*A zene nem engedi el olyan könnyedén, mint az anyja. Amint beáll a csend, visszatér. Nem csak most, amíg a játékban van, elkíséri. Halkul, mikor beszélget valakivel, nehogy megzavarja, de nem hagyja némaságba burkolózni. Amint a férfi magához szorítja, és beáll a csend, a zongora-hegedű páros ismét felcsendül, darabokra tépve Daldsh szívét. Szorosan magához öleli szerelmét, és a fülébe súgja.*
-Sssssh! *Csitítgatja, és finoman simogatni kezdi a kócos fejbúbot.* Azért jöttem, hogy végre bevégezzem, amit elkezdtem. A szüleidnek nem kellett volna meghalnia. Olyan kedvesek voltak velem... *Hirtelen megragadja a lányt a vállainál fogva, és a falhoz szegezi. Mélyen a szemébe néz, és a lankadatlan, vigyori képét egyenesen az arcába tolva folytatja.* És most téged is utánuk küldelek. Aztán megölöm magam, és végre összeházasodhatunk a családod színe előtt. Hát nem remek?
*Azzal elengedi Daldsh-t, visszasétál az ágyhoz, és előhúz a paplan alól egy harminc centi hosszú pengét üveg markolattal.*
-Gyere, segítek neked! *És megindul felé az éles fegyverrel. Futhat a lány, ha szeretne, de hiába. Az ajtó zárva, és a másik út, egy széles ablak közvetlenül a férfi mögött van, akit a kis hálóban nehezen tudna kikerülni.* Na, mit csinálsz? Feladod? *Neveti vérfagyasztóan.*
//Arsenor//
*Aern-nek teljesen elvette valami az eszét, támadásai kiszámíthatóak és hanyagok, Arsenor könnyedén félreléphet előlük. Hátrálni viszont nem tanácsos túl messzire, mivel körülöttük még mindig lobognak a lángok.*
-Hogyhogy mi van? Hát nem emlékszel a régi játékunkra? *Kérdezi kacagva, miközben folyamatosan sorozza a férfit.* Amikor kavicsokat dobáltunk a tóba, bogarakat fogdostunk, kitépkedtük a csápjukat, a lábukat... Mi is volt még? Sót szórtunk a csigákra, megkergettük a kutyát, és ha elkaptuk, eltörtük a lábát, kiscsibéket tapostunk el, és a kedvencem, mikor megöltük a szomszéd kisfiút, emlékszel? *Áradozik lelkesen, mintha csak egy kellemes gyermekkori emléket idézne fel.* Gondoltam feleleveníthetnénk a mókázásokat. *Mutat A legidősebb Dongnor fivér felé.
Az örökké valóságig körözhetne a tűzben Arseron az öccse elől menekülve, de lehet nem ártana kitalálnia valamit, ha ki akar szabadulni ebből az őrületből.*
//Amine//
*Több száz meglepett szempár szegeződik rá, mind érdeklődve figyeli, mi fog kisülni a betolakodásból. A válaszát hallva mindenki ledöbben. Nem a meglepett megdöbbenés ez, hanem a nem hiszek a szemüknek döbbenet.*
-Azt mondta Amine?... Mit keres itt?... Valóban ő lenne az?
-Csendet! *Emeli fel a kezét az asszony, és a sustorgó tömeg elcsendesedik.* Jól sejtem, hogy Aminde de Niiso kisasszonyhoz van szerencsém? A Niiso család utolsó leszármazottjához? *Az eddig sziklaszilárd, komor képű hölgynek elnyúlnak a vonásai, meglágyul az arca, ahogy végigtekint a lányon. Nagyon komoly dologról van szó, ha még a matróna is fejet hajt a tiszteletlenség felett.*
-Gyere beljebb! *Inti közelebb.* Gyere bátran, hadd nézzelek! *Addig-addig unszolja, míg végül oda nem ér az ifjú mélységi a széles asztal elé, ahol már csak kartávolságra van az asszonytól.*
-Jól tartod magad! *Fogja csontos ujjai közé a bájos arcot.* ilyen jól menne a sorod a felszínen?
//Xalema//
*Boti széles vigyorral az arcán várja a hatást. Biztos sok mindenre számított, de a rúgás meglepi. Szemei elkerekednek, ahogy látja a felé lendülő lábat, de nincs ideje elugrani előle, és az egyenesen az arcába csapódik. A fiú hátra szaltóval fordul le a padról, hanyatt érkezik a földre. Egy röpke pillanatig csak mered maga elé, de aztán gyorsan feltápászkodik. Egy ilyen erejű ütés percekre kiüthetett volna egy egyszerű, fiatal elfet, de Boti csak egy csúnya sebet szerzett vele a bal orcájára. Haragos tekintettel törli le a vért.*
-Ezt nem kellett volna! *Dorombolja halkan, és valahonnan maga mögül kerít egy méretes kétélű fokost.* Most megbánod! *És nekimegy a lánynak. Ügyesen bánik a fegyverrel, és nagyon komolyan gondolja az előbb elmondottakat. Ha Xalema nem fut, esetleg veszi fel a harcot vele, csak áll egy helyben szájtátva, hamarosan darabokra hasítja a fényes penge.*
-Fuss! Fuss kicsi nyuszi! *Üvölti a fiú, és sietős léptekkel megindul felé.*