//Második szál//
//Sillerforw Villa//
//Ezüstkarmok//
- A szegénynegyedi árvákat mindenki sajnálja...
*Csak legyint, ő is sajnálja őket, persze. Arra viszont, hogy csak Arac van itt, megint elkerekednek a szemei.*
- Igen, és azért nem vagyok itt, mert egy kocsmában iszom, vagy egy lebujban falom a nőket, ugye?
*Nem önmagából kikelve mondja, inkább ironikusan.*
- A ház ügyeit hatan intézték még a háború előtt, most vagyunk rá ketten. Két és felen, igaz, mert Meropea is teszi ami csak tőle telik. Ebből a két és félből a fél egy gyerek, akinek szinte semmi tapasztalata nincs ezekben az ügyekben, és minden idejét a tanulás köti le. A másik Liorn mester, aki bár tudásban gond nélkül helytállna minden kérdésben, de minden idejét Meropea tanítása köti le. És vagyok én, aki legjobb esetben is négy és fél ember munkáját végzi nap mint nap, miközben alig alszom, és hatonta legalább egyszer korán kelek, hogy Meropeát harcolni tanítsam. Mégis mit kéne tennem? Adjuk el a villát és költözzünk el, dobjuk el a nevünket és éljünk egyszerű életet? Szerinted én nem más jövőt, és más jelent szeretnék Meropeának, szerinted nem töltenék vele több időt ha lehetne?
*Nem ingerülten, nem mérgesen, nem vádaskodva mondja amit mond, inkább szomorú, hogy ilyen napokat kell mindannyiuknak megélnie.*
- Mindenki teszi ami csak tőle kitelik, sőt, többet.
*Ekkor jutnak el ahhoz a részhez, ahol Arac megkérdezi, hogy szerinte mit jelent ő Meropeának, Qeron válaszol ahogy tud, aztán... kinevetik? Aractól az ilyesmi nem teljesen váratlan, de már igazán... már úgy tényleg, istenigazán kijárna neki egy hatalmas nagy pofon, vasököllel. A nevetés utáni mondat viszont letaglózza Qeront. Látni lehet ahogy arcára ráfagynak a vonások, szemei is kissé tágabbra nyílnak, és tekintete is valahol a végtelenben veszik el. Majd' egy percig áll így, de a felétől már szép lassan kezd visszatérni belé az élet, mire megszólal már egészen olyan mint a váratlan hír előtt.*
- Ha nekem akar megfelelni, azzal a háznak felel meg. Az érzelmeivel nem tudok mit kezdeni, és bármennyire is szomorú ez a tény, de ha ezzel foglalkoznék a család ügyei helyett, napokon belül kisemmiznének minket.
*Nem, ezzel tényleg nem tud mit kezdeni, sőt, azt kívánja bár ne hallotta volna. Még egy korabeli nő szerelmével sem tudna, nemhogy egy gyermekével, aki ráadásul, noha távoli, de mégiscsak rokon.*
- Mára elég lesz ennyi a gyakorlásból.
*Fordul a fegyvereiért és a kesztyűiért hogy majd visszavigye őket a helyükre.*
- Gondolkodj a küldetésen amiről beszéltünk, holnap vacsoráig van időd dönteni, hogy vállalod vagy sem. A döntés igenis a tiéd, akkor sem küldünk el, ha visszautasítod a lehetőséget. Keresünk mást, van még egy-két szál amit meg tudok mozgatni, de a te képességeidben bíznék a legjobban.