//Wilhorp, Vic//
*Sarokba szorították. A férfi a kerítéshez szorítja, és a szőke lány is csatlakozik hozzá, így egyik irányba sem tudna elfutni anélkül, hogy beléjük nem akadna. Ugyan úgy tűnhet, tapasztalatlan csitriről van szó, aki olyan nagyra tartja magát, hogy meglopja, akit talál. Pedig nem tapasztalatlan, és pláne nem csitri. Az egyetlen baj, hogy most jár először Artheniorban, viszont szeretne hosszabb ideig itt maradni, és ahhoz, hogy megéljen, lopnia kell. Ismeretlen környékre merészkedett, és ahhoz, hogy itt is legalább olyan mesterien űzze a szakmát, próbálkoznia kell, gyakorolni. Az már más kérdés, hogy nem hitte volna, hogy elsőre ennyire elbaltázza. Most már csak annyit tehet, hogy menti a menthetőt. És ilyenkor lép életbe az egyetlen tehetsége: a színészkedés. Anyóka is sokszor emelt el ezt-azt, hogy őt etetni tudja, megtanította neki, hogyan tűnhet bizonytalannak, szende leánynak, vagy ártatlan járókelőnek.*
-Nem akartam semmit, és azt sem tudom, ti mit akartok tőlem. *élelemmel fűszerezi szavait, szemei idegesen ugrálnak a másik kettő között, de magában mosolyog. Nem élvezi a helyzetet, hiszen bajba került, nem is kicsibe, de végre történik vele valami izgalmas, és nem csak a lábát lógatja.* Igen, ott sétáltam mögöttetek, és egy pillanatra le is hajoltam, mert megláttam egy szép kavicsot, akkor kerülhettem közelebb hozzátok, de semmi rossz szándékom nem volt. Szaladni is csak azért kezdtem, mert rám kiabáltál. Megijedtem... *Halkítja el a hangját.* Szerinted így néz ki az, aki tolvajlásból él? *Mutat végig díszes ruházatán. Hófehér blúz, fekete szoknya, fehér harisnya és topánka. Nem tűnik utcakölyöknek.*