//Sillerforw villa//
*Leon Qeronnal együtt távozik, ő pedig végre magára maradhat. Magára, Liorn mesterrel. Ezt már teljesen megszokta, számára az egyedül gyakorlatilag azt jelenti, hogy ő és Liorn. Ez persze nem mindig rossz dolog, hiszen így egyedül is van kivel beszélgetnie, de most valahogy aggódik attól, hogy mit fog hallani. Bő egy percig nem is szólal meg senki, ennyi idő alatt biztosan leér a két férfi a lépcsőn az előtérbe, hogy már ne hallhassanak semmit a fentiekből, csak utána kezd bele mondandójába Liorn. Természetesen az elmúlt perceket veszik szépen sorra, megdicséri az öreg amikor okosan válaszolt, és elmondja a javaslatait hogy egy következő alkalommal mit lehetne kicsit másképp kezelni. Már éppen a végénél járnak amikor valaki kopog az ajtón, és miután behívják, meg is jelenik Vorlick egy levéllel. Természetesen útjára bocsájtja a fiút mielőtt felbontaná, a feladó egyértelmű, a Dwirinthalenektől érkezett. Unott ábrázattal olvassa a sorokat, a mai nap után már csak ez hiányzott neki. Csak gyorsan átfutja, tüzetesebben ma már nem foglalkozna vele, a csatolt ajándékot még megnézi és... igazán meglepődik. Ilyesmit még nem kapott. Ékszereket, különlegességeket, hasonlókat gyakran, de ez... módfelett egyszerűnek tűnik. Talán valami sötételf gesztus? Lehet valami jelentése amit értenie kellene? Azt már sokszor hallotta hogy a mélységiek szokásai meglehetősen különösek, így nem is gondolkodik el rajta, vajon mi lehet. Liorn elé tolja az írást és az ajándékot is, de nem várja meg az öreg véleményét, sem a magyarázatát, eltolja magát az asztaltól és felkel a székéből, hogy ő is meginduljon kifelé.*
- Fáradt vagyok, lefekszem.
*Elege van ebből a napból, elege van mindenből, fáradt, nyűgös, egyedül akar lenni és... nos, aludni, tényleg. Nem a levél miatt, az abban írottakat szinte fel se fogta, csak azért olvasta most el hogy meggyőződjön róla fontos-e, de nem tűnik annak. Ez a tárgyalás, a döntések, a felelősség... A Dwirinthalen írás csak a hab volt a tortán. Nem szokása így faképnél hagyni a mestert, de nem akar ma már foglalkozni semmilyen hivatalos üggyel. Egyszerűen aludni szeretne, akár napokon át, bezárkózni a szobájába és ki sem jönni többé onnan.*