//Az őrület határán//
*A szűk utcarészt, ahol a tömeg ácsorog magas, sűrű lombozatú fák szegélyezik, ezek egyikére Amina könnyen fel tud kapaszkodni, hogy a legjobb helyről figyelhesse az eseményeket. Ahogy a kapu kinyílt, két alak lépett ki rajta. Egy 130 centi magas, rőt szakállú törpe sötétlila öltönyben; mellette egy nála alig egy fejjel magasabb, 16 éves forma sápadt, beteges külsejű, fekete hajú leányzó hosszú, átlátszatlan fehér ruhában.*
- Köszöntök mindenkit az idei próbán! *Kiáltja el magát a férfi, hogy a hátsó sorban állók is hallják szavait.* A nevem Myr Loesh, és én fogom levezényelni a játékot. A hölgy, ha valaki nem ismerné *Mutat a mellette ácsorgóra.* Enola Zatvyr kisasszony. Ő fogja kiválasztani azt az öt szerencsést, aki részt vehet a próbán. A feladatot és a szabályokat már csak ők hallhatják, a többieknek távozniuk kell. Köszönjük a megértésüket!
*Azzal átadja a terepet Enolának. Ahogy megindul a lények között, azok szétszélednek előtte, megtartva a tisztes másfél-két méteres távolságot. Percekig csak járkál a tömegben, néha megáll, szemügyre veszi néhányukat, majd folytatja az útját, mikor hirtelen megtorpan, kezét előre lendíti, éppen hogy nem vágja orrba Xalemát a kinyújtott mutatóujjával.*
- Te… *Hangja élettelen, távolinak csengő, mintha minél hangosabban próbálna suttogni.* Meg te. *Teszi hozzá rövid szünet után, ahogy Dongnor felé fordul, majd folytatja útját. Pár másodperccel később ismét talál két potenciális alanyt.*
- Te és te. *Bök rá Lvinre és Daldsh-ra.*
- Ez még csak négy. *Szól óvatosan a törpe, mivel a lány belefagyott utolsó mozdulatába.* Ki az utolsó?
- Ő. *Fel se nézve mutat Amine felé.*
- Ez gyorsan meg volt. Gratulálok a kiválasztottaknak! *Csapja össze izgatottan kezeit a férfi. *A többiektől könnyes búcsút veszünk. *A lány néhány pillanat alatt kiválasztotta a játékosokat, nem lenne meglepő, ha beletelne egy kis időbe, mire megértik, mi is történt velük. Közben Myr elhajtja a tömeget egy laza kézmozdulattal. Pontosabban csak próbálja, ugyanis ez az a pont, ahol mindenki magához tér az eddigi ámulatból.*
- Miért ők? *Üvölti egy tagbaszakadt óriás hátulról.*
- Mi nem vagyunk elég jók? *Veszi át a szót egy másik.*
- Biztos korrupt az egész banda… *Mormog hangosan egy íjat szorongató nő. Mindenki egyre hangosabban szórja az átkokat, mielőtt azonban igazán elharapódzna a helyzet, a kisasszony a morajló tömeg felé fordul, magasba emeli két kezét, tenyerei az ég felé mutatnak, és érthetetlen rigmust szaval. Az emberek elcsitulnak, a háborgók megnyugszanak és értetlenül pislognak körbe.*
- Hol vagyok?... Mit keresek itt?... Éhes vagyok, inkább haza megyek… *Ilyen, és ehhez hasonló, az előző szituációtól teljesen független kijelentések kíséretében elkezdenek szétszéledni.*
- Remek! Kérem, kövessenek! *Int Myr ellentmondást nem tűrően, mintha mi sem történt volna, majd elindul a kúria felé. Remélhetőleg a kíváncsiságtól vezérelve azok is követik, akik eredetileg nem a próba miatt jártak erre. Az ezüsttujákkal szegélyezett ösvényen vezeti a kis csapatot. Ahogy közelednek a kétszárnyú faajtó felé, az magától feltárul előttük. Átvágnak a tágas, márványlapokkal rakott előtéren, majd ráfordulnak egy szűk folyosóra, minek falait bordó bársonyfátylak takarják. A folyosó végén öt, egymás mellett sorakozó vasajtó várja őket. *
- Ne menjenek sehová. *Mosolyog Myr a várakozókra.* Hamarosan visszatér a kisasszony, hogy ismertesse a szabályokat, és válaszoljon az esetleges kérdésekre. *Azzal hátat fordít a csapatnak, és elindul visszafelé, ahonnan jöttek. Aki nagyon figyelt, láthatta, hogy Enola még a kúria bejáratánál lemaradt tőlük, de nem láthatták, merre ment, így azt sem tudhatják, honnan fog felbukkanni.
Míg várakoznak, beszélgethetnek, találgathatják a feladatot, vagy akár némán ácsoroghatnak is, amit csak akarnak.*